“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Megvizsgáltál és ismersz
“Az éneklőmesternek, Dávid Zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram! Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. Hová menjek a Te Lelked elől, és a Te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a Te kezed vezérelne engem és a Te jobbkezed fogna engem. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz. A sötétség sem borít el előled és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. Bizony Te alkottad veséimet, Te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél! Csodálatosak a Te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük.
Vizsgálj meg engem, óh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” Zsoltár 139, 1-16. 23-24
Uram, az, hogy itt vagyunk, arról beszél, hogy nagyon szeretsz. Köszönjük, hogy minden akadályt elhárítottál utunkból, és mindent megtettél, hogy most itt lehessünk. Áldunk minden szeretetedért, amit életünkben megtapasztalhattunk. Kérünk minden jóért, amit most tartogatsz számunkra. Köszönjük, hogy szólni kívánsz hozzánk. Kérünk, hadd értsük meg szavadat!
Ámen.
Az első vers, amivel az Ige kezdődik, így hangzik: “Uram, megvizsgáltál engem és ismersz.” A kérdésem így hangzik: Megvizsgált? De mikor? Ismer? De honnan?
Gondoljunk arra, amikor Natánaelt vitték Jézushoz. Jézus ránéz és azt mondja: “Ímé egy igazán Izraelita, akiben nincsen semmi hamisság.” (Jn 1,48). És ez a kételkedő ember megkérdezi Jézust: “Honnan ismersz engem?”
Amikor ide beléptél, Istennek ez az első szava hozzád, hogy Ő ismer. Lehet azt hitted, téged itt senki nem ismer. Jézus azt mondja Nátánaelnek: “Mielőtt hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál.” (Jn 1,49). Testvér, Valaki látott. Már az előző életedben is látott, mielőtt idejöttél. Vannak dolgok, amiket senki nem tud. Nátánael dolgát sem tudhatta senki, hiszen ez volt a válasza: “Rabbi, Te vagy az Isten fia, Te vagy az Izráel Királya.” Ha Te tudod, hogy mit csináltam a fügefa alatt, akkor Te vagy az Isten Fia, akkor Te vagy az Izráel Királya! Van itt Valaki, aki látott téged akkor is, amikor nem szeretted volna hogy lássanak. Mert azt mondtad, hogy ez teljes titok.
Amikor az Ige azt mondta, hogy “megvizsgáltalak”, azt is kérdeztem, hogy mikor? Minden helyzetben megvizsgált. “Ismered ülésemet.” Megvizsgált, amikor ültél. “Ismered felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod.” Van-e még más testhelyzet? Vagy ülök, vagy állok, vagy járok, vagy fekszem. A normális testhelyzetek végig benne vannak, amikor megfigyelt.
Akkor is megfigyelt, amikor beszéltél. “Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram.” Minden gondolatodat tudja. Akkor is megvizsgált, amikor csak gondoltál valamit. Vajon jó lenne, ha valaki most hangosan kimondaná, csak azokat, amiket azóta gondoltál, mióta megérkeztél ebbe a házba? Milyen jó, hogy nem látják a gondolataimat. De Valaki látja, aki ismer, lát és megvizsgált téged. Még hozzá minden helyzetben. Igen komoly vizsgálat ez. Nem röntgen vizsgálat, annál sokkal mélyebb.
A másik kérdés, hogy honnan ismer? A Zsoltár világosan válaszol: Ő alkotott. “Bizony, Te alkottad veséimet, Te takargattál engem anyám méhében.” Tehát születésünktől fogva, sőt, mikor még meg sem formáltattál, már ismert. Érted most már, hogy mettől kezdve ismer?
Amikor vese műtétem volt, megkérdeztem, mit kellett itt átvágni, hogy a veséhez jussanak? Azt mondta az orvos, hogy mindent. A vese a legmélyebben fekvő szerv. A legelrejtettebb szerv. De Isten a vesét is nézi. Ami a legelrejtettebb dolog az életedben, ott is ismer. Ismeri a csontjaidat. Te alkottad veséimet, nem volt elrejtve előled semmi. “Látták szemeid az én alaktalan testemet.” Senki nem látta, még az anyád sem, az orvos sem, aki a szülésnél ott volt.
Az Úr ismer a legrégebben, öröktől fogva ismer. “És könyvedben ezek mind be voltak írva; a napok is, amelyen formáltatni fognak. Olyan érdekes, azt is kérdezi a Zsoltáríró, hogy a szemeid elől hova fussak? Honnan, – hová? Miért akar futni és menekülni az ember? Isten elől. A vizsgálat elől. Az első emberpár is futni, bújni kezdett Isten elől. A bűneset után azonnal rejtőzködni kezdett. A Zsoltáríró azt kérdezi, hogy ez elől a mindent látó szempár elől, a Te lelked, a Te orcád elől hova fussak?
Szándékosan léptem keresztül az 5. verset: “Elől és hátul körülzártál engem és felettem tartod kezedet.” Egy kereső kézről beszél itt az Ige, amelyik elől és hátul körülzárt, és felettem van. Másik Zsoltár is beszél erről a kézről, amikor azt mondja: Reám nehezedett kezed. Nem érezted még, hogy ez a kereső kéz reád nehezedett? Sokszor szeretnénk ez alól a kéz alól menekülni. Erről a kézről írja az Ige: “Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha hajnal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó szélére szállanék, Ott is a Te kezed vezérelne engem, a Te jobbkezed fogna engem.” Repülőgépre szállhatunk, hogy elmenjünk a tenger tulsó szélére, de Isten ott is jelen van.
Valaki disszidált. Előtte mondtam neki: a legnagyobb ellenséged, önmagad oda is magaddal viszed. Ott is tönkremegy körülötted minden. Isten elől nem tudsz elmenekülni. A kereső kéz elől sem. Mindenütt utolér. Azt mondja a 32. Zsoltár: “Vétkeimet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. És Te elvetted rólam” – nem a kezedet, – “bűneimnek terhét.” Nagyon kérlek ma: ne fuss sehova, gondolatban sem, vágyaidban, kívánságaidban sem.
Még van egy hely, ahová futhatsz. A sötétségbe. Nem futottál már sokszor bele? Talán a hazudozásba, ítélkezésbe, titkolódzásba? A Jelenések könyvében az elkárhozókról az van írva, hogy homlokukon egy név van: titok. Emberek belefutottak a sötétségbe, és nem tudtak már kijönni. Kicsi hazugságot is milyen nehéz sokszor kimondani. Mintha fogna a sötétség. Te nem futottál bele? Nincsenek titkaid, elrejtett dolgaid? Vajon Isten nem ott talál majd meg? Hol vagy most testvér? Ő pontosan tudja, hol vagy, de most tőled kérdezi.
Olyan jó, amivel befejezi ez a Zsoltár: “Vizsgálj meg engem, óh Isten! Ha ezzel kezdi, hogy megvizsgáltál, akkor miért kéri most, hogy vizsgálj meg? Most az a kérése, hogy “Ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat!” Úgy ismerj meg, hogy én is megismerjem és meglássam: “Ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja.” Hogy lássam bűneimet, megkötözöttségeimet, egész életemet. Úgy vizsgálj meg Uram, hogy megkapjam a vizsgálati eredményt.
Mondod-e az Úrnak: Uram, itt vagyok, kinyitom az egész szívemet, sehová nem futok, vizsgálj meg és add kezembe a vizsgálati eredményt. Hadd ismerjem meg én is magamat. Hadd tudjam meg, milyen úton vagyok. “Ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján.” Erre adja az Ige szánkba a kérést: “És vezérelj engem az örökkévalóság útján!”
Valaki van, aki igazán ismer. Születésed pillanatától öröktől fogva ismer. Most lehetőséged van arra, hogy elmondja neked, ki vagy, mi van a szívedben, és hogy van Valaki, aki segíteni akar. Van egy olyan orvos, aki minden bajodból meg tud gyógyítani. Ő le tudja venni bűneidnek terhét.
Az a kéz, amelyik keres téged, ezért keres. Nem büntetni, hanem gyógyítani akar. Akarod-e te is?
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy egészen ismersz bennünket. Hadd kérjük most egy szívvel: Uram, meg akarom ismerni magamat! Uram, mondd meg nekem az igazat kímélet nélkül. Ítélj meg, vizsgálj meg, próbálj meg, tisztíts meg! Úr Jézus, mi soha nem leszünk boldog emberek, ha nem tisztíthatsz meg bűneinktől, természetünktől, önmagunktól. Uram láss meg minket. Köszönjük, hogy kérhetjük, hogy amiért idehoztál, végezd el bennünk.
Ámen
Biatorbágy, 1984. július 29.