“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
BOLDOG SZOLGA (4/5)
SÁFÁR AZ ELLENSÉGEN
“Ha pedig a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgáló leányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjön annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.” Lukács 12, 45-46
“Végezetre mindnyájan legyenek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafi szeretők, irgalmasok, kegyesek: Nem fizetvén gonosszal gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg, áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek. Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot: Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.” 1Pt 3, 8, 9
Tegnap arról beszéltünk, hogy az Úr gondviselővé tett a saját házad népén, és az Ő háza népén. Most tovább mondja az Úr, hogy gondviselővé tett nemcsak azokon, akik kedvesek, akik hozzád tartoznak, hanem gondviselővé tett az ellenségeden. Egyszer arról kellett beszélnem, hogy minden papírpénzen van víznyomás, azért, hogy ne lehessen hamisítani. A hívő ember víznyomása, ami igazolja őt, az ellenség szeretése. Ha ez hiányzik, baj van, hamis a pénz, nem vagy igazán az Úré. Az övéit arról lehet felismerni, hogy szeretik az ellenséget. Komoly kérdés, hogy Isten gondviselővé tud-e tenni az ellenségeden? Lehet, hogy egészen belül vannak az ellenségek. Az embernek ellensége lehet a saját háza népe is. Olyan is, aki valamikor közel állt hozzám. Együtt jártunk a templomba, együtt énekeltünk, és most ellenségek lettünk. Nem biztos, hogy az ateisták az ellenségek. Lehet, hogy az ellenség belül a családodban van, lehet, hogy az Isten családjában. Most azt mondja neked az Úr, hogy akik verik a szolgákat, szolgálóleányokat, akik ilyeneket tesznek akár kívül, akár belül, azokon most gondviselővé tesz téged.
A Máté ev. 5. része írja le, hogyan kell az ellenséggel szemben keresztyén módon viselkedni. “Hallottátok, hogy megmondatott: szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is” (38-39). Erre szokták gúnyolódva mondani: majd bolond leszek. “És aki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És aki téged egy mértföld útra kényszerít, menj el vele kettőre” (40-41). Isten megmutatja, hogyan szeressem az ellenségemet. Az igében megtanít arra, hogyan legyek gondviselő az ellenségemen. Ezen az igén derül ki igazán, hogy az Úré vagyok-e, hogy Krisztus követe vagyok-e.
Jézus nemcsak mondta, hanem élte is, amit mondott. Gondold el, hogyan viselkedett ellenségeivel szemben. Ha az Övé akarsz lenni, neked is ez az utad. Az a kérdés, akarsz-e gondviselő lenni az ellenségeiden, hogy megismerhessék az Urat? Ha arcul ütik az embert, az a becsületébe vág. Nagyon fájó, mert megaláz. Az emberi méltóságomban sért, a legérzékenyebb ponton.
A másik, amiről beszél az ige: a tulajdonom. A legszükségesebb dolog az alsó ruhám, egyáltalán, a ruhám. Még a Biblia is mondja: Ha valakinek elveszed a ruháját zálogba, ne legyen estig nálad, add vissza neki. A magántulajdonom legfontosabb része a ruhám. Sok mindent el lehet venni, de erre feltétlen szükségem van. Ez nem luxus, ami nélkül meg lehet élni.
A harmadik pedig, amikor az akaratomban sért meg valaki azzal, hogy egy mértföld útra kényszerít. Mi nagyon érzékenyek vagyunk a kényszerítésre. Engem nem lehet kényszeríteni. Milyen megdöbbentő ez a három dolog, ahol sérelmet szenved az ember: a becsületében, a tulajdonában, az akaratában. Jó volna meglátnunk, hogy az ellenség ezeken a pontokon át alkalmat ad nekünk arra, hogy megmutassuk Jézust. Áron is megvegyétek az alkalmakat! A másik ember nem jogszerűen, nem keresztyén módra viselkedett, és ezzel ad alkalmat arra, hogy megmutasd neki Jézust. Ha ezt megértenéd, az egész életed gyökerében fordulna. Még mélyebben belegyökereznél a Krisztusba. Minden ilyen alkalom még örömtelibb, boldogabb szolgává tehet. Még inkább megjelenhet benned, és rajtad keresztül a Krisztus. Köszönd meg azokat az embereket körülötted, akik erre neked nagyon jó alkalmakat adnak.
“Aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.” Sokáig nem értettem ezt az igét, de aztán megértettem. Alkalmat adok neki arra, hogy még egyszer üssön. Ha valahol megalázott, mondhatok neki olyan dolgot, hogy még egyszer megalázhat. Valahová igealkalomra mentem. Valaki odajött hozzám és azt mondta: Úgy jöttél be az ajtón, hogy mindenki téged nézzen, mert fel akartál tűnni, magadat akartad mutogatni. Eszem ágába nem jutott ilyen, de az Úr azonnal eszembe juttatta: most megalázhatod magad, adhatsz neki alkalmat az újabb ütésre. Csak annyit mondtam: igazad van, beképzelt vagyok. A baj az, hogy nem veszem észre. Az alkalom után odajött hozzám és azt mondta: ne haragudj, ne te vagy beképzelt, én vagyok irigy. Ha nem adtam volna oda a másik arcom, soha nem jött volna rá. Odatartottam a másik arcom, és nem tudott kétszer ütni. Tartsuk oda életünknek azt a pontját, amit a másik igazán nem ismerhet, és ha akar, üthet.
Vajon nem úgy van-e, hogy ha ütnek, az igazamat mondom égre-földre, és a másikat szidom, hogy lehet valaki ilyen? Ahelyett, hogy megragadnád az alkalmat, hogy most odatartod a másik arcodat is. Hisz van neked még annyi arcom, nemcsak kettő. Annyi felülete van az életednek, ahol igazán lehetne ütni, miért kell jog és törvény alapján állni. Isten gyermeke vagy te? Miért nem állsz kegyelmi alapon? Olyan jó volna ebbe belegyökerezni. Ahányszor ezekben a dolgokban engedtem az Úrnak, majdnem elrepültem az örömtől. Azt mondtam, olyan boldog vagyok, mint hitre jutásomkor vagy még boldogabb. Mert megragadtam az alkalmat arra, hogy mélyebben belegyökerezzem az isteni életbe.
Olyan nagydolog az, amikor nekem nem kell és nem szabad a tulajdon jogaimat védenem. Isten adni akar, amikor tőlem el akarnak venni. Ezt soha ne felejtsd el! Soha ne légy olyan bolond, hogy ragaszkodsz valamihez. Tőled többet nem lehet elvenni, mintha elveszik az Úrral való kapcsolatodat. Az ördög ezt akarja elvenni. Engedd el azt a pár ezer forintos ráfizetést. Mit félsz te más veszteségtől? Egy igazságtalanságkor a legtöbbet veszítheted, Jézust veszíted el, a Benne való életet, a Vele való kapcsolatot, azt az életformát, amivel megajándékozott, és azt a gazdagságot, amit Ő adott. Ha el akarnak venni tőled valamit, nézz a szemébe, Ő sokkal többet adhat neked anyagiakban is, külső dolgokban is. “Az Úr néked annál sokkal többet adhat” (2Krón 25, 9b). Adj ráadást, hisz van miből, a gazdag Istennek vagy a gyermeke. Ne hozz szégyent Uradra! Ha el akarják venni a tulajdonodat, ami jog szerint neked jár, add oda, engedd el. Így mondja az ige: Aki el akarja venni az alsó ruhádat, engedd oda neki a felsőt is. Mindig többet ad, mint amit követelnek tőled, mert ez a keresztyén élet. Add oda időd, erőd, minden javad. Hogy-hogy nincs időd? Az örökkévalóságból nem telik? Gazdag ember vagy erőben, időben, anyagiakban.
Az ellenség mindig ezt teszi: megaláz, el akar venni, kényszeríteni akar. Az akaratunk is hihetetlen kötözöttségünk. Ha valaki engem kényszeríteni akar, biztos, hogy nem teszem meg. Ha kér, hogyne tenném meg. “Menj el vele kettőre.” A második mértföld megint a több, amit te adsz ráadásul.
Az akaratod, a méltóságod, a büszkeséged, ezek azok, ahol támad az ellenség. Az az ember szabad, aki ezen a három vonalon teljesen szabad. Lehet bántani, lehet elvenni tőle, és lehet kényszeríteni. Lásd meg, amikor az ellenség olyan alkalmakat készít számodra, amikor felemeltetik a kereszt. “És ha én felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok” (János 12, 32). Nekem ez az ige ezt jelenti. Szeretnéd, ha a családod, a környezeted, az ellenségeid meglátnák Jézust? Isten készít neked alkalmat, hogy Jézus emeltessen fel – mert akkor nem te emeltetsz fel. Ember ezt nem tudja megtenni. Vágyakozol-e arra, hogy az életedben meglássák Őt?
A kereszt nem az a két fa a Golgotán – de az is. A kereszt egy életút, életvitel. A kereszt annyi, hogy a gonoszt jóval viszonzod. “Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg”, mondja a Róma 12, 27. Isten azt akarja, hogy ne csak prédikáld a keresztet. Ha nem éled, nem lesz igaz az ige a szádon. Ha éled, akkor megjelenik a kereszt.
Ma azt mondja az ige, hogy Isten gondviselővé akar tenni az ellenségen. Isten alkalmat készít rá. Gondviselője vagy az iszákos férjednek, gyermekednek, vagy szomszédodnak, aki mindig rosszal fizetett neked? El kell fogadnunk, hogy a magasabb rendű isteni élet nem észszerű élet. Mi az eszünkkel mindig megállapítjuk, hogy ilyen bolondságot nem lehet tenni, hogy annak adjak, annak engedjek, aki ezt teszi velem? A hívő élet magasabb rendű élet – a gonoszt jóval viszonzó élet. És aki ezt átéli, az meg fog térni. Mindent ki lehet bírni, a visszautasítást is. Azt is, hogy nem adok. De azt kibírni, hogy többet adok? Azt, hogy engedek, azt, hogy szeretek – azt nem.
Az Úr legyőzhetetlen életet akar adni. Minden támadás után egyre boldogabb leszel. Egy asszonyt, miután megtért, a férje nagyon sokat támadta. Egyszer azt mondta: te egyre bolondabb leszel. Nem – mondta az asszony, én egyre boldogabb leszek. “A keresztről való beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje” (1Kor 1,18). Merd élni ezt a bolond életet. Isten a környezeteden keresztül alkalmat ad neked arra, hogy éld a keresztet. Az ellenséged ezt készíti meg neked. Tudsz-e hálát adni érte? Kezdj el ma hálát adni azért a nehéz emberért, szomszédért, ellenségért, akit soha nem bírtál ki. Köszönd meg a neked készített alkalmat, azt az életet, amit Ő adott. Mert ezt az életet csak Jézus tudja élni benned is, bennünk is. Legyőzhetetlen élet. Vedd meg az alkalmat! “Áron is megvegyétek az alkalmakat, mert a napok gonoszok” (Ef 5, 16). Drága neked az alkalom? Meg mered az árát fizetni? Mered-e atyádfiaidért életedet adni? Jézus az életét adta értünk, mi is kötelesek vagyunk. Te köteles vagy? Ha sáfár akarsz lenni, akkor köteles vagy az életedet adni. Köteles vagy arra, hogy ezt a fajta életet éld. Miközben ezt éled, egyre bolondabb, és egyre boldogabb leszel.
Imádkozzunk!
Uram, hadd adjak hálát azért, hogy sáfárrá tettél az ellenségemen. Kérlek, taníts meg arra, hogy észrevegyem az alkalmat, amit azok készítenek, akik szidnak, akik gyaláznak, akik gonosz hazugságot mondanak ellenünk. Köszönjük, hogy van ellenség. Hadd áldjunk azért, hogy ezeken keresztül dicsőíted meg magadat. Köszönöm Uram, hogy ezen a világon minden a dicsőségedet munkálja. Hadd ragyoghasson fel rajtunk is ez a csodálatos, tiszta, fényes arcod. Adj vágyat arra, hogy elkezdjük ezt az életet. Hadd vegyük észre az alkalmat, és azonnal éljünk is vele. Segíts mindig többet adni, mint amit tőlünk várnak. Kérünk, Úr Jézus, áldj meg ilyen túláradó, gazdag élettel. Úgy szeretnénk dicsőíteni azért, hogy megadod. Úr Jézus, hagyjunk Téged élni magunkban. Adjunk Neked helyet szívünkben, a gyakorlati életünkben. Jézus Krisztus, mutasd meg magad a tieid életén keresztül ennek a világnak. Köszönjük, hogy erre választottál minket. Segíts, hogy láthatóvá légy általunk!
Ámen.