“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23

Igehirdetések szerzője: Trausch Liza
Szerkesztő: Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.



Előző igehirdetés Következő igehirdetés

 
BOLDOG SZOLGA (5/5)

A NAP SÜT


“Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket; Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekszik-e? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekedtek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekednek-e? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. Máté 5, 43-48


Beszéltünk arról, hogy boldog az a szolga, aki figyel, és vigyáz arra, hogy mikor jön meg a ház ura, hogy neked szolgáljon. Ha Ő nem szolgálhat neked, te sem tudsz szolgálni. Minden reggel az az örömöm, hogy Ő szolgál nekem. Olyan-e a csendességed, hogy hagyod Őt szolgálni, mert ezen múlik a napod. Lehet, hogy sok minden teher van rajtunk, de ha reggel összetalálkozik szemem az Övével, rendben van minden, nincs közöttünk semmi baj, és azonnal boldog szolga vagyok. Fölnézhetek arra, Akiért egyedül érdemes élni. Boldog szolga, akinek az Úr szolgál, amikor előjön. Minden reggel találkozhatom Vele, és ez az életem boldogsága.

Az ige azt is mondta, hogy boldog az a szolga, akit az Úr munkában talál. Minden jószága fölött gondviselővé teszi. Ha hű és bölcs sáfár vagy, minden jószága fölött gondviselővé tesz. Egyre nagyobb lesz a kör, ahol rád bíz dolgokat.

Két kérdés hangzott el a sáfárral kapcsolatban. Az egyik, hogy ki a sáfár? A másik, hogy min kell nekem sáfárkodnom. Az igazi kincsen, az igén kell sáfárkodnom, és idejében kiadnom az eledelt. Az Úr kezéből kell vennem az eledelt. A lelkeken kell sáfárkodni, az igazi kincsen.

A harmadik kérdés most hangzik el: honnan vegyem az eledelt? Az ötezer ember megvendégelésénél a kérdés: honnan vegyünk a sokaságnak kenyeret? A tanítványok három éve jártak Jézussal, és nem tudták, honnan vegyenek kenyeret. Ez a kérdés, honnan fogod venni a kenyeret a lelkek számára? Erről szeretne most beszélni az ige.

Ahhoz, amit igénk mondott: “Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket” – ehhez honnan vegyem az erőt? Áldani, jót tenni, imádkozni azokért, akik velem szemben támadnak? Honnan? Embereknél ez lehetetlen. Kár is erőlködni. Ha valaki erőlködve éli a hívő életet, az sírnivaló. Nehogy most újra kezd még nagyobb erővel, hogy ezen túl sikerülni fog. Embernél ez lehetetlen.

Elmondja az ige, hogy áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak titeket. Ezt nem tudom megtenni. Lehet, hogy mondok valami imádságot, de a szívem nincs benne, a szívem kőkemény. Ez a csodálatos, amivel példát ad nekünk Jézus. Legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai! Az Atya gyermeke lehetsz, és ha az vagy, akkor az Ő természete van benned. Istennél minden lehetséges. Engedd Őt élni benned, azt az új életet. Kaptál-e bocsánatot a múltadra nézve? Kimondtad-e, amit ki kellett mondanod Isten és emberek előtt? Látjátok, ez az Atya gyermekeinek az ismertetőjele. Jézus keresztjénél van bocsánat. Ma újra mehetünk a kegyelem királyiszékéhez, ahol van bocsánat. Jézus Krisztus testi életének ez a mondanivalója: Isten értem. A Szentléleknek ez a mondanivalója: Isten bennem. Vajon az Ő Lelke él-e benned? Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szentlélek által. Ez a szeretet nem személyválogató. Ez a szeretet árad. “Legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai.” Egy gyermeket arról lehet megismerni, hogy hasonlít a szüleihez. Milyen jó az, hogy Isten Lelke élhet bennem.

Azt mondja a Biblia, hogy adja az Ő Szentlelkét azoknak, akik néki engednek. Ha engedtél, megkaptad. Az első szeretetről mondja az ige, hogy napról-napra újul. A benned levő lélek napról-napra újul? Járhatok örömtelien, mert itt van bennem. És ha megszomorítottad, van bocsánat, újra veheted, nem mérték szerint adja Isten a Szentlelket, nem spórol vele. Elég örömöt, és elég szeretet ad. Mit gondolsz, mi az Isten teljessége? Mikor fog ez kifogyni? Ezt nem lehet kimeríteni.

A gyermek örökös. Minden, ami az Övé, az enyém is. Ahogy a tékozlóbeli fiúnak mondja az atya: “Mindenem a tiéd!” (Lk 15, 36). Az Ő Lelkével mindent megadott. Hogy élsz vele? Használod? Napról-napra újul benned ez a csodálatos új élet? Nem kell koldus életet élned. Nem kell napról-napra tengetni az életedet. Ő növekedő életet adott. Ha Isten gyermeke vagy, csak a Vele való kapcsolatra kell vigyáznod. Ha a villanykörte nem világít, megszakadt a kapcsolat az áramforrással. Erre vigyázz, hogy a kapcsolat szüntelen meglegyen. “Szüntelen imádkozzatok!” (1Thessz 5, 17). Jó volna megtanulni a kicsi imádságok szokását, hogy a kapcsolat, rögtön helyreálljon.

“Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek,” – a két területet lássuk újra, ahol Isten gondviselővé tett: a család, és a testvérek. Mi nagyon sokszor tőlük várjuk a szeretet, és ez a nagy baj. Mennyi csalódás, mennyi fájdalom, ha csak azokat szeretem, akik engem szeretnek. Ha szeretem őket, elvárom, hogy ők is szeressenek. Az adok-veszek kapcsolat üzleti érdek. Ne azt szeressük, amit tőlük kapunk. Ne ahhoz légy kedves, aki valahogy visszaadja. A gyerekeimhez ne azért legyek kedves, mert öreg koromban szükségem lesz rájuk. Ez mindig olyan sötét emberi befektetés, hogy majd visszakapom. Milyen bolondság tőlük várni, és mennyi csalódás ér.

Úgy szeretem azt az igét: “Minden forrásaim te benned vannak” (Zsoltár 97, 7b). Neked is egyedül Ő a biztos forrás? Nézz szembe a mennyei Atyával, aki szemrehányás nélkül csak ad – ad. És mit kap? Kicsit nézd most meg, hogy tőled mit kap. Talán szemrehányást, talán örömtelenséget, talán azt, hogy miért kellett ennek így történnie? Miért nem adtad, miért nem másképp, miért ilyenek hozzám?

Egyszer, amikor hallottam, hogy mit mondanak rólam az emberek – mert tudjátok, hogy minden visszajut az emberhez – megkérdeztem valakit: mondja, miért haragszanak rám, mikor a legtöbben nem is ismernek? A válasz ez volt, – és nagyon örültem ennek – nem magára haragszanak, hanem Aki maga mögött áll. Figyelnünk kell arra, hogy talán nem is nekünk szól ez a gyűlölet, ez a szeretetlenség, ez a kritika, ez a bántás.

Valamikor mellettünk lakott itt a Dürgő bácsi, aki baptista volt. Jó kapcsolatunk volt vele, többet volt itt, mint otthon. Úgy érezte, a mi családunkba tartozik. Egyszer elmesélte, hogy utazott a villamoson, és azt látta, hogy mindenki őt nézi. Már mindent megigazított magán, nem értette, mi az, ami furcsa rajta. Amikor hátrafordult, meglátta, hogy egy néger áll mögötte. Azt nézték, nem őt.

Milyen jó volna, ha tudnád, az Úr áll mögöttem és minden, akár dicséret, akár szeretet, akár hála – Neki szól. De sokszor a gyűlölet és harag is. Óriási dolog ez, hogy neked nem kell semmit visszavárni. “Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (Máté 10, 8b). Olyan bőséggel adja az Úr az Ő Lelkét, az Ő szeretetét, az Ő örömét, hogy nincs szükségem arra, hogy visszavárjak.

Ne élj kettős forrásból! Az Úrtól vársz, de azért a családom is, a gyülekezet is, a testvérek is szeressenek, becsüljenek. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy az arany állóképnek a lábai vasból és cserépből voltak vegyesen. (Dán 2, 41a). Össze is tört. Vigyázz, nehogy a támaszod, az elvárásod ilyen vas és cserép legyen vegyesen. Tudod, hogy az Isten szeretete hatalmas és erős, de azért egy kicsit az emberektől is vársz. Össze fogsz törni, mint Nabukodonozor nagy arany állóképe.

Az egyetlen megoldás a hívő életre a már említett ige: “Minden forrásaim te benned vannak.” Ne élj akkumulátor életet, amelyik mindig lemerül. Kapcsolódj rá az örök nagy áramforrásra. A vele való kapcsolatban minden reggel megújulhatsz, minden nap meg van erre a lehetőséged.

“Legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai,” és akkor “Mindenre van erőm a Krisztusban” (Fil 4, 13). Ha ez a kapcsolat megszakad, fáradt, örömtelen, szeretetlen vagyok. Ha újra együtt van, egy pillanat alatt megkapok mindent, és újra süt a nap.

“Legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza a napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” A nap süt jókra és gonoszokra egyaránt. Milyen furcsa volna a nap, ha egyszer csak elfordulna egy-egy embertől, és azokra nem sütne. Ha benned feljött a Nap, akkor az süt jókra és gonoszokra egyaránt. Nem az a lényeg, hogy mit kapok vissza. Rajtam keresztül Jézus süt zavartalanul, körülményektől, testi képességeinktől függetlenül. Akiben a Nap süt, az a betegágyon is süt, és a haldoklása közben is süt. A kapcsolat a fontos. Egy villanylámpának mindegy, hogy alatta isznak, ölik egymást, verekednek, halleluját énekelnek, igét hirdetnek, imádkoznak – zavartalanul világít. Mert ő független azoktól, akik alatta ülnek. Az akkor alszik el, ha belevágnak, de úgy, hogy összetörik. Amíg életed az Úrban van, addig a Nap süt. Addig te vagy a világ világossága. Addig rajtad keresztül árad az Isten szeretete, mindegy, hogy mit tesznek körülötted, veled, ellened. Óriási dolog mindattól teljesen függetlennek lenni, ami ebben a világban van. Nem várni senkitől semmit, mert kapcsolatom van az Úrral. A bűn választhat el Tőle – de nem a más bűne.

Azt írja Jób könyve: “Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül” (37, 20). Néha felhő jön a nap elé. Jön valami, ami elszakaszt az Úrtól. De jön a szél, elviszi a felhőt, és újra süt a Nap.

Kérdésem – miért nem süt nálad a nap? Nem mások az okai. Isten nekünk egy mindentől és mindenkitől független életet adott. Ne okolj senkit, ha nálad szakadt meg a kapcsolat.

Jó volna azzal elmenni, hogy szívedben feljött a Nap. Jó volna, ha mindig delelne, ha mindig ragyoghatna mindenki felé. Ez a sötétben levő világ úgy várja Isten gyermekeit.

“Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Légy az Ő gyermeke, légy tökéletes kapcsolatban Vele. Élj abban a tudatban, hogy “meg vagyok győződve, hogy sem élet, sem halál, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelen valók sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róma 8, 38-39).

Imádkozzunk!

Bocsásd meg Uram, amikor más forrásaim voltak és vannak. Amikor tönkre tudott tenni, hogy emberektől nem kaptam hálát, megértést. Köszönöm, hogy egyre inkább tanítasz arra, hogy csak Tőled várjak. Köszönöm, hogy a Te arcod ragyog nekem. Ha újra felragyog nekem a Krisztus, senkire és semmire nincs szükségem. Hadd magasztaljalak Uram, hogy Te vagy. Köszönöm, hogy nem vagy személyválogató. Köszönöm, hogy mindenkire sütni akarsz. Kérlek, adj készséget minden ajtót, ablakot kinyitni, hogy egyre teljesebben belém, és átsüss rajtam. Kérünk, hogy ebbe a sötét és reménytelen világba hadd tudjunk Téged vinni. Segíts, hogy ne késedelmezzünk. Kérünk, dicsőítsd meg magadat bennünk, hogy ahova megyünk, áldássá lehessünk. Köszönjük, hogy benned van minden forrásunk. Hadd dicsőítsünk ezért.
Ámen.

Biatorbágy, 1987. aug. 17-21. Szolgálók hete.