“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTENNEK BESZÉDE (1/5)
ÉLŐ ÉS HATÓ
“Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk.” Zsidók 4, 12-13
Amikor a Bibliában egy “Mert” szót olvasunk, mindig jó előtte megnézni, miért mondja ezt az ige. Valamit mindig megokol ezzel a szóval. Előtte így olvassuk: “Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék” (11). Jó volna nekünk abba a nyugodalomba bemennünk, ami nekünk nincs. Ebben az ideges, nyugtalan világban van egy hely, ahol be lehet menni a nyugalomba. Milyen nagy dolog, ha valaki az események közepette nyugodt. Tragédia történt a családban, mindenki futkosott, kapkodott, de volt egyetlen ember, aki nyugodt tudott maradni. Valaki mondotta, ott izgultunk, hogy mi történik a beteggel. De amikor belépett az orvos, akinek lényéből áradt a nyugalom, mindannyian megnyugodtunk egy kicsit.
Áhítat előtt megkérdeztem a konyhát: nincs semmi baj? Nincs –, válaszolták – él az Úr! Ha az ember bement ebbe a nyugalomba, nem lehet baj, hát él az Úr. Mindig van valaki körülöttünk, aki ezt a mérhetetlen nyugalmat sugározza magából.
Isten azt akarja, hogy mindnyájan bemenjünk ebbe a félelem és aggodalom nélküli nyugalomba. Azt is megmondja, hogyan. Ezzel kezdődik a mai fél mondatunk: “Mert az Istennek beszéde élő és ható.” Milyen jó, hogy az Isten beszél. Az ember beszédéből vagy feszültség, izgalom, nyugtalanság árad, vagy pedig mérhetetlen nagy aggodalom. Ezért nagy dolog, hogy Isten beszél. Tudjuk, hogy az Édenben Isten szóról-szóra beszélt az emberrel. Nemcsak hallották Istent, hanem látták is. Az első emberpár így élt együtt Istennel, és ez a rettenetes, hogy ezt veszítették el. A bűneset után, amikor Isten hűvös alkonyatkor a kertben járt, hallották hangját, de már nem látták. Isten-vakká lettek. A láthatatlan világ számára az ember megvakult. A rettenetes az volt, amikor kiűzte őket Isten az Édenből, és már se nem láthatták, se nem hallhatták Istent. Egy olyan Isten-távolba kerültek, amibe az óta is beleszületik minden ember. Mindnyájan az Istennel való kapcsolaton kívül születtünk. Emlékezzünk, hogy az Édenből való kiűzetéskor minden kapcsolat megszakadt Isten és az ember között.
Az Éden semmi más, mint az Istennel való kapcsolat. Ahol az Isten van, ott van a mennyország. Az Istentől elszakadt ember ki van téve mindenféle veszedelemnek. Sötét erők veszik körül, és nincs védelme.
A Biblia beszél a kárpitról. A jeruzsálemi templomban volt egy kárpit, ami eltakarta az ember elől Isten világát. Amikor Jézusról beszél az ige, azt mondja: “a kárpit, azaz az ő teste által” (Zsidók 10 20). Isten, és közöttünk van a kárpit. Sokszor érezzük is ezt. Valaki mondotta: mintha falba ütközne az imám, mintha nem tudnék rajta átjutni. Szeretnék beszélni Istennel, de nem megy. Egyedül élsz ebben a világban, pedig tudod, hogy a kárpiton túl van Valaki. Sokan mondják: nincs ott semmi, csak képzelődtök, nincs láthatatlan világ. A láthatatlan világ elszakadt a látható világtól. Mi a látható világban élünk, de van egy láthatatlan világ. Onnan érnek minket hatások. Ezért tudjuk, hogy van.
Isten nagyon sokszor eseményeken keresztül beszél. Van egy hallható beszéde, amin keresztül szól: bajok, nehézségek. És váratlanul segítség érkezik. Biztosan voltatok már úgy, amikor váratlanul megoldódott valami esemény, és azt mondottátok: ez az Isten volt. Így mondja Mózes könyvében az ige: “Hátulról meglátsz engemet” (2Móz 33, 23). Elmegyek melletted, nem látsz engem, de hátulról majd meglátsz. Hirtelen meglátod, hogy-hogy nem ért bennünket az a veszedelem, amelyik már a fejünk fölött lógott? Lehet, egy kicsi mondat megszületett benned: Istenem, segíts! Aztán történt valami. A láthatatlan világ belenyúlt a láthatóba. Amikor benne vagyok a nehézségekben, az izgalomtól nem látom, de mikor elmúlt azt mondom – ez csak Isten lehetett.
Az eseményeken keresztül beszélt-e már hozzád Isten? Istennek beszéde nem olyan szó, amelyik nem hallható. Kimondtad-e már magadban, csendben, vagy másoknak, hogy segített az Isten? Emlékszem, iskolában égre-földre azt kértem egy felelésnél: Istenem, most segíts! És segített. Valaki az utolsó pénzét is kiadta, és ott volt, hogy most hogyan lesz tovább? Valahonnan váratlanul olyan összeg jött, amire nem gondolhatott. Meglátta – segített az Isten. Végtelen történeteket lehetne mondani, hogyan beszélt hozzánk az Isten.
Beszélt-e már hozzád lelkieken keresztül? Volt-e már valaha, amikor egy ember egész lénye úgy megérintett, amikor tapasztaltad, hogy ennek az embernek van valamilye, és érezted, hogy benned most valami történt. Isten hívása hangozhat egy emberen keresztül. Lehet, egy igehirdetőn keresztül. Lehet, csak nézett, beszélni még nem is hallottad, de az egész lényéből sugárzott valami. Isten az Ő emberein keresztül szól és beszél, és ez nagy ajándék.
Bukarestben beszéltek nekem egy emberről, aki megismerte Jézust. Miután a Biblia megnyílt előtte, annyira boldog volt, hogy leszaladt az utcára, és megállította az embereket. – Álljatok meg! Tudjátok, hogy mi újság? – Mi? – Beszél az Isten hozzánk. A porszem emberekhez beszél a szent Isten. – Jó, de mit mond? – Várjatok, azt még nem olvastam. Rohant vissza a lakásába, olvasott tovább. Megint lejött. – Azt mondta az Isten: “Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk egy Úr” (5Móz 6, 4). Így szaladgált le, föl, mindig egy újabb mondattal.
Voltál-e már úgy, hogy nem tudtál elmenni a Biblia mellől, mert Isten annyira szólt hozzád az igén keresztül? A 2Pt 1, 19, vers mondja: “Igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek.” Istennek voltak prófétái, szolgái, az emberi ajkakon keresztül is Ő beszélt. Azért adta Isten a prófétának az üzenetet, hogy továbbmondja. Jó volna mindig úgy olvasni az igét, hogy ezt mondja az Úr. Bár nyitva volna a szíved és füled az ige felé.
A Zsidók 1, 1 azt mondja: “Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nekünk Fia által.” Mi az utolsó időkben élünk, amikor szól az Ő Fia által. Jézuson keresztül beszél az Isten, ahogyan járt ezen a földön, a belőle kiáradó szereteten, örömön, békességen keresztül. Így mondja az ige tovább: “Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, ült a Felségesnek jobbjára a magasságban” (Zsidók 1, 3). Mondtam már, hogy embereken keresztül is lehet találkozni az Úrral, és lehet látni Őt, de senkin úgy, mint Jézuson keresztül. Óriási dolog, hogy Valaki járt közöttünk, akin visszatükröződött az Isten dicsősége. Tükör által lehetett látni az elvesztett Isten dicsőségét, aki a kárpit mögött van, akitől elszakadt az ember.
Valaki mondotta: olyan jó, hogy jött Jézus, hogy azon a nyelven beszélt, amin mi, olyan testben élt, mint mi. Mindent végig csinált, amit mi. Ő az, aki ért minket, és akit mi is meg tudunk érteni. Egy Ember, aki lehozta hozzánk az Istent. Örültél-e valaha, hogy Jézus jött, és lehozta a mennyországot erre a földre az Ő egész lényében? Ez utolsó időben Isten beszél az Ő Fia által. Vigyázz, ne figyelj se mennyei közvetítőkre, se hamis tanításokra az utolsó időkben. Se álmokon, se prófétákon, se látomáson keresztül nem beszél Isten.
Jézus a testet öltött Ige. Az egyik az írott Ige, a másik a látható, de a kettő ugyanaz. A János 1, 14. verse így mondja Jézus születését: “És az Ige testté lett.” Isten érthetően, nekünk szólóan beszél az Ő Fia által. Kérjed most Őt, hogy Úr Jézus, beszélj hozzám is!
Ez a két szó, hogy “Az Istennek beszéde”, már megmelegíti a szívünket. Két dolgot mond az ige Isten beszédéről: “élő és ható” Mit jelent ez, hogy élő? Nem veszélytelen dolog igét hallgatni. Amikor eljöttél ide, nem gondoltál arra, hogy az ige, ami élő, bemegy a szívedbe. Nem tudod befogni a füled, hallod az igét. Bemegy a gondolatvilágodba, és elkezd kellemetlenkedni. Bemegy az érzésvilágodba, és fájdalmakat okoz. Az ige nem valami, hanem Valaki. Jézus megy be rajta keresztül.
Emlékszem, amikor először hallottam igét, utána jöttek a gondolatok – azelőtt soha nem gondoltam ilyeneket: rettenetes, hogy milyen vagyok. És nem tudtam elhallgattatni. Nem akartam odafigyelni, de belül valami csak mondta. Lehet, hogy lefekszel, el akarsz aludni, de nem tudsz. Eszedbe jutnak régi, elfelejtett dolgok. Eszedbe jut, hogy bántál a szüleiddel, milyen türelmetlen voltál. Lehet, eszedbe jut, hogyan vetetted el a magzatot. Pár napig rossz volt, aztán megnyugodtál. Valaki mondotta: kár volt nekem idejönni, minden eszembe jutott. Az ige bemegy, nem tudod megakadályozni. Ki tudja, mit fog veled tenni? Lehet, hogy felborít mindent az életedben. “Mert Istennek igéje élő.” Nem üres szó, amit meghallgatok, aztán nincs semmi baj. Egyszerűen bejutott a szívembe, és ott elkezd munkálkodni. Már nem tudod magadból kirázni az igét. Nem lehet előle menekülni. Valaki mondta, kikapcsolódásra lenne szükségem, ne kelljen mindig erre gondolnom.
“Istennek igéje… ható.” Hatalma van fölötted, a gondolataid, az érzéseid fölött. Egyszer csak elkezd fájni, ami addig soha nem fájt. Eszedbe jutnak dolgok, és gyötörnek, kínoznak. Lehet, nem fogsz aludni. De belül valami nagyon jó dolog történik. Az ige amint bejut a szívedbe, elkezd hatni. Azt mondja a Biblia: “Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje” (1Kor 1, 18). Egy erő az, aki bement, nem egy üres szó. Hallható, erős, cselekvő, és mindent megtehet. Sokszor elmondják emberek: bocsánatot nem tudok kérni. A végén odajut – mégis megteszem. Hatalmas az a szó arra, hogy meggyőzze szívünket. Mi mindent fog az ige elvégezni benned, ha úgy fogadod, mint Istennek beszédét? Mert valóban az. “Tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket” (1Kor 1, 21).
Eszembe jutott a 29. Zsoltár, ami olyan sokat jelentett nekem. “Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges. Az Úr szava cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libanon cédrusait is. És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libanont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat. Az Úr szava tűzlángokat szór. Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Káldesnek pusztáját. Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső!” (3-9).
Szeretném, ha mindenki tudná, hogy “Isten Házába” jött, és itt minden azt mondja, hogy “dicső!” Itt mindenen keresztül Őt szeretnénk dicsőíteni. Szinte hihetetlen dolog, hogy amiket soha nem gondoltam volna, olyanokat fog cselekedni benned és bennem az Úr szava. Mert élő, és ható, és Isten ereje cselekszik. Ez az a szó, ami nekünk most hirdettetik.
Jó volna azt mondani – bár mi történjen velem, bár mit fog tenni velem az ige, szólj Uram, mert hallja a Te szolgád.
Imádkozzunk!
Uram! Lehet, hogy évtizedek óta kezünkbe adtad igédet, és mi mégis félre tettük, nem is olvastuk, nem érdekelt bennünket. Segíts, hogy ráébredjünk arra, hogy hányszor vétkeztünk az ige ellen. Könyörülj rajtunk, hogy most, amikor halljuk igédet, nyitva legyen ne csak a fülünk, hanem a szívünk is. Kérlek, hogy be ne zárjuk, meg ne keményítsük szívünket. Áldj meg, hogy cselekedhess bennünk teljesen szabadon, hogy aztán cselekedhess majd velünk is. Szeretnénk továbbadni a Te mindenható igédet, amelyik élő, és ható. Végy el belőlünk minden ellenállást isteni erőd által, hogy megtörténjen velünk minden, amiért idehoztál.
Ámen.