“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTENNEK BESZÉDE (2/5)
ÉLESEBB MINDENNÉL
“Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél.” Zsidók 4, 12
Az ige fegyver, amivel Isten harcol az ördög ellen. A megkísértés történetében Jézus is az igével harcolt ellene. Az ige kétélű éles fegyver. Egyik éle az ítélet éle. Nagyon tud vágni. Nem tudom, téged ítélt-e már Isten? Mondottuk, hogy Isten beszél embereken, körülményeken keresztül. Hallottad-e már Isten ítéletét a körülményeiden keresztül? Isten azon a nyelven beszél, amit megérthetünk, és abban ítél, amiben vétkeztünk. Ha süket vagyok, ha nem akarom hallani, másképpen is tud Isten beszélni. Jó volna kicsit figyelni a sorsunkat, betegségeinket, körülményeinket. Isten az ítélet szaván keresztül is beszél. De az ítéletében is mérhetetlen szeretet van.
Ézsaiás első részében olvastam ezeket a hihetetlen kemény verseket: “Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! Mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártoltak tőlem. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izrael nem ismeri, az én népem nem figyel reá! Óh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! Elhagyták az Urat, megutálták az Izrael Szentjét, és elfordultak tőle. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtlen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak” (2-6). Vajon nem ilyen az életed? Csupa seb, dagadás, kelevény?
Aztán még élesebb lesz az ítélet: “Halljátok az Úrnak beszédét… Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? (10. 12). Mennyire súlyos mondat ez. Mégy a templomba, vagy igealkalomra, és Isten azt mondja: mit keresel itt? Ki kívánja tőled, hogy pitvarimat taposd? Talán most is ez a szava hozzád. Súlyos, komoly ez az ítélet. “Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel utálat előttem; újhold, szombat s ünnepre felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakva kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni” (10a. 12-16). Hihetetlen éles szavak ezek. Gondoljátok el, valaki föláll a szószéken, és elmondja az ott lévőknek: Ki kívánja, hogy ide jöjjetek? Kár nektek idejönni. Hiába járkálsz ide-oda, ha tovább szaporítod a bűnt az életedben. Már annyiszor hallottad az ítéletet, és annyiszor dugtad be a füledet, hogy most már nem is hallod. Ha nem akarjuk meghallani az igét, egy idő után már nem is fogjuk.
Annyira megdöbbent mindig, hogy a fáraónak az Úr keményítette meg a szívét. Először én keményítem meg, aztán már az Úr. Bár ne lenne közöttünk senki, aki már nem tud hallani, vagy már nem akar hallani.
Isten az Ószövetségben elmondja mindig népe fölött az ítéletet, azt is elmondja, hogy mi lesz. Nem hallják, aztán egyszer csak jön az ellenség, jön az ítélet. Romokban áll Jeruzsálem, a templom, és rabságban ül a nép, és messze Jeruzsálemtől sírnak. Hárfáikat a faágakra akasztották, mert nem volt kedvük énekelni, csak sírni. (Zsoltár 147).
Jaj, Testvér! Nem fogsz-e majd sírni, mert megkeményíted a szíved, és belekerülsz a bűneid, az indulataid rabságába. Vigyázz, mert Isten ítélete mérhetetlenül éles.
Amikor Jézus jött – “megjelent az Isten üdvözítő kegyelme” –, még élesebb lett az ítélet. Jézusnak az egész lénye ítélet volt. Ítélt a szeretete, a tisztasága. Ítélt, amikor megszólalt. Olvasd csak el a Hegyi Beszédet. “Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket” (Máté 5, 43-44). “Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre” (Máté 521-22). Érzed, hogy milyen éles az ítélet? “Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében” (Máté 5, 27-28). A jelenlevő farizeusoknak és írástudóknak mennyire éghetett a lelkiismeretük. “Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pöröly?” – mondja Jeremiás 23, 29. verse. Jézus szájából jött a tűz.
Talán te is úgy ülsz itt, hogy nem loptam, nem paráználkodtam. – Miből térjek meg? – kérdezte tőlem valaki. Ha egyszer meghallod Jézus szavát, nem lesz kérdésed. Hiába vagy itt, ha nem engeded alá magad az éles ítéletnek.
“Aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre; aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére” (Máté 5, 22b). Testvér! Mire vagy méltó? Miket mondtál már a körülötted élőknek? “Legyen a ti beszédetek: Úgy-úgy, nem-nem; ami pedig ezen felül van, a gonosztól van” (Máté 5,37). A sok össze-vissza beszéd, a pletyka, a hátmögötti beszéd! Nem érzed, hogy mire vagy méltó?
Ott áll Jézus a hegyen, és hangzik az ítélet. Úgy jártak nyilván akkor is, mint a házasságtörő nő közelében a farizeusok és írástudók, hogy lehajtott fejjel kimentek az utolsóig. Ott is Jézus Krisztus forgatta az ítélet éles kardját.
Jaj néktek írástudó farizeusok, jaj néktek vallásosok, akik gyerekkorotok óta ismeritek a Bibliát. Súlyosabb lesz az ítélete annak, aki tudta Isten akartát, de nem cselekedte. Többel büntettetik.
Olyan élesen mondja Jézus: “Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát; és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetésetek” (Máté 23, 14). Jaj azoknak, akik mindent azért cselekszenek, hogy lássák őket az emberek. Neked is az a fontos, hogy mit szólnak hozzá, ki látja? Másképp viselkedsz, ha látnak, és másképp, ha nem látnak. Megdöbbentő itt végig a farizeusok arcképe. “Szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elől ülést” (Máté 23, 6). Nagyon élesen beszél Jézus. “A mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnak menni, azokat sem bocsátjátok be” (Máté 23,13). Én, a nagy hívő ott állok az ajtóban – ki, ha nem én. Testvér, tőled nem tudnak bemenni. Érzed-e, hogy milyen éles az ítélet?
Az Isten igéje éles, és Jézus szájában még élesebb. Egyik éle az ítélet. Jaj, ha soha nem ért még utol. Hallottál-e már olyan igehirdetést, ami átjárta a szívedet, ami belevágott olyan élesen, ahogy csak az ige tud vágni? Persze, tudunk mi egymásnak fájdalmat okozni a nyelvünkkel is. De olyan sebet, amit az ige vág a szívünk legmélyén, csak az ige tud sebezni. Sebzett-e már téged?
Szeretném mondani, hogy az ige másik éle még élesebb: a kegyelem éle. Ha az ige éle nem sebzett meg, még rettenetesebb, ha kibírtad a kegyelmet, és az sem sebzett még. A szeretet mindig jobban fáj. Amikor gyerekkoromban rossz voltam, és szeretetet kaptam, akkor kezdtem el sírni. A rosszat jóval viszonzó szeretet sokkal élesebb. Átélted-e már, hogy valakihez nagyon rossz voltál, és jót kaptál vissza? Ezt nem lehet kibírni. Ha visszaüt, azt igen.
Tudjátok, hogy mi a kegyelem? A meg nem érdemelt szeretet. A gonoszt jóval viszonzó szeretet a kibírhatatlan. Ezt tette velünk Jézus. Átélted-e valaha? Minden rosszat megtettél vele, a bűneid vitték a keresztre, és Ő meghalt érted. Ez a szeretet kibírhatatlan, elviselhetetlen.
A kereszten együtt van a két él: az ítélet és a kegyelem. Ha akarod látni, mi az ítélet a bűneid fölött, nézz föl a keresztre. És ha akarod látni, mi a kegyelem, nézz föl a keresztre. És akkor megérted, hogy értem – helyettem.
A kereszten ott van a kettő együtt, és azért olyan éles. Lehet, hogy sokszor elkerülted, elnéztél onnan. Hiszen azt mondja az ige: “Mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt, és nem gondoltunk vele” (És 53, 3).
Hányszor álltál nagypénteken a kereszt előtt, és nézted a Jézus szenvedésének történetét. És soha nem értetted? “Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (János 15, 13).
Szeretném megkérdezni: – még most is kemény a szíved?
Imádkozzunk!
Hadd áldjalak Uram, azért, hogy egyszer a lelki szemeimmel megláthattam a Te testet öltött szeretetedet ott függni a fán. Áldalak Téged azért, hogy ez az, ami gyógyít. Hadd kérjünk most Uram, segíts, hogy az igéd mind a két élével belevághasson a szívünkbe, hogy utána bekötözhess, és meggyógyíthass.
Ámen.