“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTENNEK BESZÉDE (3/5)
MEGOSZT, MEGÍTÉL
“Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” Zsidók 4, 12
Mi nagyon felszínes emberek vagyunk. Olvasunk valamit, és nem engedjük mélyre jutni. Amikor az igét olvasod, várod, hogy a mélyre hatoljon? Engeded, hogy az életed gyökeréig hatoljon? Az ige megmondja, hogy mi a gyökér: a gondolatok és indulatok. A gyökér a gondolatvilág. Ezért mondja a Pld 4, 23: “Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” Az élet és a halál is a szívből indul ki. Onnan származnak a gonosz gondolatok. Küszködtél-e már gonosz gondolatokkal? Rettenetes volt, hogy nem tudtál tőle szabadulni. Ez a forrása mindennek, az egész életednek. Ami a szívedben van, az határozza meg a sorsodat. Onnan indul ki a szeretetlenséged, az önzésed. Az az ember, aki a gondolatvilágában nem győzött soha az indulatosságán, mindenkivel veszekszik. Egy házasságban mindkét fél azt hiszi, hogy a másik azért van, hogy őt szeresse, őt szolgálja ki, neki tegyen meg mindent.
Egyszer 25 éves házassági évfordulón mondottam, hogy minden ember olyan, mint egy kis világ. Megvannak a törvényei, szokásai. De mi történik, ha egy területre kerül a két világ? Mindkettőnek megvannak a jogai, szokásai. Két világrend ütközik össze. És kezdődik a háború. Valahogy időszakosan békességet kötnek, aztán folyik tovább a háború. És ebbe mindkettő tönkremegy, nemcsak az egyik. Nincs drágább, költségesebb dolog, mint a háború. Az ember mindent ráfizet. Az egészségét, a fizikai állapotát, a lelki életét, az örömét. Rettenetes dolog háborúzni. Ki tudja, hány éve viseled már?
A baj a gyökereknél van. Neked is igazad van, a másiknak is. Egyszer rájöttem, hogy a másik embernek, aki az ellenkezőjét mondja, mint én, legalább annyira igaza van a saját szempontjából, mint nekem. Annyi igazság van, ahány ember. Ezért kár vitatkozni. De a szívünk akaratos, kemény, és nem képes engedni.
Ha új szívet kaptál – ha megtérsz – akkor a szívedből már más származik. Akkor már mások lesznek az indító okaid. Nagyon sokszor az a baj a mi életünkben, hogy az indítóokok nem tiszták. Keresztgyerekeimnek soha nem vettem felhúzható játékot. A gyereket az izgatja, hogy mi mozgatja azt a kis autót, és azonnal szétszedi. Addig nem lesz nyugta, míg a rugó elő nem jön. Isten tudja, hogy mi a mozgató rugója a mi életünknek. Ő az indító okokat nézi. Nagyon jó volna megkérdezni, amikor valamit teszel, hogy ezt miért teszem? Kinek adtam, miért adtam ezt az adományt? Kiderül, hogy hiúságból, hogy én adjam a legtöbbet. Kétségbeejtő nekem, hogy szeretetvendégségeken sokszor milyen drága süteményeket hoznak hiúságból, dicsőségvágyból, hogy az övé legyen a legjobb. Az indító okok nem tiszták.
Hívő életem első idejében utaztam valahova igét hirdetni. Akkor olvastam azt a könyvet, amelynek címe “Az indító okok tisztasága” volt. Becsuktam a könyvet, és azt mondtam, hogy végem van, ha most megkérdezem magamtól, hogy miért megyek oda, ahova megyek, akkor rájövök, azért, hogy szeressenek, hogy csodáljanak, hogy legyek valaki, hogy ébredés legyen ott, ahol én szolgáltam. Iszonyú! Mindennek az az indító oka az én dicsőségem? Lehet így igét hirdetni? Akkor azt mondtam ott magamban: ha becsületes volnál, leszállnál a vonatról, és a következővel visszamennél, mert ez mérhetetlen szégyen.
Lásd meg az indító okaidat, hogy mit miért teszel. Amikor adsz valamit, mindig visszavársz. Gyönyörű szegfűt vittem a neve napjára – mondotta valaki – ő pedig semmit nem hozott. És vége a világnak. Hihetetlen számító emberek vagyunk. Azért segítünk, hogy visszasegítsenek. Próbálj belenézni, hogy mindent számításból teszel? Sírni való lesz, ha egyszer meglátja az ember az indító okait. Sokszor még a nagy csodálatos anyai szeretetnek is a legvégső indítéka a számítás.
Jó volna belenézni az életedbe, és nem becsapni magadat. Miért vagyok kedves, kihez vagyok kedves? Miért tudok olyan barátságos lenni a gyermekem tanáraival? Milyen mézes-mázos tudsz azzal szemben lenni, akitől valami protekcióra számítasz. Próbáljátok a saját életetekre vonatkoztatni, hogy mit miért tesztek? Aki nálad kisebb, azzal goromba tudsz lenni. Aki pedig nagyobb fölnézel rá, mert onnan várhatsz valamit.
Isten a rugókat nézi az életedben. Látod-e, hogy minden önzés? Volt-e valami az életedben, amit igazán önzetlenül tettél? Félek, ha megfigyeljük, kiderül, hogy semmi. Látod, hogy szívünknek mennyire mélyére hat az ige? Egy gondolat – egy haragos gondolat, egy kritizáló gondolat, és tönkremegy rajta egy barátság. Ha gondoltam valakiről valamit, azt valahol ki is mondom. Visszamondják neki, és megromlik a kapcsolatunk. A gondolatok nem ártatlanok. Egy német közmondás mondja, hogy a gondolatok vámmentesek. Hát nem azok, iszonyú vámjuk van.
A házasság megrontása is egy gondolatból indul ki. A családi kapcsolatok elromlása. A gyermekeiddel való viszonyod. Oda hat le az ige. Ha ott nem tisztulsz meg, hiába minden. Az ige beszél a lopásról. Nagyon sokszor a kívánság is ugyanaz. Már gondolatban elvettél valamit a másiktól. Minden kicsin születik. Te sem felnőttnek születtél, de nőttél. A gondolatok is nőnek. Egy pillantás valakire, és elkezd benned nőni az elválásod alapja. Arra gondolsz, hogy a másik mennyivel jobb lett volna. Az első pillantás az első kicsi érzéshez nő, nő. Ma reggel olvastuk az igében, hogy a mustármag óriási fává lett. A bűn is óriási fává lesz, nem bírsz már vele. Szeretnéd abbahagyni, és nem megy. Gondolj egy iszákosra, elkezdi egy pohárral, egyre jobban belemerül, és amikor abba akarja hagyni, nem tudja.
Az ige élő, és ható, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. Előtte pedig azt mondja: “élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és velőknek megoszlásáig.” Az ige az élet legmélyére hatol és megoszt. Szétválaszt! Ez a másik tragédia, hogy nem látunk mélyére a dolgoknak. Van egy nagy összekeverő. Diabolosz annyit jelent, hogy összedobáló. Egy olyan keveréket csinál, hogy már senki nem ismeri ki magát. A jót és a rosszat úgy összekeveri, hogy senki nem képes szétválasztani. Ézsaiás 5, 20 mondja: “Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak.” A Sátán áll mindezek mögött. De az ember is ezt teszi. Már nagyon jól tudod, hogy amit teszel bűn, de jónak mondod. Elkezded öltöztetni, kifesteni, szépíteni. Nem azért mondtam – dehogynem azért mondtad. Ha nem azért mondtad, miért mondtad? Azért, hogy a végén jónak tudjuk mondani. Tudod, én jót akartam. Dehogy akartál. Nézz szembe ezzel, hogy a szöveg benned is hogy össze van keverve. A végén már te sem tudod, hogy mi a jó, és mi a rossz. Összekevered a tisztát a tisztátalannal. Az alulról valót a felülről valóval, az ördögtől valót az Istentől valóval. Senki nem képes szétválasztani, csak az ige.
A láthatatlan világban csak két forrás van. Több nincs! Vagy lentről való az ördög világából, vagy föntről való, az Isten világából. Ilyen nincs, hogy belőlem való. Benned is valamelyik hatott, vagy ez, vagy az. Ebben a nagy keveredésben sokszor te sem tudod, hogy mi honnan van. Ha nem volna ige, reménytelenül elvesznénk. Az ördög nagyon ügyes csaló, mindent úgy mutat be, mintha a legjobb volna. A legsúlyosabb bűnöket is átfesti. És ebbe a félhomályban –, így mondja az ige a Jelenések könyvében: “te sem hideg nem vagy, sem hév” (3, 15). Sem hideg, sem meleg. Te is ilyen vagy? Lehet, hogy van benned egy meleg forrás, talán valaha már közel kerültél Jézushoz. De van egy hideg forrás, a hiúság, a dicsőség vágyad, és ez a kettő végzetesen összekeveredett benned.
Te egészen az Úré vagy? Ha nem egészen, akkor ez a rettenetes keverék van benned, és erre mondja nagyon komolyan az ige, hogy bár ha ez volnál, vagy az. “Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból” (Jel 3, 16). Utálatos az Úr előtt a keverék. Ezt értsd meg!
Sok olyan fiatallal találkozom, akik nem hallottak sem Istenről, sem Jézusról. És olyan örömtelien találták meg Jézust. Tudják, hogy hidegek voltak, semmijük nem volt, istentagadók voltak, nyakig a bűnben éltek. És amikor hallanak az Igazról, a Tisztáról, olyan mély vágy ébred föl bennük aziránt, hogy egészen Jézusé akarok lenni. Sőt a legtöbbnek az a vágya, hogy szolgája akarok lenni. Miért? Mert hidegek voltak. Engedd most, hogy az Úr kimondja feléd, hogy: vagy-vagy! Döntened kell, választanod kell. Választanod kell világosan, élesen, mint ahogy a kétélű fegyver elválaszt. Ha most hallod az igét, akkor benned el fogja választani a magadból valót, az alulról valót az Istenből valótól. Sokszor azért nem tér meg a családod, mert te keverék vagy. Mindenki látja, csak te nem. Hidd el, hogy a gyerekeid élesen látnak. Hányan mondják el fiatalok, hogy nem akarok olyan lenni, mint a szüleim, akik a pénzt is szeretik, meg az Istent is. A munkát is imádják, meg Jézust is. Nekik is utálatos, pedig ők nem is látnak olyan világosan, mint Isten. Az ördög mindig azt mondja, szolgálhatsz te a mammonnak is, és az Istennek is, nincs itt semmi baj. Ennek is megvan az ideje, meg annak is. A templomnak is, az Istennek is. Is-is.
Júdás is ott volt a tanítványok között, aztán amikor Jézust elárulja, a fustélyosokkal volt, az ellenséggel, akik elfogják Jézust. Oda is tartozott, itt is, ott is jól érezte magát. Sokszor látok valakit, ott ül kegyesen a templomban, de olyan jól érzi magát a társaságban is, nagyszerű bemondásai vannak, meg olyan talpraesett. Itt is, ott is. Júdás is jött az ellenséggel, egy perc alatt Jézushoz lépett, megcsókolta, és azt mondta: “Üdvöz légy Mester!” (Máté 26, 49).
Látjátok, Jézus kibírta ezt a csókot. És téged is kibír a templomban, ahogy imádkozol, énekelsz, és forgatod a szemedet. Tudja, honnan jöttél, és tudja, hová mégy. Nem dob ki onnan, mint ahogy a kufárokat kiűzte a templomból. Nem mondja, hogy mit keres ez itt? Az ige most elválaszt. Te vajon választasz-e?
Isten is választott. Az egyszülött Fiú helyett téged választott. A tiszta, szent helyett a bűnöst választotta. Azt választotta, hogy odaadta érted a Fiát. Sokszor úgy érzem, az Atya majdnem többet szenvedett, mint Jézus, mikor hallotta kiáltani: “Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?” (Máté 27, 46b).
Jézus is választott! A keresztet választotta, a kínhalált vállalta a menekülés helyett, az isteni méltósága helyett – mert szeretett téged.
A Biblia azt mondja a Mózes 5. könyve 30, 19. versében: “Az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot” – válassz! Isten utána tesz egy kérő mondatot: “válaszd azért az életet, hogy élhess!”
Imádkozzunk!
Olyan rettenetes Uram, hogy évtizedek óta nem tudunk választani. Hány ige alkalmat éltünk már végig, és mindig megmaradtunk felemásnak. Könyörülj meg most rajtunk, hogy ne az ördögre hallgassunk. Hadd lepleződjön le most előttünk. Ne engedjük, hogy újra összedobáljon mindent, és tönkre tegyen bennünket. Segíts ma színed előtt, igéd világossága alapján jól választani –, Téged választani!
Ámen.