“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTENNEK BESZÉDE (4/5)
MINDENKI NYILVÁNVALÓ
“És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló ne volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk.” Zsidók 4, 13
Az első szó, amivel szeretnénk szembenézni: teremtmény. Az egész világ Isten teremtménye. Ő tudja, milyen testtel, milyen adottságokkal teremtett. A Teremtő ismeri a teremtményét. Senki más nem ismeri igazán. Nézz egyszer szembe vele, hogy milyen csodálatos a teremtő Isten. Szeretném, ha a Teremtőt látnátok az egész teremtettségben. Ha valaki nem hallotta még az igét, ha nem ismeri Istent, az ő teremtményiből felismerheti. Látjátok azt a csodálatos rendet, ami a teremtettségben van? Micsoda hatalmas törvények igazgatják. Úgy örülök sokszor, hogy egy megbízható világban élhetek, tudom, hogy mi történik. Azt mondja az ige: “Ennek utána, míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek” (1Móz 8, 22). Tehát tudjuk, hogy mi után mi következik, ha az időjárás fordítva folyik is. Jó, hogy tudjuk, hogy a természeti törvények vastörvények. Ha valaki leugrik az emeletről, nem kell gondolkoznia, hogy leesik-e, vagy sem. Tudja, hogy le fog esni. Nagy ajándék, hogy egy ilyen világmindenségben élhetünk, amelyiknek egy határozott vastörvény az alapja. Isten törvényei ezek. A szabadesés törvényét, a természeti törvényeket mind Isten helyezte ebbe a világba. Minden követi az Ő rendjét. Gondoljatok a költöző madarakra. Honnan tudják, mikor kell költözni? Az ősszel valaki mondotta: most nem lesz olyan nagy tél. Bizonyos bogarak nem mentek olyan mélyre, mint máskor. Nem ásták úgy le magukat. Az ösztönt Isten helyezte beléjük. A madarak tavasszal visszatalálnak a fészkükre. Se radar, se irányítás, semmi.
Olyan borzasztó, hogy mi megvakultunk az Isten törvényei számára. Emlékszem, egy mérnök mondotta, hogy a bogárnak minden kicsi ízülete egy bonyolult golyóscsapágy. Ki szerkesztette annak a millió bogárnak az ízületét, hogy olyan pontosan működik? Olyan jó lenne, ha úgy néznénk a csodákat, ha a szemünk nyitva lenne, és nem volnánk vakok. Mikor hitre jutottam, utána nyílt meg a szemem. A legkisebb fűszál, és a legtávolabbi csillag mind Istenről beszél. A teremtettség megmutatja, hogy milyen hatalmas értelem működött itt.
Az Isten az embert az Ő képére teremtette, de nem úgy, hogy olyan arcú. A Biblia elmondja, hogy az Isten Lélek. A teremtményei mutatják, hogy a legnagyobb hatalom. Nem tudom, olvastátok-e azt a könyvet, aminek címe: A sebész találkozik Istennel. Leírja, hogy egy teljesen istentagadó orvos hogyan találkozik munkája közben Isten szeretetével. Egy betege hashártyagyulladással feküdt. Nagy fájdalmai voltak, aztán egy napon azt mondta, nem fáj már nekem semmim. Az orvos megdöbbent, hiszen a tünetek ugyanazok voltak. Akkor este meghalt a beteg. Az orvos akkor értette meg, hogy amikor már nincs szükség a fájdalomra, Isten megszűnteti. Annyira szereti Isten az embert, hogy a természeti törvények fölött cselekszik vele. A legtöbb ember a halála előtt jobban van. Mindenki azt hiszi, most már meggyógyul. Az Isten szeretete megszűnteti a fájdalmat, amikor nincs már értelme. A természetben is sokszor láthatjuk. Valaki mondotta, vastörvényei vannak Istennek, csak egy dolog nagyobb nála: a szeretete.
Minden folyadék a fagyás állapotában kisebb térfogatra húzódik össze. Az egyetlen a víz, amely nagyobb térfogatú lesz. Tudjátok miért? Mert Istennek volt gondja a halakra. Ha a víz alulról fagyna be, az összes hal elpusztulna. A víz föntről fagy. Minden természeti törvény ellenére nagyobb az Isten szeretete, gondja van a halakra –, hát rád ne volna gondja az Istennek? Megváltoztatott egy természeti törvényt a halak életéért.
Úgy szeretném, ha megértenéd, a törvénynél nagyobb az Isten szeretete. És megértenéd benne az Istent, aki a saját törvényét abban a pillanatban, amikor akarja, fel tudja függeszteni.
Ennek az Istennek a képére teremtettünk mi, aki azt szeretné, ha benned is nagyobb lenne a szeretet törvénye. Ha sokkal nagyobb lenne az emberek iránti szereteted az igazadnál. Olyan borzalmas, hogy mi mindig az igazunkat keressük égre, földre, ahelyett, hogy tudnánk, nagyobb a szeretet.
Azért teremtettünk Isten képére, mert mi vagyunk az egyetlen olyan lény, akinek döntési szabadsága van. A teremtettségben senki nem dönthet. A madarakat nem kérdezik meg, hogy akarnak-e költözni, a virágot, hogy akar-e nyílni, a magot, hogy akar-e teremni. Isten mindent hatalma szavával igazgat – kivéve minket. Isten soha nem erőszakos, nem erőlteti ránk akaratát. Az ajtó előtt áll és zörget, megvárja, hogy nyitod-e, vagy nem. Folytathatod az életedet úgy, ahogy akarod, senki nem fog kényszeríteni. Isten csak kérni fog, hogy ne tedd tönkre az életedet!
Látod-e már, hogy milyen csodálatos teremtőnk van, és hogy mi az Ő képére teremtettünk. Nekünk úgy kell járni, ahogy Ő járt. Szabadságban, kényszer nélkül, mindig szeretetben. Szabadságjogunkat mindig jóra használva.
A mai igében nagyon fontos ez a rész: “nincs oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte”. Hadd mondjam így, hogy ez egy isteni nyilvántartás. Tudjátok, hogy ebben a világban nyilván vagyunk tartva. Személyigazolványunkban van egy személyi szám. De ez nem egy isteni nyilvántartás. Isten minden teremtményét nyilvántartja, tud róla. Sokan megmosolyogják, hogy lehet számon tartani annyi millió ember. Isten nem ember. Ő Isten! Ha csak annyit tudna, mint mi, akkor nem volna Isten. Ha én meg tudnám Őt érteni, akkor nem volna Isten. Ezzel a kis tyúk eszemmel csak nem hiszed, hogy el tudom képzelni Őt, és az Ő képességeit. Ne hasonlítsuk az Istent magunkhoz.
Többször elmondtam már, hogy egyetemisták voltak itt csendes héten. Elmondták az összes kételyüket. Akkor azt mondtam nekik: Gyerekek, amiről mi most gondolkodunk, pont olyan, mintha ezek a völgyben kapirgáló tyúkok azon gondolkoznának, hogy mi most miről beszélgetünk. Biztosan azt mondanák: nyilván kukoricáról, hát miről beszélhetnének másról? Csak az a kérdés, sárga, vagy piros kukoricáról. Hát hogy érné fel az a tyúk ész, amit mi gondolunk és tudunk. Az Isten értelme és a mienk között sokkal nagyobb a különbség.
Valaki mondta, ha volna egy magasabb rendű teremtmény, mint mi, akkor annak minden természetes cselekvése csoda lenne. Ahogy egy kutyának csoda, ha felgyújtom a villanyt, és világos lesz. Ki ez, hogy fényt csinált? A kutyának csoda, nekem egy mozdulatba került.
Mikor az Úr Jézus gyógyított, nem végzett nagy szertartásokat. Neki egy mozdulat volt, és a vak látott, a sánta járt, és a halott feltámadt. Nem erőlködött, mint a varázslók szoktak, csak megmozdította a kezét. Mert Ő egy magasabb rendű teremtmény, egy magasabb rendű világból való. Minden mozdulata nekünk csoda, hogy lehet, hogy nyilván tartja azt a töméntelen embert? Nem fér be a szűk agyamba. Még akik itt járnak sem tudom őket nyilván tartani. De hogy Isten megismer téged, az egészen biztos.
A Biblia mondja: “Nemde két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! (Mt 10, 29). A Biblia a mi színvonalunkon beszél. Mint ahogy nagyon sok szülő a gyerekeknek képekben magyarázza meg a dolgokat. A Biblia Isten nagy képeskönyve, ahol nekünk, földi óvodásoknak magyarázza el, amit sokszor olyan nehezen értünk. Figyeljünk a képekre, mit akar Isten azon keresztül mondani.
A Biblia beszél arról, hogy “könyvek nyittatnak meg” (Jel 20, 12b). Annyit jelent, hogy kinyílik a múlt, amikor könyvek nyittatnak meg. Talán jobban megértjük, ha arra gondolunk, hogy már ismerjük a magnó szalagot. Ha évtizedekkel ezelőtt mondta volna valaki, hogy a saját hangját visszahallgathatja, nem hittük volna. Egyszer mindenki hallani fogja, amit most elrejtett, amit most fülbe súgva mondott. Zárt dolgok kinyílnak, és beszélni kezdenek. Mi lesz veled, ha beszélni kezd körülötted minden? Világosságra kerül minden. Te is tudni fogod, hogy így volt minden, nincs értelme ellent mondani. Mi lesz veled, ha egyszer az életed magnó szalagjáról előjön minden szennyes beszéded? Mi lesz, ha egyszer az örökkévalóságban az Isten angyalai előtt lejátsszák? Kéred-e majd, hogy Uram, töröld le! Hidd el, semmi más nem töröl, csak a Jézus vére. Neked döntési szabadságod van, csak ha kéred, akkor törli le Jézus.
“Könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve”. Isteni nyilvántartás! Van egy könyv, amibe azok íratnak be, akik Jézust elfogadták. Testvér, van egy könyv, van egy nyilvántartás, amibe mindenki benne van, aki Jézus Krisztus vére által bocsánatot kapott, aki új életet kapott az Úrban. Ahogy a magyarországi anyakönyvbe akkor kerülsz be, amikor megszülettél, a mennyei anyakönyvbe akkor, amikor újjá születtél.
Be van-e már írva a neved a mennyei anyakönyvbe? Kérted-e valaha, Uram, írdd be a nevem, tudod, hogy hívnak, hazugnak, vagy paráznának, vagy képmutatónak. A napokban olvastam az igét: “Azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben” (Lk 10, 20b). A legnagyobb öröm, ami létezik a földön, ha ezt tudom, és ha ebben biztos vagyok. Sokan mondják: hogy lehet valaki olyan beképzelt, hogy azt mondja, örök élete van, és helyük van a mennyben. Persze, hogy tudják, mert tudják azt a pillanatot, amikor beírták a nevüket. Tudják, mert bizonyságot kaptak róla. Ez nem beképzeltség. Annyit jelent, nyomorult bűnös vagyok, és szükségem van arra, hogy Jézus Krisztus vére letörölje életem egész magnó szalagját. Nem jobb vagyok, mint a többi ember, csak ő még nem tudja, hogy Jézusra van szüksége.
Szeretném az utolsó kérdést feltenni: be van-e írva neved az élet könyvébe? Le ne feküdj addig, amíg erről bizonyosságod nincsen. Csak ezen a földön kaphatsz örök életet, odaát már nem. Most kell eljutnod oda, hogy megvan az életem elvehetetlen öröme. Neveink be vannak írva. Az Isten Lelke bizonyságot tehet a te lelkeddel együtt, hogy Isten gyermeke vagy.
Valaki azt mondotta: rettenetes ez, hogy az özönvízben csak egy család mehetett be a bárkába, és menekült meg. És hogy Isten azt mondta, hogy ezt a világot a tűznek tartotta fenn, és ott is egy család fog üdvözülni, az Isten családja. De ez nem egyke család. Millió gyermeke van. De aki nem született újjá, akit nem írt be a mennyei anyakönyvvezetőség, aki nem szerepelt a nyilvántartásban – minden teremtmény nyilván van –, de az a kérdés, hogy neve ott van-e Isten gyermekei nevei között.
Olyan jó még ez a mondat: “annak szemei előtt, akiről mi beszélünk”. A Biblia azt mondja: ha meghalunk, örökkévaló házunk van a mennyben. Neked van-e már? Olyan sokszor, amikor beteg vagyok, mondom a testvéreimnek: ne izguljatok, csak bontják a sátorházat, de van egy másik. Ezt a testi házunkat is bontják – itt fáj, ott fáj. Nem baj. Csak annak baj, akinek nincs örökkévaló háza, örökkévaló lakása, aki nem tudja, hova fog menni. Ha a te házadat elkezdik bontani, tudsz-e majd vígan énekelni: nemsokára költözöm.
Gyerekkoromban azt tettem, hogy előbb mindig a regény végét olvastam el, tudjam, mi lesz a főhőssel. Ne kelljen végigizgulnom az egészet. Ha jó volt a vége, akkor már nem történhetett vele semmi baj. Hitre jutásomkor ez a nagy örömöm volt, elolvastam a regény végét. A vége pedig örök élet, a vége a mennyei üdvösség, az örök boldogság. Most már történhet, ami történik, tudom a végét.
Ha majd egyszer annak szemei előtt állsz, akinek tűzláng szeme van, át meg átlát, akkor nyugodtan megállhatsz előtte. Mert Jézus Krisztus egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tett az Isten színe előtt.
Imádkozzunk!
Köszönjük, Urunk, hogy nyilván vagyunk előtted, hogy szemeid előtt nem lehet semmit megjátszani. Minden vallásos törekvésünkön átlátsz, minden hazugságon, minden mesterkélt dolgunkon. Köszönjük, hogy szemeid előtt lehetünk most. Kérünk, nézz le ránk, kérünk, segíts, hogy meglássuk magunkat. Segíts, hogy már most megálljunk tűzláng szemed előtt, amelyik mindig lát. Segíts, hogy senki ne legyen közöttünk, akinek neve nem kerül be a mennyei nyilvántartásba, azok közé, akik a családodba tartoznak. Áldj meg így minket, nevedért.
Ámen.