“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
BOLDOG EMBER? (1/5)
KI A BOLDOG EMBER?
“Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.” Zsoltár 32, 1-2
“Boldog nép az, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának.“ Zsolt 33 12
Imádkozzunk!
Köszönjük Úr Jézus, hogy itt lehetünk. Áldunk mindazért, amit ezen a héten szeretnél elvégezni bennünk. Kérünk, áldd meg számunkra az Igét. Segíts, hogy értsük, befogadjuk, és hogy munkálkodhassék bennünk.
Ámen.
Az ige boldog emberrôl, és boldog néprôl beszél. Az, hogy egy néphez tartozom, annak jelentősége van. Aki a magyar néphez tartozik, az magyar, aki boldog, az a boldog néphez tartozik. Van egy nép ezen a földön, akit az Úr így hív: “boldog nép”. Ennyit mond róla a Zsoltár: “akinek Istene az Úr.” A magyar néphez tartozni annyit jelent, hogy beleszülettem. A boldog néphez tartozni annyit jelent, hogy boldog ember vagyok, és ez nem egy érzés, egy hangulat, hanem egy állapot.
Ez a kérdésem: a boldog néphez tartozol? Boldog ember vagy? Ez az állapotod? Vagy talán csak időnként érzed magad annak? Csak egy érzés, amelyik jön-megy, múlik-van, vagy van, vagy nincs. Ez nem a boldog néphez tartozás, és nem egy állapot.
A 32. Zsoltár azt mondja, hogy az a boldog nép, akinek Istene az Úr. Annyit jelent, hogy vezetője, uralkodója az Úr. Jó volna most megállapítani, ki az Isten? Akit imádok! Sokszor elfelejtjük, imádni nem annyit jelent, hogy leborulni előtte és imádkozni. Imádni annyit jelent, hogy mindennél jobban szeretem. Mindenki tudja, ha imádom a zenét, a szép ruhákat, az autókat, azt jelenti: elfoglalja a szívemet, gondolataimat. Jobban szeretem, mint bármi mást, ragaszkodom hozzá, nem tudok nélküle élni. Állapítsd meg rögtön, mi, vagy ki az, amit imádsz? Aki, vagy ami nélkül nem tudnál élni. Amit nem lehet tőlem elvenni, mert az az életem. Az az istenem. Mivelhogy nem az Úr az istened, nem lehetsz boldog ember. Nem tartozhatsz a boldog nép közé.
Ki, vagy mi az istened, ezt kellene most nagyon komolyan megállapítani. Mi az, ami nélkül nem tudnál tovább élni, ha elvennék tőled. Lehet hogy valaki, lehet, hogy valami jelenti az életedet. Ezért mondja az Ige: “Boldog nép az, amelynek Istene az Úr!” Megint csak azt szeretném mondani, hogy állapot. Magyar vagyok, ha alszom, ha ébren vagyok, ha az utcán megyek. A boldog állapot nem a külső eseményektől, nem a körülményektől függ. Aki boldog, akkor is boldog amikor bánata van, amikor bajokban van, amikor sírni kellene. Mi boldogságnak a hangulatot értjük. Aki boldog, az boldog ha él, ha meghal, ha örül, és ha szenved. Az vagyok, mert annak születtem. Bele születtél-e ebbe a népbe? Mitől függ az örömöd, a boldogságod? Minek a függvénye? Mitől múlik el, és mitől jön? Boldog vagyok, ha szeretnek, vagy ha nem szeretnek, ha tetszem, és ha nem tetszem, mert boldognak születtem.
Ha a boldog néphez tartozom, boldog ember vagyok. Egyszer azzá lettem, és most is az vagyok. Ha nem így van, akkor nem vagy boldog ember, akkor nem tartozol a boldog néphez. Ez egy reménytelen dolog, mert lehet, hogy talán már holnap halálosan boldogtalan leszel. Ez nem egy olyan állapot, ami változik. Van-e nekem ilyen, vagy nincsen? Beleszülettem, nem kell erőlködnöm, hogy boldog legyek, mert ez állapot. Valami történt az életemben, és mindörökre boldog vagyok.
Isten az embert boldognak teremtette. Az Édenben nem volt kérdés, hogy most jól vagyok, vagy nem vagyok, örülök, vagy nem örülök. Valamikor régen olvastam, hogy a török idôkben elloptak egy magyar gyereket, és ott nevelkedett tovább a törökök között. De mindig érezte, hogy nem ide tartozom. Nem tudta megszokni a körülményeket. Nem török volt. Aztán magyar csapatok jöttek arra, mikor meghallotta a magyar nyelvet, azonnal azt mondta: ez az! Mindnyájan hoztunk egy emléket a boldogságról, a mennyrôl, amit nem tudunk elfelejteni. Lehet, hogy ebben az életben soha nem voltál boldog, mégis tudod, hogy mi a boldogság. Mindenre, amit az élet ad, azt mondom, hogy igen, igen, de ez nem az. Mi ez, hogy az? Nem az, amit magammal hoztam, amire vágyom, amibe Isten beleteremtett, ami nélkül soha, de soha nem leszek boldog. Adhat akármit ez az élet, anyagiakban, testiekben, soha nem fog kielégíteni, mert ez nem az.
Az első embert a Sátán ellopta Istentől. Persze, az ember beleegyezésével. Most már így születünk. Csak az a nagyon jó, hogy az emberiséget Jézus visszavásárolta. De lehet, hogy te még mindig a Sátán uralma alatt élsz. Szeretném az örömhírt elmondani, hogy Jézus megvett. A ma reggeli igében így mondta Péter: “Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön, vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén“ (1Pét 1, 18). Egy szót különösen szeretnék aláhúzni: “tudván”. Tudomásul kell venned! Az értelmeddel tudomásul kell venned, hogy Ő alkotott. Tudod-e azt, hogy nem a magadé vagy? A tested sem, a lelked sem, az életed sem, az időd sem, az erőd sem. Mivel járultál hozzá ahhoz, hogy itt vagy, itt élsz és jársz ezen a földön?
A másik, amit tudomásul kell venni, hogy Jézus megvásárolt. Nem veszendő holmin, ezüstön és aranyon, hanem drága vérén. A 32. zsoltár így mondja, hogy: “Boldog ember az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.” Mi az, hogy hamis? Olyan emberek vagyunk, akik hamis papírokkal járunk. Minden hamis. Azt gondolod, hogy a bűn uralkodhat rajtad? Hazugság! Tulajdonképpen nem teheti. Nem a tulajdonosod már. Hamis papírokkal élsz. Hányszor bánt téged az, hogy atyáidtól örökölt hiábavaló életemtől nem tudsz elszakadni. Hányszor mondják nekem: nem tehetek róla, ilyen a természetem. Mutatja nekem a hamis papírokat. Már a nagyapám, az apám is ivott. Nem vetted tudomásul, amit Isten mond és egy életen keresztül így élsz. Azt mondod, hogy a családod terhelt, és nem tudsz más lenni. Kényszergondolataid, félelmeid vannak. Isten megmondja, amit tudnod kell. Lehet egy más születésed. Nem kell benne maradni a hamisságodban. Isten alkotott, és amikor elvesztél, visszavásárolt.
Olyan ember vagy már, akit visszavásároltak? Volt egy nagy háború Isten és a Sátán között, és abban a háborúban Isten győzött az Ő Fián, Jézuson keresztül. Csendben bólogattok, persze hogy tudjátok, hát gyerekkorotokban hányszor hallottátok már, hogy Jézus meghalt értem a kereszten. Mekkora csata volt! Hogy összefogott az ellenség Isten hőse, az Ő Egyszülött Fia ellen. Tudod, és mégsem akarod tudni? Ez a rettenetes, ha nem akarod tudni. Mert önálló akarsz lenni. A tékozló fiú is tudta, hogy az apjánál szabadon, boldogan élhetne. De kikérte vagyonát, mert a maga feje szerint akart élni. Tudta, hogy ott mindene megvolt. Eszébe jutott, hogy boldogok azok, akik ott élnek. Minek kell még bekövetkezni az életedben, hogy ez eszedbe jusson? Akkor magába szállt, és eszébe jutott, amit tudott. Tudod, hogy drága véren váltattál meg, tudod, hogy mibe került Istennek, hogy visszavásároljon téged?
Pál apostol így mondja: “Eszetekbe juttatom… az evangéliumot” (1Kor 15, 1a). Jusson eszedbe, hogy minden megtörtént, hamisság az, hogy nem tudod. Az igazság az, hogy nem akarod tudni. Isten most újra eszedbe juttatja, hogy ki alkotott, ki fizetett érted hihetetlen nagy árat. A bűn az, hogy önálló akarsz lenni. Hogy nem akarod azt az életet élni, amire teremtettél. Isten adni akarja, csak haza kellene menni.
Idejöttél testvér, akarsz-e hazamenni az Atyához? Aki idejött, az Isten házának a pitvarában van. Ne közlekedj itt olyan nagyon nyugodtan mindenütt. Ne próbálj itt is a saját fejed szerint élni. Isten házában vagy, a pitvarban, de még egy ajtó van előtted, hogy bejuss a házba. Ezért vagy itt. Nyugodtan elmehetsz innen úgy, hogy semmi nem történik veled. Senki nem fog kényszeríteni, senki nem mondja, hogy nem mehetsz el. A pitvarból vissza lehet még fordulni. De azt, hogy itt voltál, soha nem tudod elfelejteni, hogy a kapuban voltál, hogy már belülről hallottad az éneket, a háznak az illata már kicsapott rád. A bűn az, hogy nem akarod.
Egyszer azt mondtam, mi lett volna, ha a tékozló fiú írt volna egy levelet az apjának, minden bűnét felsorolta volna, és kérte volna: Atyám, bocsáss meg. Kérdeztem, hogy megbocsátott volna? Mondták, hogy persze, igen. Nem-nem! A tékozló fiú bűne nem az volt, amit tett, azok a vétkei voltak. A bűne az volt, hogy nem akart otthon élni. Ez a bűn! A többi következmény. A bűnöd az, hogy nem akarsz Isten uralma alatt élni, nem akarsz azzá lenni, amivé tenni akar. Megtartottad az önálló akaratodat. Vigyázz, mert a megtérés szíve, középpontja az akarat. Azt mondja a Biblia: “Hányszor akartam… és te nem akarta.” (Mt 23,37).Hányszor hívott, hányszor vonzott már. Mióta akarja már halálosan, úgy, hogy az életét adta érte. Drága vérét, és te most sem akarsz.
“Boldog ember az, akinek bűne megbocsáttatott.” Lehet, hogy a bűneidre kaptál már bocsánatot, itt-ott, ekkor-akkor, de a bűn, a függetlenséged, az önállóságod, a szabad akaratod megmaradt.
A bűnödet átvette a nagy helyettes, Jézus Krisztus, a Megváltó. Emlékszem, amikor a vasutnál dolgoztam 24 órában, bekiáltott valaki: megjött már a megváltója? A leváltót gondolta. Mondtam, hogy igen, kétezer éve megjött a Megváltóm, most a leváltómat várom. De utána azt mondtam, ennek milyen igaza van. Addig nem kelhetek föl ebből a pénztárból, amíg valaki a helyembe nem ül. Testvér, valaki a helyedbe ült, a bűnösök padjára, az egész hamis, hazug életed helyébe ült, ezért kelhetsz fel. Megjött a leváltód! Isten minden bűnödet neki tulajdonította, mintha Ő tette volna. Milyen bolondság volna úgy elmenni innen, hogy nem fogadod el ezt az áldozatot.
Egy nagyon beképzelt asszony, valahol Indiában, amikor a misszionárius Jézusról beszélt neki, azt mondta: ezt én nem tudom elfogadni, hogy helyettem valaki meghaljon. A misszionárius azt mondta: ezt megteheti. De abban már nem akadályozhatja meg Jézust, hogy meghalt magáért. Az már megtörtént. Abban már Jézust nem akadályozhatod meg, hogy elviselje bűneid büntetését. Akármilyen büszke volt ez az asszony, meg kellett értenie, hogy a kereszt megtörtént, Isten a Bárányra vetette minden bűnödet, az enyémet is. A vére folyt érettem is. Megtehetem, hogy azt mondom, nekem nem kell. Ez a te dolgod. A pitvarban lehet hallani és látni az áldozatot, de ahhoz be kell lépni, hogy a tiéd is legyen.
Ez az újjászületés. Minden ember ilyen véresen születik. Minden születésnél vér folyik, az újjászületésnél is. A boldog népnek minden boldog tagja így született, és az attól a perctől kezdve boldoggá lett. Akármilyen rossz állapotban van most, ha egyszer újjászületett mindig tudni fogja, hogy most elmentem az Atyától, de azért most is tudom, hogy én boldog ember vagyok, és mindörökre boldog leszek.
Jó volna, ha nem nyugodnál addig, amíg be nem lépsz a pitvarból a templomba.
Imádkozzuk!
Segíts Uram, hogy most dobjuk el a hamisságunkat. Hamisan, hazugságokba fogózva nem mehetünk be országodba. Áldunk, hogy az első, aminek meg kell történni, hogy hamis papírjainkat eldobjuk. Hogy világosan megmondjuk: én mentem el az Atyai háztól. Hadd dobjuk most el az összes hamisságunkat, ne okoljunk embereket, akik úgy jártak, hogy az Úréi, és nem azok voltak. Kérünk Uram, hogy Lelked által munkáld most bennünk az akarást. Ne menjen el innen senki, amíg nem lesz boldog emberré, a boldog nép tagjává. Neved dicsôségére.
Ámen.