“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
BOLDOG EMBER? (3/5)
BŰNVALLÓ EMBER
“Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak – és Te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela. Azért hozzád fohászkodják minden kegyes, alkalmas idôben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el hozzá. Te vagy oltalmam, Te mentesz meg veszedelemtôl; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.” Zsolt 32, 5-7
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy az irgalom királyi székéhez járulhatunk. Köszönjük, hogy minden bűnünkért, minden engedetlenségünkért folyt a vér. Kérünk, hogy ezen a héten odataláljunk igazán a keresztedhez. Biztos, hogy az ördög mindent megtesz, hogy ez ne így legyen. Kérlek, könyörülj rajtunk, és légy segítségül.
Ámen.
Tegnap addig jutottunk el, hogy “ránk nehezedett kezed.” Istennek keze sokszor a külső körülmények. Az ember nem tudja, hogy miért van ez így? Miért nem sikerül semmi? Miért nehéz minden? Belülről is rám nehezedik a lelkiismeretem. Kívül belül érzem Istennek hatalmas kezét, amelyik reám nehezedik. Amikor Hüvelyk Matyit az óriás kereste, először csak úgy érezte, sötét van, nem látok semmit. Aztán egyszer csak ráébredt arra, hogy egy hatalmas kéz van fölötte. Próbált kifutni alóla, nem tudott sehogyan sem, mert ez a kéz utolérte.
“Rám nehezedett kezed.” A megoldás ez: “Elvetted rólam” – a kezedet? Nem. Egyszer valaki így mondta: érdekes, otthon semmi nem változott, mégis más lett minden. Nem a kezét vette el, nem a körülmények változtak meg, nem is a feleségem, nem a munkahelyem. Belülről változik minden. “Elvetted rólam bűneimnek terhét.” Az embernek elől vannak a bajai, a gondjai, amire úgy gondolja, hogy ez az Isten nehéz keze. És a háta mögött – egy helyen így mondja az ige: “Hiszen te gyülölöd a fenyitést, és hátad mögé veted rendeléseimet!” (Zsoltár 50, 17). A bűneimet a hátam mögé vetem, elfelejtem, nem kell arra gondolni. Ha újra előjön, megint csak a hátam mögé vetem és cipelem a terhét. Isten veheti le rólad. Ez a megoldás.
Hogyan kezdődik ez? “Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak.” Valaki egyszer így mondta: a legtöbb megtérés egy magánbeszélgetéssel kezdődik. Nyilván senkinek nem mondta ezt Dávid, csak magában. Isten hallotta. A Márk ev. 5. részében találjuk a vérfolyásos asszony történetét, ott is ezzel kezdődött: “Mikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját. Mert ezt mondja: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.” (27-28). Valamit mondott magában, ahogyan Dávid is. “Ezt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak.” Egy mondatot mondott, és ez egyre erősödött. Addig, amíg meg nem tette. Mindig újra eszébe jutott, hogy ez kellene. Ezt úgy hívják, hogy bűnvallás. Most már látja, hogy miről van szó. Nem a külső dolgokról. Már tudja, hogy hol a baj és mi a megoldás. “Bevallom hamisságomat az Úrnak.”
Ugyanakkor felébred valami más is. A vérfolyásos asszony azt mondja: “Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.” Ez a hit! Felébred benne, hogy lehet másképp is, meggyógyulhatok a halálos betegségembôl, megkötözöttségemből, bűneimből, természetemből. Hogy zenghetett benne ez a szó: “Ha csak ruhája szegélyét illetem is.” Felébredt-e már benned ez a hit? Lehet, hogy a bűneidet látod már, hogy mit kellene megvallani, világosságra hozni, de ott van-e mellette ez a csodálatos zene: meggyógyulok! Ezen a héten új emberré leszek. Megszabadulok, megtisztulok. A kettô együtt: a bűnlátás és a hit.
A vérfolyásos asszony így mondja: ha csak a ruháját érintem. Ez a hit, ez az érintés, ez a rátekintés, ez az, amin keresztül kapcsolatba kerülök Isten erejével. Ha látod már bűnödet, betegségedet, a természetedet, vajon felébredt-e már ez a hit benned? Csak egy mozdulat és meggyógyulok. Csak egy érintés, csak egy tekintet. Ilyen egyszerű?
Dávid azt mondta: “Bevallom hamisságomat az Úrnak.” A tékozló fiú először, még a disznó vályúnál – magába szállt. “Elmegyek az én atyámhoz.” De azután megmozdult. Dávid is nemcsak mondta magában, hanem megtette. Lehet, te is ott tartasz, hogy már felébredt benned a hit, hogy nekem is lehet boldog, szabad életem. Ha felébredt a hit, akkor a következő lépést is tedd meg. Ha a tékozló fiú csak gondolta volna, hogy elmegyek, és nem mozdul meg, nem történt volna vele semmi. Lehet hogy már elgondoltad egy este, miután végignézted a napot, hogy én is? Lehet, hogy én is bevallom hammisságomat? Dávid elhatározta és megtette. Halljuk tovább: “Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem.” Meg is tette. A vérfolyásos asszony is elindult megérinteni Jézus ruhája szegélyét. Nem volt könnyü, Kapernaum utcáján a tömegben, a sok ember között. Így mondja az Ige, hogy “remegve”. A legtöbb ember így indul, mert nem olyan könnyű. A múltkor valaki ezzel jött: két napja remegek. – Mitôl félsz? – Hogy valami történik velem. – Miért nem jöttél két nappal ezelôtt, akkor nem kellett volna ennyit remegni.
Ez az asszony mikor megérinti az Urat és meggyógyul, Jézus megkérdezi: “Ki az, aki érintett engem?” Miért kellett neki előjönni? Hiszen már meggyógyult. Meg kellett ezt neki tenni? Igen! Ez az út: “Vétkemet bevallám néked.” Miért kell ezt elmondanom embernek? – kérdezte valaki. Az ige azt mondja, hogy az Úrnak. A vérfolyásos asszony idejében Jézus maga volt ott. Az asszony meggyógyult és Jézus elôhívta az asszonyt, aki hátulról akarta megérinteni, ne tudja senki. Lehet te is úgy vagy, ha történik velem valami, erről nem beszélek, nem kell senkinek tudni. Csak titokban érintem Jézust. De Jézus megkérdezi: “Ki az, aki illetett engem?” És akkor jön elő félve és remegve. Egész nagy tömeg előtt az asszony előrejön, a lába reszket, leborul az Úr előtt, és “elmondott neki mindent igazán.” Szeretném, ha ez a két szó mélyen benned maradna: “mindent, igazán.” Nem egy részletet, nem egy semmit, mindent igazán. Akkor mondja neki az Úr: “Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!” És légy egészséges ember. Isten “legyen” szava teremtő szó. Ha Ő azt mondja, hogy “Legyen világosság!” – akkor ott világosság lesz. Ha Ő kimondja fölötted, hogy légy egészséges, akkor te egészséges vagy. Légy szabad, akkor szabad vagy.
A mi történetünkben így mondja el az ige: “Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem.“ Nem takartam el semmit. Lehet, hogy egyszer már te is mondtad, de nem egészen és nem igazán. Lehet, hogy valamit takartál. Mindig eszembejut az a férfi, aki két héttel a csendeshét után visszajött. – János, mi történt magával? – Valamit nem mondtam el. Azóta nincs nyugtom. Az ország másik feléről utazott vissza. Mindig várta, majd csak elfelejti. És nem tudta. Valamit akarattal eltakart. Nem úgy volt, hogy nem jutott eszébe, tudta ő, miről van szó. “Bűnömet el nem fedeztem.” Valamit meg akart spórolni. Talán a legnehezebbet.
Vajon eljutottál-e már oda, hogy bármi történik, most elmondok mindent igazán. Ha ez az asszony ott elszökik, ha Jézus nem hívja elő, nem használt volna neki semmit a gyógyulás. Jézustól el lehet szökni. Itt is előfordult már, hogy csendes hétrôl valaki megszökött. Olyan szomorúan néztünk utána: viszi magával a poklot, a nyugtalan lelkiismeretet. Nem tud megnyugodni, mert benne van az Úr elől való szökésben. Ma vedd nagyon komolyan, ha azt hallod, hogy meggyógyulhatsz te is, hogy teljesen más emberré lehetsz, ne szökj tovább. Lehetsz te is ragyogó ember, boldog ember. Az öröm belül van. Nem kell ahhoz nagyokat nevetni, hogy valaki örüljön. Az igazi öröm bentről kifelé ragyog. Isten ezt akarja veled elérni. Jó volna, ha most a hit felébredne benned, hogy meggyógyulok. Olyan emberré leszek, akire a Biblia ezt mondja: “Akik sokakat a igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké” (Dán 12,13).
Lehetsz olyan emberré, aki másokat az Úrhoz vezet. Lehetsz ragyogó csillaggá. Isten szava mondja most ezt neked. Gondolj arra, hogy meggyógyulok. Belőlem is lehet boldog ember. Engedd, hogy felébredjen a hit benned, az a pici szikra, ami ezzel mozdul, hogy hátha pont engem keres most Isten? Meg van ennek az útja, és kevesebb nem elég. A vérfolyásos asszony megy remegve és félve, leborul Jézus előtt, és elmond mindent igazán.
Dávidról elmondja itt az ige: “Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Egyszer így kérdezik a farizeusok, amikor Jézus megbocsátotta egy embernek a bűneit: “Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten?” (Lk 5, 21b). Csak Isten, Jézuson keresztül. Ez az út! Elmondja Jézus: “Én vagyok az út” (Jn 14, 6a). Ő ontott vért a te bűneidért. Ő az, aki kifizette az adósságot. Persze akkor könnyű volt, mert Jézus ott járt. A vérfolyásos asszonynak csak menni kellett. Testvér, Jézus ma is ittjár az övéin keresztül. Akik az övéi, azokban Jézus jár ezen a földön. Nem abban az egy tiszta testben, hanem az övéiben, a Krisztus testben. Akik igazán az övéi, azokban a Szentlélek által valósággal ugyanaz a Jézus él, aki akkor testben járt.
Sokan elmondták már katolikusok, gyerekkorom óta gyónok, de soha nem kaptam bocsánatot. De Jézus ezt mondta: “Vegyetek Szentlelket! Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak” (Jn 20, 22). De lehet, hogy a katolikus plébános még nem vett Szentlelket. Ember nem bocsáthat meg, csak a Szentlélek által a szívben lakó Jézus. Neki adta Isten ezt a hatalmat. Nagyon vigyázz, nem mindegy, hogy mikor, kinek mondasz valamit. Lehet, hogy elmondasz mindent, és nem történik veled semmi. Én is bűnvalláson keresztül tértem meg, de pontosan tudtam, hogy mit kell elmondani. És hiába alkudtam volna, hogy elmondhatom a barátnőmnek is. Az Úr megmutatja, kinek mond el, és ott nem lehet alkudni. Amikor odamégy, úgy menj, hogy a benne lakó Jézushoz mégy. Nem emberhez. Jézus az övéinek mondja: “Akinek a bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak” (Jn 20, 23).
A vérfolyásos asszony is, a tékozló fiú is megtette a nehéz utat. Itt is elolvashatjuk, hogy mi történt. Olyan egyszerű. Van, aki nem tudom, hányféleképpen próbálkozik. Mindent megtesz, csak ezt az egyet nem teszi meg. “Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem, és Te elvetted rólam bűneimnek terhét.” Érezzük, mennyire egyszerű? Aki átélte az tudja.
Jó volna most elkezdeni, magadban beszélni: “Azt mondtam, bevallom hamisságomat az Úrnak.“ Így kezdôdik, és úgy folytatódik, hogy megteszem. Nem takarok semmit, elmondok mindent igazán. Attól kezdve egy új élet születhet benned. Pontosan ma értünk ehhez az igerészhez. Tegnap még a zárkózott emberrôl beszéltünk, ma a bűnvalló emberrôl. Ez az út juttat el a boldog emberhez.
Az elején megmutatta az Úr, hogy mit akar veled tenni. Most látod és tudod. Tovább beszél az Ige: “Hozzád fohászkodik minden igaz.” Kezd el imádsággal, fohászkodj Hozzá! “Te mentesz meg engem a veszedelemtől, végy körül engem a szabadulás örömével.“ Ha egyszer már megtapasztaltad, akkor tudod, hogy mit jelent. Ha még soha nem tapasztaltad, el ne menj így, félig készen, nehogy szomorúan kelljen utánad nézni. Jézus nem ment utána a gazdag ifjúnak, nem csalogatta vissza. Vajon hogy nézünk majd utánad, ha elmégy innen? Azzal a szomorúsággal, hogy megint itt volt, most sem történt vele semmi. Akik körülötted vannak, mindnyájan tudják. Te is tudod. Megint megspórolta, megint sikerült kicsúszni a hálóból. Az a kérésem, légy ma bűnbánó ember, aki ott és úgy mond el mindent igazán, ahogyan az Úr azt megmutatja.
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy az elsô reggelen elmondtad, hogy mire teremtettél minket, és addig nem nyugszol, amíg valósággá nem lesz, hogy ez a mi boldogtalan, nyomorult életünk boldog emberré válik. Áldunk Uram, hogy ezzel a programmal, céllal hoztál ide. Kérlek, segíts, Rajtad nem múlik, Te elvéreztél ott a Golgotán. Most már csak rajtunk múlik. Segíts Úr Jézus engedelmesen lépni a gondolataid szerint.
Ámen.