“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
BOLDOG EMBER? (4/5)
BÖLCS EMBER
“Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, amelyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.” Zsolt 32, 8-9
Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram az Igéért, amin keresztül már eddig beszéltél velünk. Segíts, hogy most is megértsük mondanivalódat. Úr Jézus, hadd jusson ne csak a fülünkig, hanem a szívünkig szavad.
Ámen.
Az elsô reggelen a boldog emberrôl hallottunk. Már akkor elmondta az Úr, hogy mit akar velünk ezen a héten. Azt akarja, hogy boldog népnek boldog tagja légy.
Második reggel szembenéztünk a zárkózott emberrel, aki vagyok. Nagyon bezárkóztam, nehéz hozzám bejutni. Ha becsukom a szám, nem nyitom ki egykönnyen.
A zárkózott emberből tegnap bűnvalló ember lett. Erre érdemes kinyitni a számat. Lesz-e belőled ezen a héten bűnvalló ember? Mert akkor eljuthattunk oda, hogy “Végy körül engem a szabadulás örömével!” Körül vagy-e már véve a szabadulás örömével, ami nemcsak egyszer öröm, hanem mindvégig öröm. Ha idáig eljutottál, akkor rendezett a múltad.
Valaki azt írta egy könyvben, hogy a győzelmes élet akadálya a rendezetlen múlt. Hiába akarok gyôzelmes életet élni, ha hátulról valami mindig visszafog. Egy bűnnek az emléke, tudata. Akkor egyszerűen olyan ember vagyok, mint aki az ekeszarvára vetette kezét, és mindig hátra tekint. (Lk 9, 62). Nem te vagy ez az ember, akinek nincs igazán rendezve a múltja? Jó volna ma ezen igazán túljutni, hogy olyan ember vagyok, akinek biztosan megbocsáttattak a vétkei, hogy letettem a nagy zsákot és szabadon megyek tovább. Ha hátulról semmi nem fog már vissza, ha szabadon mehetek tovább, akkor a Zsoltár elénk tárja a jövôt: “Bölccsé teszlek és megtanítlak az útra, amelyen járj.“
De vigyázat, két út van. Az egyik a magam útja, a széles út, ahol sok minden elfér. A magam gondolatai szerinti út. Lehet, hogy eddig mindig azon jártál. Elgondoltad, mi lenne a jó, és azt tetted. Az ige azt mondja, rossz úton jársz a gondolataid nyomán. Az Efézusi levél így ír ezekről az emberekről: természet szerint harag fiai voltak, mert a maguk útját járták.
A másik út az Úr Jézus útja. Egy tábornok így mondta, a megtérés annyit jelent: állj! Isten megállított, – hátra arc! – megtörtént? Mert ha igen, a harmadik vezényszó hangzik: indulj! Persze az a kérdés, melyik úton. Lehet, hogy nagyon sok ilyen próbléma volt és van az életedben, hogy sosem tudom, mit kell tennem, és jól teszem-e? Ezért mondja igénk valóságosan: “Bölccsé teszlek és megtanítlak az útra, amelyen járj.” A párhuzamos ige a 25. Zsoltárban ugyanezt mondja: “Kicsoda az, aki féli az Urat, megmutatja annak az utat, amelyet válasszon.” Azt is mondja a Biblia: “A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” (Zsolt 111, 10). “Bölccsé teszlek“, annyit jelent: istenfélôvé teszlek. Arra fogsz majd vigyázni, mi az Ő akarata. Csak akkor tudod megtanulni, melyik az az út, amelyen járnod kell, ha féled az Istent, és az akaratát választod. Olyan nagy ígéret ez a jövôre nézve. Biztosan többen úgy vagytok, hogy most mi lesz? “Bölccsé teszlek!“ Ez az Úr ígérete. Mindig megkérdezed majd, ez az Ő útja, Jézus is ezen járt?
Egy gyerek ki akart menni a tanyára, de az óriási hóesésben nem tudott. Arra jött egy teológus fiú, hatalmas csizmákkal és azt mondta, gyere csak mindig utánam a csizma nyomában. Közben elmondta neki, ha Jézust akarod követni, keresd mindig az Ő lábnyomát. Mindig megkérdezheted, így járt-e Jézus, amiben most járok? Jézus tette ezt? Meg lehet találni a lábnyomát. Egy budapesti keresztgyerekemnek leírtam ezt a történetet. Utána ezt írta válaszlevelében: Kedves Liza néni! Pesten nagyon sok lábnyom van, és nem tudom, melyik az Úr Jézusé. Ha kéred az Urat, ha abban akarsz járni, mindig megtudhatod. Felismerhetô az Ő lábnyoma. Most, hogy bölccsé tett, és körülvett a szabadulás örömével, fogod-e keresni az Ő lábnyomát? Jézus tette ezt? Beszélt Ő így? Volt benne ilyen indulat? Jézus lábnyomai itt vannak a Bibliában. Azt mondja az ige: “Bölccsé teszlek, és megtanítlak az útra, amelyen járj.“ Ezt az utat tanulni kell. Ez nem úgy van, hogy természetesen tudom. Olyan könnyen belesiklok a régi lábnyomaimba, ahogy szoktam, ahogy eddig csináltam. Jézus tanítani akar. A kérdés, hogy tanítható vagy-e? A régi hívőktől nagyon félek, mert azt hiszik, hogy mindent tudnak. Sokszor azzal jönnek emberek: nekem itt már semmi újat nem tudnak mondani, mert mindent tudok. Taníthatatlan, mert mindent jobban tud.
Mondod-e most az Úrnak: taníts meg az útra, amelyen járnom kell, mert magamtól nem tudok. A magam útjához már úgy hozzászoktam. Isten nem azt mondta, hogy bölcs vagy, hanem azzá akar tenni. Ez a bölcsesség tanítás által lesz az enyém.
Van még egy mondat: “Szemeimmel tanácsollak téged.” Két út van, mert Isten országában soha nincs harmadik lehetőség. Mi valahol középen szeretnénk ugrálni, egyik lábam ezen, másik lábam a másik úton, néha a saját, néha az Úr akarata szerint. Kétfelé sántikálok. Hányan vannak közöttünk, akinek most meg kell vallani: eddig két úton jártam. Reggel az Úrral kezdtem, de aztán jöttek a bajok, a problémák és már a másik úton voltam. Isten most megkérdezi: meddig akarsz még két úton járni? Jó volna azt mondani: Uram, tovább nem. Taníts az útra, amelyen járnom kell.
A tanításnak két lehetősége van. Az egyik, hogy “szemeimmel tanácsollak,” a másikra azt mondja, hogy “kantárral és zabolával szorít.” Az, hogy “szemeimmel tanácsollak,” valami csodálatos ajándék. Amikor ránézel az Úrra, látod, hogy most mit szól hozzá. Valaki azt mondta: mikor gyerek voltam, csak az anyámra kellett néznem és tudtam mindent. A szemén láttam, hogy haragszik és ez nem jó. De azt is láttam, mikor mosolyog, és tudtam, minden rendben van. Nézd az Úr szemét! Légy kapcsolatban vele azon keresztül, hogy figyeled a szemét. Egy percig maradj csendben és gondolj arra, most hogyan néz rám. Láttam az Ő arcát ma reggel? Kerestem a tekintetét? Ma hogyan néz rád? Vagy elvesztetted már a tekintetét? Ahogy énekeljük, hogy “Mondd, hová visz az út? Jézus, sötétben élek, Már nem is látlak Téged: Mondd, hová visz az Út?“ Ha valaki egyszer már látta Őt és egy darabig ment a szemei tanácsán, ennél kétségbeejtőbb nincs. Hiába keresem, reggel az imádságban próbálok fölnézni Rá, és nem találom a szemét. Valaha megtaláltad? Volt úgy, hogy óráról órára tudtad, mi az, amit Isten akar és mi az, ami nem teszik Neki? Találkozott a szemed ezzel a szempárral? Voltál-e úgy, hogy ezt a tekintetet soha nem akarom elveszíteni. Nagyon kérlek, ha nem volt soha, ma keresd meg. Innen ne menj el addig, mert az egyik tanítási mód, hogy szemeivel tanácsol. Rögtön megérzed, ha nem látod, ha valahol elvesztetted.
Ránézni annyit jelent: hinni Benne, hinni a szavának, hinni annak, amit most mond. Ha elfogadod, komolyan veszed, akkor az ige vezet. Akkor egyszerűen tudod, hogy most mit mondott, mert közben rád nézett. “Szemeimmel tanácsollak téged.” Úgy szeretném a testvéreknek kívánni, hogy soha ne veszítsék el, ha egyszer megtalálták. Ha pedig elveszett, el ne menjünk addig, amíg újra meg nem találjuk. Mert akkor jön a másik vezetés. Az egyikre azt mondja, hogy “bölccsé teszlek,” a másikra azt mondja: “oktalan”. “Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér.” A szemeimmel tanácsollak-ról jutott eszembe, hogy egy kislány, aki műlovarnő volt, elmondta, milyen kapcsolatban van a lovával. Csak gondolok valamit ott a nyeregben, és a lovam már felkapja a fejét és tudja. Még meg sem mozdítottam a lábamat, már tudja, hogy indulni kell. Van egy láthatatlan kantár, ami köztem, és közte van. Ismerem, és ő is ismer engem. Tudja, hogy mit jelent a mozdulatom, és mit várok akkor tőle. Volt-e valaha ilyen kapcsolatod az Úrral?
Mindig annyira megdöbbent mikor pünkösdkor így olvassuk: “Megjelentek elôttük kettôs tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül” (ApCsel 2, 3). Mint a lovas a lovára. Rád ülhetett-e már az Úr a Szentlélek által? Tudod-e a gondolatát, akaratát, egy vagy-e Vele teljesen, tudod-e már, mikor kell szólni, mikor kell hallgatni? Ha nem, akkor hadd tanítson. Kérjed, hogy taníts engem Uram, tanácsolj a szemeiddel, hadd legyek egy Lélek veled, hogy mindig tudjam, mi az akaratod. Mert ha nem, akkor jön a kantár. Először beszélünk a kantárról, Isten parancsairól. A lovas a kantárnál fogva irányítja a lovat. Istennek vannak személyes napi parancsai, amik rád vonatkoznak. Ma reggel mondani akartam valakiknek valamit, és az Úr azt mondta, nem. Jó volt, hogy azonnal értettem, most nem a szemeivel tanácsolt, hanem a kantárt húzta meg. A kantárral van összefüggésban a zabla, ami már a szájban van, amit ha meghúznak, már fáj. A legérzékenyebb része a lónak a szája. Amikor meghúzzák a kantárt, a zabla belevág. Rettenetes, ha már zablákkal kell irányítani, körülményeken, nehézségeken, szenvedésekkel, mert nem hallgattál sem a szemeire, sem az igére. Jönnek az események, dolgok, szenvedés, bajok. Sokszor kapkodja fejét a ló, amikor vágja a zabla. Tudod, hogy az Ő kezében van a kantár. Csak addig vág, csak addig nehéz, ameddig kell. Lehet, hogy egy ember az, aki nehéz, aki zabla a számomra, lehet hogy munkahely, körülmények. Akkor már tudhatod, hogy oktalan voltam, hogy nem engedtem az Úrnak. De így is vezet, még az Ő kezében vagy, még nem léptél ki a hámból. Vannak életemnek olyan dolgai, amit az Úr csak kantárral és zablával ért el. Csak komoly fékezésekkel, mert másfelé mentem volna. Azt hittem, hogy az Ő akarata szerint megyek, de rám tette a kantárt és a zablát, és nem tudtam arra menni. És olyan jó, hogy elfogadtam. Uram, köszönöm, megértettem. A szemeid nem voltak elegendők. Kellett a kantár és a zabla, mert oktalan voltam, mint a ló, vagy az öszvér.
Hogy vezet téged az Úr? Minden embernek újjászületési joga: “Akiket Isten Lelke vezérel, azok az Ô fiai.” (Róm 8, 14). Ha azt gondolod, hogy gyeremeke vagy, akkor vezetett embernek kell lenni. Akkor megtanulsz kérdezni, nem a magad útján jársz, hanem keresed az Ő lábnyomait, és engeded magadat vezetni. A hívő embernek a legkomolyabb kérdése, hogy vezetett ember-e? Ha nem az, nem kíséri az útján áldás. Akkor a maga feje szerint jár. Elmondta itt az ige: “Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, amelyeknek kantárral kell szorítani az állát.“ Mi az, ami szorít? Amire úgy érzed, hogy nehéz, mert az Ő keze van mögötte. Jó volna elfogadni mindent, a kantárt, a zablát, a törést, a szorítást. Jó volna csendben rögtön azt mondani: Uram, oktalan voltam, nem figyeltem. A fenyítés, a zabla, az intés, az még a kantár. Intés és fenyítés Isten kezében eszközök, ha nem elég a szeme. De ezek is visszafordíthatnak oda, hogy a szemeid Rá néznek, és azt mondja, azért kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád. Testvér, ha közel volnál Hozzá, látnád a szemét.
Nagyon szeretnék mindenkit kérni, bele ne törôdj, hogy “Már nem is látlak Téged.” Nem látom a szemedet, nem vagyok közel, messzire kerültem Tőled. Bele ne törődj! Hadd tudjon ezen a héten visszavinni egy olyan közelségbe, hogy mostantól kezdve lépésrôl-lépésre követni akarod Őt. Nem látsz messze, csak egy lépésre. Azt mondja az ének: “Csak egy lépés Jézus tôled.“ Ez elég neked. Ne akarj nagyon messze nézni. Ha most lesz az életed első lépése, vigyázz! Ha már valahol elcsatangoltál, keresd meg újra, légy közel Hozzá. Megdöbbentő az, ha valahol kiesés van. Ha valahol áramszünet van. Neked szüntelen vezetés kell. Mennyi baj történhet, ha áramszünet van. Múltkor valaki elmondta: egy fáziskiesés miatt minden leégett nálunk. Nálad hány fázis esett már ki?
Vajon eljutsz-e most teljes kapcsolatra, hogy ne legyen vezetés szünet? Gondoljunk Péterre, nála is volt egy vezetés szünet. És Péternek azt mondta Jézus: Jövel! Péter kilépett a hajóból és nem volt semmi baj. Nézte az Úr szemét, az Úr nézte őt, és járt a vizen. Aztán egyszer csak elnézett onnan, a hullámokra nézett, és azonnal süllyedni kezdett. Legalább megtanulnánk, ha vezetés szünet van, ha kapcsolat szünet van, akkor rögtön kiáltsunk: Uram, tarts meg engem! És Ő azonnal helyreállít. Az Úr most boldog, vezetett, szabad élettel akar megajándékozni, hogy a boldog népnek boldog tagja lehess.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm a vezetésedet. Áldalak, hogy olyan jó Veled járni. Bocsásd meg, hogy annyiszor van vezetésszünet az életemben. Olyan sokszor kell meghúznod a kantárt, a gyeplőt. Úr Jézus, vigyél most olyan közel Hozzád, hogy el ne fordítsam Tőled a szemem egész napon át. Azt mondtad: “Szemeim mindenha az Úrra néznek!” Ha mondtad, akkor lehetséges.
Ámen.