“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
BOLDOG EMBER? (5/5)
IGAZ EMBER
“Sok bánata van a gonosznak, de aki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül. Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!” Zsolt 32, 10-11
Imádkozzunk!
Urunk, nagyon kérünk, áldj meg minket. Úgy szeretnénk most elmondani, ahogyan Jákób is mondta: “Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem.” Szeretnénk hazavinni az áldást, és élni ez alatt az áldás alatt. Légy most így közöttünk, hogy személyesen mindnyájunkat Igéd és Lelked által megáldhass.
Ámen.
Amikor kerestem, hogy mirôl beszéljek ezen a héten, mindenáron az Útmutatóból akartam venni az igét. De sehogyan nem akart sikerülni. A Biblia könyveinek sorban olvasásánál jutottam el a 32. Zsoltárhoz és azt mondtam: állj! Ez az! Minden reggel azon örülök, hogy olyan igét hirdethetek, amit Tőle vettem, ami az Ő szájából származik.
Már az elején szerettem volna elmondani, mit jelent: “Szela“: szünetjel, az éneklendô Zsoltár számára. Azért kell szünetet tartani, mert mindig egy új gondolat kezdődik.
A Zsoltár így kezdte: “Boldog ember”. Most pedig azt mondja: “Ti igazak”. A kettô ugyanaz. Beszéltünk a zárkózott emberrôl, aki nem boldog, mert be van zárva saját lényének, saját bűneinek a börtönébe és nem engedi, hogy belenézzenek a szemébe és szívébe. Valaki azt mondta: úgy félek emberek szemébe nézni, nem szeretném, hogy meglássák, amit nem akarok. A zárkózott ember boldogtalan ember.
Aztán előjött a bűn, amiért zárkózott volt. “Vétkemet bevallám néked.” Azért sorolom újra végig, hogy meglássuk, megtörtént-e velem? Megláttad, miért vagy zárkózott ember és miért nem vagy nyílt, szabad ember?
Aztán így folytatta az Ige: “Bölccsé teszlek és megtanítlak az útra, amelyen járj.“ Az ige beszélt a múltról, és beszélt a jövôről: az útról. Testvér, most rálépsz az útra. Ezen a héten megállított minket Isten. Az ember olyan nehezen tud megállni. Képtelen leülni az Úr lábainál, mert örökké csinálásikészség van mindnyájunkban. Egy asszonyhéten megállapítottuk: mindnyájan születésünktôl kezdve Márták vagyunk. Mindig dolgoznánk, mozognánk, nem tudunk megállni. Isten most megállított bennünket. Nehéz volt öt napig ülni és állni?
Ha megtörtént életedben a “hátra arc”, akkor most indulj, és lásd magad elôtt azt az egész új utat, amit Ő jelölt ki számodra. Csak nehogy ugyanoda indulj és érkezz, ahonnan eljöttél. Ma egy furcsa mondattal kezdi az ige: “Sok bánata van a gonosznak.” Két Zsoltárral késôbb így mondja: “Sok baja van az igaznak.” (Zsolt 34, 20). Most az igaznak, vagy a gonosznak? Két dolog az, hogy sok bánata, meg sok baja van. Sok baja van az igazanak is, meg a gonosznak is. Aki ezen a földön él, minden ember bővölködik nehézségekben, bajokban, problémákban. A gonosznak bánata van. Az igaznak még a sok bajban is öröme van. Ezért énekeltük: “Bú és baj között, Te adj örömöt.” Lehet az, hogy bú és baj között örömöm van? Nem felejtem el, amikor a családomban majdnem mindenki beteg volt. A bátyám haldoklott. Akkor küldött engem innen az Úr haza. Mikor láttam azt a sok bajt és nyomorúságot, azt mondtam: Istenem, normális ember vagyok én? Boldog vagyok. Úgy éreztem magam ott a sok nehézség között, mint egy hajóskapitány a hajón, akinek most egyedül kell mindent megoldania, mert mindenki összeesett. Nem tudom, a testvérek átélték-e már ezt, hogy bú és baj között is lehet boldognak lenni? Mert a boldogságom nem a körülményektôl függ, hanem az Úrtól. És ha Vele rendben vagyok, letettem a bűneimet és nem vagyok zárkózott, árad belém az Isten szeretete és az öröm. Ha zárkózott vagyok sem a szeretet, sem az öröm nem tud bejönni, mert mindenfelé zárt vagyok. De ha kinyiltam, csudálatosképpen árad belém a békesség. Jó volna úgy előrenézni, nem tudom, mi történik majd, de egyet tudok, hogy sok örömöm lesz az Úrban. Az igaznak bú és baj között az Úr ad örömöt. Ha az örömöm nem független a körülményektôl, akkor az nem is öröm, mert akkor holnap változik valami, és újra benne leszek az elkeseredettségben. Erre így mondja az ige, hogy mindennel szembeni “de“ öröm. “Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.” (Hab 3, 18-19). A rossz gadasági helyzet ellenére, ha kitettek is az állásomból, ha nincs is pénzünk, “de“ az öröm marad. Szeretnél-e ilyen örömöt, amelyik mindennek ellenére öröm. Örülünk, mert már mindörökre örülünk.
Erről az örömrôl beszél az Ige, amikor azt mondja: “Sok bánata van a gonosznak, de aki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.” Azt mondottuk, a hit a belső emberünk szeme. Ha bizalommal odafordulok az Úr felé, akkor már nem érhet semmi baj. Aki vagyonban, vagy emberekben bízik, nem lehet áldott ember. Van, aki önmagában bízik, ez a legnagyobb őrültség. De akik az Úrban bíznak, azokat kegyelemmel veszi körül. Téged körülvett-e már a kegyelem? Egy kislánnyal fél éjszakát beszélgettem, és utána azt mondta: nem merek hazamenni, félek. Olvassuk el az esti igét – mondottam. A 139. Zsoltár volt. “Elôl és hátul körülzártál engem.” Mondom: nézd, ha elől és hátul körülzárt –, jó, de föntrôl jöhet még. A következô mondat: “És fölöttem tartod kezedet” (5. vers). Személyesen és azonnal válaszolt neki Isten. Körülzárta. Kegyelemmel veszi azt körös-köröskörül. Nincs rés, nem jöhet be az ellenség, ha te kegyelemmel vagy körülvéve. Kaptál-e kegyelmet a múltadra? Erőt a jövőre nézve? “Azért nincs szívemben semmi félelem,” mondja az ének.
Sok mindenki ezzel megy haza: most már tudom, mit kell tennem, egészen más leszek. Ebben ne bízzál. Abban sem, hogy majd az otthoniak megváltoznak. Ne a külsőkben bízz. Te körül vagy véve. Isten körülvesz az Ő kegyelmével. Egy nagy konferencán odajött hozzám egy kislány azzal, hogy baj van, nincs fehér ruhám! Aztán elmúlt vagy három nap, valahol lent álltam a völgyben, és a hegyrôl rohant le a gyerek azzal, hogy van fehér ruhám! Körül volt véve kegyelemmel. Neked van? Megbocsátotta az Úr a bűneidet? Ma reggel azt mondta az ige: “Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust!” (Róm 13, 14). Felvetted a fehér ruhát, ami a Jézus lénye? Ha rajtad van, azonnal kérdezik, mi történt veled, micsoda rajtad az a ragyogás. Nem én vagyok, körül vagyok véve, mégpedig Isten kegyelmével, szeretetével. Aki az Úrban bízik, kegyelemmel veszi azt körül. Mondd Neki ma: csak Benned bízom! A megtérésemben sem bízom, a megújulásomban sem, csak Benned. Akkor az az ígérete Istennek, hogy kegyelemmel vesz körül. És akkor igaz az, amit most olvasunk: “Örüljetek az Urban, vigadozzatok ti igazak.” Boldog nép, igaz nép. Igazzá lettek. Bűnösök voltak, elveszettek voltak, de az Úr megigazította. Az Ő igazsága a tied. Valaki így mondta: Úr Jézus, én vagyok a Te bűnöd. Neki más bűne nincsen. És Te vagy az én igazságom.
Fölvetted-e ezt a fehér ruhát? Ebben bízol-e, hogy ez elég lesz mindenre? Igazzá lehettél? Isten lenéz most, és látja, ki az, aki igaz. Akit most már az Úr Jézus vérén keresztül tisztának lát. Tudjuk, hogy a piros szín kioltja a pirosat. Az én skarlátpiros bűneim az Úr Jézus vérén keresztül nézve hófehérek lesznek. Köztem és Isten között ott van a Jézus vére. És Ő engem hófehérnek lát. Azt mondja: ott ül egy igaz ember. Így lát-e most téged? Ha ez igaz, ha ez megtörtént, akkor örülsz. Örüljetek ti igazak! Hát lehet parancsolni az örömöt? Hiába mondom: örüljetek, ha nem lettél igazzá, ha még ott van a bűn. Jó volna most az utolsó napon azt mondani: nem akarok így elmenni. Boldog ember, igaz ember, örömteli ember szeretnék lenni.
Olyan csodálatos a Bibliában, hogy a Lélek gyümölcse szeretet, öröm. Minden ember mérhetetlen szomjasan vágyik a szeretetre. És mikor Isten szeretete kitöltetik a szívembe, akkor az öröm is kitöltetik. Mondhatja-e most neked az Úr, hogy “Örülj nagyon Sionnak leánya!” Ez az öröm fentről jön, betölti a szívet, és tovább árad. A szeretet is árad tovább. Ha Isten betölthetett szeretettel, az otthon tovább fog áradni. Mi lesz, ha majd hazamégy és azt mondod, minden olyan más.
Egy kisfiú nagyon rossz volt, és akármit megpróbáltak vele, semmit nem változott. Egyszer az édesapa az ölébe vette, és azt mondta: kisfiam, te olyan rossz vagy, hogy veled már semmit nem lehet tenni, csak szeretni. Az Úr ezen a héten azt mondta neked: olyan rossz vagy, hogy rajtad már semmi nem segít, csak Istennek felülről reád áradó szeretete. Jézus nem a jókért jött, nem az igazakért, a bűnösökért. És ez a szeretet meggyógyíthat. Ez a szeretet besugározhatja az életedet, és rajtad keresztül továbbragyoghat. Miért igaz az: ha valaki Jézust megismeri, üdvözül a házanépe? Mert abból az emberből az Isten szeretete és békessége árad ki. És akik legközelebb vannak hozzá, azok fogják először és teljesen meglátni.
Vajon viszed-e haza Istennek ezt a csodálatos szeretetét? Körülvehet-e téged most, és fogod-e mondani: köszönöm Uram, boldog ember lettem, örülök. A felszólítás így hangzik: “Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!” Testvér, addig leszel boldog, ameddig őszinte maradsz. Ha elkezded megint az alakoskodást, hogy megjátszod magad – mert hívőnek is megjátszhatja az ember magát. Amikor megint nem vagy egyeneslelkű, elveszted az örömöd. Egyszer egy ige hetekig beszélt velem. Pál írja: Emlékezzetek, hogyan jártam közöttetek isteni őszinteséggel. Néztem ezt a két szót, hogy “isteni őszinteség” (2Kor 1, 12). Nincs bennem hamisság, megjátszás, erőltetés. Átjárta-e szívedet az isteni őszinteség? Leszel-e egyeneslelkű? Ameddig az vagy, addig tudsz örülni. A bűn, a hamisság rögtön meghomályosít mindent. Sok emberrel átéltem, hogy már itt elkezdte a hamisságot. Mert hamis volt a bűnbánata, hamis a megtérése, hamis a szeretete, hamis a békessége. Az ördög mindent hamisít. Maradj egyeneslelkű! Mondd el az Úrnak a teljes igazságot. Azt is, amit nem hiszel, azt is, amit nem tudsz elfogadni. Vele szemben egy dolog használ: az isteni őszinteség. Ha eddig nem voltál az, tedd meg ma!
Kérem, hogy otthon se játszd meg soha magad másnak, mint ami vagy. Amíg egyenességben maradsz, addig kapcsolatban vagy az Úrral. Ha akkorát buktál is, hogy nem mered emberek előtt kimondani, de egyeneslelkű vagy, addig boldog ember maradsz. Így bocsát el most innen az Úr. Olyan jó, hogy előtte még elmehetünk a kegyelem királyi asztalához. Kérheted, Uram, boríts be talpig kegyelemmel úgy, ahogy mondtad. Az Úr adott egy ilyen helyet, ahova mindig visszamehetsz, ahol mindig újra, ha valahol elszakadt az új ruhád, rendbejöhet minden. Ma járuljunk teljes bizalommal a kegyelem királyi székéhez.
Imádkozzunk!
Uram, most úgy szeretnénk örülni! És olyan jó, hogy semmiképpen nem sikerül, akármit is ad ez a világ, soha nem tudunk igazán örülni. Dicsérünk, hogy egyetlen öröm van, amit Te adsz. Kérünk, áldj meg minket, hogy most teljes szívvel Benned bízzunk, és úgy menjünk haza, mint akiket körülvettél az igazsággal, mint egy palásttal. Kérünk, áldd meg a kimenetelünket és az otthoni bemeneteleünket. Te magad jelentsd ki magadat rajtunk keresztül, hogy a mieink lássanak, vágyódjanak, és higgyenek.
Ámen.
Biatorbágy, 1991. március 4-8.