“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÁLDJAD LELKEM AZ URAT! (2/5)
BŰN, BETEGSÉG
“Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensôm az Ô szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérôl. Aki megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden betegségedet.” Zsolt 103, 1-3
Imádkozzunk!
Hálát adunk, Uram, hogy ezen a reggelen áldhatjuk nevedet. Köszönöm, hogy ezzel kezdhetjük a napot, dicsőítéssel, hálával, magasztalással. Segíts, hogy egyre jobban megértsük, miért kell dicsérnünk, miért szabad és lehet hálát adnunk. Teremtsd meg szívünkben az örömöt, a békességet és a hálát.
Ámen.
Ma is így kezdődik igénk, és mi is így kezdhetjük: “Áldjad én lelkem az Urat!” Ma a legnagyobb jótéteményével szeretnénk szembenézni. “El ne feledkezzél semmi jótéteményérôl!” A legnagyobb jótéteménye a bűnbocsánat és a gyógyítás. A kereszt! Jézus Krisztus a kereszten végezte el szabadításunkat, és ezért kell minden nap újra és újra hálát adnunk érte.
“Én lelkem” –, kezdi az ige. A Biblia a lelkünkrôl beszél. Minden más könyv a testi dolgainkról szól. A Biblia a lelkemrôl beszél, amikor bűnrôl, és amikor betegségrôl beszél. Lelkemnek vannak bűnei és betegségei. Persze a testi betegség is összefügg a lelki betegségeimmel. Hogy vétkezem, az egy történés. Egy esemény, ami megtörténik, és erre mondja, hogy megbocsátja a hamisságomat, az indulatomat, a lopásomat. Ezeknél a történéseknél szükségünk van a bocsánatra. Ez olyan, mint egy ruhán a folt, ki kell mosni, tisztítani. Ezért mondja az ige: “Megbocsátja minden bűnödet.” Jézus Krisztus vére megtisztít minden bűntôl. Ő azért ontotta vérét, hogy megtisztíthassa a lelkiismeretünket a holtcselekedetektől. Mi a holt cselekedet? Az, amit a holt cselekszik. Az óemberem. Az sajnos, még mindig cselekszik, és még akkor is fog cselekedni, amikor az Úr már megszabadított tőle. Testvér, a vérre mindig szükségünk van, az életünk utolsó pillanatáig. Ő azért adta vérét, hogy legyen bocsánat a mindig újra feltámadó bűnökre. A 32. Zsoltár arról beszél, milyen rettenetes következményei vannak a bűnnek: “Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.” (Zsolt 32, 1-3). Mi sokféleképpen rejtjük a bűneinket. Lehet, nem teszek semmi mást, csak hallgatok róla. Titkolom. A Biblia így mondja: “Lemondtunk a szégyen takargatásáról.” (2Kor 4, 2). Lemondtunk arról, hogy elhallgatom, elrejtem. Rettenetes állapot ez, amit leír az ige. Ha vannak az életedben elhallgatott bűnök, akkor ebben az állapotban vagy: “megavultak csontjaim”. A megavult dolgokból mindig rossz illat jön ki. Annak az embernek az életébôl, akiben ott vannak az évtizedes, megavult bűnök, amint kinyitja a száját, ez az avas szag jön ki. Legmélyebben vannak a csontok, az avas dolgok. Hiába próbálsz új életet kezdeni, onnan mindig feljön a rossz íz, a rossz illat. Rettenetes emlék. Lehet annyira avas, hogy nem is emlékszel már rá, de még mindig megvannak a következményei.
“Megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.” Minden rossz, semmi nem jó, mert mindent kísér ennek a régi bűnnek a nyomorúsága. “Éjjel nappal rám nehezedék kezed.” Nem tudja az ember, hogy mi nehezedik rá. Voltál-e már úgy, hogy mindenkit okoltál? Valami rád nehezedett, és nem tudtad, hogy Isten keze az. “Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt.” Állandóan fáradt, örömtelen, kedvetlen vagyok, és nem tudom, miért. Az elrejtett bűn egy egész életet tönkre tehet. Nagyon sokszor volt úgy, hogy valakivel beszélgetés közben az élete mélyére próbáltunk lemenni, és kiderült, hogy az életét egy gyerekkori bűn fertôzte meg. Egy gyerekkori paráznaság, amit soha nem mondott ki, és megavult az egész élete. Napestig való jajgatás volt az egész élete.
“Életerôm ellankadt, mintegy a nyár hevében.” Aztán jön a 32. Zsoltár fordulópontja: “Vétkemet bevallám néked, vétkemet el nem fedeztem. És Te elvetted rólam bűneimnek terhét.” A kéz azért van ott, mert szeretné levenni rólad. Vajon megtörténhetett-e már az életedben, hogy bűnömet bevallám, el nem fedeztem, nem dugtam tovább. Óriási dolog, hogy “megbocsátja minden bűnödet.” Szeretném aláhúzni azt a szót, hogy “minden”. Sokszor jöttek emberek dobogó szívvel, azzal a kérdéssel, hogy ezt is? Nem mertem elhinni, és azért nem mondtam ki soha, mert azt gondoltam, hogy erre nincs bocsánat. Minden bűnödre van. Nem tudsz olyat tenni, elgondolni, érezni, amire ne volna elég a Jézus vére. Olyan nagy értéke van ennek a vérnek. Talán soha nem gondolunk arra, hogy a mennyben milyen értéke van a vérnek, hogy Isten mennyire becsüli az Ő Fiának vérét, hogy ezért mindent eltöröl. Olyan nagy erő, nagy hatalom, és nagy érték.
Nincs-e nálad még elrejtett dolog, amelyik fertőz? Nem tudod, hogy mi a bajod. Az Úr világosan meg akarja mutatni, nem azért, hogy megbüntessen, hogy tönkretegye az életedet. Ő azért keresi a bűnt, mert meg akarja bocsátani. Nem megtorolni, megbocsátani akarja. Ez az, amiért áldanom kell Őt naponta. Olyan jó lenne minden este azzal lefeküdni: Uram, a régi bűneim már rendben vannak, de a maiak! Ma megint szeretetlen, türelmetlen voltam. Ne feküdj le anélkül, hogy meg ne kapd rá a bocsánatot. Ha kell emberektől is. Sokszor voltam úgy, hogy lefekvés előtt még átmentem valakihez bocsánatot kérni. Mert eszmbe jutott, hogy igazságtalan, szeretetlen voltam. Le ne menjen a nap, nemcsak a haragotokon, a bűnötökön sem! Hiszen Jézus Krisztus vére megbocsátja minden bűnödet.
A megtérésnek ez a nagy öröme, amikor valaki először éli át, hogy megbocsátott. Újra hadd mondjam: nincs olyan bűnöd, amire nem volna elég az a kereszten kihullott vér. Olyan nagy dolog ám a mennyben, a földön, a szívben a Jézus Krisztus bűnbocsátó vére. Az elsô, amiért mindig újra hálát kellene adni, hogy: “Megbocsátja minden bűnödet.” De a következô is: “Meggyógyítja minden betegségedet.” A Léleknek van betegsége? Látjátok, ez az ige úgy kezdôdik, hogy áldjad Őt, aki megbocsátja minden bűnödet és meggyógyítja minden betegségedet. Amikor a bűn már nem történés, hanam állapot, akkor már betegség. Ha valaki egyszer lop, arra bocsánatot kell kérnie. Ha indulatos voltam, akkor is bocsánatot kérhetek. De ha mindig újra elôjön, az már betegség. A Biblia a Római levélben a bűn és a halál törvényének nevezi ezt az állapotot. Szabállyá, törvénnyé lett. Ha megsértenek, mindig újra megsértôdsz. Betegség! Mindig újra haragszol, alig hogy megbékültél, megint újra haragszol. Jó volna most kicsit körülnézni, mi a betegségem? Amikor a bűn nemcsak történés, hanem állapot. Amikor látom, hogy nem tudok belőle kijönni, fogadom, elhatározom, mondom, és mindig újra jön.
Az ómbered nem a hústested jelenti, hanem a cselekedeteit, amit nem a test cselekszik, hanem a természeted. A régi természeted, amelyik benne van a bűn állapotában. Egyszer így beszéltünk erről, hogy hiába teszem le újra és újra a bűneimet, ha megmarad a bűngyár: a természetem, amelyik újra gyártja a haragot. Kibékültem, aztán megint összeszólalkoztam valakivel. Megint kiábáltam a gyerekre, hiába fogadtam meg, hogy soha többé nem teszem. Hányszor eldöntöttem: soha többé nem lesz igazam. Ettől szenvedtem a legtöbbet. A bűneimtől nem féltem úgy, mint az igazamtól. A bűn mindig alázatossá tesz, az igazam kőkeménnyé, szeretetlenné, haragossá. Amikor igazam van, akkor van a legnagyobb baj. Régen rádöbbentem már. Eldöntöttem: soha többé nem lesz igazam. Aztán elmúlt egy nap és ott álltam: ebben most tényleg igazam van, ebből valóban nem engedhetek. A másiknak is be kell látni, hogy igazam van. Hát nem tudok ettől megszabadulni? Ez mindig újra visszatér? Ez törvény? Ha ilyen történik velem, jön az ellenállás, a harag, a sötétség kívül-belül.
A múltkor valakire megharagudtam. És azon a napon kellett arról az igérôl beszélnem: “Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet?” (ApCel 5, 3). A lélegzetem elállt: a Sátán az igazamon, meg jogos haragomon keresztül elfoglalja a szívemet? Sötétség volt bennem, mert belül került a Sátán. Egész nap figyeltem, hogy “foglal”, már mást is kritizálok, már mással is úgy vagyok, hogy nem szeretem. Rémültem néztem szembe az igével: Miért engedted be a Sátánt a szívedbe, teljesen elfoglalja, és benne maradsz a sötétségben. Eltünt a szeretet, a világosság, az öröm. Egy rés elég! Akkor jutott eszembe, hogy egy talpalattnyi föld elég, hogy világodat megrontsa. Azt mondtam: most a lábát megvetette szívemben a bűn, és megdönti bennem az Isten világát, a mennyországot, a békességet, az örömöt. Akkor jöttem rá: ez már betegség, ez már a bűn törvénye, amelyik mérhetetlen erős. A Római levél beszél a bűn és a halál törvényéről. A bűn magában hordozza a halált. Azt a fekete ellenséget. Egyszer csak szeretetlen, halott, érzéketlen lesz a szívem. “A bűn zsoldja a halál!” (Róm 8, 23) A Sátán a nyomodban jár, és engeded, hogy elfoglalja szívedet?
Nem tudom megértettük-e, mi a különbség a bűn és betegség között? Ha valaki megiszik egy pohár bort, saját akarata szerint, Isten szava ellenére, az bűn. Ha megissza a másodikat, a harmadikat, a sokadikat, már betegség. Akkor hiába próbál már ellenállni. Ez már nem bűn, ez már betegség. Ahányszor ital közelébe kerül, innia kell. A törvény szava a “kell”! Haragudni kell, enni kell. A múltkor mondtam valakinek: te nem iszákos, hanem eszékes vagy. Nem tudod megállni, ha valamit kivánsz, hogy ne edd meg. Tönkremegy már az élete bele, és nem tudja fékezni magát. A lélek betegségének következménye a test betegsége. Az iszákosnak sok-sok belső szervi betegsége van, talán a máj, a hasnyármirigy. A haragnak sokszor a magas vérnyomás. Valakinek azt mondta az orvos: ezen csak maga segíthet, ha nem fog haragudni. Hát nem tudott, alatta volt a bűn törvényének, betegségének. És ott volt a következmény: a test betegsége. Nincs egészségesebb élet, mint az Úr szerinti élet.
Jó volna meglátni: mi a bűnbetegséged, amiből annyiszor próbáltál már kijönni. Nem fogok megsértődni, mondjanak, amit akarnak. Törvény, hogy bizonyos körülmények között ugyanaz a következmény. Ha eljönnek azok a körülmények, ahol haragudni szoktál –, talán a férjed piszkos cipővel összejárkálja a tiszta padlót, eldöntötted, hogy nem haragszom érte, na és, hát feltörlöm. És nem sikerül! Vagy ha a férjed részegen jön haza, hányszor mondtad már el: semmit nem szólok, hallgatni fogok. Alig lépett be, már kijött a szádon: már megint? Hogy nézel ki? Azonos körülmények között azonos eredmények.
Ma állapítsd meg, mi a törvénye a bűnnek az életedben, tehát mi a betegséged? Amire nem elég a bocsánat, mert újra kértél, és nem gyógyultál meg. Itt több kell testvérek. “Megbocsátja minden bűnödet és meggyógyítja minden betegségedet.” A lelked betegségét, amiból lehet, hogy már lett is, vagy lesz a tested betegsége. Nagyon sok ember gyógyult meg a külső betegségéből, amikor a belsőből meggyógyult. Azért mondja az ige: “Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jak 5, 16). A bűnvallás is nagyon fontos, de attól még nem gyógyul meg. “Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.”
Két nagy ajándékról beszél az ige, amiért hálát kellene adnunk: “Aki megbocsátja minden bűnödet és meggyógyítja minden betegségedet.” Én lelkem, a betegségeidet Jézus meg akarja gyógyítani. Az Ő gyógyítását így hívja a Biblia: szabadítás. A bocsánat a múltra vonatkozik, a szabadítás a jövôre. A bocsánat arra az eseményre, ami megtörtént, a szabadítás abból az állapotból, amiben vagy. Abból a kötözöttségből, abból a törvényből. Jó volna, ha az életed lelki törvényeit megállapítanád. Olyan jól vagyok itt, de ha otthon ez történik, akkor megint a régi leszek, megint előjön minden. Ezek szoktak azok a megtérések lenni, amire azt mondják, hogy 3-4 napig olyan jó. Addig nem történtek meg azok a körülmények, amire törvényszerűen előkerül megint a természetem. Hogy más névvel nevezzem az óemberem: az öröklött, a szerzett óemberem, aminek megvannak a jellegzetességei, ami otthon előjön újra. Itt olyan boldogan mégy el, a bűnt letettem, mindenre bocsánatot kaptam, de nem gyógyultam meg, nem szabadultam meg.
Az Úr mind a kettőt akarja. Egy lélegzet alatt mondja mind a kettőt: “Megbocsátja minden bűnödet és meggyógyítja minden betegségedet.” Milyen jó volna, ha nem fél egészséggel, vagy fél élettel mennél haza, hanem egésszel. Az Úr most mind a kettőt egy mondatban, a hétnek a második napján elmondja, hogy mit akar tenni veled. Az egész életed ezen múlik. Ma reggel eszembe jutott az ige: Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a belsô életedet: a szívedet, lelkedet, mert abból indul ki minden élet. Annyit jelent, hogy minden sors. Ha megmaradsz ilyen önigaznak, ilyen haragosnak, kötheted a harmadik házasságot, ott is össze fogsz veszni. Mehetsz a nem tudom hányadik állásba, ott is olyan leszel, mert viszed magaddal a belső betegségedet, a természetedet.
Egy férfi elmondta: új életet kezd, de másik országban. Hiába, ott is elront mindent, mert viszi magával a saját természetét, a bűnös, a beteg, a megkötözött lelkét. Nem kívül van a baj. Hiába nem lenne anyósod, vagy más, akit nem szeretsz. A baj belül van. Hogy fogod áldani az Urat, ha majd megtapasztalod, hogy nemcsak bocsánat, hanem szabadítás van. Így mondja a Római levél: “Mert a Krisztus Jézusban való élet lelkének törvénye”, ez az új élet, “megszabadított a bűn és halál törvényétôl” (Róma 8, 2). Egy új természet, egy új élet. Ezt nevezik újjászületésnek. Erre mondja Jézus Nikodémusnak: Ha újjá nem születsz, nem láthatod Isten országát. Ha nem lesz benned egy új Lélek. “Az erős Lelket újítsd meg bennem” –, kéri Dávid az 51. Zsoltárban. Ez a szabadítás, ez a gyógyítás minden betegségedből. Bármilyen régen vagy már kötözött, bármilyen régen érzed, hogy nem tudok más lenni. Hidd el: “Megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.”
Jézus Krisztus keresztje megbocsát, szabadít. Vele együtt megfeszíttetett a régi természeted, és ad egy egészen újat. Ezért hozott ide. Vajon megkapsz-e mindent, amit neked készített?!
Imádkozzunk!
Uram, olyan sokszor nem mertünk szembenézni régi bűneinkkel. De lehet, hogy méginkább nem mertünk szembenézni a természetünkkel, ami változhatatlan, mindig újra ugyanaz. Hadd áldjunk, hogy mind a kettőre: bűneinkre, betegségünkre teljes megoldást hoztál. Kérünk, segíts, hogy elfogadjuk ingyen ajándékaidat. Nagyon kérünk Uram, hogy adj most világosságot, értelmet és bátorságot, hogy kilépjünk abból a börtönből, amiben élünk, hogy az egész hátralevő életünk Téged dicsôítsen.
Ámen.