“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÁLDJAD LELKEM AZ URAT! (3/5)
GYÓGYÍTÁS
“Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.” Zsolt 103, 1-3
“Mert megpróbáltál minket, óh Isten, megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt. Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat. Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál minket bőségre.” Zsolt 66, 10-12
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram mindazt, amit eddig mondtál. Köszönjük, hogy ma reggel is ezzel kezdhetjük a napot, hogy áldjuk nevedet, és hálásak lehetünk mindenért, amit mondtál, tettél eddig az életünkben. Kérünk, folytasd bennünk a munkádat. Segíts, hogy úgy mehessünk el, mint akiket valóban feloldoztál. Áldj meg így bennünket.
Ámen.
Vajon megszületett-e már szívünkben a hála, hogy igazán tudjuk áldani az Urat? A hála igazán feltört-e belőlünk mindazért, amit eddig tett velünk az Úr? Olvastuk, hogy: “El ne feleljtkezzél semmi jótéteményéről.” Két jótéteményről beszéltünk: az egyik a megbocsátás, a másik a gyógyítás. “Megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.”
A bocsánat elsősegény a bűnnél, amit azonnal megkaphatok. A gyógyítás hosszabb folyamat. Tudjátok, a betegségnél is így van. Nagyon vigyázzunk arra, hogy el ne múlasszuk az elsősegélyt, nehogy a beteg elvérezzen, mire orvoshoz kerül. Amint vétkeztem, a bocsánatra rögtön szükségem van. Amikor a bűn mindig ismétlődik, betegség lesz belőle. Amikor a bűn törvénnyé válik már, akaratommal nem tudok ellene küzdeni. Jó volna, ha mindnyájan megállapítanánk, mi a neve a betegségünknek? Sokféle betegsége lehet a léleknek. Vajon nem támadta-e már meg valahol a testünket is?
Ma Istennek különleges gyógymódjairól beszélünk. A 66. Zsoltár világosan beszél ezekről. A gyógymódok sokszor nem kellemesek, mint ahogy nem kellemes orvoshoz járni sem. Nagyon sokszor a gyógyszer sem kellemes, amit be kell szedni, és a műtét sem, amin át kell esnünk.
Egy komoly tanácsot szeretnék adni: ne takargasd a betegséged! Van, aki takargatja, és lehet, hogy elvérzik. Egy rákos daganat lehet, hogy már áttétes, már nem lehet rajta segíteni. Vigyázz testvér! – menj az orvoshoz, menj az Úrhoz! Tárd fel nagyon világosan, mi a bajod. Milyen bolondság az orvos előtt hazudni, letagadni a tüneteket. Ugyanilyen bolondság, ha az Úr előtt nem jársz világosságban, és nem mondod ki őszintén a dolgokat. Lehet, hogy amikor akarnád, már gyógyíthatatlan leszel. Így mondja az ige: “Aki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik gyógyíthatatlanul.” (Péld 29, 1). Nagyon sok ember akkor megy orvoshoz, amikor már nincs segítség. Gondold el, hogy mennyivel komolyabb dolog a lelked, mint a tested. És ha a lelked már gyógyíthatatlan?
Most, amikor hallod Isten igéjét, és amikor szó lesz a betegségről, és az Isten csodálatos, különleges gyógymódjairól, gondolj arra, hogy bármelyiket teszi velem, jól teszi, mert akkor van még kiút. Milyen borzasztó, amikor valakit fölvágnak, aztán összevarrnak. Nem volt már mit tenni vele.
Aki most ezt felismeri, vegye komolyan és lássa meg Isten csodálatos gyógymódjait, amit a 66. Zsoltár olyan világosan elmond. A 9-12 versig olvasom: “Aki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak. Mert megpróbáltál minket, óh Isten, megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt. Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat. Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál minket bőségre.”
Az első gyógymódot így mondhatnám, hogy tűzbe visz. Malakiás könyve beszél az ezüst tisztításáról: “Kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor? Hiszen olyan Ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja. És ül, mint ötvös, vagy ezüst-tisztogató és megtisztítja Lévi fiait, és fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt”. (Mal 3, 2-3). Isten első munkája, hogy beviszi az ezüstöt, az embert, a tűzbe. Katolikus testvéreink beszélnek a tisztítótűzről a halál után. Ott már nincs! Tisztítótűz a halál előtt van, ebben a földi életben. Ott már csak ítélet van. Most kell belekerülnöm a tisztítótűzbe, és kérni az Urat, hogy valóban vigyen bele, mint egy sugár ezelésnél, ahol kiégetnek dolgokat.
“Ül, mint ötvös.” Soha ne felejtsd el próbáidban, hogy Isten ott ül és figyel. Az ezüstöt is figyelik. A salak jön fel, és az ötvös addig vár, amíg teljesen sima tükörfelület nincs, amíg a saját arcát meg nem látja benne. Az Úr a saját arcát kívánja meglátni benned. Egy perccel tovább nem fog bent tartani. Egy fokkal sem enged magasabb hőmérsékletet, mint amire szükséged van. Minden próba pontosan ki van mérve, és csak az történik veled, amire Isten szerint szükséged van.
Nézzük meg, mik azok a tüzek, amelyekre általában szükségünk van, amit Isten tesz. Veled van végig a próbában, és figyel. A tűz lehet valami, vagy valaki. Lehet egy olyan ember, aki a számodra tűz. Nagyon sokszor a bálvány lehet tűz, ami fájdalmat okoz. Valaki elmondta, el kellett mennie falujából, ahol nagyon szeretett lakni, és most folyton sírni szeretne. Vagy amikor ki kell költözni a családi házból. Valami, amit nagyon szeretsz, amihez nagyon ragaszkodsz. Lehet, hogy a munka: a hivatásom. Egy tanárnő mondta: ha el kellene menni abból az iskolából, azok közül a gyerekek közül, nem tudnám elviselni.
Nagyon sok embernek a szülei, különösen az anyja. Egy asszonytól kérdeztem, aki állandóan siratta az anyját: hány éves volt? – Nyolcvan. Miért nem engedte Isten tovább élni? Van, akinek a férje a bálványa. Isten sokszor elveszi váratlanul, tragikusan, és fáj. Ha a tűz éget, az belül, a lelkedben fáj. Elhagyott a férjed, és úgy érzed, nem bírod tovább az életet. Hihetetlen fájdalmakat tud okozni, akit szeretek, aki a mindenemmé lett. Vagy az unoka. Gondolkozzunk egy percig, ki az, vagy mi az, amihez annyira ragaszkodom, hogy ha Isten elvenné, nem tudnék tovább élni. Lehet, hogy pont az lesz majd a tűz, amikor kérdezed, hogy miért kellett ennek így lennie, miért nem maradhatott még? Vigyázz, a bálvány nagyon sok fájdalmat tud okozni, ha van, ha Isten elveszi, akkor is. Isten nagyon sokszor enged ilyen tüzet, amire azt hiszed, hogy nem fogom kibírni. Akkor elkezdődik a tisztítótűz. Valami elég. Valami fáj. Nem tudom, voltak-e már ilyen fájdalmaid? Nagyon sokszor a szerelem. Sokan átélték, hogy valakit nagyon szerettem, és aztán csalódtam benne. Nagyon emlékszem, tizenéves koromban a Balatonon nyaraltunk. Bementem a templomba, ahol ezt a mondatot hallottam: “A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk” (2Kor 4, 17a). Éppen nagyon csalódtam valakiben. Úgy éreztem, nem tudok tovább élni. Ez pillanatnyi, ez könnyű? Nem tudom, mikor kerültél így bele a fájdalomnak, az elvesztésnek, a csalódásnak a tüzébe? Nem vagy-e most is tűzben? Nem fáj-e valami nagyon? Jó volna, ha tudnád: ez a tűz gyógyító, mert Isten teljesen célirányosan adta, és tudja, hogy miért adta.
A következő gyógymódja az Úrnak: “Hálóba vittél minket.” A háló sokszor emberi kapcsolatokat jelent, amik körülfonnak és szorítanak. Talán a család egyik része a másik ellen. Nem tudod, hogyan döntsél. Se vele, se nélküle. Elválni? Nem megoldás. Mi lesz a gyermekkel? Egyik döntés tönkreteszi a másikat. Összefonódtak a dolgok körülöttem, és mintha nem lehetne kijutni a hálóból. Ha lépek, még rosszabb lesz. Próbálom kibogozni, de nem lehet. Amikor lépni akarok, egy másik kötél fonódik a nyakamra. Ha elválunk is, mi lesz a másikkal, a gyerekekkel? Ott kellene hagynom a munkahelyet, de mi lesz velünk, miből élünk meg? Mintha megoldhatatlan lenne az egész, nem lehet kitörni belőle.
Isten nagyon sokszor belevisz a hiúságod, a büszkeséged hálójába. Sok-sok mindenért benne vagy a hálóban. A háló nem egy fonal, hanem összegubancolódott szálak, és nem lehet kikerülni belőle. Isten azért visz bele, hogy meglásd, miért nem tudsz kijutni.
“Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.” A másik gyógymódja Istennek: a betegség. Ez is olyan, amivel Isten gyógyít. A testi betegségeddel a lelkit. Elmondja itt a betegség állapotát: szorít, fáj. Egyszer, mikor ezt az igét olvastuk, volt itt valaki, aki nagyon derékfájós volt. – Az enyémet alaposan megszorította –, mondta. Nem tudom, hol vagy megszorítva, lehet, hogy a lábad, lehet, hogy a szíved. Isten azért enged ilyen dolgokat, hogy meglásd az önállóságodat, az akaratodat. Hogy sok-sok bűn világosságra jöjjön. Valami nem megy úgy, mint ezelőtt, nem látok, és nem hallok már úgy. A betegség hálója sok embert ágyhozköt. Valaki így mondta: soha nem volt időm, hogy gondolkozzam Isten dolgain. Most van időm. Isten megszorított, helyhez kötött. Csak ez a gyógymód segít majd? Jó volna, ha majd történik valami, arra gondolnál: velem másképp nem tudott Isten beszélni, azért szorít most.
A harmadik: “Embert ültettél fejünkre.” Nem érdekes nektek ez a kép? Sokszor a férjem, a felettesem ül a fejemen, és nem tudok tőle mozdulni. Jó volna lerázni ezt az embert, de reménytelenül ott ül a fejeden. Nincs belőle kiút. Talán okosabb, ügyesebb, mint te, meg kell állapítanod, hogy a fejemen van, sokkal helyesebben gondolkozik, sokkal hamarabb old meg dolgokat. Nem tudok szabadulni tőle. A büszkeségem, a hiúságom, a nagy “én” ott van a fejemen. Hányszor próbáltál kijönni alóla. Olyan sok ember jut ilyenkor eszembe. Valakinek az Úr anyóst ültetett a fejére, és tényleg jobban tudta a dolgokat, mint ő. Rengeteg hibát követett el, és mindig megmondta neki. Jogosan ült a fején, mert jobban tudta. Próbált kibújni, nem ment. Mindig megalázta, mindig ügyetlen volt.
Neked ki ül a fejeden? Tudod-e, hogy Isten ültette oda? Isten vitt tűzbe, Ő kerített hálóba, a büszke, önálló, magabiztos éned miatt. Valaminek halni kell itt, valaminek szabadulni kell. Javadra történik az egész nehézség. Jó volna elismerni: Istenem, Te ültetted a fejemre. Hogy tudok ebből kijönni, mikor Te fontad a hálót? Olyan megdöbbentő, mikor az ember szembenéz ezzel: Istennel van dolgom, tudja a lelkem betegségét. Nem olyan régen néztem szembe ezzel, nem tudtam, hogy büszke vagyok. Ahogy a dolgok történtek, meg kellett állapítanom, mi fáj neked? A büszkeség! Miért nem tudsz elfogadni segítséget? Mert tulságosan büszke vagy. Lehet, hogy az érzékenységedből gyógyít. Olyan embert ültetett a fejedre, aki újra és újra megsért, és megbánt. Olyan érthetetlen, és lerázhatatlan. Akit Isten ültett a fejedre, az ül. Valaki elküldte az anyósát a lányához, hogy ott majd jobb lesz neki. Eltelt egy hét és visszajött. Ott fog ülni a fejeden, amíg Isten általa elvégzi a munkáját benned. Fogadjuk el: Isten különleges gyógymódjai mindig céllal történnek.
A hálóról jut eszembe, amikor Sidrák, Misák és Abednégó bekerült a tüzes kemencébe, mi égett el? Csak a kötelek! A szaga sem volt a tűznek rajtuk. Gondolj arra, amikor a tűzben vagy: jaj de jó, Uram, a kötelek égnek. A beképzelt, hiú, önző énem, az füstöl, az ég. Aki a fejeden ül, a legjobbat végzi benned. Le ne rázd! Általában nem is lehet lerázni. Vigyázz, ha nem egyezel bele Isten gyógymódjába, mindig nehezebb következik. Valaki megszökött Isten iskolájából, azt mondtam: ne tedd, mert javítóba kerülsz. Ne hidd, hogy meg lehet szökni. Így mondja a Biblia: “A fajármot eltörted, de csináltál helyébe vasjármokat” (Jer 28,13). Szét ne törd a fajármot! Ne próbálj Isten gyógyító eszközeiből, útjaiból valamilyen módon kiszökni. Nem fog menni.
Az első az volt, hogy “Megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt, hálóba vittél minket, megszorítottad derekainkat, tűzbe-vízbe jutottunk”, majd így folytatja: “De kihoztál minket bőségre.” Ki ne búj addig, amíg Ő ki nem hoz! Várd meg, minden gyógyeljárásnak vége van. A kárhozatnál az a rettenetes, hogy nincs vége, – az örök. örök. Mindennek, amit Isten most javadra tesz, vége van. Ő fog kihozni. Meg ne szökj! Ne próbáld megrövidíteni, mert újra kell kezdeni.
“Kihoztál minket bőségre.” Olyan hálás vagyok ezért a szóért, hogy “bőségre”. Akkor, amikor az ember benne van a próbában, az Isten iskolájában, szűkségben van. Olyan szűk minden, mintha mozdulni sem lehetne. Vágnak a kötelek. Éget, és szorít. De megvan a pillanat, amikor kihoz, amikor készen vagyok. Abban a pillanatban, amikor az ötvös az ezüstben meglátja a saját arcát, kikapja a tűzből. Egy percig sem hagyja tovább. Nem engedi elégni. Jó volna a nehézségek között is arra gondolni, majd Ő kihoz a szűkségből egy boldog, szabad életre. Mert ott, a próba közben egy-egy érzés elégett, ami eddig tönkretette az életedet. Egy kötél elszakadt, amelyik fogvatartott, és levette a fejemről –, Ő vette le a terhet, az embert, a körülményeket, és kihozott bőségre.
Nagyon emlékszem az internálásom idejére. Amikor kiszabadultam és körülnéztem, azt mondtam: Istenem, más ember lettem. Anélkül, hogy észrevettem volna. Soha többé nem tudnék úgy viszonyulni dolgokhoz, mint előtte. Ott, közben, a tüzes kemencében dolgok történtek. A súly alatt, amiben vagy, elvégez Isten dolgokat, amiket másként nem tudott volna elvégezni. Boldog, szabad ember vagy. Nem gyötör már a bálványimádás, nem ragaszkodsz olyan hihetetlenül a pénzedhez, vagy a gyerekhez. El tudsz tőlük válni, boldog napokat élsz nélkülük. Nem szorítanak a kötelek: a hiúságod, az érzékenységed, a dicsőséged. Mennyire tudnak vágni. Hogy tud fájni, hogy mindig meg kell sértődni valamiért.
Sokszor elmondtam gyerekkorom tapasztalatát, édesanyám nagyon sértődős volt. Gondolj mindig arra, a gyerekek ezt nem bírják. Mikor hazamentem, vagy a nővérem, vagy a bátyám kimondta ezt a szót, hogy drogéria –, annyit jelentett, hogy otthon tragikus a hangulat – hátra arc, és futottam vissza. Gondold el, nagyon nehéz együtt élni egy olyan emberrel, aki állandóan tragikus. Állandóan sértődött és baja van. Milyen jó volna teljesen szabadnak lenni, hogy nem lehet megsérteni, ha nem vágna már ez a kötél, ha tudnál alázatos, kicsi lenni.
Az Úr kihoz bőségre. Egy bővölködő, boldog életre. Utána hálát adsz majd minden nehézségért, amivel Ő tisztított attól a betegségedtől, ami mindig visszatért. Állapítsd meg ma, mi a betegségem? Lehet, hogy egy kívánság, egy szexuális kötözöttség, amely mindig visszatér. Van szabadítás! Istennek megvan az útja. Kérd Őt: Uram, ne hagyd abba, hozzál ki engem a maga idején a teljes szabadságra, és igazi, bővölködő életre.
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy gondod van ránk. Köszönjük annak a valóságát, hogy véghezviszed, amit elkezdtél bennünk, amikor megismertünk Téged, amikor elkezdődött ez az út. Áldunk, hogy a végére boldog, szabad emberek leszünk. Kérünk, segíts benne maradni abban, amit most cselekszel, a teher alatt, a kötelékekben, a tűzben. Adj reménységet, hitet és örömöt. Köszönöm, hogy amit Te kezdtél, azt mindig elvégzed. Áldj meg minket ezen a napon. Nyisd meg a szemeinket, hogy lássunk. Segíts elfogadni mindent, amit most adsz.
Ámen.