“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÁLDJAD LELKEM AZ URAT! (5/5)
ÉKESSÉG, IFJÚSÁG
“A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.“ Zsolt 103, 1-5
Imádkozzunk!
Áldunk Uram, hogy Hozzád jöhetünk teljes szívünkkel, minden gondolatunkkal, egyedül csak Hozzád, és kérhetünk arra, szólj hozzánk, töltsd be Magaddal, és Te indíts útnak bennünket.
Ámen.
Az egész hét fölé ez az egy mondat volt írva: “Áldjad én lelkem az Urat!“ Olyan jó volna, ha ezentul minden reggel mondanánk a lelkünknek –, hiszen ezzel kezdtük, hogy lehet beszélni a lelkünkkel – és mondanánk: “Áldjad én lelkem az Urat!” Ott legbelülrôl hadd hangozzon a dicséret, a hála, az áldás.
Az Úr megoldotta a bűn-kérdésemet a kereszten, mert bűnt törlő vérét adta. A betegség kérdésemet, mert új életet adott. Megoldotta a természetem, a lényem problémáit, mert teljes megoldás, teljes élet, és teljes öröm van Őnála.
Beszéltünk a börtönről, a koporsónkról. Rettenetes, hogy természetünk börtönében élünk, és mindig beleütközünk egy-egy falba. Tegnap azt mondta az Úr: ki a börtönbôl, ki a koporsóból! Aki hallotta és megtette, az kint lehet már a szabadban. Egy ének így mondja: “Vége a rabságnak, száll a madár.”
Mai igénk azt mondja: “Jóval tölti be a te ékességedet.” Kicsi korunktól kezdve szépek akartunk lenni. A nőknek komoly bajuk a külsô hiúság. Borzalmas dolgokat tesznek meg azért, hogy szépek lehessenek.
Az ige nem a testi életedre gondol, hanem a belső életedre. A belső életed ékessége, hogy mindig vidám légy, hogy legyen erőd, örömöd. Az utolsó, amit ma mondd neked az Úr: “Jóval tölti be a te ékességedet.” A testi életed ugyanaz marad. De a belseje változik meg. Nem volt az mindig jóval tele. Annyi rossz jött ki belőlem, akármilyen szépnek gondoltam is magamat.
A Biblia nagyon komolyan veszi ezt a szót, hogy “jó”. Azt mondja egy farizeus: “Jó Mester!” (Lk 18, 189. Jézus azt mondja: “Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten” (Lk 18, 19). Ezt Jézus mondja, a testté lett Isten! Gondoljunk arra, milyen megdöbbentő, hogy Isten testté lett, hogy hordozza a testében a testünkben elkövetett bűnöket. Szellemi lény nem tehetett volna eleget a testben elkövetett bűnökért. Neki testté kellett lennie. “Az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk.“ (Jn 1, 14). És testben hordozta el a testben elkövetett bűneinket. Emlékezzünk arra a megostorozott, összevert, meggyalázott, keresztre feszített testre. Testében vitte fel a fára a testben elkövetett bűneinket.
Aztán Lélekké lett – Szentlélekké –, hogy jóval tölthesse be az ékességedet. A testi Jézus hogyan lakhatna benned? Soha nem értettem, mikor mondták, hogy fogadd be Jézust a szívedbe. Hogyan lehetséges ez? Jézus ember volt, ezen a földön járt, hát hogyan fogadjam be a szívembe? Nem értettem, hogy Jézus Szentlélek formájában jött vissza. Azt mondja a tanítványoknak: Ne sírjatok, és ne féljetek, hát visszajövök hozzátok. Olyan formában, hogy bennetek lakhatok, hogy befogadhattok. Most elmondja hogyan: “Jóval tölti be a te ékességedet.” Hogy belül lesz a jó. Akármilyen vagy külsőleg –, hányan irigylik azokat, akik valóban nagyon szépek, hogy ők miért nem olyanok. Istennek elég szép vagy arra, hogy jóval töltsön be. Hogy Jézus Szentlélek formájában ott lakjon a szívedben, a testedben. Hogy cselekedjen a kezeden keresztül, hogy Ő nézzen ki a szemeden át.
A mai üzenetünk így hangzik: “Jóval tölti be a te ékességedet”, ha befogadod Őt. Akkor a “jó“ Isten, akire Jézus mondta, hogy senki sem jó, csak az Isten –, akkor benned a “jó“ lakik, Ő maga. Ő fog szólni és cselekedni rajtad keresztül. Elmondja, hogy: “Megújul a te ifjúságod.” Sokan jöttek ide fáradtan, öregen. Mindig eszembejut az a lelkész testvérem, akire azt mondták: senki nem veszi észre, hogy öregszik. Ő így mondta: egyszer majd meglátjátok, hogy belefiatalodok az örökkévalóságba. Olyan jó, hogy a hívő ember mindig az örök jó felé megy. A testi ember azért öregszik, mert mindig messze megy a jótól, az ifjúságtól, az erőtől.
Ha most betöltheti jóval a te ékességedet, akkor megújulsz. Hányan jönnek ide megújulni, akik már egyszer elfogadták Jézust. Olyan jó volna egészen megújulni. Most Szentlelkével szeretné betölteni az életedet. Emlékszem, mikor először értettem meg, hogy a Biblia azt mondja: Kérjétek a Szentlelket. Kérni kellett, mert még nem volt Szentlélek. Az evangéliumokban azt mondja: “Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20, 22a). Hát már itt van. Jött! Itt van a földön. Csak venni kellene. Venni annyit jelent: elfogadni, megköszönni. Aztán a levelekben így folytatja: “Teljesedjetek be Szentlélekkel”(Ef 5, 18b). Most már nemcsak azt mondja, hogy végy, hanem engedd, hogy egészen betöltsön. Komoly ígéret: “Jóval tölti be!” Jézus minket most be akar tölteni. Nemcsak egy kicsi helyen, nemcsak az előszobában, az egész házban. Lehet, hogy egy ajtón már beengedted. De lehet, hogy most az anyagi életed ajtaján zörget. Ki fogod-e nyitni? Ki tudja, nálad most hol zörget? Az egészet be akarja tölteni. Nemcsak azt mondja, hogy vegyetek Szentlelket, hanem hogy teljesedjetek be. Nyisd ki az összes ajtót. A munkám, a pénztárcám, a házaséletem ajtaját, minden ajtót.
Ez a komoly ígérete Istennek a mai alkalommal, hogy “jóval tölt be.” Tudjátok, hogy egy poharat lehet úgy megtölteni, hogy csak úgy csurog. Belőled a Szentlélek akkor fog kiáradni, ha engedted magad betölteni. Először betölt, és aztán kezd majd kiáradni belőled. Amint kinyitod a szádat, már Ő jöjjön ki. Amint megszólalok, hadd hallják Őt. Elhiszed-e, hogy most az egyetlen “jóval”, Istennel tölti be az életedet a Szentlélek által? Mindnyájunkra nézve ígéretképpen olvastam ma reggel: “Jóval tölti be a te ékességedet.” És azt mondja utána: “Megújul a te ifjuságod, mint a sasé.” Ha megújulni jöttél, jó helyre jöttél.
Szeretném elolvasni az Ézs 40, 29-31 verseit: “Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak a legkülönbbek is; De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyük, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!“ Ilyen erőt akar adni az Úr. Egy asszony összeveszett a férjével, és arról panaszkodott, hogy olyan fáradt, talán haza sem tud menni. Azt mondtam: első dolgod legyen, hazamégy és bocsánatot kérsz a férjedtől. Másnap reggel így kiabált be a lelkésznének a parókiára: Tiszteletes asszony! Olyan erőm van, hogy a Vértes hegységet is arrébb tudnám tolni. Ugyanaz az asszony. Megújult az ifjúsága, szárnyrakelt. Milyen jó volna, ha veled is megtörténne, hogy egész nap járok –, mert tudod, nekem egész nap talpon kell lennem –, sietek, futok, ha kell, de nem fáradok el. Mi ennek a titka? A hit! “Akik az Úrban bíznak”, nem a maguk erejében, képességében. Döntsd most el: az Úrban akarok bízni, bármi történik, és akkor mindig kapok új erőt.
Így mondja az ige: “Szárnyra kelnek, mint a saskeselyük.” Az Úr azt akarja, ne is járj, ne is fuss, repüljél. Isten tud adni szárnyakat, a hit szárnyait. Eddig azt mondtuk, az az erő, ami működik bennünk, a nehézkedési erő, a természetem, a lényem ereje, aki vagyok. Milyen nagyszerű lesz, ha hit által felülről való erőt kapsz. Egy soha el nem múló erőforrást. “Mindenre van erôm a Krisztusban” (Fil 4, 13). Nem magadban, ott nincs semmi erő. Legalább is nem sok. De ha Krisztus él benned, mindenre van erőd.
Jó volna így hazamenni és így kérni: Uram, töltsd be az én ékességemet, az én életemet magaddal, és akkor legyőzetett az a rettenetes erő, ami eddig lehúzott. Az a harag, méreg, magam igaza, mindaz, ami eddig tönkretett. Akkor az már nem hathat, mert bennem nagyobb erő működik. És akkor megtörténhet, hogy fáradhatatlan ember leszek, aki nem fog már jajgatni és sóhajtozni. Mindig megmosolygom, mikor férj és feleség azon vitáznak, kinek van joga arra, hogy fáradt legyen. A férj azt kérdezi; mit csinálsz te tulajdonképpen itthon? A feleség azt mondja: ha tudnád, mit dolgoztam. Nekem van jogom arra, hogy fáradt legyek. Ha igazán kapcsolatba kerültél az Úrral, nincs jogod fáradtnak lenni többé. Ma reggel, azon gondolkoztam, milyen egyszerű a madarak élete. Van egy óriási törvény, a nehézkedés törvénye. Az tart minket a földön. A föld vonzó ereje. Ahogy egy ember öregszik, gyengül, kezdetben még jár, aztán már ül, a végén már csak feküdni tud. Ugyanígy tesz minket tönkre a bűnnek, a természetünknek az ereje. A visszatérô bűn, a betegség, mindig lehúz. Gondoljatok a madarakra, azoknál nem érvényesül a föld vonzóereje? Az hogy tud röpülni? Kívül vannak rajta?
A múlt héten mentek el a fecskék, folyton itt röpködtek az ablakok előtt. Mondtam is a testvéreknek, hogy rossz a fecskék naptárja. Szeptember 12-én szoktak menni, és most 10-én már elindultak. Tudtak röpülni. De voltak kis fecskék, azok indulás előtt röpülni tanultak. Úgy szeretnélek most kérni benneteket: tanuljatok röpülni. Lehet, hogy ti még kis fecskék vagytok, az új élet még csak most kezdődött bennetek. Tanulj meg röpülni, hogy ne húzzon le már semmi. Azok először biztos megpróbálták, aztán kiderült, hogy tényleg nem húz le. Hiába jönnek a régi bűnök, érdekes, nem hat rám. Akkor tudhatod, hogy Isten megtöltött Szentlelkével, tele vagy azzal az erővel, amelyik győz a bűn fölött, a halál fölött. És tudsz röpülni.
Így mondja az utolsó igénk: “Jóval tölti be a te ékességed, és megújul a te ifjuságod, mint a sasé.” A sas az egyik legnagyobb madár. “Akik az Úrban bíznak” –, testvérek, ez hit kérdése. “Erejük megújul.” Bízol-e Benne? Nem fáradnak el, mert repülnek. Megismerték a repülés titkait. Testvérek, ti ma szárnyra fogtok kelni, és az ország különböző irányaiba röpültök majd el. Majd lesz búcsúzás, integetés, és aztán Isten szárnyrabocsát benneteket. Röpül majd benned az Élet, ha befogadtad Jézust. És benned van az az erő, amellyel röpülnek a madarak, amelyik erő mindent legyőz. Isten ereje a világon a legnagyobb erő. Lehet, rémülettel gondolsz arra, mi minden vár otthon. Ilyenkor, akármennyire mondom, hogy ne nézzünk haza, a félszemünk már mindig odasandít.
A világon a legnagyobb erő, újra mondom, az Isten ereje. Lehet úgy szárnyrakelni, hogy legyőzhetetlen élet van bennem. Tanulj röpülni! Higgyél abban, hogy az új élet törvénye legyőzi a halál törvényét. Higgyél ebben a törvényben! Higgyél abban a Jézusban, akit befogadtál. Hidd el, hogy Ő túl tud vinni mindenen, ami vár rád. Úgy szeretem azt az igét: “Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.” (2Sám 22, 30b). Milyen kőfalak vannak otthon? Nem is ugrani kell, röpülni. Az Úr olyan erőt ad, hogy nincs semmi földi erő, ami bírna vele. Fogadd be Jézust, a Szentlélek által Ő lakik benned, és higgyél Benne, amikor jönnek a nehézségek, méginkább higgyél Benne, hogy ezen is átvisz. A férjeddel való találkozáson is átvisz, amit meg kell neki mondanod, azon is.
Hinnem kell ebben az erőben, amire az ige azt mondja, hogy legyőz mindent. A nehézségekben kell megtanulni röpülni. Lehet, hogy amikor az anyamadár először kidobta a kis fecskét a fészekbôl, csak csapkodott összevissza a szárnyával, és egyszer csak rájött, hogy tudok röpülni. Mit erőlködtél eddig, ha a férjed goromba volt, mit csapkodtál a szárnyaddal, próbáltál túljutni rajta. Ha Ő van benned, akkor soha többé nem kell erőlködni, csak hinni. Mert a benned lévő erővel szemben semmi akadály nem lehet. Ha befogadtad Őt, fölötte leszel minden akadálynak. A röpülés fölötte van a bajoknak. Te mindig alatta voltál, vagy legfeljebb benne. De ha az Urat befogadtad, fölötte leszel. Mosolyogva nézed majd: ez tett engem eddig tönkre, a gyerekemnek ez a rosszasága? Most röpülök fölötte.
Egyetlen komoly kérdés: befogadod-e igazán Jézust, mert Ő az az erő, amelyik által repülni tudsz. Fogadd be és higgyél Benne. Legyőzte az óemberi természetedet, amire azt mondtuk, hogy betegség, mert mindig megismétlődöt a bukás sorozat. Egyszer csak azt mondod: nem is erőlködtem, csak elmentem fölötte. A szívemben ott lehet a hit, amelyik tudja, hogy az Úr Jézus sokkal erősebb az ödögnek minden erejénél. “Szárnyra kelnek, mint a saskeselyük.” Jó volna, azzal a bizonyossággal menni, hogy a régi mindenféle csapdákon átröpülhetek. Lehet, már most kezdi a Sátán, hogy nem fog ez neked menni. Nem is neked, a benned levő új életnek menni fog. Krisztus a győztes, bűnön, poklon, halálon győzött és ez az erő bennem van. Pál így írja: “Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus ti bennetek van?” (2Kor 13, 5b). Nem ismered magadat? Ha befogadtad, benned van erejével, örömével, győzelmével együtt.
Ne felejtsd el, hogy ma délután az úrvacsorában is Őt fogadhatod be. Jézus elmondta: “Ez az én vérem” (Márk 14, 24a). A vér a multad számára van, és mindent töröl. Megtisztít minden bűntől. És veszed a kenyeret, ami az Élet. “Én vagyok az életnek kenyere!” (Jn 6, 48). Őt, magát veszed. A múltad számára a bűnbocsánatot, a jövőd számára az erőt. Befogadtad az igében, amikor hallgattad, befogadtad, amikor láttad emberekben, akik megújultak, és most ízlelheted. Az úrvacsora ezt mondja el, hogy milyen jóságos az Úr. Minden szerveden keresztül adja önmagát. Úgy vedd a bort és kenyeret, mint aki újra Jézust fogadja be. Azt mondja az ige: “Nyisd szét a te szájad és betöltöm azt” (Zsolt 81, 11b). Azon keresztül is bemegy az új élet. Akkor gondold el, és hidd el és maradj meg abban, hogy benned lakik. És akkor repülhetsz hazáig. Nem az otthonra gondoltam. Az örök hazára. A végállomásra! Az Úr annyi erőt ad, hogy hazáig repülhetsz. Mindig újra ad erőt. Nem kell fáradt hívőnek lenni. Ahányszor Benne bízol, mindig megújul az erőd. Nekem ma reggel újult meg, mikor arra gondoltam: hogyan fogom ezt a napot végig bírni? Aztán elolvastam ezt az igét, amiről beszéltem, és azt kérdeztem magamtól: bízol az Úrban? Akkor végigröpülöd ezt a napot, és észre sem veszed, hogy fáradtnak kellene lenned.
Esténként annyian megkérdezték tőlem a héten: nem fáradt nagyon Liza néni? Most szeretnék válaszolni: “Akik az Úrban bíznak, erejök megújul. Futnak, és nem fáradnak el, járnak, és nem lankadnak meg.” És repülni tudnak. Így szeretnék nektek boldog hazaérkezést kívánni, átrepülve az első akadályokat, minden rád leselkedő kísértést, félelmet.
Ha hazaérkeztek újra mondhatjátok teljes szívvel: “Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről!”
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy ezen az utolsó napon még röpülni taníttottál bennünket. Kérünk, áldj meg, hogy hadd vegyünk Tőled erőt most az igében, a beszélgetésekben, az imádságban, az úrvacsorában. Áldd meg az otthonunkat, ahová majd röpülünk, és kérünk, segíts, hogy úgy érkezzünk haza, hogy majd családtagjaink is megismerhessenek majd Téged.
Ámen.
Biatorbágy, 1993. szeptember 13-17.