“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ORSZÁGOD ÖRÖKKÉ FENNÁLL (4/5)
NYITOTT KÉZ
“Mindenki szemei Tereád vigyáznak, és Te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a Te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.” Zsolt 145, 15-16
Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram ezért az új napért. Köszönjük mindazt, amit belehelyeztél. Kérünk, had találkozzunk ma igazán Veled. Hadd halljuk meg szavadat, és hadd értsünk meg Téged.
Ámen.
Minden reggel erre emeltük fel szemünket, hogy “Jó az Úr!” Mérhetetlenül türelmes, jó, minden teremtményéhez. Megláttuk, hogy vannak, akik az Ő országában élnek, és vannak, akik e világban élnek. Isten mindenkihez jó. Hogy megtapasztaltad az Ő jóságát, az még nem jelenti azt, hogy az Övé vagy. Ő az ellenségeihez is jó.
Reggelrôl reggelre megláttuk, mit vár az Úr tőlünk. Odajutottunk, hogy mindnyájunk szemei Őreá figyelnek. Lelki emberünk szeme a hit. Mindnyájunk hite Őreá figyel. Az egész lényem Őfelé kell, hogy forduljon. Nemcsak Rá néz, hanem Rá vigyáz. Itt jutunk el egy nagyon nehéz ponthoz. Hányan mondják, hogy akarunk, és nem tudunk. Szeretnék figyelni, vigyázni és nem tudok. A kérdésünk, mi ennek az oka? Valaki így mondta: Isten elfordította az arcát tőlem. Annyiszor voltam engedetlen, figyelmetlen, és ezért eltakarta arcát előlem. Az ige nem ezt mondja.
Szeretném elolvasni a 2Kor 3, 18. versét. “Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől.” Lehet, hogy azért nem tudod Őt látni, és szemlélni, mert el van fedve az arca. Talán vannak életedben boldog pillanatok, amikor egy percig látod Őt. Most tudok hinni, minden jó. Rövid, világos pillanatok, hosszú, sötét éjszakák. Talán ez az életed, hogy vannak rövid, kicsi idők, amikor minden olyan jó, aztán megint jön a sötétség.
Nem az Úr fedte el az arcát. A te arcod van elfedve. Miért? A 2Kor 4, 1-4 verseket olvasom tovább, ahogy folytatódik: “Annakokáért, mivel hogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el. Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten elôtt. Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek. Akikben a világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának a világosságát, aki az Isten képe.” A szégyen takargatásáról beszél az ige. Azért van elfedve az arcod, mert valamit takarsz. Lehet, hogy egy-egy pillanatra engedtél, és valamit megláttál, de a következô percben már megint alatta voltál. Milyen borzasztó fárasztó valamit mindig takargatni. Másnak látszani, mint amilyen vagyok. Megtérésem legnagyobb öröme az volt, nem kell többet semmit megjátszani, lehetek olyan, amilyen vagyok.
Vajon levetetted-e már a saját arcodat? Vagy pedig itt is csak kipislogtál a takaró alól, és egy-egy percre megláttad az Urat. Voltak jó pillanataid, jó óráid, de az arcod még most is fedett. Még ott van a titok. Talán vannak közöttünk olyanok, akik félig már leleplezték egy részét az életüknek, az arcuknak, a lényüknek. A többi még fedett. Még nem egészen látod Őt, még nem egészen szabad a szíved, mert nem húztad le teljesen a leplet. Van, aki talán bűnt vall, de valamit takargat. Akkor átélt valami örömöt, de még mindig nem leplezetlen. Azért nem látod az Úrnak dicsőségét, hiába próbálsz Rá figyelni. Hívő életem elején nagyon sokszor voltam úgy, hogy nincs kapcsolatom az Úrral. Eleinte úgy voltam, hogy amint fölnéztem, rögtön szembe voltam Vele. Ahogy Felé fordítottam arcomat, azonnal láttam Őt. Aztán jöttek idôk, amikor hiába próbáltam, nem találtam a kapcsolatot. Megint valami elfedte az arcomat. Megint volt valami, amit nem szerettem volna, ha látnak, ha tudnak.
Ha ezen a héten nem jutsz el odáig, hogy fedetlen az arcod, hogy lehúztál minden takarót, akkor lehet, hogy lesznek örömeid, meglátsz valamit, de ez nem minden és nem egészen. Rettenetes, ha próbálom lehúzni a leplet, de valami még mindig marad. Vajon tudsz-e most Ránézni? Így mondta tegnap az ige: “Mindenki szemei Tereád vigyáznak.” Tudsz-e fedetlen arccal Ránézni? Mi fedi el az ember arcát? Mi a lepel rajta? Az eltakart bűn. Így mondja a Példabeszédek könyve: “Aki elfedezi az ô vétkeit, nem lesz jó dolga annak.” (Péld 18, 23). Nem lesz boldog. Szeretnél az lenni, láttál embereket, akiknek az arcukon ragyog ez az öröm, ez a békesség. A tieddel miért nem történik meg ez? Miért nem ragyog fel a te arcodon Isten dicsősége? Mert nem fedetlen az arcod.
Az Úr nagyon szeretné, ha most szembenéznél ezzel, mi az, amit még mindig leplezek. Nagyon sokszor gyerekkori dolgok. Egy fiúnak a kistestvére volt beteg. Egy fürt szőlőt akartak neki adni, és ez a fiú megette. Először csak egy szemet, nem látszik az meg. Mikor a felét leszedte, akkor azt mondta, most már az egészet eldobom. Ebből a fiúból egy hajón matróz lett. Óriási vihar volt. És egyszer csak elhangzik a mondat: te etted meg a szőlőt? Persze az édesanyja kérdezte: becsületszavadra nem etted meg a szőlőt? Édesanyám, becsületszavamra nem én ettem meg. Sosem vallotta ki, és megmaradt a titok. De ott abban az iszonyú viharban egyszer csak elhangzott a kérdés: Roland, te etted meg a szőlőt? Vajon neked milyen kérdés hangzana el, ha életveszélybe kerülnél? Talán egy hazugság, ami ott maradt az életedben. Nem lesz fedetlen az arcod. Vigyázz, mert következménye van az életedben. Valaha szembenéztél-e vele, hogy kit csaptál be? Ki sírt talán könnyeket miattad? Kit tettél tönkre? El van fedve. Régen volt, ki gondol már ilyenekre. De nem láthatod Őt.
Valaki elmondta, hogy nagyon idős, beteg édesanyja volt. Náluk lakott, és elmondta: most is emlékszem, egy farakás volt a házunk előtt. Odáig ment el az édesanyám, ott megfogódzott. Láttam a konyhából, de azt mondtam, nem megyek oda. Ha ki tudott menni, be is tud jönni. Onnan nézett rám, kért a szeme: gyere, segíts. Nem mentem. Olyan sokszor látom őt ott állni. Már farakás sincs, édesanyám sincs, de nem tudom elfelejteni. Egy elfedezett, kicsiségnek látszó dolog –, de bűn. Jó volna kérni az Urat, most mindent leplezzen le, hadd merjek szembenézni vele. Ne legyen semmi titok, semmi, amire nem akarok emlékezni. Jaj, csak eszembe ne jusson. Jó volna keresni, mi az, amit még most is leplezek.
Megint egy asszony. A zsidóüldözés alatt történt. Elmondta: egy ékszerüzletbe akartam bemenni, valamit beadni. Egyszer csak egy sárga csillagos asszony mellém lépett és azt kérte: tessék már szólni a boltvezetőnek, hogy jöjjön ki egy kicsit. Ő félt bemenni. Bementem, de nem mondtam semmit. Nehogy azt higgyék, hogy pártolom a zsidókat. Nekem ebből bajom lehet, és nem szóltam. Azóta folyton magam előtt látom ezt az asszonyt. Lehet, hogy azzal az ékszerrel menthette volna meg az életét, amit akkor el akart adni. Mindig hallom, ahogy odasúgta nekem, de én elfordultam, és nem tettem meg.
Amíg takarsz valamit, nem láthatod az Urat. Az arcod fedve van. Van titok, amiről nem akarod lehúzni a leplet. Talán sok mindent elmondtál, de elmégy innen, és hiába mondja az ige, hogy “Mindenek szemei Tereád vigyáznak.” Lehet, tegnap mondtad: hinni akarok, Rá akarok nézni, és nem tudsz, a lepeltől. Talán már ma reggel megpróbáltad, hogy első pillantásom az Úr. És jaj, nem látom. Nem Ő takarta el az arcát, a tied leplezett. Talán emlékszel időkre, amikor ha fölnéztél, már láttad is Őt. Ma kérdezd meg, hogy miért nem? Szeretnék újra boldog, szabad ember lenni. Megmutatja, ha akarod.
Aztán jön a következő mondat, aminek első részével szeretnék most nagyon komolyan foglalkozni, amit az ige így mond: “Megnyitod a Te kezedet.” Ez az Ő dolga. Testvér, ezt Ő megtette. Te dolgod, hogy fedetlen arccal nézz rá ma, mert Ő megnyitotta kezét a Golgotán minden ember előtt. Ez a nyitott kéz az, amivel szembenézhetsz, ha egyszer nyitva lesz a szemed, akkor látod. Nem Rajta múlik, Ő megnyitotta kezét. Az első, amit ebbôl a kézből kaphatsz, a bűnbocsánat. Arra a bűnre, amiről lehúztad a leplet. A kereszten nyitotta meg kezét: “Még ma velem leszel a paradicsomban.” Ez a szó hangzik el a keresztről neked. Amint benned nincs akadálya, Benne sincs. Egy megnyitott, áldásokkal teli kéz vár.
Édesapám sokszor szorongatott valamit a kezében, próbáltam nyitogatni. Hiába nyitottam ki két ujját, a másik hármat becsukta. Mit próbálgattad már Isten áldásait megkapni, imádkozni, mondani. Feszegeted a kezét, nem tudod kinyitni, ha Ő nem nyitja meg. Sem könnyekkel, sem erővel, sem jócselekedetekkel nem tudod kinyitni. Milyen áldást vársz Tőle? Talán a családod üdvösségét. Talán a gyeremekeid szabadulását. Talán a férjed szabadulását. Évek óta feszegeted kezét, és mondod, hogy miért ilyen kemény az Isten, miért nem adja? Ezt a kezet csak Ő tudja megnyitni. Nyitva van ez a kéz, Ő megnyitotta, csak te nem láthatod. Mert nem fedetlen arccal szemléled. El van takarva elôled. Minden ember számára megnyitotta kezét. Minden bűnre van bocsánat. Az Úr Jézus vére, áldozata minden bűnre elég. Csak az eldugott bűnökre nem. Aki elfedezi az ő vétkét nem lesz jó dolga, mert nem fogja látni és átélni a megnyitott kezét.
Bár értenéd most, hogy minden benne van ebben a kézben, amire vársz. Neki mindenre van hatalma, mindent megcselekedhet. “Jertek el, mert immár minden kész!” (Lk 14, 17). Amit a legmerészebb álmaidban kértél az Isten akarata szerint, mindent megad. Áldásoknak az áradatát. Mindig a tékozló fiú jut ilyenkor eszembe. Amint a bűnét nem fedezte már, amikor azt mondta: elmegyek az én atyámhoz és megmondom, hogy vétkeztem –, akkor megnyílt a menny. Elébe szaladt az atya. A legrövidebb időn belül azt mondta: hozzátok a legszebb ruhát, sarut, mindent, mindent neki. Mert ez az én fiam!
Nem akarnál hazamenni? Nem akarnál ma mindent letenni? Nem akarnál abba a két ölelő karba belefutni? Isten szeretne megelégíteni – ingyen. Minden rajtad múlik. Bujj ki végre a rejtekhelyedből, vedd le a leplet, de egészen. Ne maradjon semmi, ami titok. A mai napon sok minden megfordulhat. Holnap már az úrasztasztalánál állunk, ahol szeretne megelégíteni bocsánattal, szeretettel, békességgel, igazi, új élettel. Vesd le az utolsó részét is a lepelnek, ami még eltakar.
Imádkozzunk!
Uram, olyan jó volt tegnap örülni, hogy olyan egyszerű minden. Csak oda kell fordítani Feléd arcunkat. Áldalak, hogy most világosan elmondtad, ha lepel van az arcomon, nem fogok látni. Adj nekünk most bátorságot, lemondani a szégyen takargatásáról. Nem könnyű dolog az éveken keresztül hordozott látszatot igazán megsemmisíteni. Kérünk, áldj meg minket ezzel a bátorsággal, hogy kilépjünk a sötétségből a Te csodálatos világosságodra. Hogy valóban olyan egyszerű lenne a hívő életünk, hogy csak Rád tudnánk vigyázni, Benned hinni, és Tőled várni mindent. Úr Jézus, hadd mehessünk ilyen egyszerű élettel tovább. Kérünk, áldd meg a mai napunkat. Köszönöm, hogy hallod kérésünket és segítségül leszel.
Ámen.