“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A HÁROM SZÁZADOS HITE (4/5)
Bűnbocsánatot vesz, aki hisz
“És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig böjtöltem, és kilenc órakor imádkoztam az én házamban, és ímé egy férfiú állt meg elottem fényes ruhában, És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten elott. Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik, ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett: O, minekutána eljön, szól néked. Azonnal azért küldöttem hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten elott állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten néked parancsolt.
Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; Hanem minden nemzetben kedves Oelotte, aki Ot féli és igazságot cselekszik. Azt az Igét, amelyet elküldött az Izráel fiainak, hirdetvén békességget a Jézus Krisztus által (O mindeneknek Ura). Ti ismeritek azt a dolgot, mely lett az egész Júdeában, Galileától kezdve, azután a keresztség után, melyet János prédikált, A názáreti Jézust, mint kente fel Ot az Isten Szentlélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az Ördög hatalma alatt voltak: mert az Isten volt Ovele. És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, amiket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett, akit megöltek, fára feszítvén. Ezt az Isten feltámasztotta harmadnapon, és megadta, hogy O megjelenjék nyilván, Nem az egész népnek, hanem az Istentol eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és ittunk Ovele, minekutána feltámadott halottaiból. És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy O az Istentol rendelt bírája éloknek és holtaknak. Errol a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy buneinek bocsánatát veszi az O neve által mindenki, aki hiszen Obenne.” ApCsel 10,30-43
Imádkozzunk!
Uram, annyira fut az idonk. Segíts, hogy meg ne keményítsük most a szívünket, nehogy elmúljon ez a kegyelmi alkalom az életünkben, amikor még Hozzád térhetünk. Segíts megragadni kezedet, amit felénk nyújtottál. Könyörülj rajtunk, hogy Veled mehessünk majd haza. Áldj meg, és tégy áldássá bennünket, miután engedtünk Lelkednek.
Ámen.
Ezen a héten férfiakról beszél az Ige. Kornéliusról megtudtuk, hogy imádkozó férfi volt. Férfiak sokszor azt hiszik, az imádkozás az asszonyok dolga. Ok dolgoznak, az asszonyok imádkoznak. A Biblia másképp vélekedik errol. Így mondja: “Akarom pedig, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl.” (1Tim 2,8). Vajon értjük-e, mit jelent a tiszta kéz? Isten most azt kérdezi: Hol a kezed? Jaj, hol a kezed, milyen helyeken jár?! Jó volna idonként megállni, hogy meglásd: most hol a kezed?
Azt hiszem, a kéznek a legrettenetesebb mozdulatai mindig a pénzszerzésnél vannak. A világon a legpiszkosabb dolog a pénz. A Biblia úgy beszél róla, mint egy másik istenrol. Mondja is: “Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyulöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek, és a Mammonnak! (Mt 6,24). Te vajon gyulölöd a pénzt? Miért gyujtesz akkor olyan lázasan?!
A pénz azért másik isten, mert hatalmat, tekintélyt ad, biztosítékot nyújt, függetlenít Istentol. Ha van pénzem, azt veszek, amit akarok. Ha nincs pénzünk, közelebb vagyunk az Úrhoz, mert Rá szorulunk. Valaki elmondta, hogy most jól megy a dolgunk, mindenünk megvan. De úgy gondolok vissza azokra az idokre, amikor még teknoben mostam, amikor még nagyon szegények voltunk, mindent Istentol kértünk, és olyan boldogok voltunk. Most nem kérünk, mert mindent meg tudunk szerezni.
A pénz függetlenít Istentol. Gondold el, mennyi szenny, hazugság, csalás tapad hozzá. Ki az istened? Nem úgy vagy, hogy ha pénz van, minden van? Akkor mindent megvehetünk. Testvér, semmit nem vehetsz, ami érték! Életet nem tudsz rajta venni, szeretet sem. Olyan döbbenetes, amikor valaki pénzért akart venni érdekes dolgot, hatalmat, erot. Péter azt mondotta: “A te pénzed veled együtt vesszen el!” (ApCsel 8,20). Vigyázz, nehogy egyszer Isten neked mondja ezt. Sok ember azért nem megy igealkalmakra, mert az anyagilag is kerül valamibe. Elmaradok a dolgommal.
Kinek szolgálsz?! Ki az istened?! Nem ezért nem tudsz tiszta kezet felemelve imádkozni? Mondogatok valamit, de magam is tudom, hogy ez nem imádság. Van kapcsolatod az élo Istennel, vagy útban van a tisztátalan kezed? Gondolj most arra, akármilyen is a kezed, Jézus minden buntol megtisztíthatja.
A 30. versben azt mondja Kornélius: “Negyednaptól fogva mindez óráig böjtöltem, és kilenc órakor imádkoztam az én házamban.” A mondat, amit Kornélius kapott, így hangzik: “Kornélius, meghallgattatott a te imádságod.” Vajon mondhatja-e az Úr ezt neked? Ha imádkoztál az este, éjjel, vagy reggel, akkor ez személyes mondat most a számodra. Sot, így folytatja az Ige: “A te alamizsnáid emlékezetbe jutottak az Isten elott.” Ugye elhiszed, adni sem tudsz te igazán, nemhogy imádkozni. Egy helyen azt mondja az Ige: Munkálkodjatok kezeitekkel, cselekedve azt, ami jó, hogy legyen mit adni a szukölködonek. Ez a célja a munkádnak? Vagy kinézted magadnak, hogy ez kellene, az kellene?
Kornélius imádkozott, és önzetlen ember volt. Ezért mondja az Ige: “Meghallgattatott a te imádságod.” Az Ige folytatja: “Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten.” Nagyon szeretném ezt a mondatot a szívedre kötni. Isten nem úgy van, hogy ennek-annak ad, nekem pedig nem. Isten nem személyválogató. “Minden nemzetben kedves Oelotte, aki Ot féli, és igazságot cselekszik.” Vajon kedves vagy-e Neki? Péter ezzel a mondattal szólítja meg az ottlévo embereket.
Kihagytam egy nagyon jó mondatot, amit Kornélius mond Péternek: “Jól tetted, hogy eljöttél!” Lehet, voltak kétségeid, – kellett nekem idejönni?- Kérdésedre, kétségeidre az Isten felelete: “Jól tetted, hogy eljöttél! Most azért mi mindnyájan az Isten elott állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten néked parancsolt.” Testvér, ha ezért jöttél ide, újra mondom: Jól tetted, hogy eljöttél.
Gondoljunk arra, hogy nemcsak Kornélius volt itt. Rokonait, barátait összehívta. Egész gyülekezet volt ott. Minden készen volt már, csak az igehirdetonek kellett belépnie. Péter elmondja nekik: ti kedvesek vagytok Isten elott, mert Ot félitek. Akik eljöttek, azok vágyódtak, és félték Istent. Pétertol megtanulhatnánk, hogy amikor Igét hirdetünk, kapcsoljuk ahhoz, amit az emberek már tudnak. Péter valamire épít, amit azok már tudnak. Isten is erre épít. “Ti ismeritek azt a dolgot, mely lett az egész Júdeában, Galileától kezdve.” Ismerjük a bibliórákról, hittanból. Ismerjük a bibliai történeteket, el tudnánk mondani.
Ettol kezdve az igehirdetés Jézusról beszél. “A názáreti Jézust, mint kente fel Ot az Isten Szentlélekkel, és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az Ördög hatalma alatt voltak, mert az Isten volt Ovele.” Akik az Ördög hatalma alatt voltak, azoknak gyógyításra volt szükségük. Az ember hármas lény: test, lélek, szellem. Mind a három részben gyógyít Isten. Ha testileg van gyógyulásra szükséged, azt is megkaphatod. A léleknek iszonyú betegsége a bun, gyógyíthatatlan. Jézus itt jár széjjel közöttünk, és gyógyítja a lélek betegségeit, ezt a rettenetes nyomorúságot. O azért jött, hogy az Ördög munkáit lerontsa. Az Ördög hatalma az, ami a betegségben, bunben, megkötözöttségben nyilvánul meg. Meg vagy kötözve, tudod a buneidet, csak éppen szabadulni nem tudsz. Szeretnél más lenni, csak éppen nem tudsz. Jézus a megkötözötteknek megoldást hozott, a foglyoknak szabadulást, a nyomorultaknak bocsánatot, a szegényeknek evangéliumot. “Széjjeljárt, jót tévén…” Veled tehet-e jót? Akarsz-e meggyógyulni? A 38 éve betegtol is megkérdezte Jézus: “Akarsz-e meggyógyulni?” Testvér, igazán akarsz? Jézus most közöttünk is itt jár, széjjeljár, hogy jót tegyen. “Ti ismeritek azt a dolgot, mely lett az egész Júdeában … A názáreti Jézust, mint kente fel Ot az Isten Szentlélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén, és meggyógyítván mindeneket, kik az Ördög hatalma alatt voltak, mert az Isten volt Ovele.”
Jézusban Isten országa közelített el hozzánk. Hozzád is! Ott áll az életed határszélén, de ha nem akarod, ha nem hívod és kéred, nem lép be hozzád. O csak áll, és zörget, nem tör rád eroszakosan, mint az Ördög. Jézus egyre hangosabban kopogott ezen a héten szíved ajtaján. Tudod-e már, hogy rólad van szó? Rettenetes volna, ha úgy mennél el innen, hogy nem történt veled semmi.
Péter elmondja: “Mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, amiket mind a zsidók tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett, akit megöltek, fára feszítvén.” Jézust meg lehet ölni? A magad számára meg lehet ölni! Így mondja a Zsidókhoz írott levél: “Mint akik önmaguknak feszítik meg Istennek ama Fiát.” (Zsid 6,6). Ha nem fogadod el Ot, akkor gyilkosa vagy. Ki segít akkor rajtad?
Péter röviden elmondja Jézus egész történetét. “Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadta, hogy O megjelenjék nyilván. Nem az egész népnek, hanem az Istentol eleve rendelt bizonyságoknak. Errol a próféták mind bizonyságot tesznek.” Az egész Biblia Jézusról szól. Maga Jézus mondotta Mózesrol: “Én rólam írt o.” (Jn 5,46). Ha kinyílik a szemed, minden lapján Jézust fogod látni. Mennyi mindent magyaráznak ki a Bibliából, pedig minden Jézusról szól. Egy valamit kell itt megtudni az embereknek Jézusról, hogy: “O az Istentol rendelt bírája éloknek és holtaknak.” Egyszer neked is meg kell majd jelenned Elotte, és akkor minden cselekedetedet ítéletre elohoz. Az evangéliumhoz ez is hozzátartozik. “Errol a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy buneinek bocsánatát veszi az O neve által mindenki, aki hiszen Obenne.” Hiszed-é ezeket?
Jézust miért feszítették fára? Miért nem vitték ki a városon kívülre, és kövezték meg, mint Istvánt? Miért kellett kihallgatás, tárgyalás, római hatóság? Nagyon komoly dolog volt ez a farizeusok és írástusdók számára. A Biblia azt mondja: “Átkozott minden, aki fán függ.” (Gal 3,13). Ezt ok is tudták. Sot azt is, hogy ha ez az ember nemcsak próféta, hanem igazán Isten Fia, akkor Isten megakadályozza, hogy keresztre feszítsék. Ez volt az utolsó bizonyságuk. A fopapok, a farizeusok ott álltak a kereszt alatt, és figyelték, hogy mi történik. Ha engedi Isten, ha nem tesz valami csodát, akkor ez az élo bizonyságunk, hogy ez az ember istenkáromló, csaló, nem Isten Fia, nem próféta. Mert Isten engedte, hogy átkozottá legyen, fára függesztve.
Jézus a Gecsemánéban magára vette a bunt. Vért verejtékezett az az ember, aki elotte még énekelve ment ki a Gecsemánéba. Hát mi történt Jézussal? Mi az a pohár, amit ki kellett innia? A Biblia elmondja, hogy Isten a haragot egy öblös kehelyben gyujti, és issza majd az egész föld, még te is, ha nem fogadod el, hogy Jézus elotted kiigya.
Egy természettudós azt írja, egyetlen ember volt a földön, aki tudta, mit jelent bunnel terhelten Isten színe elott megjelenni. Amikor rájön, hogy ez az, ami most történik vele, akkor kezdett el agonizálni, vért verejtékezni, akkor mondotta: “Atyám! Ha lehetséges múljék el tolem e pohár: mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te.” (Mt 26,39). Miért könyörgött Jézus? Mert akkor lett átokká a te és az én bunöm alatt. Ha nem adod ád buneidet, magad iszod ki annak a pohárnak a tartalmát. A bunnek büntetése van. Isten igazságos. Vele nem lehet játszani. A lelkiismereted mindig kiált belül, és elmondja, bun amit csinálsz. Isten igazságát nem lehet lábbal tiporni. Eljön a pillanat, amikor Isten feletted fog ítélkezni.
Jézus Krisztus fára függesztve, átokká téve, a legiszonyúbb halált szenvedte el. Amíg Jézus magára nem vette a bunt, semmit nem lehetett Vele csinálni. De attól kezdve mindent. Lehetett belerugni, arculköpni, megkorbácsolni. Miért? Mert Isten elvette kezét, védelmét az O szerelmes Fia felol. Engedte, hogy keresztfára feszítve a legszégyenletesebb halállal megöljék. Olyan megdöbbento volt nekem, mikor megértettem, csak addig a pillanatig tehettek Vele mindent, amíg ki nem mondotta: “Elvégeztetett!” Tovább már nem volt hatalmuk fölötte. A lábszárait nem törték meg. A megfeszítetteket kidobták a Himmon völgyébe, hogy a kutyák és vadállatok széttépjék. Jézust már nem lehetett kidobni. Testét elkéri Arimáthiai József, és királyi temetést adnak neki annyi kenettel, ami a királyoknak jár. Egy addig nem használt, új sírba teszik, minden a legnagyobb rendben, tiszteletben folyik tovább. Miért? Mert Elvégeztetett! Isten tovább nem enged vele semmit csinálni. Harmadnapon Jézus feltámad, él, és itt van közöttünk.
Napóleonról olvastam, hogy amikor már számuzetésben élt, a hadsegédje, aki ott volt vele, megkérdezte: Felség, mi a véleménye Jézusról? Napóleon ránézett és azt mondta: Az, hogy Jézus él. – Dehát hogy mondhat ilyet?! – Egyszeruen csak azért, mert egy halott hadvezérnek nincsenek katonái. Csak pár hónapja vagyok számuzetésben, de nekem nincsenek katonáim. Értem senki nem megy a halálba, értem senki nem harcol. Jézus több, mint ezer éve meghalt, és ma is vannak katonái. O nem halott hadvezér, O él! Ma is vannak, akik készek érte halálba menni, mert tudják, hogy él.
“Mi vagyunk bizonyságai”, – mondja az Ige. Aki az élo Jézust megtapasztalta, az mind bizonysága. Aki nem tapasztalta meg, annak a szava üres beszéd. Csak egyszeruen ismeretet közöl. De ha megtapasztaltad, bizonyság vagy arról, amit Jézus cselekedett mással, és veled.
Megkérdezem: Hiszed, hogy Jézus fára feszíttetett a buneidért? Hiszed, hogy feltámadott, és élo Urad van? Mert ezeknek mondja: “Buneinek bocsánatját veszi mindenki, az O neve által, aki hisz Obenne.” Testvér, hiszel a kereszt üzenetében? Hiszed, hogy buneid büntetése rajta van? Hiszed, hogy élo Urad van? Ott él a szívedben? Beszél veled, és érzed a szeretét és hallod a hangját? Ha neked ez nincs meg, akkor nem vagy bizonyság. Csak szemtanúk jogosak arra, hogy bizonyságot tegyenek. Ne beszélj arról, ami veled nem történt meg.
Isten nem személyválogató. Téged is bizonysággá akar tenni. Azt akarta, hogy ezen a héten tapasztalj valamit, hogy igazán hinni tudj teljes szívbol, hogy meghalt értem, és él bennem, és most hirdetem az egész életemmel, lényemmel. Isten ezt akarja veled megtenni. Holnap úgy menj az úrasztalához, hogy talán életedben eloször, vagy újra, buneidnek bocsánatát veszed a Benne való hit által.
Imádkozzunk!
Úr Jézus, tudod, hányszor mentem úgy az úrasztalához, hogy belül mindig féltem, mert tudtam, hogy valami nincs rendben. Mindig úgy ültem ott a padban, hogy méltatlan vagyok. Köszönöm, hogy ma is az vagyok, de hihetek Abban, Aki a bunöst megigazítja.
Urunk, hadd hallgassuk úgy az Igét, hogy szívünkben megszülethessen a hit. Kérlek, cselekedd meg, hogy asztalodnak sok olyan vendége legyen, akik életet, üdvösséget, bunbocsánatot találnak Jézus vére és halála által. Áldj meg így minket, nevedért!
Ámen.