“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A FÜGEFA (5/5)
Azután vágd ki
“És ha gyümölcsöt terem, jó, ha pedig nem, azután vágd ki azt.” Lk 13,9
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy minden nap Elotted állhatunk, és így nem kell félnünk attól, amikor az utolsó ítéletkor kell majd Eléd állnunk. Áldd meg úgy a hátralevo életünket, hogy szemeid elott élhessünk nap mint nap. Add, hogy színed elott jelenhessünk meg este számot adni. Segíts világosságban járni úgy, ahogyan szeretnéd, Igéd és Lelked által.
Ámen.
Nem tudom, ezen a héten rád mutathatott-e Isten Szentlelke, hogy életed terméketlen fügefa. Te vagy az, akit régen ki kellett volna már vágni, akihez hiába küldött a gazda szolgákat gyümölcsöt keresni. Az Lk 20,10-12 versekben olvassuk: “És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szolo gyümölcsébol: a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. És még másik szolgát is külde: de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. És még harmadikat is külde: de azok azt is megsebesítvén, kiveték.” Mit csináltál a hozzád küldött szolgákkal? Rettenetes, amikor az ember Isten szolgáit megkövezi. Nem dolgunk ezen a földön, hogy az O szolgáit, akiket hozzánk küldött, ítéljük, bántsuk és hátuk mögött beszéljünk róluk.
Miriám és Áron beszéltek Mózes ellen. Isten azzal büntette Miriámot, hogy poklossá lett. Nem kellene-e már régen poklosoknak lennünk? Kérjük komolyan az Urat, hogy ne merjünk szólni, Isten majd megítéli oket, ez az O dolga. Nem dolgunk, hogy a gyümölcsszedoket kritizáljuk.
Az Ige elmondta, hogy évek, sot évtizedek óta jár már a gazda, hogy gyümölcsöt keressen az életed fáján. Emlékezzünk a mondatra: “Miért foglalja a földet is hiába?” Az O szolojének jó földjét hiába foglalod. Ha nem termesz gyümölcsöt, – lehet, a férjednek, családodnak, faludnak sok hasznuk van beloled, – csak éppen a gazdának nincs. Az O számára hiába éltél ezen a földön.
Olyan jó, hogy amikor már magunknak sincs hitünk magunkhoz, a vincellérnek még van. Nekem mindig annyira szívszorongató, hogy az Úr Jézusnak van hite hozzánk. Nem veszti el türelmét, szeretetét. “A szeretet soha el nem fogy.” A gazdának is van hite hozzánk, mert elhiszi, amit a vincellér mond: “Uram, hagyj békét néki még ez esztendoben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom. És ha gyümölcsöt terem, jó.” Bár mélyen a szívünkben maradna most: “Ha gyümölcsöt terem, jó.” Hogy egy fa jó, vagy rossz, azon múlik, terem-e gyümölcsöt.
Szeretnék visszatérni egy tegnapi mondatra: “Megkapálom köröskörül.” Más az, hogy megkapálom itt-ott, vagy köröskörül. Lehet, az a baj, hogy soha nem engedted magad köröskörül megkapálni, valamire mindig azt mondtad, hogy itt ne nyúljanak hozzám! Voltak dolgok, amik sötétben, titokban maradtak. Elmondok mindent, de egy dolgot nem. Mindent világosságra hozok, csak ezt az egy valamit nem. Engedted-e most, hogy a vincellér köröskörül, minden oldalról megkapáljon?
Amikor az Ige a megtisztításról beszél, azt mondja: “Az O irgalmasságából tartott meg minket, az újjászületésnek fürdoje, és a Szentlélek megújítása által.” (Tit 3,5b). Ahhoz, hogy megfürödj, köröskörül le kell vetkoznöd. Nem lehet, hogy valamit magadon hagyj. Isten fürdoje olyan, amelyik igazán megtisztít, ha valóban levetkoztél, és mindent világosságra hoztál. Amikor ez megtörténik, akkor mondhatja ki feletted: “Ímé, újjá lett minden.” (2Kor 5,17).
Mi a feltétele annak, hogy egy fa jó fává legyen? Beoltott fának kell lennie. Egyetlen ember sincs, aki jónak születik. Mindnyájan bunösen és elveszetten jöttünk erre a világra. Ne mond azt, hogy téged nem kell beoltani, mert gyermekkorod óta ismered az Igét, mindig templomba jártál. Figyeljétek meg, a vallásos emberekkel van a legtöbb baj, akik szeretnék bemagyarázni a környezetüknek, hogy nekik nincs szükségük arra, hogy beoltassanak. Istennek nagyon tiszta és világos Igéje szükséges ahhoz, hogy ráébredjenek, ez nem igaz. A jó fa beoltott fa. A keseru mandulafát hiába metszik, permetezik és trágyázzák, csak nagyobb keseru mandulát terem. Ugyanolyan önzo, hiú, dicsoségvágyó minden, amit az ember csinál, egyházon belül, vagy kívül. Figyeljétek meg a szeretetvendégségeknél, mennyire fontos, hogy az én tortám, az én süteményem. Az énem csak kereseru mandulát terem. Asszonyok, akik benne vannak ilyen szolgálatokban, dolgokban, mit versenyeznek egymással! Mennyire botránkoztatja ez azokat az embereket, akik látják. Hiszen nem vakok a körülöttünk élo emberek.
Beolthatott-e már Jézus? Nem minden fa fogadja be azonnal a szemet, lehet, hogy kidobja, és újra kell szemezni. Lehet, hogy egy ido múlva kidobtad az oltógallyat, és még vadabbul termett a régi. Nemrégen olvastam, hogy egy férfi iszákosságból szabadult. Szokás volt náluk, hogy vasárnap forralt bort ittak. Az elso vasárnap, amikor elébe teszi a felesége, a férfi imádkozni akart és nem tudott. Mi lehet az oka? – kérdezte feleségétol. Mit gondolsz, hívo ember ihat-e forralt bort? – Nem tudom, majd megkérdezzük a tiszteletes úrtól. De ezt most már idd meg. Megint imádkozni akar, és nem tud. – Asszony, nem tudok imádkozni, itt belül valaki nem engedi, hogy megigyam a bort. Ott van-e már benned az a belso hang, ami valamire azt mondja, hogy nem! Lehet, hogy helyesnek látod amit csinálsz, de a szívedben csendesen megszólal egy hang: Ne tedd! Ha hallgattok erre a hangra, mindig hangosabb lesz. Ha nem engedelmeskedem, tejesen elhallgat. Vigyázz, nehogy ez történjen veled! Ha már régen beoltattál, de visszaállt a régi helyzet, kaptál-e most újra oltást? Újra valóság-e számodra, hogy Isten itt van, és beszél veled?
Megtérésem után, amikor utaztam haza, emlékszem arra a mérhetetlen örömre, hogy állandóan beszéltem a bennem lakozó Jézussal. Láttam a divatos, kifestett noket, és azt kérdeztem: Uram, ugye, hogy ez Neked nem tetszik? Sok mindent már útközben megbeszéltem Vele. Beszélgetsz-e majd? Kapod-e majd a válaszokat ott belül a szívedben? Legyél jó fa, és vidd haza magadban az új életet.
Ahhoz, hogy egy fa jó gyümölcsöt teremhessen, a földnek is jónak kell lenni. Ha nem jó a föld, satnya lesz a gyümölcs. Az Úr most új földet akar adni, és ez a hit talaja. Isten Igéje hit által lehet a tied. Eddig látásban éltünk. Engedd, hogy Isten áttegyen most a hit talajára. Naámán történetében van egy nagyon kedves mondat a végén. Amikor újjászületik, olyan mint egy gyermek. Minden újjászületett ember olyan. Amikor Naámán megy vissza, azt kéri Elizeustól, hogy adjon neki annyi földet, amennyit két öszvér elbír, mert ezután ezen a földön akar áldozni. (2Kir 5,17).
Vidd magaddal a hit földjét. Olyan helyen voltál, ahol minden hitbol van. A házak, amikben laktál, hitbol épültek. Az étel, amit eszel, hitbol van. Mindent, amit itt látsz, hitbol született és hitbol áll fenn. Annyit jelent, hogy az Úr ad meg mindent. Azért más minden, azért jó minden, mert hitbol való. Valaki azt mondta: Akármit foztök, minden jó. Mert nem saját akaratunkból, buzgóságunkból, képességeinkbol, hanem hitbol csináljuk. Az Úr háza Istennek szentelt hely, vigyél a földjébol. Vigyél hitet, amire építeni lehet. Itt minden az Igébol, és hit által lett. Legalább annyit vigyél magaddal, amire otthon ráállhatsz majd, és mondhatod, hogy hiszek. Akkor ezentúl minden másképp történik az életedben. Vigyél földet, próbálj mindenben hittel az Úrra építeni.
A napokban gondoltam újra Áron vesszejére. Milyen csodálatos, hogy ott a szent helyen hajtást hozott. Aki a hit talaján áll, mindig hoz új hajtásokat, virágzik, és gyümölcsöt terem. Viszel-e magaddal annyi földet, mint Naámán, hogy ezentúl hitbol nevelhesd a gyermekeidet, hitbol imádkozhassatok együtt.
Kell, hogy a fának jó gyökerei legyenek. A hit talaján állva lehet kapcsolatod az Úrral. Egy beoltott fa nem bírja ennek a világnak a talaját. A hit talaján ereszd a gyökereid jó mélyre. A hívo életem elején mondtam az Úrnak: Uram, nem szeretnék fölfelé noni. Beléd szeretnék nagyon mély gyökereket engedni, áldd meg az imaéletemet, hogy mélyen tudjak gyökereimmel kapaszkodni, hit által imádkozni.
Az Ördög arra törekszik, hogy elvágja a gyökereket. Nincs arra idod, hogy hosszan imádkozz. Ettol fél a legjobban, és ezért vágja el a gyökereket. Ne törodj vele, hogy mit mond, csak engedd mélyen a gyökereket. Ha egy növény letörik, de gyökerei épek, újra kihajt. Ezért pályázik az Ördög a gyökereidre, az Igével való kapcsolatodra, és az imaéletedre. A láthatatlan életedre!
Mindig nagyok szeretnénk lenni, sokat mondani, nagy hívonek látszani. Ne akarj! Legyen mindig elotted, hogy jó fa, jó szemzo gallyal beszemezve, jó földben, mélyre eresztett gyökerekkel élj. Akkor mondhatja a vincellér: “Ha gyümölcsöt terem, jó.” Kezdj el úgy imádkozni, ahogy soha azelott. Olyan sokszor ébredtem rá, minden a gyökerek életén múlik. Az új életedet, a hit talaját, az imádság gyökereit, a gyümölcs fogja igazolni, hogy jó. “Ha gyümölcsöt terem, jó.”
Nekem mindig olyan sokat jelent az úrvacsora. Olyan, mint egy beoltás. Amikor veszem a falat kenyeret, Jézust fogadom be, mert O mondta: “Én vagyok az életnek kenyere!” (Jn 6,48). Szeretném kérni, aki ma készül úrvacsorát venni, ha be akarod fogadni Jézust életed Urának, akkor már csak vinni kell a földet, a hitnek talaját, és azt mondani: ezentúl mindent hitbol csinálok. Eressz olyan hosszú és vastag gyökereket, amilyeneket csak tudsz, hogy az Ördög ne tehesse tönkre a fának az életét.
Búcsúzóul elmondja az Ige: “Ha gyümölcsöt terem, jó.” Ha az Úr szerint cselekszel, jó. És akkor terem, mert jó.
Ha nem, – mert megvan ennek a lehetosége is, nem muszály gyümölcsöt teremni. “Ha pedig nem, – azután vágd ki azt!”
Imádkozzunk!
Uram, hadd tudnánk ma kimondani Neked a teljes igent. Hadd tudnánk kimondani: Uram, mindenben engedelmeskedni akarok. Egy teljesen átadott, szolgáló életet kívánok élni. Uram, aki valóban megnyitja ma elotted a szívét, menj be, foglald el, hogy megtapasztalhassa: szívemben csendesen lakol. Beszélj velünk már útközben, és otthon is. Uram, hadd vigyük a jó földet, és taníts meg gyökereket ereszteni. Uram, úgy szeretnék az életem utolsó idoszakában sokkal jobb fa lenni mint eddig, és sokkal több gyümölcsöt teremni. Kérlek, légy ebben segítségül.
Ámen.
Biatorbágy, 1987. november 16-20.