“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÍGY SZÓL AZ ÚR (1/5)
Megkeresni hagytam magam
“Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztek, megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemrol neveztetett.” Ézs 65,1
Imádkozzunk!
Olyan nagy öröm Uram, hogy dicsoíthetünk azért, hogy ezen a héten is jössz hozzánk. Köszönjük, hogy Igédben egészen személyesen jössz, hogy szavad van hozzánk, és cselekedni akarsz bennünk. Segíts, hogy minden ajtót, kaput egészen kinyissunk, hogy teljes munkát végezhess bennünk. Áldd meg így már a mai napunkat is!
Ámen.
Amikor ezt az Igét olvastam, gyerekkori játékunk, a bújócska jutott eszembe. Volt úgy, hogy hagytuk magunkat megkeresni. Ha sokáig nem találtak meg, azt mondtam, hagyom magam megkeresni, elojövök.
Egy gyerek elbújt a lakásban, és mert nem keresték, elaludt. Közben tuz ütött ki. A gyereket mindenütt keresték, csak ott nem, ahová elbújt. Rettenetes a bújócska, amikor halálos vége van.
Szeretném, ha Istennel nem csinálnánk ezt a bújócskát, mert egyszer csak megindul a világégés, és mi lesz, ha nem hagytad magad időben megkeresni? Ha még nem vagy igazán az Úrnál, hagyd abba ezt a rettenetes bújócskát!
“Megkeresni hagytam magamat” – mondja Isten. De hadd kérdezzem: Istentol hagytad-e már magadat megkeresni?! O keres minket, mert elbújtunk. A bunesettol kezdve bújik az ember egymás és Isten elol is. Ekkor csináltak maguknak körülkötoket. Amiket csúnya részeknek gondoltak, eldugták egymás elol. Azóta is folyik a bújócska. Sokszor olyan kétségbeejto, mikor látom, hogy emberek még mindig nem vetik le az álarcot, még mindig mást mutatnak, mint ami a valóság. Otthon kevésbé tudjuk viselni az álarcot, ott már ismernek bennünket. De itt még kedvesek vagyunk egymáshoz, magunkat jónak mutatjuk. Itt nem vagy indulatos, türelmetlen, mint otthon a gyerekeddel, vagy férjeddel. Otthon sokszor kiesünk a szerepünkbol, a másik csak nézi, hogy most mi van? Nézzünk egyszer szembe vele, hogy milyen vagyok, és milyennek mutatom magamat.
Amikor még a kerti kútból hordtuk a vizet, egy férfi testvér utánam jött és elvette tolem a vödröt. Megkérdeztem, hogy a felesége kezébol is ki szokta venni? – Nem. – Oszinte volt. – Akkor kérem, az enyémben is hagyja ott. Ne mutassunk itt mást, mint ami a valóság. Vessük le az álarcot. Persze nem könnyu, szinte ránk nott már. Most tudjuk magunkat mutogatni, beszélgetéskor pedig majd hallgatunk, nehogy észrevegyék, milyen is vagyok. Amint megszólal az ember, kiderül róla valami. Kilép az, aki belül van. Talán azonnal mondod, dicséred magadat. Nagyon sokszor, amikor volegény, menyasszony valaki, olyan szépen megjátssza magát. De a házasságban hamar kiderül, valójában milyen is vagyok.
Vajon komolyan hagyod magad megkeresni, vagy bújsz Isten elol? Amikor Isten huvös alkonyatkor a kertben járt, az ember elrejtozött, mert félt. De Isten szólította: “Ádám, hol vagy?” Mi lenne, ha Isten most téged szólítana, és személyesen hallanád: Asszony, hol vagy? Nem úgy van-e, hogy az Úr keres téged? Sokszor még az imádságban is bújócskázunk, kegyes szavakat, dolgokat mondunk. Mennyire utálatos lehet ez Isten elott. Ahelyett, hogy elmondanád: Istenem, nagy bajban vagyok. Valakire mondották, hogy milyen szépen imádkozik. Elég baj az! Isten egyet vár tolünk, teljes oszinteséget. Vesd le az álarcot, gyere elo a kertnek bokrai, fái alól, ahová Ádám is elbújt. Lehet Isten elol bújni? Pont olyan nevetséges, mint mikor a gyermek a keze mögé bújik, és azt gondolja, mert o nem lát, ot sem látja senki. Azt gondolod, mert nem látod Istent, O sem lát téged? A legmélyebb pontjaidig lát.
Ádám azt is elmondja, azért bújt el, mert félt. Félünk, hogy itt is megismernek, rájönnek, hogy ki vagyok. Félünk az emberektol, és még inkább Istentol. Isten pedig keres. Régen keres. Ma reggel hagytad-e magad megtalálni, amikor az Igét olvastad? Vagy másoknak olvastad? Mennyi igehirdetésen keresztül keresett már Isten? Ha nem hagyod magad megkeresni az Igén keresztül, jönnek a bajok, családi nehézségek. Hány ember sír, hogy miért pont a fiam iszik? Miért pont a menyem ilyen? Nézz vissza az életedre és lásd meg, hogy mennyi mindenen keresztül keresett már Isten. Minél jobban keres, annál jobban bújok. A Biblia mondja Asa királyról, hogy betegségében nem az Urat, hanem az orvosokat kereste. Megyünk egyik orvostól a másikig, egyik megoldás után keressük a másikat, az összeköttetéseket.
Olyan jó, hogy az Ige most azokhoz szól, akik Ot nem keresték. “Megtaláltattam magam azoktól, akik nem is kerestek.” Lehet, hogy nem kerested Ot. Olyan sokszor elmondtam már, hogy én sem kerestem, engem az Úr keresett. Hagyta magát megkeresni. Sok miért volt az életemben, de nem gondoltam, hogy O a megoldás. Nem kerestem, de engedte magát megtalálni. Ez az evangélium azoknak szól, akik nem azért vannak itt, mert ok keresik. Talán azért jöttek, mert baj van, nem hallgatott meg Isten. Azt mondja az Ige: “Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az Úr füle, hogy meg nem hallgathatna. Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektol, és buneitek fedezték el orcáját ti elottetek, hogy meg nem hallgatott” (Ézs 59,1-2). Lehet, hogy valóban úgy van, hogy másnál sem volt segítség, hiába próbáltad az összeköttetéseket, barátokat. Mindig az a fiatalember jut eszembe, akinek egy orvos mondotta: Egy-két elvonókúra, és rendbe jössz. Négy-öt után sem jött rendbe. Ez a férfi rájött, hiába orvos a barátja, problémáján nem tud segíteni. Lehet, hogy sokat imádkoztál már gyermekedért, magadért, és rájöttél, hogy semmi nem segít, ugyanolyan türelmetlen és indulatos vagyok.
Egy asszonynak azt tanácsolták, vegyen vizet a szájába, hogy ne tudjon megszólalni. Nem segített. Az egész vizet ráköpte a férjére. Bármit próbálsz, nem segít. Talán többet jártál templomba, bibliaórára, többet olvastad a Bibliát, – ez sem segített. Nem hallgatott meg. Aztán odajutsz, hogy annyit hívtam, kértem, vártam, – talán nincs is. Nem gondoltál arra, hogy valami elválaszt Tole.
Az Ige azt mondja: “Megkeresni hagytam magam.” Egy felnottet csak akkor talál meg a gyermek, ha hagyja magát megkeresni, ha elojön saját maga. Sokszor már magam is úgy helyezkedtem, hogy valami kilátsszon belolem, és a gyermek boldogan megtalált. Hagytam magam megkeresni. Ma reggel az Ige elso üzenete: Isten itt, most, hagyja magát megkeresni. Egyszer csak észreveszed, Istenem, hát itt vagy, hát ismersz engem? Hagyja magát megkeresni toled, aki nem is kerested, nem is kérdezted. Örömüzenet ez, hogy “Megkeresni hagytam magam.” Bár a buneid ott vannak, valamilyen módon mégis megmutatja magát. Ezen a héten egy váratlan pillanatban tudni fogod, hogy Isten beszélt veled, mert ezt rólad senki nem tudta. Sok igehirdetést hallottál, sok minden történt már veled, de ez most már O. Figyelj arra a kicsi mondatra, vagy történésre, amirol biztosan felismered, hogy ezt most az Úr mondja, ezt most O cselekszi.
Amikor nagyobbak lettünk, a nagy “O”-t kezdtük keresni. Úgy voltam gyerekkoromban, hogy olyan valakit keresek, aki eros, vezet az életem végéig, és nyugodtan rábízhatom magam. Nagyon sok lány talált valakit. Aztán egy ido után rájött, hogy se nem jó, se nem eros, – bocsánat, tévedtem, nem bízhatom rá magam. A másikhoz kellett volna mennem. Aztán keresed tovább egy életen keresztül.
Valaki most azt mondja neked: “Megkeresni hagytam magam.” Mindig magadat kerested, saját örömödet, boldogságodat. A férjedben is magadat kerested, hogy milyen jó lesz majd, milyen boldog leszek. Valaki most itt jelen van, Aki számodra a megoldás, és most nagyon csendben azt üzeni: tudom, hogy a templomban sem engem kerestél, hanem saját nyugalmadat, békességedet. De most itt vagyok, és hagyom magam megkeresni. Valahol kilátszik majd a szeretetem, türelmem, és egy pillanat alatt tudni fogod, hogy mindig ezt kerestem. “Megkeresni hagytam magam.” Ettol nagyobb örömüzenet ma számodra nem hangozhat. Nagyon kérlek, figyelj! Csendes imádságodban valahol megérint majd a szeretet, és akkor megérted, hogy hagyta magát megkeresni attól, aki nem is kérdezte, és nem is kereste.
De miért hagyja magát megkeresni? Mert tudja, hogy tönkremégy lelkileg, idegileg, ha Ot nem találod meg. Azért mert szeret, azért, mert sajnál. Ezért mondja: “Ímhol vagyok, ímhol vagyok.” Értitek már az Advent üzenetét? Isten testté lett! A láthatatlan világból átjött a látható világba. Karácsonykor azt mondja azok számára, akik Ot keresik: “Ímhol vagyok!” Egy kicsi gyermekben, Jézus Krisztusban ímhol vagyok. O itt járt ezen a földön, olyan nyelven beszélt, mint mi, és olyan eseményeken ment keresztül.
A láthatatlan Isten testté lett, lakozott mi közöttünk, adta önmagát, megmutatta mérhetetlen szeretetét. Értsd már meg, hogy O az, akit keresel. Ha megtalálod, nem keresel tovább. A tanítványok így mondták egymásnak: “Megtaláltuk a Messiást!” (Jn 1,42). Vajon engeded-e most magadat megtalálni?!
Imádkozzunk!
Uram, köszönjük a nekünk szóló üzenetet. Tudod, hogy egész eddigi életünkben, vallásoskodásunkban, hívoségünkben mindig magunkat kerestük, hogy majd naggyá leszek, a legkomolyabb hívo leszek. Tudod, hogy nem Téged kerestünk. Köszönjük az ítéletet, amit most mondottál. Köszönjük, hogy várhatjuk ígéreted beteljesítését, hogy megkeresni hagyod magadat. Áldj meg, és adj figyelo szívet, hogy észrevegyük azt a pillanatot, amikor elénk lépsz, amikor szólsz hozzánk, és amikor cselekszel velünk. Áldj meg, hogy továbbra is Veled maradhassunk, hogy igazi karácsonyunk lehessen otthon is, a gyülekezetünkben is. Könyörülj rajtunk, hiszen ezért hoztál ide. Kérünk, nehogy rajtunk múljon, hogy nem találhatsz meg.
Ámen.