“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÍGY SZÓL AZ ÚR (2/5)
Kiterjesztett kezek
“Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztek, megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemrol neveztetett. Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán.” Ézs 65,1-2
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy ide is csak azért jöttél, hogy megkeress. Tudod, hogy hol jártunk eddig, hol hagytunk el Téged. Köszönjük, hogy hagyod magad megkeresni. Kérünk, hogy ezen a héten mi is teljes szívbol keressünk. Hogy semmi más dolgunk ne legyen, minthogy hagyjuk magunkat Toled megkeresni. Áldd meg a mai napunkat is, beszélj, és cselekedj velünk, önmagadért.
Ámen.
Kiterjesztett kezek. Jó arra gondolni, Isten nem test. Neki nincs keze, se szája. Nagyon sokszor emberképu Istenünk van. Amikor a Biblia Isten kezérol beszél, értsük alatta a cselekedeteit. A szeme azt jelenti, hogy mindent lát, mindent észrevesz. Most a kiterjesztett kezérol beszél az Ige, amellyel Isten cselekszik. Isten valóságosan itt van, csak nem látjuk. Valaki így mondotta, hogy a mennybemenetelkor annyi történt, hogy Jézus a látható világból átment a láthatatlanba. Amikor visszajön, a láthatatlan világból átlép a láthatóba. A láthatatlan világból az O cselekvése nagyon sokszor belenyúlik a látható világba.
Egy mozdonyvezetorol olvastam egy történetet, aki hívo ember volt, és minden útja elott nagyon komolyan imádkozott, hogy az Úr orizze meg minden bajtól, balesettol. Egyik útján Svájcon ment keresztül, ahol áradó patakok vannak. Egyszer csak olyan érzése volt, hogy meg kell állnia. Mintha egy kéz integetett volna a mozdony elott. Fékezett, és leszállt a mozdonyról. Ott állt a megáradt patak elott, amirol a hidat elsodorta a víz. Megértette, hogy ez az Úr volt. De mi volt a kéz, ami integetett? A mozdony fényszórójának üvegje alatt egy lepke röpködött, szeretett volna kiszabadulni, de nem tudott. A fényszóró kinagyítva vetítette ki a lepke röpködését. A láthatatlan világból egy kéz a lepkét pontosan a mozdonyvezeto fényszórójába engedte röpülni, ezzel megmentette ot, és a vonat utasait. Sorolhatnám a példákat, bizonyára ti is el tudnátok mondani, hogy amikor azt hittem, hogy végem van, valami módon megmenekültem.
A láthatatlan világból kinyúlik egy kiterjesztett kéz egy nép után, amelyik sokszor nem jó úton jár, amelyik nem is keresi az Urat. Olyan sokszor kinyúlik ez a védo, megorzo, áldó kéz. Vigyázzunk, mert ez a kéz lehet ítélo, és bünteto kéz is. Emlékezzünk Belsazár történetére, amikor elovette a szent edényeket, és amikor ittak belole, megjelent egy láthatatlan kéz. Lehet, hogy ez a kéz már a te életedben is kiírta, hogy megmérettél. Nagyon vigyázz, Isten átlátja dolgainkat, keze cselekszik, és belenyúl a történésekbe. Sokszor el kell, hogy vegye áldó kezét rólad. Ne játssz vele, ne élj vissza szeretetével.
Nemrég mondta el valaki, hogy a férjem hazahoz dolgokat a munkahelyérol, hiába mondom, hogy nem lesz ez jó. Ezzel elveszítjük az áldást. Isten nem áldhatja meg a lopott dolgokat. Nem kérheted az Urat, hogy áldja meg a lopott, bunös dolgaidat. Mit érünk a lopott dolgokkal, ha Isten elveszi áldását, és védelmét rólunk. Olyan sokszor nem tudjuk, hogy miért történnek velünk azok a dolgok, amik történnek. Gondoljunk arra, hogy Isten a bunt soha nem áldhatja meg. Ha megturöd az életedben, az áldást veszíted el. Azt mondja az Ige: “Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építoi. Ha az Úr nem orzi a várost, hiába vigyáz az orizo.” (Zsolt 127,1). “Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm 8,31). És ha az Isten ellenünk? Jaj testvér, ha Isten nincs velünk! Mit segít rajtad, ha az egész világot megnyered, de Isten nincs veled.
“Kiterjesztem kezeimet egész napon.” Ez a nap nemcsak ezt az egy napot jelenti, hanem a kegyelmi idot. Az Ige elmondja, hogy munkálkodjatok, míg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki nem munkálkodhat. Nem a napot jelenti, és nem a sötét éjszakát, hanem a kegyelmi idot. Ha lelkileg eljön az éjszaka, ha vége a kegyelmi idonek, ha elkezdodik az ítélet, már késo. Szeretném hirdetni nektek, hogy még nappal van, kegyelmi ido van, nyitva van az ajtó, meg lehet térni. Még egész napon át kiterjeszti áldó, mento, védo kezét az Úr, a pártos nép után. Tudjátok mi ez, hogy pártos nép? Amikor a pusztai vándorlásnál a kémek visszajöttek a föld kikémlelésébol, Izráel népe úgy látta, hogy lehetetlen bevenni azt a várost, Anák fiak laknak ott, óriások, nem megyünk. Hiába mondta Káleb: “Bátran felmehetünk és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal.” (4Móz 13,31). A többi pártot ütött és azt mondta: “Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erosebb nálunknál.” (4Móz 13,33b).
Nem tudom, nem tartozol-e a pártos néphez, amelyik azt mondja, hogy könnyebb a világban. Jobb az élvezetek útja, amit a világ kínál, ott mindened lesz, megszerezhetsz mindent, amit csak akarsz. Nem tartozol-e ahhoz a pártos néphez, amelyik kicsit ide is húz, kicsit oda is. A pártos nép vissza akart menni Egyiptomba, mert ott több volt az enni-inni való. Hány ember állt már Isten országa határán, aztán a szórakozás, az anyagiak, az élvezetek visszarántották a világba. Kettos a szíve! Nem úgy vagy-e, hogy ez is kell, meg az is? A pártos nép nem jó úton jár gondolatainak nyomán. Nem Isten gondolatai, hanem saját gondolatai nyomán jár.
Ha visszanéztek az életetekre, rájöttök arra, nem kerestük soha Isten gondolatát, akaratát. Az egész életutam a magam gondolatai körül forgott, mit látok jónak, okosnak, mi az, amit mások tanácsoltak. Már a kicsi gyermek is tervezi, mi szeretne lenni. A szülok is kimondják, mi lesz ebbol a gyermekbol. Ha jó tanuló a gyerek, a tanárnak is megvan a vele kapcsolatos gondolata. És elindul egy élet az emberi gondolatok nyomán. Azért kellett képzomuvészeti foiskolára mennem, mert az apám festo szeretett volna lenni, és azt gondolta, hogy majd a lányom. Sok szülo azt mondja, ami nekem nem sikerült, sikerüljön a gyerekemnek. Nem akarnak ok rosszat, csak saját gondolataik nyomán akarják boldogítani gyermekeiket.
Kinek a gondolata volt a házasságod? A szüleid akarták, hogy hozzámenj ahhoz, akihez mentél? Valaki hozzáment egy nagyon csinos férfihez – saját gondolatai nyomán, – és tönkretette az életét. Hányszor az dönti el a házasságot, hogy akihez hozzámegyek, jól keressen, jó szakmája legyen. Aztán jön a sok-sok nehéz. “Nem jó úton járt gondolatainak nyomán.” Hiába beszélted meg ezzel is, azzal is, milyen jó lesz. Nem lett jó. Aztán jönnek a gyerekek. Valaki azt mondta, nagyon szegények voltunk, nem vállaltunk gyermeket. Az elsot nem engedtük megszületni. Aztán múltak az évek, már mindenünk volt, de gyermekünk nem lett. Hiába mentünk orvostól orvosig, hiába költöttünk rá mindent pénzt. Nem jó út volt. Amikor Isten akart, mi nem akartunk. Amikor mi akartunk, Isten nem adott.
Nézz most szembe ezzel a komoly kérdéssel, életed Isten gondolatai szerint indult el? Egyedül O tudja, hogy mire teremtett, megvoltak a gondolatai veled kapcsolatban. Azt mondja az Ige: “Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én feloletek gondolok, azt mondja az Úr: békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.” (Jer 29,11). Egy békés élet gondolata. 28 éves koromban kezdtem keresni Isten gondolatait. Ha mentem volna tovább a világ, a magam, a szüleim gondolata nyomán, ma nem állnék itt. Ki tudja hol lennék, ha nem Isten gondolatai történtek volna az életemben. Olyan jó, hogy biztosan tudom, Isten engem erre teremtett, ami lettem. Testemben, lelkemben, értelmemben, mindenben erre teremtett. Soha nem bántott, hogy nem mentem férjhez. Soha nem hiányzott a gyermek. Az Úr mindent gazdagon pótolt, mert ez volt az O gondolata az életemmel kapcsolatosan. Rossz úton indultam el, de életem egy pillanatában kiterjesztette kezét felém és azt mondta: “Enyém vagy!”
Elmondhatta-e már Isten ilyen világosan, határozottan, hogy az Övé vagy? Hogy az életed ezután az O gondolatai szerint megy majd? Ha még soha nem történt meg, engedd, hogy ma terjessze ki kezét fölötted, utánad. Isten most is keres. Azért vagy itt, mert kinyújtotta kezét utánad. Szeretne megtalálni, hogy az O gondolata szerinti boldog ember lehess életed utolsó pillanatáig.
Egy gyermek azt mondta: Nem akarok tanulni, csak szakmát, hogy sokat keressek és mindent megvehessek magamnak, és minden vágyamat kielégíthessem. Szegény gyermek, minél jobban kielégíti a vágyát, annál boldogtalanabb, és nyomorultabb lesz. Annál inkább rájön majd, ez az út nem vezet a boldogsághoz. Mennyi mindent megcsinálunk azért, hogy gondolataink végbemehessenek. Azt gondoljuk, hogy csúszópénzzel, protekcióval mindent elérhetünk.
Egyszer annyira megrendített, amikor végiggondoltam, hogyan is tagadta meg Péter Jézust. Hogyan is került be a fopap udvarára? János beprotezsálta az ajtó orizonél, és bevitte. Ha Péter nem megy be ezen az úton, nem történt volna meg a tagadás. Ha téged beprotezsálnak valahova, biztos, hogy nem mersz Jézusról beszélni, nehogy bajt okozz annak, aki oda bevitt. Vigyázz, mert minden lépésed veszélyeztetve van. Könnyen letérsz az egyenes útról.
Ha egyszer elindultál Isten útján, azon jársz-e most is? Így mondja az Ige: “Kiterjesztem kezeimet egész napon a pártos nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán.” Talán a házasságod is bunös úton indult el. Talán ahhoz mentél férjhez, akit Isten nem neked szánt. Talán másnak a társa lett volna. Olyan büszkén mondta egy leány, hogy férjhez megyek. – És ki a volegényed? – Most válik – miattam. Ellopta a más férjét. Akit Isten nem neked szánt, azzal soha nem lehetsz boldog. Ne kívánd a másét! – mondja a Biblia. Az a másé, amit Isten nem adott neked. Az az életforma, az az állás, azok a körülmények. Szeretném most megkérdezni, hogy a tiedben vagy, abban, amit Tole kaptál? Jó úton jársz gondolataidnak nyomán? Ha nem, még most állj meg, és mondd el oszintén Istennek, hogy hátralevo kicsi életemben, hadd legyek a Tiéd, Uram. Gondolataimat meg akarom változtatni gondolataid szerint.
Sajnos, a Sátánnak is vannak gondolatai. Hányszor voltál már úgy, hogy azt mondtad: Ezek a gondolatok nem lehetnek tolem valók. Kényszergondolatok, amiket nem is akarok. Jönnek az eroszakos gondolatok, mintha valaki kényszerítene arra, hogy valamit megtegyek. Nincsenek olyan gondolataid, amikrol magad is tudod, hogy ezt nem szabadna megturnöm? Van, akinek az a gondolata, legjobb volna nem élni. Gyilkos gondolat! Hogy kerül ez a szívedbe? A Sátán belesúgja. Valaki elmondta, hogy attól félek, addig jönnek a gondolatok, hogy egyszer valóban megteszem. Mintha csak mondaná valaki, hogy vedd be azt a mérget, ez az egyetlen, amit tehetsz. Mintha ez volna az egyetlen megoldás, kilépni a családból, a körülményekbol, az egész életbol. Nem voltak még ilyen gondolataid? Nem érezted, hogy ez bun, ez nem toled származó gondolat? Hány ember indult már el ezeknek a gondolatoknak a nyomán. Vigyázz, mert innen már csak egy lépés, hogy a másik hatalom kezébe kerülj, és akkor már nem az O kiterjesztett keze alatt vagy, mert akkor már önállósítod magad, akkor már védelme nem vesz körül.
Arról az emberrol, aki az Úr útján jár, azt mondja az Ige: “Aki ez úton jár, még a bolond sem téved el.” (Ézs 35,8b). Vezet az O keze. De ha kijöttél a keze alól, azt gondolod, mindent megtehetsz. Aztán jönnek a nyugtalanító gondolatok, érzések, a harag, a gyulölet, hogy majd megmondogatom neki. Ez a hét a számodra egy nagy megállj jelzés. Mikor a vasutnál dolgoztam, nagyon komolyan megtanultam, hogy a vörös fény annyit jelent: Állj meg. Ha a mozdonyvezeto csak pár méterrel meghaladta a vörös jelzést, baleseti tárgyalást vont maga után. Nem gázolt el senkit, de már nem a jelzett úton ment, a baleset már megtörténhetett volna.
Hányszor lépted már át Isten komoly jelzéseit, amikor világosan tudtad, az Ige is mondta, hogy ezt ne tedd. Egyetlen jó út számodra és számomra: Az Úr útja. Mióta jársz a magad útján? Mikor hallottad meg az elso tilos jelzést? Isten parancsai sorban mondják, hogy “ne!” Jó volna most megállni, és egy lépést sem menni tovább ezen az úton. Engedd, hogy az a láthatatlan kéz, amelyik a mozdonyvezetonek integetett, most neked inthessen, mert lehet, hogy a következo mélységnél már a szakadékban vagy.
“Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán.” Isten keze egyszer húsból és vérbol való kézzé lett. “Az Ige testté lett.” (Jn 1,14). Karácsonykor, ott a betlehemi jászolbölcsoben egy gyermekkéz nyúlt ki, ugyanolyan, mint minden kisgyermeknek a keze. Ez a kéz Isten keze volt! A földre kiterjesztett keze. Az a kéz aminek mindenek engedtek: szél, betegség, a bun, az Ördög. Amint ez a kéz megmozdult, emberek gyógyultak, szabadultak. Ez az egyetlen kéz tudja megbocsátani buneidet, mert ott a kereszten ez a kéz szögeztetett át. Csak egy mozdulatot kellett volna tennie, és mindenki földre esett volna körülötte. De hagyta magát, buneidért, buneinkért átszögeztetni. Amikor elfogták a Gecsemánéban, odaterjesztette kezét, adta magát érted és értem. Ebben a kézben nem akarsz bízni? Ebbe a kézbe nem akarod életedet beletenni?
Jézus kiterjesztette a húsból és vérbol való kezét, hogy keressen téged. Higgyél Neki, hiszen úgy szeretett, hogy az életét adta érted. Amíg a kegyelmi ido tart, ott a kereszten kitárva vár a karja. Isten odaszögeztette ezt a két kezet a keresztre, hogy évszázadok, évezredek múlva is minden bunös ember lássa: “Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, amelyik nem jó úton jár.”
Imádkozzunk!
Uram, olyan vakok vagyunk, hogy nem látjuk a láthatatlan világot. Annyiszor nyúlt már bele ez a kéz az életünkbe. Lehet, hogy meg sem születtünk volna, talán már az elso hónapokban meghaltunk volna, ha ez a kéz nem ment meg már akkor. Bocsáss meg, hogy nem látjuk kiterjesztett kezedet, amelyik utánunk nyúlt. Az Igén keresztül hányszor nyúltál már utánunk. Könyörülj rajtunk, vedd el a velünk született vakságot, hadd lássunk Téged. Nyomorult kis életünket merjük beletenni ebbe a hatalmas, ebbe a szereto kézbe. Áldj meg, hogy ne menjünk így tovább, ne fussunk el megállj jelzésed elol. Könyörülj rajtunk, hogy igazán és egészen Tieid lehessünk, hogy kézbe vehess és használhass mások üdvössége érdekében.
Ámen.