“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÍGY SZÓL AZ ÚR (4/5)
Megfizetek kebelükbe
“Ímé, felíratott elottem: nem hallgatok, csak ha elobb megfizetek, megfizetek kebelükben: Vétkeitekért, és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az Úr, akik hegyeken tettek jó illatot és halmokon csúfoltak engemet meg, és visszamérem eloször jutalmukat keblükre.” Ézs 65,6-7
Imádkozzunk!
Szeretnénk hálát adni Urunk, hogy jöhettünk Hozzád. Köszönjük, hogy Te is jöttél, hogy megkeress. Áldunk azért a hosszú útért, amit tettél a mennybol a betlehemi jászolig, majd a keresztig. Áldunk, hogy tolünk csak egy engedelmes lépést vársz Feléd. Adj most nekünk egy életre szóló találkozást Veled. Engedjük magunkat megkeresni. Köszönjük, hogy ez rajtunk múlik. Kérünk, hogy vezethess nem a magunk, hanem az üdvösség útján.
Ámen.
Egy súlyos mondatot mond az Ige: “Felíratott elottem.” Mit jelent ez? Tudjuk, hogy adósságainkat szokták felírni. Ki, mivel tartozik, és kinek milyen követelnivalója van. Az Úr azt mondja, hogy elotte is felíratott. A Bibliában van egy ilyen Ige: “A Júda vétke vas tollal, gyémánt heggyel van felírva.” (Jer 17,1). Nem lehet kitörülni!
“Ímé,” annyit jelent, hogy látod, “felíratot elottem: nem hallgatok.” Ami gyémánt tollal íratott fel, ott nincs bocsánat. Olyan sokszor biztatott az Ige: “Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhot, buneidet: térj én hozzám, mert megváltottalak.” (Ézs 44,22). Isten irgalmas úgy eltörölni buneidet, mint egy felleget. Soha nem fog róla beszélni sem a földön, sem a mennyben. De jaj, ha elmulasztod a rendelt idot! Nemcsak a világnak van kegyelmi ideje, hanem minden embernek. Isten szól egyszer, kétszer, és azután nem szól többször. Megdöbbento látni a Bibliában emberek életében, hogyan jár le a kegyelmi ido. Heródes maga elé hívatja Jézust, kérdezi sok kérdéssel, és Jézus nem felel egy szót sem. Lejárt a kegyelmi ideje. Isten szólt hozzá Keresztelo Jánoson keresztül. De Heródes megölette Keresztelo Jánost, elhallgattatta az Igét.
Ézsauról írja a Biblia: “Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett, mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könnyhullatással kereste azt.” (Zsid 12,17). Bár nagyon komolyan vennénk most, hogy neked, vagy nekem ez az utolsó lehetoség.
“Ímé, felíratott elottem, nem hallgatok: csak ha elobb megfizetek, megfizetek kebelükben.” Nem tudom, értjük-e, mit jelent az “elobb”? Még lesz bocsánat. Csak elobb valaminek történnie kell. “Megfizetek kebelükben” annyit jelent, hogy itt belül. Lehet, hogy külsoleg nem történik semmi. Van egy belso helyünk, a szívünk, ahová Isten ír. Gondoltatok-e már arra, hogy a Tízparancsolat bele van írva a lelkiismeretünkbe? Miért van az, ha vétkezel, csak egy szeretetlen szót mondasz, azonnal tudod belül? Megszólal a lelkiismeret, az Isten szava bennem. Rögtön szomorú vagyok, rögtön fáj, nem lehet továbbmenni, mert a bun azonnal fizet belülrol. Van egy rögtönítélo bíróság, amelyik nem várja meg az utolsó ítéletet, sem az eseményeket, hanem azonnal ítél a belso nyugtalanság, békétlenség. Ezért vannak tele az ideggyógyintézetek, mert az ember nem gondol arra, hogy “megfizetek kebelükben.” Azonnal megvan a következmény. A Biblia elmondja, hogy nincsen bun büntetés nélkül. Isten igazságszolgáltatása hajszálpontos. Bun és büntetés összefüggnek. Ha két bunt követsz el egyszerre, mind a kettonek megvan a büntetése. Isten feljegyeztette a mennyben, de a lelkiismereted is felírta. Amit fönt írnak, azt belül is írják. Azt gondoljuk, hogy ez rettenetes. Pedig ajándék, ha egy perc múlva már tudod, hogy ezt nem kellett volna tennem, vagy mondanom.
Vegyük ezt most nagyon komolyan. Lehet, hogy már elfelejtetted, hogy mit tettél. Bár nehéz elfelejteni. De az ember mindent elkövet, hogy valahogyan felejtsen. Nagyon sok ember a munkába öli magát, dolgozik, mint egy félorült, hogy felejtsen. Ha dolgozom, nem gondolok arra, amire nem akarok. Van aki azért iszik, hogy felejtsen. Egy kábítószeres lányt kérdeztek meg errol, azt mondta: Azért jó, mert egy pár órára elfelejtem a nyomorúságot. Pár órára elkábítja magát, aztán újra beveszi a következo adagot. Az iszákosnak újra innia kell. Ha gyerekkoromban baj volt velem, vagy kikaptam, egy szelet csokoládét ettem. Amíg elolvadt a számban, egy kis jó érzés volt, kicsit mintha segített volna. Tulajdonképpen ugyanazt csinálja az iszákos az itallal, a kábítószeres a kábítószerrel, amit én csináltam a csokoládéval. Sokan a tévével próbálják elnyomni azt a hangot, ami belül szól. Bekapcsolnak egy hangosabbat, hogy ne kelljen mindig hallani, amit belül mond az a megbízható hang.
Az utazást is erre használja fel sok ember. Úgy sajnálom azokat, akik beutazzák egész Európát, és visszajönnek fáradtabban, mint ahogyan elindultak. Nem segít a munka, a szórakozás, az utazás. Te milyen fájdalomcsillapítót szedsz arra, ami belül fáj? “Megfizetek kebelükben.” De ez nem az utolsó ítélet. A Bibliában olyan rémülten olvastam egyszer: “Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot.” (Ézs 26,10). Ha Isten azonnal megbocsátana, nem tanulnék igazságot. Isten nevelése az, amit belül érzek, a fájdalom, a gyötrelem. Érdekes, ahogyan mondják, hogy furdal a lelkiismeret. Belül furdal. Belül van a gyehenna, az olthatatlan tuz. Hiába próbáljuk oltogatni a tüzet élvezetekkel, vagy bármivel, ha elmúlik a hatása, azonnal újra ott van.
Valaki azt mondta: Hála Istennek, a felvilágosodott ember megszabadult a lelkiismeret poklától. Abból, amirol azt hittük, hogy az embereket ördögök sütögetik. Nem kell oda földi tuz, nem kell belekerülnöd, már benne vagy. Nem szabadultál meg a lelkiismeret poklától. Lehet, hogy sokat szórakozol, sokat nevetsz, vicceket meséltek egymásnak, de a Biblia azt mondja: “Nevetés közben is fáj a szív.” (Péld 14,13). Minden szellemeskedésed mögött is tovább fáj, mert “Megfizetek kebelükbe.” Ezt viszed magaddal. Egy férfi azt mondta, hogy disszidálok, új életet kezdek. Ember, a lelkiismereted magaddal viszed! Megy veled nyugatra, a nagyszeru körülmények közé. “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall.” (Mt 16,26). Mit használ, ha viszi magával a terhet, a tüzet, ami ott is tovább égeti.
Minden bun beteggé tesz. Nemcsak a lelkünk, a testünk is tönkremegy. Úgy szeretem ezt az Igét: “Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontjaidnak.” (Péld 3,8). Isten útja, a Vele való élet, a legegészségesebb élet. Minden bun beteggé tesz. A varázslással kapcsolatban azt mondja az Ige, hogy Isten a varázslókat megbolondítja. Az elme és ideggyógyintézetek tele vannak olyan emberekkel, akik ebben a bunben vétkeztek, és megbolondultak. Idegen szellemi hatalmakkal kerültek kapcsolatba. Valaki nem tudta ezt megérteni. Próbáltam megmagyarázni. Ha az áramkörök hirtelen magas feszültéget kapnának, minden körte egy perc alatt kiégne. Amikor az ember ezekkel a hatalmakkal kerül összeköttetésbe, egy magas feszültséget kapcsol rá saját érzelmi életére. Mindent kiéget. Ha szeánszon veszel részt, Isten tudja, hogy az életed azonnal tönkremegy. Ne játssz a magas feszültséggel, ez nem játék. Hiába mondod, hogy nem hittem, csak viccbol csináltam. Ha viccbol megérinted a magasfeszültséget, nem halsz meg? Jó volna ezt komolyan venni. Isten nem azért tilt bennünket dolgoktól, nem azért írják ki a magasfeszültségre, hogy életveszélyes, mert ez nekik szórakozás. Azt mondja az Ige: “Utálja az Úr, aki ezeket muveli.” (5Móz 18,12). Sokan mondják, hogy nevettünk közben. Az Ördög sokkal többet nevetett rajtad.
Újra mondom, mindenféle bun a testet is rontja. Ha valakinek istene a hasa, fal, ahogyan csak tud, aztán elhízik, beteg lesz a gyomra, a szíve. Lefogyni már nem tud. Magas vérnyomása lesz. Az illeto azt mondja, hogy miért nem ehetek annyit, amennyit akarok? A telhetetlenségnek is megvan a következménye a testben. A parázna ember azt mondja, hogy a saját testemmel azt csinálok, amit akarok. Vannak férfiak, akiknek nem lehet gyermekük. Élte az életét, és Isten megfizetett nemcsak a lelkében, a testében is. Isten életünkhöz használati utasítást mellékelt, a Bibliát. Szeret téged az az Úr, aki a Bibliát a védelmedre íratta meg. Szeretném, ha most megértenéd, ez nem megtorlás a bun miatt, hanem egy olyan büntetés, amiben szeretet van. Ahogyan egy apa fenyíti gyermekét, úgy fenyít az Atya szeretetbol, nehogy végleg elvessz. O csak azt mondta, hogy elobb megfizetek. De nem akar végleg elveszíteni ezzel a büntetéssel, ezzel a következménnyel. A Tízparancsolat nem azért van, hogy Isten tönkretegyen. Ha vétesz ellene, magad teszed tönkre magadat. A védelmemre van és azért fizet meg a kebelemben, hogy ne kelljen örök kárhozatra jutnom.
A bunöd felíratott. Tudjátok, hogy a mennyben kettos könyvelés van. Az élet könyvében vagy a bunöd, vagy a neved van felírva. Nem mehetnek be Isten országába azok, akiknek neve nem szerepel az élet könyvében. Biztos vagy-e már abban, hogy ott van a neved azok között, akik bemehetnek Isten országába? Abban a pillanatban, ahogy beíratott a neved, már bementél az örömbe, a békességbe, a szeretetbe. Az üdvösség nem lesz, hanem van. Isten országa közöttetek van, – annyit jelent: bennetek van. Ha benned nincs, akkor számodra sehol nincs. Ha neved nincs felírva, akkor csak a buneid vannak felírva. “Ímé, felíratott elottem, nem hallgatok.” Csak ha majd megfizetek. Megdöbbento, hogy “Vétkeitekért, és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az Úr.” Ez is szószerint igaz, van öröklött bun. Az atyák vétkei a fiakban nem annyit jelent, hogy apám vétkezett, és én kapom a büntetést. Öröklöm az indulatos természetet, a parázna vérmérsékletet. Isten együttesen megfizet.
Amikor errol beszélgettünk, egy férfi azt mondotta, hogy nem igazságos, hogy a szüleim mosdattak meg szenes vízzel, és én megyek tönkre. Valaki így felelt: Azért csinálja ezt Isten, hogy az ember gondolkozzon azon, hogy mennyire komoly dolog a bun, hogy nemcsak engem tesz tönkre, hanem harmad és negyedíziglen örökölni fogják a gyermekeim. Rettenetes, hogy mit fognak toled örökölni. Úgy szeretem az Urat, hogy amikor azt mondja: “Megbüntetem az atyák vétkeit a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyülölnek,” utána azonnal azt mondja: “De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.” (2Móz 20,5b-6). Ennyi a büntetés, és ekkora a kegyelem. Negyedíziglen, és ezeríziglen. Ha Neki engedsz, ha átadod az életed, ezeríziglen áldás lehetsz fiaid fiai fiainak. Ne légy rossz üzletember!
“Elobb megfizetek keblükben.” Nekünk erre szükségünk van, mert sokszor akkor ébredünk rá, hogy baj van, amikor már belül ég, amikor már fáj. Már nem tudok aludni, csak forgolódom. Sokszor gondoltam arra, hogy miért festik a mérgeket olyan vad színure? Figyelmeztetés! Isten azért adja ezeket a rettenetes következményeket, hogy még idoben felébredj. Szeretetbol teszi, hiszen mindenben benne van az O szeretete.
“Megfizetek kebelükben.” Megfizet az eseményeken keresztül, ha nem hallgatsz a lelkiismeret szavára. Jönnek a betegségek, nehézségek, bajok. Ha nem figyelsz belso szavára, jönnek a külso események. Nagyon sok embert láttam, hogy csak a koporsó mellett állt meg. Ott aztán megállt. Vajon neked is erre van szükséged? Isten eloször a kebeledben fizet, aztán az eseményekben, a dolgokban. Ez mind, mind kemény, de mind a kárhozattól akar megmenteni, az örök, rettenetes végtol. A bun végso büntetése a halál. Az örök halál. Ha valakinek sejtése lenne, hogy mi a kárhozat, nem tudna ilyen vidáman beszélni ezekrol.
Mindig eszembe jut, amit ezzel kapcsolatban hallottam, ami nagyon megrendített. Budapest ostroma után mondta el valaki, hogy egy pince a bombázáskor beomlott, és az óvóhelyen lévo emberek mind meghaltak. A pincét kiásták, de találtak egy asszonyt, aki olyan helyen állt, hogy még egy karcolás sem érte, teljesen ép maradt. De kínjában mind a tíz ujját lerágta. Azt mondta, aki errol beszélt, hogy ki tudja, mit szenvedett ez az asszony abban a rettenetes lelki kínban, amíg meghalt. De ez a szenvedés a kárhozathoz képest semmi, mert ennek vége lett. Te pedig mersz ezzel játsszani? Így mondta valaki: Jó társaságban leszünk, ott lesz az összes ivócimbora. Szegény, fogalma sincs, hogy mit jelent az a kín, amire Isten azt mondja, hogy jaj.
Testvérek, nekem az igehirdetés nem játék. Tudod, hogy ez halálosan komoly dolog. Egyszer látni fogjuk majd egymást az ítélet napján, és majd mondani fogod, hogy miért nem mondta komolyabban. Próbálom olyan komolyan mondani, ahogyan csak bírom: “Elobb megfizetek, megfizetek kebelükben.” Hadd legyen neked elég ez a fizetés, hadd ébresszen fel, hogy ne kelljen az örök kárhozatba, az Istentol való elszakítottság állapotába kerülnöd. A halál egy örök elszakítottság, és a szenvedés az Isten nélküli állapot.
Minden bunödnek meglesz a büntetése. Vagy rajtad, vagy Jézuson. Nézz fel most a keresztre, és lásd meg, miattad kellett ilyen iszonyúan, embertelenül szenvednie. Hogy mennyire komoly dolog a bun, arról a kereszt beszél. Nézd most úgy Jézust, hogy buneimnek büntetése rajta van. Lesz büntetés, – vagy Jézuson, vagy rajtad. Ez a kegyelem nem olcsó dolog. Szívszerint el kell fogadnod, amit az ének így mond: “Kezébe, lábába a szöget én vertem.”
Isten most idehozott. Elmondtuk már, hogy keze még ki van nyújtva. Ha fölnézel a keresztre, láthatod, hogy által van szegezve. Ha meglátod, hogy én értem, akkor nem olcsó kegyelmet kapsz, hanem nagyon nagyon drágát. Ez a szó, hogy megváltás, annyit jelent, hogy kiváltattam. Ne félj, mert megváltottalak, megfizettem az árat. Elfogadod-e ezt a drága árat? Most már Hozzá tartozol, mert kiváltott. Ez az egyetlen út. Ezért mondta Jézus: “Én vagyok az út.” (Jn 14,6). Más út nincs. Utánad nyújtotta az átszögezett véres kezét, hogy megmentsen.
Imádkozzunk!
Urunk, bocsásd meg azt a mérhetetlen könnyedséget, amivel itt a földön a keresztrol beszélünk. Bocsásd meg azt a természetességet, amivel eddig mentünk az úrasztalához, ahol a kiontott véredről, és megtört testedrol szólnak a jegyek. Úr Jézus, bocsásd meg, hogy évtizedeken keresztül visszaéltünk kegyelmeddel. Köszönjük, hogy azt mondtad: egész napon át, egész héten át kiterjeszted a kezed. Kérünk, hagyjuk magunkat megtalálni.
Ámen.