“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÍGY SZÓL AZ ÚR (5/5)
Nevelek magot, örököst
“Így szól az Úr: Mint amikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: ne veszesd el, mert áldás van benne, ekként cselekszem szolgáimért, és nem vesztek mindent el! És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, aki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott! És lesz Sáron nyájak legelojévé, és Ákhor völgye barmok fekhelyévé, népem számára, amely engem keresett.” Ézs 65,8-10
Imádkozzunk!
Uram, szeretnénk megköszönni mindazt, amit ezen a héten mondtál, és amit cselekedtél bennünk. Kérünk, áldd meg számunkra még ezt a napot, végezd el mindazt, amit kezdtél bennünk. Segíts, hogy Téged vihessünk magunkkal. Áldd meg a kimenetelünket, hadd tapaszhalhassunk meg újra és újra minden kicsi dologban Téged.
Ámen.
Annyira örültem az utolsó mondatnak: “Így szól az Úr.” Az egész hét mondanivalója fölé szeretném ezt odaírni. Amit ezen a héten hallottál, az O szava volt. Elso reggelen azt mondta: “Megkeresni hagytam magamat.” A mondat így folytatódott: “Megtaláltattam magamat.” Vannak közöttünk olyanok, akik ezt el tudják mondani. Istent akkor lehet megtalálni, amikor hagyja, engedi magát megtalálni. Azt mondja az Ige: “Bizony, Te elrejtozködo Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító!” (Ézs 45,15). De van, amikor Isten elolép és azt mondja: Ímhol vagyok! Milyen jó most azoknak, akik azzal mennek haza: amit kerestem, megtaláltam.
Isten azt is mondta: “Kiterjesztém kezeimet.” Két dolgot mondott. Az egyik, a rossz úton járó emberek felé. A másik, ami megdöbbento volt: akik szemtol szembe ingerelnek engem az önimádatukkal. Minden idegen istennel Ôt ingereljük. De azoktól is megtaláltatta magát. Ha most igazán meg akartad találni az egyetlen, igaz Istent, akkor megtalálhattad.
Volt egy súlyos szava Istennek: “Megfizetek, megfizetek kebelükben.” Emlékszünk a lelkiismeretre, és arra, ha nem találom meg az Urat, belül tovább ég a tuz. Ha nem hagytam magam megtalálni, ha nem adtam bele magam kinyújtott kezébe, akkor minden tovább folytatódik. Nem volna jó, ha addig folytatódna, amíg eljön a végso ítélet.
Az utolsó mondat, amit ma hallunk, így hangzik: “Így szól az Úr: Mint amikor mustot lelnek a fürtben.” Mit jelent ez számunkra? Tudjuk, hogy bennünk minden romlott. Isten már az özönvíz elott látta: “Hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.” (1Móz 6,5). Romlottak a vágyaink, a gondolkozásmódunk, az egész életünk. Akkor hogyan talál Isten mustot a fürtben? Ha befogadtad Jézust, akkor van egy kicsi új mag, egy kicsi új élet benned, és akkor már azért a kicsi életért Isten nem veszít el.
Amikor Ábrahám Sodomáért imádkozik, és kegyelmet kér számára, ötvennel kezdi, és csak tízig megy el. Istennek el kell veszítenie Sodomát, mert Ábrahám nem ment el az egyig. Az egész világon egy igaz találtatott: Jézus. Ha Ot megtalálja Isten az életedben, nem veszít el. Akik Jézust befogadják, örök életük van. Egy kicsi must, egy kicsi jó a romlott életben. Az egész romlott, önzo, hiú, indulatos lényedben egyszer csak talál valami jót. Azt az egyetlen egy jót. Sodomának el kellett vesznie, mert Ábrahám nem arra az egyre hivatkozott, akit Isten már az Édenben megígért: Az asszony magvát. Ezért az egy igazért tartatik meg minden egyes fürt, ha Isten megtalálja benne. Isten most téged néz, vajon befogadtad-e, megtalálja-e benned az asszony magvát, Jézust?
“Így szól az Úr: Mint amikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: ne veszesd el, mert áldás van benne.” Milyen nagy ajándék, hogy áldás van benne. Egy átkozott földön élünk. Rajtunk van a törvény átka, a bun átka, természetünk is egy átkozott természet. Hányan mondták már saját magukra: Csak ez az átkozott rossz természetem ne volna. Bár ezen a héten kimondhattad volna, hogy nem tudok változtatni a rossz természetemen. De ma befoghatod az új életet, az áldottat. Adventben is, virágvasárnapján is hangzik az Ige: “Áldott, aki jo az Úrnak nevében!” (Mt 21,9). Az áldott az Úr nevében jött, és most azt mondja a teljesen megromlott életedre, hogy áldás van benned. Jó volna ezzel a bizonyossággal elmenni, hogy áldás van bennem. Mustot talált a fürtben. Áldás van-e benned azért az egy Igazért, aki ott lakik az életedben? Oérette lesz az egész életed áldássá.
A komoly kérdés az, eljuttál-e oda, hogy befogtad Jézust, mert akkor minden megváltozik ezen az átkozott földön, az átkozott természetedben. Talán sokszor úgy érzed, mintha megátkozták volna a családod. Nem tudunk békességben élni, szinte pokol van nálunk. De ebbe az átkozott családba egyszer csak bejöhet benned az Áldott. “Áldott, aki jo az Úrnak nevében.” A tanítványoknak mondja Jézus: “Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá.” (Mt 10,12-13). A békesség megy velük a házba.
Isten most azt mondja: Nem vesztek mindent el, mert mustot találtam. A fürtben, a halott életedben életet találtam, és most az áldottért áldássá lehetsz. Ez az utolsó üzenetünk ebbol az igébol: “Ekként cselekszem szolgáimért, és nem vesztek el mindent.”
Amit a jövodre nézve mond Isten, így hangzik: “És nevelek Jákóbból magot.” Isten tovább akar nevelni. Annak a kis új magnak, új életnek nonie kell. “Annak növekednie kell,” annak a kis életnek, “nékem pedig alább szállanom.” (Jn 3,30). Az új élet akkor növekedik benned, ha engedsz, ha akarsz alább szállani. Nem könnyu dolog. A lelki életben nehezebb lefelé menni. Ajánlom, ha hazamégy, legjobb, ha eloször bocsánatot kérsz, mert ez az, amit az ember nem tud. Már jó ideje az Úré voltam, és olyan nehezen tudtam bocsánatot kérni. Emlékszem, megbántottam édesanyámat. Együtt reggeliztünk, tudtam, hogy bocsánatot kell kérnem, és mégis olyan nehezen tudtam kimondani: Ne haragudj, tegnap este én voltam a hibás. Nem könnyu dolog, de tedd meg, ha nehéz is. Ahhoz, hogy az új élet növekedhessen benned, alább kell szállanod. Ha megteszed, örömöd lesz benne. Miért? Mert növekedhetett az Úr. Döntsd el, hogy minden alkalmat felhasználsz arra, hogy lefelé növekedj. “Áron is megvegyétek az alkalmakat,” mondja az Ige. (Ef 5,16). Mindig van alkalom a megalázkodásra. Használj fel minden akalmat, amikor mondhatod, hogy én voltam az oka. Mentegetodzés és mások vádolása helyett jó volna alább szállni, csak azért, hogy növekedhessen az új élet benned.
Isten elore megadja neked az otthoni programot. Azt mondja, hogy az életért, ami a szívedben van, nem akar elveszíteni. Sot, magot akar nevelni. “És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, aki hegyeimnek örököse legyen.” Sok magaslatot csináltunk, amin eddig áldoztunk. Isten szerint egyetlen magaslat van: a Golgota. Ma az úrvacsorában felmegyünk az Úr hegyére, a Golgotára. Jézus megmondotta: “Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek.” (1Kor 1,26). Mindig arról legyen szó, amit O tett a kereszten. Együtt megyünk-e most a hegyre? Jössz-e a kereszthez?
Az elso keresztyének az úrvacsorát kenyértörésnek hívták. Ez volt rájuk a jellemzo, hogy amikor megtörték a kenyeret, mindig emlékeztek a nagy kenyértörésre, amikor Jézus a Golgotán értünk törte meg a testét. Nem mások vették el az életét, O mondotta: én magam adom. Engedte, hogy megtörjék a kenyeret, engedi, hogy láthasd majd a szemeid elott a jelképet, amit O tett. Nagyon szeretném, ha úgy mennél az úrasztalához, mint aki valóban a hegyre megy, ahol megtört az O teste, és folyik a vére. A kereszt nem egyszeri esemény, a kereszt örök kereszt. Ma újra átélheted, hogy érted áll a Golgotán a kereszt, hogy érted folyik a vér.
“És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, aki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott!” Elmondja, ki lakik ott. “Ha valaki szeret engem … az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.” (Jn 14,23). Az Úr nemcsak bemenni akart az életedbe, hanem ott akar lakozni, és azt akarja, hogy te is ott lakjál Vele. Azt mondja az Ige: “Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és o én velem.” (Jel 3,20b). Annyit jelent: Vele maradok, együtt akarok élni Vele. Örököse leszel a hegynek, tied lesz a kereszt. “És bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott.” Jó volna, ha tudnád, hogy ott lakhatsz. Örök lakást kaptál Obenne. Ha befogadod Jézust, új életet kapsz, amit a Biblia fehér ruhának nevez. Ebben kell élned ezentúl, fehér, megtisztított életben.
Életünknek vannak olyan részei, ahol állandóan éríntkezünk a bunnel. Lehet, hogy indulatos vagy, mindig neked van igazad mindenben. Hogy fehér maradjon az a ruha, mindennap meg kell mosni. Ha igazán új életet kaptál, döntsd el ma, soha többé nem akarok úgy lefeküdni, hogy bun terhelje az életemet. Mielott becsukod a szemed, nézd végig a napodat, hol szennyezodtél, és ne feküdj le addig, amíg újra fehér nem lesz a ruhád. Akkor olyan örömmel ébredsz reggel, mint mikor eloször moshatta meg Jézus az életedet.
Nem veszít el, mert áldás van benned. Ha az új élet növekedik, erosödik benned, akkor Obenne lesz az örök lakásod. Szeretném, ha jövore élünk és találkozunk, elmondhatnád, hogy ilyen évem még soha nem volt. Emlékszem fiatal foiskolásokra, osszel fogadták el Jézust, és amikor karácsonykor jöttek hozzánk, elmondották: Ilyen karácsonyunk még soha nem volt! Vajon neked ez a mostani karácsony lesz az igazi, amikor benned megszületett az az új élet, amikor valóban áldással mehetsz tovább?!
Isten azt akarja, hogy az O hegyének, az üdvösségnek örököse lehess, és örökre ott lakhass.
Imádkozzunk!
Uram, olyan sokszor gondoltam már azt, hogy a magam emberi értelmével, szívével, valamit fel tudok már fogni abból, amit szenvedtél akkor, amikor Jézust adtad értünk és helyettünk. És hogy Te mit szenvedtél Úr Jézus, amikor érettünk törted meg testedet, és ontottad véredet. Kérünk, értesd most meg velünk, hogy válaszképpen egészen adjuk magunkat. Áldd meg számunkra a mai napot, hadd tudjunk felmenni együtt a hegyre, ahová az elso naptól kezdve hívsz. Áldj meg, hogy ott lakhassunk, Veled. Adj nekünk örök lakást Tebenned, Tenálad.
Ámen.
Biatorbágy, 1988. december 12-16.