“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AZ IMÁDKOZÁSRÓL (1/5)
A meg nem hallgatott imádság
“Megjelent pedig néki az Úr Mamré tölgyesében, és o ül a sátor aljában a ho napon. És felemelte az o szemeit és látta, hogy ímé három férfiú áll oelotte. És látván, eléjük sietett a sátor ajtajából, és földig meghajtotta magát.” 1Móz 18,1-2
“Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az o bunük felettéb megnehezedett: Alámegyek azért és meglátogatom, vajon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é, vagy nem? Tudni akarom.
És elfordultak onnan a férfiak, és mentek Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr elott áll. És hozzájárult Ábrahám és monda: Avagy elvesztéd-é az igazat is a gonosszal egybe? Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezél-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak? Távol legyen Toled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen Toled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belül ötven igazat, mind az egész helynek kegyelmezek azokért.
És felele Ábrahám és monda: Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok. Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda O: Nem teszem meg a negyvenért. Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram, ha szólok: Hátha találtatnak ott harmincan? És O felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.
És O monda: Immár merészkedtem szólni az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felelt: Nem vesztem el a húszért. És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És O monda: Nem vesztem el a tízért.
És elment az Úr, minekutána elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését, Ábrahám pedig megtért helyére.” 1Móz 18,20-33
“Ábrahám pedig reggel arra a helyre indult, ahol az Úr színe elott állott. És tekintett Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé, és látta, és ímé felszállt a földnek füstje, mint a kemence füstje.
És lett, mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezett Isten Ábrahámról, és kiküldte Lótot a veszedelembol, mikor elsüllyeszté a városokat, amelyekben lakott Lót.” 1Móz 19,27-29
Imádkozzunk!
Uram, azért vagyunk itt, hogy jobban a tieid legyünk. Te tudod egyedül, hogy ennek most mi az akadálya. Kérünk, légy segítségül, és add Lelked erejét, hogy engedhessünk szavadnak mindenben. Köszönjük, hogy itt vagy, és mi is itt lehetünk.
Ámen.
Ebbol az Igébol megérthetjük, hogy az Úr együtt jár az O küldötteivel. Két férfi ment Sodomába, két küldött. Angyal annyit jelent: Küldött. Ketten mentek, de hárman voltak.
Aki hitre jutott, mindig mondhatja, hogy ketten vagyunk, az Úr, és én. Amikor megszámoljuk, hogy hányan vagyunk együtt, jó mindig egyet hozzáadni. Ha az Úrért megyünk, O is velünk jön. Aztán a férfiak továbbmentek Sodoma felé, az Úr pedig ottmaradt.
Az imádsággal kapcsolatban már most szeretném mondani, hogy “Ábrahám pedig az Úr elott áll.” Sokáig állt az Úr elott, – az egész alku alatt. Hadd kérdezzelek, hogy álltál-e ma reggel az Úr elott? Nem az Ige elott, nem a testvérek, – az Úr elott. Illés így mondta: “Él az Úr, az Izráel Istene, aki elott állok!” (1Kir 17,1). Illés akkor Akháb elott állt, de lélekben mégis az Úr elott. Komoly kérdés, hogy szoktunk-e úgy állni az Úr elott, hogy megfeledkezem mindenrol, és mindenkirol? Itt nem volt senki más, csak az Úr és Ábrahám. A többiek elmentek, de Ábrahám ott állt egyedül.
Nemrégen olvastam egy Igét, ami akkor nagyon sokat jelentett: “Ne siess elmenni az Ô orcája elől.” (Préd 8,3). Nagyon megítélt ebben az Úr, hogy sokszor sietek elmenni orcája elol. Pontot teszek az imádságomra és elmegyek. Pedig akkor kellene ottmaradni! Jó volna, ha ezen a héten megszoknánk, hogy ottmaradnánk a befejezett imádság után. Várjunk, mert Isten még szólni akar. Sok ember olyan, hogy amikor a telefonba elmond valamit, leteszi a kagylót. Nem várja meg, hogy a másik is szólhasson valamit.
Ábrahám a történet szerint hosszan állt az Úr elott. Majd így folytatja az Ige: “És hozzá járult Ábrahám.” Az Úr elott állt, és mégis hozzá járult. Még közelebb ment. Mégy-e közelebb ezen a héten az Úrhoz a csendben? Sokkal közelebb, mint ahogyan eddig voltál!
Ábrahám két kérdést tesz fel az Úrnak: “Avagy elveszted-é az igazat is a gonosszal egyben?” A másik pedig így hangzik: “Avagy elveszted-é, és nem kedvezél-é e helynek az ötven igazért?” Isten válasza mindkét kérdésre – nem! Az egész hosszú részben két “nem” hangzik el: “Nem vesztem el az igazat a gonosszal együtt.” Nem hallgatta meg az Ábrahám imádságát úgy, ahogyan o gondolta, – de Lótot kimentette. Az egyetelenegy igazat sem vesztette el a gonosszal egyben.
Ábrahám imádsága Isten igazságosságára hivatkozik. A két “nem” annyit jelent, hogy Isten igazságos, de nem úgy, ahogyan mi gondoljuk. A másik kérdés így hangott: “Nem kedvezél-é a helynek?” Sodoma másnap felszálló füstje világos választ ad Ábrahámnak, hogy “nem”. Isten imádságainkra nemet is mondhat. Azt is meglátjuk, mikor lesz imádságunk meg nem hallgatott imádsággá. Így mondja a Zsolt 49,8-9 verse: “Senki nem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Mivelhogy lelkünknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre.” Nem segít sem család, sem közösség, sem bármi hívo ismeretség. Mennyire mondják az elkárhozottak: “…a mi utcáinkon tanítottál”. (Lk 13,26). Mi is ott voltunk! Hiába vannak akármilyen hívo testvéreid, senki nem válthatja meg a másik lelkét. Semmi nem segít rajtam. Hiába van bármiféle társaságod, közösséged, Isten kimondja rá a nemet. Isten nem a helynek kedvez, hanem az embernek. Mindenki egymaga fog állni Isten ítéloszéke elott. Senki nem segíthet rajtad! Ez az egyik “nem”.
A másik pedig: Nem árthat neked a gonosz! Ha az Úré vagy, nem veszít el a gonosz munkahelyeddel, családoddal, rokonságoddal, faluddal együtt. Nem árthatnak neked. Lótnak ártott, amiben benne volt, de az üdvössége szempontjából nem. Az 2Pét 2,6-9 versei így mondják: “És ha Sodoma és Gomora lakosait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak, És megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt: (mert meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.” Tehát az elso “nem” annyit jelent, hogy az igaznak igazsága nem tartja meg a környezetét. A másik “nem”, hogy az igaznak az igazságát a körülötte élok bunei nem teszik tönkre. Isten egyenként látja az embert, mert O igazságos.
Isten sokkal igazságosabb, mint ahogyan mi azt elképzeljük. Sokkal világosabban lát minket egyenként, mint gondoljuk. Ha Isten az O igazsága szerint cselekszik, nem hivatkozhatsz semmire. Az egész imádságnak a meg nem hallgatott volta ezért van, mert Ábrahám az igazságra hivatkozott. Arra apellált, és nem a kegyelemre. Jó volna megtanulni úgy imádkozni, hogy soha ne az igazságra hivatkozzunk, mert az hajszálpontos. Ha két bunt cselekeszel egyszerre, mind a kettonek megvan a következménye. Isten nem néz el semmit, mindent pontosan lát. Aki az igazságra hivatkozva áll meg Elotte, az megtudja, hogy Isten hihetetlenül igazságos. “A bun zsoldja a halál!” (Róm 6,23). Itt nincs kivétel. Isten nem válogat, nem néz emberek személyére, mert igazságos.
Vajon nem az igazságra hivatkozol imádságaidban? Nagyon vigyázz! – ez nem meghallgatott imádság. Ábrahám az igazságban tízig ment le. A kegyelemben az egyig kell lemenni! Az egy igaz Jézus Krisztus haláláért, áldozatáért van kegyelem. Sokan azt mondják, Ábrahámnak tovább kellett volna mennie. Az igazságban hiába ment volna tovább. Gondoljunk arra, amit az Ige mond Ezékiel könyve 14. részében: Hogyha abban a városban három igaz ember volna: Noé, Dániel, és Jób, akkor is elveszteném a várost. Hiába van körülötted akármennyi komoly, imádkozó ember.
Az egy igaz Jézus Krisztusért a kegyelemre hivatkozhatunk. Így mondta a Zsoltár: Nem mentheti meg senki a másik lelkét. A váltság tulságosan drága! Nem tudod megfizetni. Hiába teszel akármit a másikért, akármennyi imádság, fáradság, erolködés, utánajárás. Nem tudom, voltál-e már úgy, hogy abbahagytad az imádkozást, mert nem mentél semmire? A váltság túl drága. Ahhoz, a Tiszta, a Szent, az Ártatlan vére kell. Ez nekünk nincs.
Filemon levelében Onézimusszal kapcsolatban írja Pál: Ha valamivel tartozik néked, én megfizetem. (Fil 18-19). Jó volt hallanom a Jézus szavát fölötted, fölöttem: Ha valamivel tartozik, – ugye tudod, hogy tartozol?! Sokszor össze tudnék roskadni tartozásaim súlya alatt. Hányszor döntöttem el emberekkel kapcsolatban, hogy mindig imádkozom értük, és nem tettem. Hány embernek tartozom szeretettel, szolgálattal, utánajárással? Hány bárányt hagytam már elveszni? Olyan jó most ez a mondat Pálon keresztül: “Én megfizetem.” Hadd mondjam így: Megfizettem! Soha nem tudjuk eléggé értékelni, hogy mit jelent a váltság, hogy mit tett Jézus értünk a Golgotán.
Tegnap arra kért bennünket az Ige, hogy menjünk be a templomba. Ne legyünk reggeltol estig emberek között, hanem menjünk be a csendbe. Ne beszélgessünk annyit, ne veszítsük el a csendet. Isten egyik komoly szolgájának dolgozószobájában ez volt felírva: Isten a csendben, a csendben, a csendben lakik. Amikor Mózes felmegy a hegyre, negyven napig kell, hogy csendben legyen. Nem tudom, mennyi ido után futottál volna el, hogy most már elég. Lehet, hogy ezen a héten sem tud neked Isten megszólalni, mert nem találod meg az O templomát. Isten temploma a belso, mély csend. Ott megszólal majd, közelebb hozzád, mint eddig. A szent, tiszta csendben találod meg azt a Jézust, aki a kereszten megszerezte számodra a váltságot. Akkor találkozhatsz Vele, ha majd egyszer nem ide-oda nézegetel, hanem szemed egyedül Rajta lesz. Hogy milyen érték a váltság, Isten Egyszülött Fiának vére a mennyben, azt mi itt a földön nem tudjuk elképzelni. Jó arra gondolni és tudni, bármelyik pillanatban hazavihet az Úr, mert Jézus mindent megfizetett érettem, helyettem.
Imádkozzunk!
Uram, hadd álljunk Elotted csendben, csak most, ez alatt a pár perc alatt. Hadd hallgasson el minden gondolat bennünk. Segíts, hogy fölnézhessünk most Jézusra, aki kifizette váltságunk árát. Uram, végre egy nagyon kicsit hadd értsük meg, amit Te fizettél, és hadd tegyen ez bennünket sokkal engedelmesebbé, alázatosabbá. Nagy neved dicsoségére.
Ámen.