“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AZ IMÁDKOZÁSRÓL (2/5)
Imádság áldásért
“Felkelt pedig o azon éjszaka és vette két feleségét, két szolgálóját, és tizenegy gyermekét, és általment a Jabbók révén. Vette hát azokat és átköltöztette a vízen, azután átköltöztette mindenét, amije volt.
Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodott ovele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki mikor látta, hogy nem vehet rajta erot, megillette csipojének forgócsontját, és kiment helyébol Jákób csipojének forgócsontja a vele való tusakodás közben. És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. És monda néki: Mi a te neved? És o mondá: Jákób. Az pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és gyoztél.
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg kérlek a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá ot ott. Nevezte azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert láttam az Istent színrol színre, és megszabadult az én lelkem. És a nap felkél rajta, amint elment Péniel mellett, o pedig sántít csípojére.” 1Móz 32,22-31
Imádkozzunk!
Köszönjük, Uram, hogy ezen a héten meg akarsz bennünket tanítani imádkozni. Könyörülj rajtunk, mindent jobban tudunk, csak éppen imádkozni nem. Kérünk, oldd meg ezt a kérdést az életünkben. Hadd legyen sokkal gyozelmesebb, erosebb, és áldottabb az életünk.
Ámen.
Mai áhítatunk címe: Imádság áldásért. Van-e az életeden áldás? Ez az egyetlen fontos dolog egy hívo ember életében. Hiába tesz bármit, hiába erolködik, hiába igyekszik, hiába akar, ha nincs áldás. Látjuk Jákóbot, akinek születésétol kezdve ez volt az egyetlen törekvése, és egyetlen vágya. Elmondja az Ige, hogy az elsoszülötté az áldás. Ezért mindenáron elsoszülötté akart lenni. Ezért fogódzott bele a testvére sarkába, mintha már ott akart volna elozni, hogy övé legyen az elsoszülöttségi áldás.
Ezért az áldásért Jákób mindent megtesz, amit egy ember megtehet. Fiatal korában megvette egy tál lencséért. Ézsaunak azt mondta: “Add el hát nékem azonnal a te elsoszülöttségedet.” (1Móz 25,31). És nem lett az övé az áldás. Megy tovább a Jákób története, és azután kicsalja az áldást az apjától. Ismerjük a történetet, amint az anya tanácsára minden csalást megtesz, amit egy ember tehet. Meg is kapja az áldást. De az nem volt áldás! Rettenetes, hogy megy tovább áldás nélkül. Hiába csinált mindent, – nem lett áldott emberré.
Jákób kétszer hét évig szolgált két feleségéért. Apósa mindig megváltoztatta a bérét. Jákób azt gondolta, talán a szerelemben, feleségben, talán a családban van az áldás. Még mindig nem volt meg az áldás. Egy ember, aki születésétol kezdve végig csak ezt kereste, és egyre messzebb kerül az áldástól. Bunt bunre halmoz, amint próbálja megszerezni. Amikor a testvérétol ellopja az áldást, a testvére gyulöletét szerzi meg magának. Ellopja Lábántól, mert azt hiszi, hogy az anyagiakban van az áldás. Aztán egyszer csak odaér arra a helyre, ahonnan sem elore, sem hátra nem tudott már menni. Elotte Ézsau, mögötte Lábán! Benne van a szorítóban, a csapdában, amit Isten készített számára.
Aztán elérkezett az emlékezetes éjszaka. Nem tudom, volt-e már az életedben ilyen helyzet, amikor nem volt kiút? Ez az ember, aki az áldást kereste, egyszer csak ott állt, hogy nincs kiút. Kikerülhetetlen elszámolás elott áll. Most nem menekülhet Istentol. Attól menekült, Aki egyedül adhatja neki az áldást. A Jabbók révén átvisz mindent, feleségét, gyermekeit, állatait, vagyonát. Mindentol távolságot keres, hogy végre igazán egyedül lehessen.
Isten most megadta nektek a távolságot. Itt vagytok a Jabbók révén, a folyó túlsó oldalán van minden: feleség, család, vagyon, munkahely. Olyan érdekes, hogy nem kellett átvinni, Isten minket hozott át. Nem tudom, érezzük-e, most távolságunk van mindentol, ami otthon izgatott, kérdés, probléma volt. Most van az az ido, amikor Isten egyedül akar veled beszélni. Itt minden lehetoség megvan, hogy az Úrral egyedül és négyszemközt légy. Meg ne úszd valamiképpen újra. Nehogy sikerüljön valahogy kibújnod ebbol az Istentol rendezett helyzetbol.
Jákób egyedül maradt. Maradtál-e már ezen a héten egyedül? Gondolatban is, az otthonaiktól is, a szobatársaidtól is, és mindentol egyedül. “Jákób pedig egyedül maradt.” Ekkor hangzik el az o imádsága. Eddig mindent megtett az áldásért, csak nem imádkozott érte. Imádkoztál-e valaha áldásért? Lehet, hogy már sok mindent megcsináltál, sok élethelyzet volt, amikor azt gondoltad: ha ez megoldódik, áldás lesz az életemen.
Gondoljunk egy percig arra, mit jelent ez, hogy áldás? Annyit jelent, hogy kevés képességgel, erovel hatalmas dolgokat érünk el. Áldás az, amikor öt árpa kenyérrel ötezer ember elégedik meg, amikor egy prédikációra háromezer ember tér meg. Nincs arányban az, amit befektet egy ember ahhoz képest, amit kap. Az áldást kapni lehet. Nem lehet érte megszolgálni, megdolgozni, nem lehet megszerezni. Isten szabad joga, hogy mikor, hol, és hogyan ad áldást. De megvannak a feltételei! Jó volna úgy elmenni errol a hétrol, hogy szembenéznél vele, hogy hiába erőlködöm, nincs áldás az életemen. Ha igazán Isten szolgája akarsz lenni, létkérdés, hogy legyen az életeden áldás. Lehet, hogy vannak buneid, megkötözöttségeid, de ez nem akadályozhatja Istent az áldásban. Sok mindent elnéz az Isten gyermekeinek, akik valóban az elofeltételeit megteszik annak, hogy Isten áldást adhasson.
Jó volna azt is megnézni, hogy Péniel mit jelentett, és mi volt az elofeltétele annak, hogy ettol a naptól kezdve Jákób élete áldott élet volt. Újra és újra látjuk, és életén tapasztalhatjuk az áldást. Megkapta az áldást. Mi volt az áldás? Egy imádság! Mert látjátok, tusakodott. Tudod-e egyáltalán, mi ez, hogy tusakodik? A szót ismerjük, de lehet, hogy soha életünkben semmiért nem tusakodtunk.
Jákób itt van egyedül, mindene a folyó túlsó parján van, és itt van az éjszaka, “És tusakodik ovele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.” Tusakodás közben dolgok történnek vele. Az elso: “Mikor látta, hogy nem vehet rajta erot, megillette csipojének forgócsontját.” Lehet, hogy ez már megtörtént. Lehet, hogy hordozol egy olyan testi jelt magadban, ami annyit jelent, hogy harcolsz valahol az Úrral szemben. Lehet, hogy már van egy olyan betegséged, vagy olyan dolgok az életedben, ami megváltoztathatatlanul ott van, mint jel, és ez sem segített. Ettol sem lett áldás. Bár az Úr megmutathatná most az életedbol, hogy hol érintett téged, és hogyan. Mi volt az a tragédia, az a nehézség, amit azért tett, hogy valami igazán történjen? Folyik tovább a tusakodás, és az imádság, az áldásért.
Aztán úgy néz ki, hogy vége lesz ennek a tusakodásnak: “Bocsáss el engem, mert feljött hajnal.” Az a kérdésem, hogy feljött-e már az életedben a hajnal? Nem úgy vagy-e, hogy már ideje volna? Lassan elmúlik az élet, és nem tudjuk melyikünknek mikor múlik el! El fogsz menni errol a földrol áldás nélkül! “Bocsáss el engem, mert feljött hajnal.” Akkor elhangzik ez a mondat, ami az egész résznek a dönto mondata, amit elmond Jákób, – meri elmondani az Istennek, – “Nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz!” Jó volna, ha mindnyájan ezzel az indulattal lennénk most itt. Addig akarok imádkozni, addig szeretnék tusakodni, míg meg nem áldasz engem.
Meglátjuk az áldás feltételét. Ez a kérdés, hogy mi a neved? Azt hiszem, annyiszor megúsztuk már ezt. Mondtuk, soroltuk a buneinket. Nem errol van szó. Mi a neved?! Lehet, most azt mondja valamelyikotök, hogy nem tudom. Jákób világosan tudta, hogy a neve: Csaló. Lehet, hogy van valaki közöttünk, akinek ezt kellene kimondania. Mindig sikerült valakit becsapnod, szebbnek, jobbnak, okosabbnak, muveltebbnek akartál látszani, mint amilyen voltál. Mindenki elhitte. Mindenkit be tudtál csapni, és meg tudtál csalni. Csak egyet nem! Lehet, hogy végig álarcba volt az életed. Megjátszottad a jó férjet, az önfeláldozó apát, az ügyes dolgozót, a jó szakembert. Nem tudom, hányféle álarcban jártál ebben a világban, és egyik sem voltál igazán. Nyilt csalás!
Jó volna megérteni, a legrettenetesebb csalás, hogy magunkat is megcsaljuk. Nem elég embereket csalni? Magadat is csalod? Olyan vagy-e, amilyennek gondolnak, olyan vagy-e, amilyennek magadat gondolod? Sokszor megjátsszuk azt, akik lenni szeretnénk. Az Ige azt mondja: Boldog az az ember, akiben öncsalás nincs. A Zsoltár 32,1 verse az eredetiben a csalárdságot öncsalásnak nevezi. Ez a legrettenetesebb csalás, hogy magadat is becsapod.
Jákóbnak ki kellett mondani a nevét, ami így hangzott: Csaló! Tudatosan, vagy ösztönösen csaló. Talán nem is kell gondolkozni azon, hogy mit mondjak, annyira tudod mondani. Annyira hozzászoktál már, hogy mit kell megjátsszani. Kimondod-e a nevedet? Azt hiszem, ez mindnyájunknak a családi neve. Ki kellene mondani azt a nevedet is, ami nem minden bunös embernek a közös neve. Ha nem tudod, ma állj az Úr elé, hogy megtudd. Lehet, hogy az a neved, hogy parázna, lehet, hogy hiú, dicsoségvágyó, önisteníto. Mi a neved? Én nem tudom kimondani, de az Úr kimondhatja. Az elmúlt hét egyik éjszakáján nekem is világosan kimondta, hogy mi a nevem. Megértettem, hogy önimádó. Aztán még élesebben mondta, hogy fölényes. Isten elott ez a nevem. De azt is megmondta, mivé akar tenni, és az új nevemet is megmondta, hogy alázatossá akar tenni. Ebben a munkában állok, ezt formálja az Úr. O egészen újjá, és egészen mássá akar tenni. Olyanná, amilyen soha nem voltam. Jó elfogadni, és engedni. Minden együtt fog munkálkodni az életedben, hogy kiformálhassa benned azt, aki nem vagy. Vajon eljutsz-e a Jabbók révére ezen a héten, hogy kimondhasd oszintén Isten elott, hogy mi a neved.
A válasz így szól: “Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek.” Isten harcosa! Amint kimondod a nevedet, megtudod az új nevedet. Olyan sokszor kérdezték tolem emberek, – mikor arról az Igérol volt szó: “…és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet” (Jel 2,17), – mondd meg nékem, mi az új nevem? Azt én nem tudom. Nem Jákóbnak kellett kitalálnia, hogy mi az új neve. Az Úr mondta meg neki. Te is kapsz egy fehér kövecskét, és rajta egy új nevet, amit O akar kiformálni az életedben.
Isten megkérdezi Jákóbot: Mi a te neved? “Az pedig monda: Ugyan miért kérdezed az én nevemet? És megáldá ot ott!” Amit nem tudott kiharcolni, kicsalni, megszerezni, amiért mindent megtett eddig és mégsem volt, egy pillanat alatt ott van rajta Isten áldása. Láthatod, hogy nem olcsó áldás. Jézus megfizette azt a kereszten! Csak ki kell jönnöd a búvóhelyedrol, mert ott nincs áldás. Senki nem kényszerít ki téged, ha nem jössz önként. Lehet, hogy próbáltak már sarokba szorítani, de sosem mondtad ki a neved. Ha most kimondod, akkor nemcsak új nevet kapsz, hanem vele együtt áldást.
Aztán feljött a nap! Bár feljönne számodra ezen a héten a nap. Csak Péniel fölött, csak az új ember fölött jön fel a nap, és süt aztán teljes világossággal a hátralevo életeden keresztül. Ha továbbolvasod Jákób történetét, ámulva láthatod majd, hogy áldás, áldás, áldás. Visszamegy Béthelbe, oltárt épít, áldja az Urat, hálát ad Neki az útért, az életéért. Aztán megy tovább a sok nehézségen keresztül. Józsefben megkap mindent, amire a legnehezebb idokben szüksége van. Ezek között a körülmények között is megkapja azt a mérhetetlen örömöt, az Isten áldását. És tud áldani. Azt mondja az Ige, hogy ha igazán engedtek az Úrnak, áldást örököltök. Akit Ô megáld, az meg van áldva. Jákób, életének ebben a részében csak áld. Megáldja a Fáraót, o, a kicsi ember, a hatalmas Fáraót. A Fáraó meghajlik elotte. Ebben az emberben a szent Isten van jelen. Megáldja a gyermekeit, és utána Istentol hívottan fölemeli a lábait az ágyra, és egy nyitott ajtón bemegy a mennybe. Az áldott odamegy az áldások Urához.
Mi az életed vége? Olyan rettenetes volna, ha hívo létedre azt kellene mondani, hogy nem volt ezen az életen áldás. Az a komoly kérdés most: kész vagy-e engedni Istennek, hogy megáldhasson, és hogy tovább vihesd az áldást. Most rajtad múlik. Pénielnél vagyunk, – hallgatsz-e az O szavára?!
Imádkozzunk!
Uram, köszönjük, hogy elhoztál minket családból, munkahelyrol, problémáink közül, szomorúságaink és gyötrodéseink közül, az egész áldatlan életünkbol, – mert találkozni akarsz velünk. Kérünk, ne legyen senki, aki tovább bújik Eloled. Ha megkérdezed majd a csendben: mi a neved, hadd tudjuk kimondani Elotted.
Köszönöm, hogy új nevet, új életet, és új áldást készítettél számunkra.
Ámen.