“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AZ IMÁDKOZÁSRÓL (3/5)
Az ima akadályai
“Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! És nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekeszik veletek: mert amely Egyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek: ti pedig veszteg legyetek.
És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el. Te pedig emeld fel a te pálcádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén. Én pedig megkeményítem az Egyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánuk, és megdicsoíttetem a Fáraó által, az o szekerei és lovasai által. És megtudják az Egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsoíttetem a Fáraó által, az o szekerei és lovasai által.” 2Móz 14,13-18
“És monda Józsué: Ah Uram Istenem! Miért is hoztad által ezt a népet a Jordánon, hogyha az Emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon! Óh Uram! Mit mondjak, miután meghátrált Izráel az o ellenségei elott! Ha meghallják a kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiírtják nevünket e földrol: mit cselekszel majd a Te nagy nevedért?
És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel, miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak. Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az o ellenségeik elott, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nékem szentelt dolgot.” Józs 7,7-12
Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram, ezért a hétért. Köszönjük, hogy meg akarsz bennünket tanítani imádkozni. Kérünk, könyörülj rajtunk, segíts, hogy meghalljuk hozzánk szóló szavadat. Végezd el bennünk mindazt, amiért idehoztál, neved dicsoségére.
Ámen.
Az imádság akadályairól szeretnénk beszélni. Két komoly akadály áll elottünk. Az egyik a hitetlenség, amit a Mózes könyvébol láthatunk. A másik akadály pedig az engedetlenség. Jó volna megérteni, hogy miért nem hallgat meg az Úr. Lehet, hogy sokan vagyunk úgy, hogy imádkozunk, és nem történik semmi.
Az imádság akadályait eloször a Mózes könyvében szeretnénk megnézni. A 13. verstol olvastam az Igét, de sokkal elobbrol kellett volna. A történetet ismerjük. Izráel elindul, és egyszer csak ott vannak mögöttük az Egyiptombeliek. Megint egy olyan szorosba jutottak, mint ahogyan tegnap is láthattuk, hogyan került szorosba Isten embere. Isten népe is szorosba került. Mögötte az ellenség, a Fáraó szekerei és óriási serege, elottük pedig a Vörös tenger. Se elore, se hátra nincs kiút!
Jákóbot is pontosan így láttuk. Ilyenkor egyetlen kiút van: Fölfelé! Az imádság útja mindig szabad marad. A Biblia azt mondja: “Adtam elodbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat.” (Jel 3,8). Ez a nyitott ajtó az imádság! Izráel népének itt sem volt semerre lehetosége, csak egyetlen útja volt, az imádság. A nép lázong, fölháborodott. Elmondják itt Mózesnek, bár meghaltunk volna, miért hoztál ki minket? “Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Egyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában haljunk meg.”
Mózes ebben a rettenetes és kilátástalan helyzetben szól a népnek, és imádkozik. Tanuljuk meg, hogy ez az út most is megvan. Miután Mózes imádkozik, megszólal az Úr: “Mit kiáltasz Hozzám?” Hát nem kiálthatott az Úrhoz? Megrója azért, mert Hozzá kiált? Vajon megértjük-e, hogy olyan emberek vagyunk, akik amikor imádkozni kellene, cselekszünk és beszélünk, és amikor cselekedni kellene, akkor imádkozunk. Mindennek rendelt ideje van! Isten ezt akarja most megmondani Mózesnek és rajta keresztül nekünk is. Lehet, hogy imádkoztál, és lehet, hogy elmúlt most ennek az ideje, és indulni kell.
Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el! Mi fordított emberek vagyunk. Nagyon komolyan elmondja az Ige, hogy megvan az imádság ideje, és megvan a cselekvés ideje. Ne imádkozz Mózes, hanem cselekedj!
Mózesnek kezébe kellett venni pálcáját, és fel kellett emelnie. Sokszor gondolkoztam már ezen, hogy miért kellett rásújtani a tengerre? Nem tehette volna meg az Úr enélkül is? Ez a felemelt pálca annyit jelent: Most Isten cselekszik! Az ég felé mutat, ami annyit jelent, hogy most már nem ember, hanem Isten cselekszik. Ezért adta a kezébe ezt a pálcát, hogy mindig tudjon rámutatni, és mindig megkülönböztesse az emberi cselekvést Isten cselekedetétol. Így mondja: “Te pedig emeld fel a pálcádat és nyújtsd ki a kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé.” Mózes, most nem szabad félni, nem szabad hitetlenkedni. Nagyon sokszor a hitetlenkedésünk akadályoz abban, hogy mondjunk valamit, amikor mondani kellene, és hogy cselekedjünk, amikor cselekedni kellene. Ezt mondja az Úr: Mózes most ne imádkozz, hanem cselekedj! Persze, megelozte az imádság. Amikor már valóban kiharcolta a harcot az Úr elott, akkor eljön az a pillanat, hogy cselekedjen.
Mózes így mondja a népnek: “Ne féljetek!” Minket nagyon sokszor a félelem akadályoz. Nagyon sokszor voltam úgy, hogy amikor cselekednem kellett volna, azt mondtam, – Istenem, és ha nem lesz belole semmi?! Mondom, cselekeszem, Isten pedig nem vállalja. “Ne féljetek, megálljatok! És nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek.” Megdöbbenve hallgattam: “amelyet ma cselekszik veletek.” Isten Igéjét mindig szószerint értem. Ha O azt mondja, hogy ma, akkor ma! Isten ma valamit cselekedni akar.
Tovább így mondja: “Mert amely Egyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.” Életünkben az Egyiptombeliek a bun, a saját természetünk, mindaz, amivel nem bírok, ami üldöz, ami tönkreteszi a hívo életemet. Isten erre mondja most, hogy “soha többé nem látjátok.” Emlékszem, amikor eloször mondta ezt nekem az Úr, döbbenten néztem szembe, – igazán, soha többé? Most nézz hátra, mi az, ami üldöz, mi az, amiért az életed igazán nem hívo élet? Mi az, amin keresztül az Ördög újra és újra tönkretesz? Mered-e hinni, hogy az Úr ma kimondhatja, hogy ezt a bunt, ezt az engedetlenséget, ezt a megkötözöttséget soha többé nem látod!
Isten szabadító! “Nézzétek és lássátok az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek!” Ma Isten felmutat a keresztre, és azt mondja, hogy lásd azt a szabadítást, amit Jézus ott végzett el. Mered-e hinni, hogy azt, ami most a nyomodban van, amitol soha nem tudtál szabadulni, ami mindig tönkretette a hívo életedet, azt soha többé nem látod? Olyan jó volt emberekkel beszélni, akik ezt átélték, hogy voltak a hátuk mögött dolgok, bunök, megkötözöttségek, amik soha többé nem jöttek elo. Egy iszákos embert, aki megszabadult, kérdeztem meg, hogy soha többé nem volt kísértése ebben a dologban? Nem, soha többé. Az Úr szabadítása teljes.
Szoktam-e így hinni a szavának? Miért kiáltasz évek óta még mindig? Most mozdulni kell! Emeld fel a pálcádat, mutass az Úr felé, és O azt ígéri, hogy soha többé nem fogod látni. Ezzel nem lesz többé találkozásod! “Lássátok az Úr szabadítását! … Az Úr hadakozik ti érettetek, ti pedig veszteg legyetek!” Az elso komoly akadály a hitetlenség. Testvér, hiszed-e, hogy Jézus szabadító?! Hiszed-é, hogy akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad? Tapasztalhatóan, valóságosan. Nem erovel, és nem hatalommal. Iszákosok mondják, hogy eros akarat kellene, – de nekem nincs. Akit az Úr szabadít, az valósággal szabad. Engeded-e, hogy most elotted is felemelje az Úr a pálcáját, és felmutasson az égre? El tudod-e most hinni, hogy ez a szabadítás örök szabadítás?
Az elso akadálya imádságaidnak a hitetlenség. Lehet, most is mondod, hogy másokkal talán, – de velem? – Velem ezt nem tudja Isten megtenni. Így mondta valaki, hogy gyenge jellem vagyok. Önmagára mutatott, ahelyett, hogy felfelé mutatott volna. Amint magadra mutatsz, abban a pillanatban nem a hit az, amin keresztül cselekszel, hanem a magadban bízás. Komoly akadálya az imádságaidnak, hogy még mindig kiáltozol, mikor már régen cselekedned kellene. Már régen annak az ideje volna, hogy mozdulj, hogy lépj, hogy engedelmeskedj.
A másik komoly akadályáról az imádságnak a Józsué könyvébol olvastunk. Emlékszünk a történetre. A nagy jerikói gyozelem után, – kicsit magabiztosan, – Ai városának elfoglalására indulnak. A követek azt mondják, hogy ne menjen el az egész nép, gyengék ezek, elbírunk velük. Ez is egy nagy akadály, ha azt gondolom, – nem olyan nagy ez az ellenség, elbírok én vele. Aztán emlékszünk a komoly, nagy vereségre. Lehet, hogy komoly vereségek után jöttél ide. Lehet, hogy te vagy Izráel népe ott Józsuéval együtt. Egy rettenetes vereség! Elmondja Józsué, hogy mi lesz, ha a népek látják ezt a gyalázatot, mind ellenünk fordulnak, mert nincs velünk az Úr.
Az Ige szerint Isten ígéretei az övék voltak, mégis megtörténik ez a nagy vereség. Józsuéék ugyanazt tették, amit Mózes. Nemcsak maga, hanem Izráel véneivel együtt leborult az Úr elott. “Józsué pedig megszaggatta az o ruháit, és földre borult arccal az Úrnak ládája elott mind estvéig, o és Izáel vénei, és port hintettek a fejükre.” Bunbánat, megtérés. Ez elozi meg azt, ami történik. Aztán megint egy furcsa kérdés, miután elmondja Józsué: “Óh Uram! mit mondjak, miután meghátrált Izráel az o ellenségei elott! Ha meghallják a Kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiírtják nevünket e földrol: mit cselekeszel majd a Te nagy nevedért? És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz te arcra?” Nem megdöbbento, hogy ilyet kérdez Isten: Miért imádkozol? Miért borulsz arcra? Kelj fel a térdeidrol, kelj fel a leborult állapotodból! Ugyanaz történik, mint Mózesnél, csak itt a második ok, a vereség oka: az engedetlenség. A vereségnek két oka van: a hitetlenség, és az engedetlenség.
A történetet ismerjük. Elvettek az Istennek szentelt dolgokból. A nép nekiesett a prédának, és elvett abból, ami Istennek szentelt volt. “Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak.” Rettenetes, hogy mibe tud belekerülni Isten népe a gyozelem után. Loptak is, hazudtak is, el is dugták. Ekkor ezt mondja világosan az Úr Józsuénak: “Kelj fel, és tisztítsd meg a népet, és mondjad: Tisztítsátok meg magatokat holnapra, mert ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: Istennek szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhatsz meg a te ellenségeid elott, míg el nem távolítjátok közületek az Istennek szentelt dolgot.” Itt valaminek történni kell. Nemcsak az Úr mozdulatának. Itt Józsué hiába emelte volna fel a pálcáját. Itt volt egy óriási akadály: Istennek szentelt dolog volt a nép között! Emlékszünk, hogy Ákán ellopta azt a babiloni köntöst, kétszáz siklus ezüstöt, és egy arany vesszőt, és elásta a saját sátrában. Senki sem tudta. Hogy te mit tettél, azt senki nem tudja. Nyilván egészen titokban, talán éjjel tette. De Isten Lelke tudta. És hogy miért nincs gyozelem, és hogy miért nem tud az életedben, a családodban cselekedni az Úr, megmondja most világosan az okát. Halld meg Ákán, – te vagy az oka! Olyan megdöbbento, mikor Isten megmutatja, hogy ki az. Egyre közelebb megy Ákánhoz. Eloször a nemzetség, aztán a család, és egyre közelebb jön Isten ujja. Hogy doboghatott az Ákán szíve, amikor érezte, hogy nincs már kiút, most rám kerül a sor.
Ma Isten ujja rád mutat! Látod-e, ahogy már közeledik feléd, ha tényleg kiáltottál talán ezen a héten magadért, a családodért, a gyülekezetedért, a faludért. Ha imádkoztál, Isten újra feléd mutat. Ákán egyszer csak ott állt egymaga, mint aki hibás. Mint aki mindennek, az egész vereségnek, emberek halálának az oka. Az egész szégyennek, ami Izráel népén volt, az oka. Isten ujja rád mutat. Eloállították a családokat, “És bunösnek találtatott Ákán, Kárminak fia, aki Zabdi fia, aki a Júda nemzetségébol való Zérának fia. Monda azért Józsué Ákánnak:” Annyira megrázó nekem mindig ez a kedves beszéd, amivel Józsué beszél ezzel az emberrel, aki minden baj okozója, akiért minden tönkrement. Lehet, hogy a héten veled is kedvesen beszélt az Úr. “Fiam, adj dicsoséget, kérlek az Úrnak, Izráel Istenének, és tégy néki vallást, és add tudtomra, kérlek, nékem, mit cselekedtél, és el ne titkoljad tolem!” Neked szól: Adj dicsoséget az Istennek! Mondd ki végre Isten színe elott. Halld meg a kérést, és el ne titkold, hogy mit cselekedtél. Mi lehet az Istennek szentelt dolog az életedben? Lehet, hogy anyagiakról van szó, amit egyszer már odaadtál. De sok minden más is lehet. Lehet, hogy az idodet adtad egyszer oda az Úrnak igazán, és visszavettél belole. Lehet, hogy erodet adtad oda, és most te használod.
Ákán az egész zsákmányból csak egy babiloniai köntöst, és egy aranyrudat vett el. Mi ez az egészhez képest? Isten látja azt, amit eltitkoltál, eldugtál és amit magadnak akartál. De úgy érzem, hogy a legkomolyabban Istennek szentelt dolog a dicsoség. Vajon nem vettél-e el belole mindig újra és újra? Nem csináltál-e úgy, mintha Istennek adnád? Loptak, hazudtak! Vajon nem hazugság-e minden szavad, amikor Isten dicsoségérol beszélsz, és közben magadnak akarod? Ezért a vereség! Isten pontosan látja, mit tettél, mit dugtál el, mit nem adtál igazán az Úrnak. Istennek szentelt dolog van közötted! Ezért van a teljes nagy vereség. Ezért imádkoznak hiába. Ha így van, imádkozhatsz éjjel nappal. Istennek ez a szava hozzád: “Kelj fel! Miért is borulsz te arcra?” Egy helyen azt mondja az Ige: “…ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom…” (Ézs 1,15). “Távoztasd el tolem énekeid szavát.” (Ámós 5,23). Isten nem szereti hallani. Nem itt van-e valahol a baj?
A második nagy akadály az engedetlenség. Olyan megdöbbento, ahogy itt Ákán eloáll, és az egész Izráel megkövezi. A megtisztulás csak így történik meg. Az Ige világosan megmondja: “…egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja.” (lKor 5,6b). Talán azt mondod, hogy kicsi dolog ez, Uram. Ki kell adni világosan, egészen azt, ami benned Istennek szentelt dolog. Az egész család elpusztult Ákánnal együtt. Sokszor sírnak itt emberek, hogy miért nem tér meg a házamnépe? A gyerekeim, az unokáim! Isten együtt lát bennünket. Nemcsak Ákán, hanem az egész házanépe megköveztetik. Egész Izráel dobja a köveket.
Amikor a parázna no ott van Jézus elott, és az emberek azt mondják: “…az ilyenek köveztessenek meg” (Jn 8,5), mit állhatott ki az az asszony, amikor tudta, hogy a következo pillanatban röpülnek a kövek. A törvény szent, igaz, sérthetetlen. Sokszor végiggondoltam, miért ír Jézus a porba? Vajon nem arra gondolt Jézus, hogy most álljak elé? Most van itt a pillanat? Atyám, tudom, hogy a bunösökért küldettem, – most? Olyan megdöbbento, ahogy valóban eléáll. De nem úgy, mint majd a kereszten. Az a szó, amit mond, megvédi az asszonyt. “Aki közületek nem bunös, az vesse rá eloször a követ. … és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimentek…” (Jn 8,7; 9). De eljön a pillanat a Golgotán, ahol O valóban testileg odaállt. Minden ko, minden gyalázat, minden korbácsütés Ot éri. Ákán nem tudta még. Mi a kegyelem idejében élünk. Mi már láthatjuk – én dugtam el az Istennek szentelt dolgot, engem kellene érnie most Isten ítéletének. De ott áll elottem a kereszt!
Szeretném, ha látnád most a száz sebbol vérzo testet, amelyet helyetted gyaláztak meg. Semmi épség nincs a testében. Buneim büntetése rajta van.
Ákánnak el kellett bírni a köveket, egész házanépével együtt. Vajon átélted-e már egyszer, és ma újra átéled-e, hogy ez nem természetes. Ezt nem lehet megszokni. Ebben nem lehet magabiztosan élni, hogy úgyis tudom. Ha nem tudod újra átélni, akkor ez a váltság nem a tied. Az Akkor völgyében röpülnek a kövek, – a bunnek megvan a büntetése. Az ítéletet végrehajtják, vagy rajtad, vagy a helyettesen.
Ma újra éldd át a keresztet. Ma újra értsd meg, hogy büntetésed Rajta van. Ez az egyetlen kiút. Az imádságod meghallgatása csak ezen az áron van.
Két nagy akadály, – a hitetlenség, és az engedetlenség – vajon mind a ketto félrekerül-e ma az útból?!
Imádkozzunk!
Bocsásd meg Uram, hogy annyiszor meghiúsítottam saját imádságomat. Hányszor nem hittem igazán, hogy meg tudod tenni, és hogy megteszed. Bocsásd meg, hogy annyiszor hiúsították meg imádságaimat az engedetlenségeim, amihez úgy hozzászoktam, amikor hiába vettem keresztedet, kegyemedet. Könyörülj rajtunk Uram! Meggyaláztuk a Te törvényedet és meggyaláztuk a Te kegyelmedet. Kérünk, adj ma nekünk bocsánatot, hogy meghallgathasd imádságainkat.
Ámen.