“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AZ IMÁDKOZÁSRÓL (4/5)
Bűnbánati ima
“Elküldte azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember volt egy városban, egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei voltak. A szegénynek pedig semmije nem volt egyéb egy kis nostény báránykájánál, amelyet vett és táplált, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt. Saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan volt, mint egy leánya.
Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az o ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belole, aki hozzá ment, hanem elvette a szegénytol az o bárányát, és azt fozeté meg a vendégnek, aki hozzá ment.
Akkor felgerjedt Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki ezt cselekedte. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ez muvelte, és annak nem kedvezett.
És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! 2Sám 12,1-7a
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy egész héten az imádságról beszéltél. Könyörülj rajtunk, és taníts meg minket imádkozni. Kérünk, teremtsd meg szívünkben, életünkben az igazi, szívbol fakadó, belülrol, lélekbol szóló imádságot. Hadd tudjunk mi Veled beszélni, Hozzád szólni. Áldd meg az imaéletünket, és újíts meg bennünket, hogy megáldhass.
Ámen.
Az elso, amit mondani szeretnék, hogy a bunbánati imádsághoz bunbánat kell. A bunbánatot nem lehet megrendezni. Ehhez bunlátás kell.
Dávidnak nem volt bunlátása, egyik bunt a másik után követte el, és észre sem vette. Lehet bunlátás és bunbánat nélkül vétkezni? Sajnos, évtizedeken keresztül lehet vétkezni. Az Ige, Nátán próféta, egyszer csak rám, és rád mutat: “Te vagy az az ember!” Az Úr bunbánatra segíti Dávidot.
Ez a történet a mi történetünk. Dávid király volt. Tudjuk, hogy akik Jézust megismertük, királyi gyermekek vagyunk, az Ige szava szerint királyi papok. (1Pét 2,9). Mindene volt ennek a királynak. Jézusban nekünk is megadott Isten mindent, ami az életre és a kegyességhez szükséges. Amikor Jézussal megajándékozott, akkor mindent kaptál. Egy hihetetlenül gazdag emberré váltál. Lehet, hogy akkor tudtuk is ezt. Emlékszem, világosan elmondtam, hogy nem cserélnék senkivel a földön.
Dávid gazdag volt, mindene volt. Mellettünk él egy csomó szegény ember. Lehet, hogy testileg mindenük van, és mégis mérhetetlenül szegények. Látod-e ezt világosan, hogy olyan szegény világban élünk, aminek semmije sincsen? Rettenetes, hogy ez a gazdag Dávid mégis rávetette a szemét, irigyelni kezdte, és vágyott azután a semmiség után, ami ennek a szegény embernek volt. Kérdésem, hogy mi az, amit irigykedve nézel ebben a világban ezektol a nagyon szegény emberektol? Azt a kis semmit, amijük van?
Megdöbbento volt nekem a ma reggeli Ige: “Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az o urának jászlát: Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá.” (Ézs 1,3). Szeretném megkérdezni, hogy tudod-e, hogy mid van? Ismered-e a gazdádat? Annyi éven keresztül egy kicsit jobban ismered-e, mint legeloször? Ismered-e az O jászlát? Mindent, amit ad neked naponta, amikor táplál az Igével, szeretetével, kegyelmével? Vajon nem rád és rám mondta-e ma reggel: “Te vagy az az ember”, aki bolondabb az ökörnél, és butább a szamárnál? Akinek mindene megvan, és mégis más kell neki. Ezért énekeltük: “Más kincs kell neked!” Azt a szegényt, akinek semmije nincsen, csak az a nyomorúságos kis semmi, amit úgy félt, mint ez a szegény ember a báránykáját. Olyan megrázó dolog, hogy nem látom, mi az, amit irigylek, mi az, ami kellene, amire úgy érzem, nem adta meg Isten. Talán élvezetekben, anyagiakban, dicsoségben.
Dáviddal kapcsolatban eszembe jutott, hogy mindig így kezdodik. Az ember valamit lát. Dávid meglátta a más feleségét, Bethsabét, és felébredt benne a bun. Jakab apostol így mondja: “Azután a kívánság megfoganván, bunt szül.” (Jak 1,15). A kívánság elindult Dávid szívében. Mikor lett bunné? Amikor elhozatta Bethsabét? Nem! Amikor szívében odaállt a kívánság mellé! Amikor belül engedett a kívánságnak. Amikor táncolt elotte, mint Salome Heródes elott. A kívánság hihetetlen táncot tud járni a szívünkben. Aztán valahol egyszer megfogan. Akkor eldöntöm, hogy akarom. Abban a pillanatban megszületett a bun.
Az elso fajta kívánság a test kívánsága. A Biblia így mondja: “Mert mindaz ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.” (1Jn 2,16). Az elso kép, amit Dávidnál láthatsz meg, a test kívánsága, megfogan, és megszületik a bun. Attól kezdve a mennyország pokollá változik. Jézusban a teljes mennyet adta nekünk Isten. Belül a szívedben ott a mennyország. Ha megismerted Jézust, ismered a mennyországot. És most mi van ott belül? Benned mennyország van, vagy volt egyszer?! Elhagytad? Az Ige azt mondja, hogy elhagytad az Urat, már nem ismered a gazdádat, és az O jászlát. Abban a pillanatban, amikor elhagytad, elkezdodik a pokol. Már a kívánság maga az. Már az az idoszak, amikor küszködsz vele, hogy nem akarom, és mégis akarom.
Ez az egyik fajta: a test kívánsága. Jó volna megismerni magamban, hogy ebben vagyok? A másik: a szem kívánsága. Eszembe jutott Akháb, aki meglátta Náboth szolojét, és azt mondta, hogy az neki kell. Amikor a szemem megkíván valamit, – mindegy, hogy ház, föld, autó, – akkor az az, ami elottem táncol. Szegény Akháb! Szívében ott volt a kívánság. Befordult a fal felé, mert nem volt az övé az a föld. Elkezdodött benne a pokol. Aztán jött a Jézabel mondata: Nem te vagy a király? Szerezd meg magadnak! (1Kir 21,7). Nincs arra pénzed, hogy megszerezd azt a nyugati kocsit, amire most vágyik a szíved?
Jó volna újra és újra hallani ezt a kis rövid mondatot: “Te vagy az az ember!” A tegnap reggeli Igében már megcsendült ez a mondat. Most folytatja az Úr, – hallod, vagy nem hallod? Rettenetes dolog, hogy akkor nem figyelünk, amikor rólunk van szó. Minden másra tudunk figyelni. Az Ördög mindent megtesz, hogy meg ne halld. Az anyagiak a szemek kívánsága. Amit megláttál, amit megkívántál, ami most kellene.
A harmadik kép Absolon, akinek a dicsoség kellett. Olyan megrázó volt nekem, hogy ez a kívánság mindig gyilkos. Dávid meggyilkoltatta Uriást. Szívedben az irigység, – ez a Krisztus gyilkos bun, – a féltékenység, hihetetlen, mit pusztít kívül és belül. Így volt Akháb is. Amikor a fal felé fordult, benne volt a pokol. A kívánság pokla! Szegény Absolon a saját apját öli. Talán a dicsoségvágy a legpusztítóbb minden kívánság között. Amikor valaki akarok lenni, amikor irigyen nézed a másikat.
A Biblia így mondja, hogy a saját eljárásainkban részesülünk. Ugyanaz történik vele, amit o tesz annakidején. Meggyilkoltatta Uriást, és most, amikor megy ki Jeruzsálembol, azt mondja, hogy a saját gyermekem tör az életemre. Vigyázz, ha másképp nem tudja Isten megmagyarázni, ha Nátán prófétának olyan hangosan kell beszélnie, hogy már gyakorlati dolgok történnek, ha neked nem elég az Ige szava, amelyik ítél, akkor jönnek a körülmények, a nehézségek, talán betegség, talán halál. Istennek nagyon hangos szava van. Így mondja: olyat kiáltok, hogy belecsendül a fülük! Megvárod? Nem beszél már belül az Ige, és Isten Szentlelke? Nem hallod, hogy hova jutottál? A gyakorlatban kell lesüllyedned oda, hogy megteszed, amit másokban megítéltél?
Isten ujja rád mutat. Tegnap már elhangzott a mondat. Ma jó volna újra megérteni: Isten bunismeretre akar juttatni. Lehet, hogy évtizedek távlatába mutat az Úr. Lehet, hogy valamire mutat, amit rég elfelejthettél volna, de nem tudtad elfelejteni. A bunt nem lehet elfelejteni. Azért vannak tele a kocsmák, a szórakozóhelyek, ezért üvölt a zene, mert az ember felejteni szeretne, és nem tud. Azért vannak a tévé izgalmas filmjei, krimitol kezdve a szex orületéig minden. Az ember ott ül, és nem tud felejteni.
Hadd kérjelek, engedj ezen a napon, amikor Isten a bunbánati imádságról akar veled beszélni. Engedd, hogy ítéljen, hogy megszülessen igazán, oszintén, teljes szívbol a bunbánati imádság.
Ez a három rettenetes kapuja van a bunnek: A test, a szem, és a dicsoségvágy. Ez a három iszonyú belso pokol, amiben megszületik a gyilkosság, a kritika, a harag, az irigység, a versengés. Mi van benned: Mennyország, vagy pokol? Az Ige megmondja, hogy ne kívánd a másét! Nem elég, amit Isten adott neked? Nem elég, amit testileg, vagy lelkileg adott? Dávidnak elmondja Nátán, hogy mit adott neki az Úr, majd így folytatja: “…és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked.” Semmin nem lehet igazán áldás, amit nem Isten adott. Mit szereztél magadnak eddig? O adott volna neked “mennyben kincseket”. Egyre többet, egyre gazdagabban, egyre csodálatosabban. Egyetlen nagy akadálya van az O áldásának, az, hogy kívánod a másét.
Az elozo héten ezt az Igét kaptam: “Kívánjátok az Urat, és az O erejét!” (Zsolt 105,4). Van amit szabad, lehet kívánni. A Gazdát, azt a Jézust, akinek nem ismered sem a szeretetét, sem a jászlát, amit bolondul otthagytál, amiért boldogtalanul szegény az életed. “Az elso szeretetedet elhagytad.” (Jel 2,4). Az Efézusbeliekhez írja az Úr ezt a rettenetes mondatot. Mindenük megvan, és semmijük nincs, mert az elso szeretetet elhagyták. Emlékszel? Jeremiás is írja: “Emlékezem reád, gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére.” (Jer 2,2). Emlékszel még, amikor szent volt neked az Úr és mindenen keresztül követted?
Hallod a szót, amit Nátánon, a Igén keresztül, Isten szaván keresztül mond az Úr, – elhagytad Ot! Bírkózz meg ezzel a mondattal, és engedd, hogy Isten Igéje öljön, hogy aztán tudjon eleveníteni. Isten szava a legnagyobb hatalom. Azért jöttél ide, mert szeretnél megújulni. Nincs más út. Eloször öl, azután elevenít. Ölés nélkül nincs megelevenítés! Jó volna kérni az Urat, legyek képes ezen a héten engedni Neki.
Aztán elhangzik a 51. Zsoltár. Figyeljünk arra, mit is mond az Úr. “Az éneklomesternek: Dávid zsoltára. Mikor ohozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Béthsabéval vétkezett. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint: irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én buneimet!” Tudod-e most velem együtt teljes szívbol mondani: Uram, könyörülj rajtam és töröld el a buneimet!
Jó volna együtt imádkozni tovább: “Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbol tisztíts ki engemet.” Tudod az álnokságodat? Világos, hogy régen tudsz mindent, csak éppen nem vagy oszinte és egyenes. Megjátszod a másikat, színház az egész életed. Mintha a bocsánatra kevesebb vér kellene, mint az álnokságomra.
“Mert ismerem az én buneimet, és az én vétkem szüntelen elottem forog.” Látod, ez az ember megírhatta a bunbánati zsoltárt, mert már ismerte. Elfogadta, amit a Szentlélek mondott neki. Még mindig bújócskázol? Olyan jó volna ma megismerni buneidet. Hadd forogjon elotted addig, amíg el nem jutsz oda, hogy nem bírom tovább!
Egy mondat, ami nagyon megrázó: “Egyedül te ellened vétkeztem.” Vétkezett Béthsabé ellen, vétkezett Uriás ellen, és most ezt mondja: Egyedül ellened vétkeztem! Olyan nagy az Isten elleni vétked, hogy a többi mind eltunik. Olyan óriási, amit Vele szemben vétkeztél, hogy megölted magadban Isten hangját. Ilyenkor mindig Heródes jut eszembe, amikor egy napon eldönti, hogy megöleti Keresztelo Jánost. Azt a hangot, ami szólt hozzá. Már régen börtönben volt, de onnan is szólt még. Talán már bezártad a lelkiismeretedet, de még mindig beszél. Aztán Heródes megteszi a dönto mozdulatot: Fejét véteti Keresztelo Jánosnak. Gondold el, milyen rettenetes egy néma száj, amikor már nem szól semmit, – nagy, mély csend, – de a pokol tovább tart! Mikor Heródes meglátja Jézust, azt mondja: “Ez ama Keresztelo János, o támadt fel a halálból, és azért muködnek benne az erok.” (Mt 14,2). Egyedül ellened vétkeztem, az engem vádoló lelked ellen vétkeztem. Amikor ezt a hangot öltem magamban, Jézust öltem.
Tudod-e mondani az Igével együtt: “Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid elott.” A természetem! Hányszor mondjuk el: “Ímé én vétekben fogantattam, és bunben melengetett engem az anyám.” Tolük örököltem a természetem, azért vagyok ilyen.
“Ímé, te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben van, és bensomben bölcsességre tanítasz engem.” Elmondja, mire tanította ot az Úr. Jó volna, ha ezt a komoly kérést együtt el tudnánk mondani: “Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engemet és fehérebb leszek a hónál.” Van-e erre reményed, hogy O ezt meg akarja, és meg fogja tenni?
“Hallass örömet és vigasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, amelyeket összetörtél. Rejtsd el orcádat az én vétkeimtol, és töröld el minden álnokságomat.” Még egy komoly mondat, amikor Istennek egy új szívet kell teremtenie. Elvenni a koszívet. “Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten!” Nem tudok más lenni, nem tudok megváltozni. Neked teremteni kell.
Olyan jó ez a következo mondat: “És az eros lelket újítsd meg bennem.” Az eredetiben így hangzik: “Adj nekem új és eros lelket!” A Szentlélek új és eros. Engedj neki, hogy betölthessen!
Aztán jön tovább, ami most már mind következmény: “Hallass örömet és vigasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, amelyeket összetörtél. Add vissza nékem a Te szabadításodnak örömét.” Volt? Mondhatod: Uram, add vissza, amit elvesztettem! “És az engedelmesség lelkével támogass engem.”
Miért kérem mindezt, hogy boldog legyek, hogy igazi életem legyen? Nem! “Hadd tanítsam a bunösöket a Te utaidra, hogy a vétkezok megtérjenek Hozzád.” A cél nem én vagyok, Ô a cél. Erre szeretnénk használni a tiszta szívet, az új és eros lelket.
Jó volna most igaz szívvel elmondani a bunbánati zsoltárt.
Imádkozzunk!
Uram, egy szívvel kérünk most, – akármennyire is magunk ellen kérünk, – adj bunismeretet. Hadd legyen vége a bújócskának, amivel élünk ezen a földön. Hadd legyen vége annak, hogy nem tudunk igazán Hozzád menni. Uram! Nem tudunk imádkozni! Szavakat mondunk, és nincs mögötte a Szentlélek, mert megszomorítottam a Szentlelket. Elhallgattattam újra meg újra, amikor a buneimrol beszélt. Könyörülj rajtunk, Ellened vétkeztünk, a bennem levo Életed ellen. Téged öltünk magunkban. Kérünk most arra: add vissza az elveszettet, és adj egy sokkal teljesebb, Neked szolgáló, Téged dicsőítő életet.
Ámen.