“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KISKIRÁLYOK A NAGY KIRÁLY ELLEN (1/5)
A nagy Heródes
“Heródes pedig ezt hallván, megháborodott, és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyujtve minden fopapot, és a nép írástudóit, tudakozódik tolük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?
Azok pedig mondának néki: A Júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert beloled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.
Ekkor Heródes titkon hívatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakozta tolük a csillag megjelenésének idejét. És elküldvén oket Betlehembe monda nékik: Elmenvén szorgalmatosan kérdezosködjetek a gyermek felol, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki.” Mt 2,3-6
“Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták ot, szerfölött felháborodott, és kiküldvén, megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendostol és azon alól, az ido szerint, amelyet szorgalmatosan tudakolt a bölcsektol.
Ekkor teljesedett be, amit Jerémiás próféta mondott, midon így szólt: Szó hallatszott Rámában: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az o fiait, és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek.
Mikor pedig Heródes meghalt, ímé az Úrnak angyala megjelent álomban Józsefnek Egyiptomban, Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére, mert meghaltak, akik a gyermeket halálra keresik.” Mt 2,16-20
Imádkozzunk!
Uram, egy szívvel kérünk most arra, mutasd meg magunknak, hogy kik vagyunk. Igéden keresztül, Szentlelked áltad világíts most ránk. Segíts, hogy magunkat, de méginkább Téged Urunk, megláthassunk ezen a héten, hogy a lelkünk meggyógyulhasson.
Ámen.
Egész héten férfiakról lesz szó, akik majdnem megtértek. A Heródes-nemzedéket nézzük végig. Megdöbbento lesz látni, mennyire igaz a Bibliának az a mondása, hogy apák vétkei a fiakban. Ugyanaz a bun húzódik végig az egész nemzedéken, apákban, fiakban, és tovább.
Ezt a címet szeretném adni a hétnek: Kiskirályok a nagy Király ellen. Csupa királyról lesz szó. A Heródes nemzetsége királyi nemzedék. Minden egyes tagja király, kiskirály. Azt hiszem, itt is, akik itt vagyunk, otthon kiskirályoknak érezzük magunkat. Nemcsak külso világ van körülöttünk, hanem a belso világunk is. Ebben én vagyok a kiskirály. Megláthatjuk, hogyan áll szemben a kiskirály a nagy Királlyal.
A este már elhangzott ez a mondat: “Elfogyatkozik az én lelkem a Te szabadításod kívánása miatt.” (Zsolt 119,81). Újra és újra visszhangzik majd ez az Ige. A szabadítás kívánása a nagy szomjúságot fejezi ki. Életünk nagy szomjúsága Isten szabadítása utáni szomjúság.
Minden emberben benne van egy csillapíthatatlan vágy. Az ember próbálja csillapítani, de a vágy mindig erosebb lesz. A lelki szomjúságot az ember testileg akarja csillapítani. Ez a szomjúság belül van: Mindenkivel vele születik a szeretetszomj. Minden ember keresi, és nem tud megnyugodni, mert nem találja azt a szeretetet, amire a szíve vágyik.
Amikor Heródes meghallja, hogy megszületett a király, – csillag támadt, – abban a pillanatban ellene áll. Az egész élete, nagy dicsvágya, amelyik betöltötte, szembekerül azzal, hogy jön Valaki, aki felol a menny is énekli: “Dicsoség a magasságos mennyekben Istennek!” O a Csillag, a dicsoség Királya, és megháborodik az egész Jeruzsálem, sot Heródes egész belseje. Rettenetes felfordulás, mert jön Valaki, Akire a bölcsek azt mondják, hogy Király, Akinek Izráelben kell megszületnie. Tudakozódik, keresi, hogy hol? Érzi, hogy itt van az a Valaki, akié a dicsoség.
Amikor Isten embert teremtett, az uralkodásra teremtés volt a vágya. Uralkodjatok a föld növényvilágán, állatvilágán, uralkodjatok az egész teremtettségen. A ember a buneset után elvesztette a külso és belso uralmat. Ezután vágyik Heródes a maga életében, és ezért próbál meg kiskirály lenni saját családjában, környezetében.
Jeruzsálemben váratlanul megjelenik a hír, hogy a nagy Király megszületett. Láttuk a csillagát napkeleten, – mondják a bölcsek. Azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk néki. Mérhetetlen szomjúság van az ember szívében a dicsőség után. Itt ütközik össze Heródes király a született Királlyal. Övé a dicsoség, amire mindig vágytam. Jön valaki, és elveszi tolem a dicsoséget.
A világmindenség legnagyobb pillanata ez, amikor a világosság keresztültöri a sötétséget. Évezredekig várták a világosságot. Ézsaiás 9,1 így mondja: “Nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongattatás van.” Megjelent a Csillag! Megjelenik a szomjúságot oltó kis folyó, amelyik késobb óriási folyóvá árad. Hívja az embereket mindenhonnan: “Óh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre.” (Ézs 55,1). Megjelenik ebben a világban egy Gyermek. “Egy gyermek születik nékünk.” (Ézs 9,6). Valahol áttört a bunnek a hatalmas gátja, és Isten szeretete beárad ebbe a világba. Az elveszett után jön a Pásztor.
Jézus születésének a hírére a nagy Heródes alatt megremeg a trón. Valami rettenetes veszedelem készül. Fején a korona megmozdul, – mi lesz velem, ha ez igaz? Ha igazán erre a Királyra vár az egész világ? Úgy érzem, a belso életedben is, – ha nem történt meg eddig, – ezen a héten meg kell, hogy történjen, hogy az én-király, amelyik talán még biztosan ül a trónján, amelyik szeretné, hogy övé lehessen minden dicsoség a környezetében, sot, aki úgy szomjúhozik a dicséretre, ahogyan a szarvas a vízre, egyszer csak megérzi ott belül, hogy alattam is megmozdul a trón, az életemhez is jön Jézus. Ha volt már egyszer ilyen az életedben, hogy ezt megtapasztaltad, ugyanaz történt veled, ami Heródessel. Azonnal mozgósít mindent. Azt mondja az Ige, hogy Heródessel együtt az egész Jeruzsálem felháborodott.
Heródes felháborodik: Ennek a Királynak nem szabad élnie! Mozgósít a pokol, és mozgósít Heródes. Lehet, hogy egyszer már téged is érintett ennek a szele, lehelete, hogy Valaki jön. Talán egyszer már az életedhez is közeledett a nagy Király egy kicsi érzés képében, amikor valami megmozdult benned. Mi lesz, ha ez tovább mozdul, akkor az egész múltam, jövom felborul. Talán volt már ilyen, – de te is meggyilkoltad ezt a gondolatot, ezt az indulatot, ami belül keletkezett. Heródes is küldi a bölcseket, meg kell tudnom, hogy hol? Te tudod, hogy benned hol kezdodött? Nagyon sok férfit ismerek, akik hihetetlen erovel megtettek ellene mindent, amikor megtudták, hogy hol. A feleségén keresztül megtudta, hogy a templom, a Biblia, az ének. Elvesztem a hatalmamat. Itt van egy ellenség! Egy asszony elmondta: férje tuzbevágta a Bibliát, ne tudja tovább olvasni. Írtani kezdett mindent, ami a trónját megmozgatta volna. Jött a tilalom: vedd tudomásul, sehova nem mehetsz! Itt én vagyok a király!
Ennek a világnak sok kicsi heródese, mikor megtudta, hogy hol kezdodik valami, akkor tuzzel-vassal írtott. Jött a vérfürdo. Minden két éven aluli gyermeket meg kellett öletni. Látjátok, a nagy Heródes hogy védi a trónját? Mindennek pusztulnia kell, ami ahhoz a másik Királyhoz tartozik. Sok férfinak ismerem ezt a harcát, sok könny, és sok fájdalom kísérte.
Aztán meglátja Heródes a belso bajt, nem is a templom a baj, nem is a Biblia, hanem ott belül, az érzésvilág. Rájön, hogy annak, akiknek eddig én voltam a király, most egyszer csak másvalaki lesz. Rettenetes harc kezdodik a két király között. Hol születik meg? Templom, Biblia? – Nem, belül! Rettenetes harcot kezdenek emberek az érzelemvilág ellen. Talán a szüleik ellen, mikor rájönnek: a szüleimen keresztül jön. Kinevetem az anyámat. Belül valami hihetetlenül fáj. Felborul az érzésvilágom, talán a feleségem ellen, gyermekem ellen, akiket eddig szerettem, és most minden a feje tetején áll, mert megszületett egy új Király. Akiket eddig szerettem, azoknak most fájdalmat okozok, mindent mondok nekik, amit csak tudok. Eltiltom oket mindentol, ami számukra most fontos.
Valaki elmondta: láttam, hogy titokban sír a feleségem. Hát eddig szerettem a feleségem, most mi történt? Jön az értelemvilág. Jönnek a gondolatok: hátha mégis igaz? Mi lesz, ha minden igaz, ami ebben a Bibliában van, ami Jézusról szól?
Látunk egy férfit, aki lovon megy Jeruzsálembol Damaszkuszba. O is ezzel küszködik. O már mindent megtett, amit csak tudott, ölt, ahol csak lehetett. Egyszer befészkeli szívébe magát a gondolat: és ha minden igaz? A tudós fej egyszer csak gondolkozni kezd. Saul ment az úton beképzelten, fölényesen, biztosan. De belül a szíve egyre bizonytalanabb. Ekkor kerül szemtol-szembe a feltámadott Jézussal. Bárcsak ezen a héten szembekerülnél Vele, hogy leesne a kiskirály a magas lóról, aki mindent az eszére épített. Egyszer csak kiderül, hogy semmi nem igaz abból, amiben eddig bízott. Az értelemvilágban is megszületik Jézus, és felborul minden.
A kérdés, hogy hol kell megszületnie a Messiásnak? Talán sokszor mondtad már, hogy nem tudom. És az akaratvilágod? Hányan mondták már, el sem kezdem, nem tudok ilyen életet élni. Gyenge az akaratom. Nem vagyok képes arra, hogy rendelkezéseket megtartsak. Ott is megszülethet. Abban a pillanatban, amikor O veszi át az uralmat az életed felett, minden más lesz. Hol kell Neki megszületnie? Belül, a szívedben.
Ennek a hétnek ez a komoly üzenete: A Csillag megjelent! A mérhetetlen szomjúságodra Isten válaszolt. Keresnek téged, – a mennybol keresnek! Isten ismeri a kielégítetlen, boldogtalan életedet, hogy a szíved vágyát a szexszel próbáltad kielégíteni. Ne kínáld a lelkednek a testi élvezeteket, – nem él vele! Hiába adod neki az anyagiakat, nem él vele. Hiába kínálod a dicsoséget, a lelked nem él vele. Az esti Zsoltár világosan elmondta: a lélek eseng, vágyik, sír. “Elfogyatkozik a lelkem a Te szabadításodnak kívánása miatt.” De te élvezeteket, anyagiakat, dicsoséget próbálsz neki adni. Nem elégíti ki. Tovább fog kiáltani, epedni a szomjúság miatt.
Rettenetes ez a Heródes, ki kell írtani mindenkit. Talán az életedben is megvolt már kívül is, belül is ez az írtás. Azt mondja az Ige: “Rákhel siratja az o fiait.” Talán miattad is sírtak már. Gondolj arra a sok könnyre, amelyik érted folyt már, és minden csak azért, mert meg akartad ölni a benned levo vágyat.
Milyen érdekes, Heródes nem tudta Jézust megölni. Tudod, hogy sok gyerek meghalt, de Jézus megmenekült. Nem tudta megöletni Heródes, és te sem tudtad még belül igazán elpusztítani. Talán még mindig ott van az a kicsi vágy, az a kicsi érzés, a lelkiismeretnek a halk és szelíd szava.
Ezt szeretném kérni mindenkitol, aki itt van, – testvér, engedj most! Még szól az Ige, engedj a hozzád szóló beszédnek, a benned szóló beszédnek, mielott igazán elfogyatkozik a lelked. S akkor tudd meg, hogy mibe halt bele, az életed miben ment tönkre: a ki nem elégített kivánságban. A mérhetetlen nagy szeretetvágyban, az Isten keresésében.
Nagyon sokszor mondtam embereknek, sok sírra oda lehetne írni a fejfára: éhen halt. Ma így mondanám: szomjan halt. Ne próbáld tovább etetni a lelkedet testi dolgokkal. Ma világosan elmondja az Úr: mindenki Jézust keresi, azt az egyetlen forrást, ahonnan élet árad. Engedj most, mielott szomjan halnál!
Imádkozzunk!
Uram, bár ma igazán meginogna alattunk a trón. Kérlek, adj komoly rémületet a szívünkbe, hogy az életünk nem mehet így tovább. Kérünk, hogy kapkodás helyett, mindenféle megoldás keresése helyett hadd ragadjuk meg az egyetlen megoldást, amit adtál: a keresztet, amirol Isten szeretete olyan módon beszél, hogy mindenkinek meg kell hallania. Könyörülj rajtunk Uram, hogy ne álljunk ellent hívásodnak ma is, mint már annyiszor.
Ámen.