“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JÓZSEF, JÉZUS ELŐKÉPE (1/5)
Eladtuk testvérünket
“Monda Izráel Józsefnek: Avagy a te bátyáid nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájuk küldelek téged. O pedig monda: Ímhol vagyok. És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vannak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldte tehát ot Hebron völgyébol, és ment Sikhembe. Elotalálta pedig ot egy ember, mikor a mezon bolyong, és megkérdé ot az az ember, mondván: Mit keressz? És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek? És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elment azért József az o bátyjai után, és megtalálta oket Dóthánban.
Mikor távolról meglátták, minekelotte közel ért volna hozzájuk, összebeszéltek, hogy megölik. És szóltak egymás között: Ímhol jo az álomlátó! Most hát jertek, öljük meg ot, és vessük ot valamelyik kútba, és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az o álmaiból.” 1Móz 37,13-20
“Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is volt, utoljára azt is elküldte hozzájuk, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
Azok a munkások azonban azt mondták maguk között: Ez az örökös, jertek, öljük meg ot, és miénk lesz az örökség. És megfogván azt, megölték, és a szolon kívül vetették.” Mk 12,6-8
Imádkozzunk!
Úr Jézus! Kérünk, hogy ezen a héten minden alkalmon csak Rólad halljunk. Áldj meg, hogy vággyunk, és akarjunk Téged hallani. Készítsd a szívünket erre. Kérünk, ébressz vágyat bennünk. Életünk egyetlen megoldása Te vagy. Segíts, hogy megtaláljunk!
Ámen.
A párhuzamos részt azért olvastam az Újszövetségbol, hogy lássuk: ugyanez történt Jézussal. Jákóbnak sok fia volt, de a legkedvesebb, a szerelmes fiú, akivel tele volt a szíve, akit mindenkinél jobban szeretett, József volt. Az Ószövetségben József világos eloképe Jézusnak. Jézus az engedelmes Fiú, aki egészen egy az Atyával. Mondja is Jézus: “Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,30).
József bátyjai sok minden rosszat elkövettek. Sok mindent eltitkoltak az atyjuktól, és itt volt József, aki mindent elmondott az apjának, amivel becsapták és szomorúságot okoztak neki. Ezért haragudtak rá. József teljesen nyilt volt az atyjával szemben, ok ketten egyek voltak.
Ebben a pillanatban így láthatjuk Jézust: “Én és az Atya egy vagyunk.” Hogy mennyire igazán a szíve volt az Atyának a Fiú, Jézus, látjuk, hogy amikor elküldte erre a földre, mintha az O szívét küldte volna hozzánk. A munkásoknál így olvastuk, hogy “utoljára”. Eloször küldött prófétákat, követeket, akik beszéltek a világnak Oróla. De mivel senki nem ismerte Ot úgy, mint a Fiú, és senki nem tudott úgy beszélni a mennyrol, az Atyáról, – hiszen emlékeztek, a szolgák is azt mondják: “Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember.” (Jn 7,46). Senki nem beszélhetett úgy a mennyei dolgokról, mint az a Jézus, aki mindezt látta, aki az Atya kebelébol jött.
Ebben a történetben az atya elküldi Józsefet a testvéreihez, nézze meg, hogy vannak, és hozzon hirt róluk. Isten szereti az embert, és ezért küldte el az O Fiát. Jézus ezért lett emberré. A Filippi levél elmondja, hogy levetette az O dicsoségét. “És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2,8).
József elmegy a testvérekhez. Az érdekes az, hogy nem is találja oket rögtön. Dóthánba kell neki mennie. Vajon téged mennyi helyen keresett már Jézus? Amikor megtértem, akkor jöttem rá: már gyerekkoromtól kezdve keresett. Már akkor voltak olyan dolgok, amikben éreztem, ezen a bajon, betegségen keresztül Isten keres. A nehézségeket Isten küldte, hogy megkeressen. A Biblia azt mondja: “Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19,10).
A testvérek már messzirol meglátták Józsefet. Megláttad már Jézust messzirol? Volt már, hogy úgy érezted, most egy kicsit értem Jézust. Talán ezen a húsvéton egy kicsit megláttam. Mintha az a szeretet felragyogott volna, aztán megint eltunt.
Lehet, hogy idejöttél nagyon messzirol. Talán sokat hallottál már Jézusról, szeretetérol. Ha már megérínthetett, akkor olyan vagy, mint a testvérek, akik messzirol meglátták Józsefet. Nagyon sokszor úgy van, hogy embereken keresztül látjuk meg Jézust. Egy tanártársamon keresztül láttam meg Jézust. Olyan más volt, mint mi. Izgatott, hogy miért olyan? Nem volt nekem vonzó az az élet, amit o élt. Messzirol megláttam, de nem akartam olyan lenni. Talán ti is úgy voltatok már a hívokkel: igen, ezek Jézuséi, de nem kívánok olyan lenni. Mennyi mindenrol kellene akkor lemondani, másképp élni. Ezt nem akarom!
Arra is emlékszem, amikor valakin keresztül felragyogott igazán Jézus. Az volt bennem, hogy jó lenne olyannak lenni mint o, de túl sokba kerül. Akarok is, meg nem is. Vonz is, meg taszít is. Vágyom is, meg nem is. Lehet, hogy sokan vannak itt közületek, akik messzirol meglátták Ot, és olyan, hogy talán jó lenne, de nem olyan ember vagyok, aki ilyen életre való. Nagyon érthetően elmondtam, hogy ezt nem nekem találták ki.
A legtöbb ember úgy jön ide, hogy van benne egy vágy. Amikor utaztam arra a helyre, ahol megtértem, a vonaton valaki azt hitte, odavaló vagyok, és így mondta: Maga már hazaérkezett! Nem tudtam még, mi a haza. De azt eldöntöttem, hogy ilyen életet nem akarok élni. A vonzás hozott. Lehet, hogy napról-napra majd erosebb lesz benned a taszítás, hogy azért ezt nem. József testvéreiben azonnal gyozött a taszítás: öljük meg ot! Ez a rettenetes, ha nem engedek a vonzásnak, akkor megölöm magamban. Olyan sokszor megöltem a vágyat magamban. A bennem elinduló életet semmivé tettem.
Amikor egyik héten beszélgettünk, megkérdeztem a testvéreket: mit gondolnak, van-e lelki értelemben abortusz? Arról beszéltünk, hogy az elso a fogantatás, az Ige a szívembe hullik, és ott valami megmozdul. Gondolatok, új érzések jönnek, vágyak ébrednek. Megmozdul az élet! Lehet-e ezt megölni? Sajnos, lehet. Nagyon nagy a csecsemo halandóság Isten országában. Nagyon sok megfogant életet megölnek.
Itt is ez történik. A testvérek megérezték: ez a József egészen más, mint ok. Másképp viszonyult mindenhez. Jézus másképp viszonyult a bunösökhöz, paráznákhoz. A vámszedok barátja volt. Az asszonyra, aki Jézus lába elé borult, azt mondták a farizeusok: Ha Jézus tudná, hogy ki s miféle ez, aki érinti. Jézus nem így nézett az elveszettre, hogy ki s miféle. Engedte, hogy érintsék. A leprásokat is megérintette, nem félt a veszélytol. A legsúlyosabban megkötözötteket is magához engedte. Együtt evett velük, megkereste oket.
Tudod-e, hogy benned sokszor milyen indulatok vannak? Ha egy iszákost látsz, messze elkerülöd. Csak nem megyek a közelébe? Ott van bennem a mély taszítás mindenki felé. Jézus más volt. Most is egészen más. Kereste, szerette, érintette, gyógyította a megkötözött bunös embert. A gadarénustól mindenki futott, és mindenkit taszított magától. Jézus megszabadította, mert szerette ezt a sírboltokban élo félholt embert. Valaki járt ezen a földön, Aki egészen más volt, mint mi.
József testvéreiben az önzés uralkodott. Bár ma meglátnád, hogy benned is. Csak nekem legyen jó, engem szeressenek, velem foglalkozzanak. Nagyon sokszor amikor megérkeznek a testvérek, elfoglalják a legjobb ágyat, és nem gondolnak arra, jöhet majd valaki, akinek nagyobb szüksége volna rá. Ez az indulat van bennünk egészen mélyen. Ha megfigyelitek, láthatjátok: a vonaton mindenki az ablak mellé szeretne ülni, lehetoleg szemben a menetiránnyal. Legjobb, ha más már be sem jön a fülkébe, nehogy rossz levego legyen. Kit érdekel a többi? Téged nem. Engem sem. Mi, a József testvérei, mindnyájan egyformák vagyunk. Ha valaki elmondja majd, hogy milyen hiú, csendben utána mondhatom, hogy én is. Akármi, ami benned van, bennem is van. Az Ige nem sorolja külön a József testvéreit, mert egyformák. Egyformán gondolkoztak, egyformán cselekedtek.
Azzal szemben, aki más, azonnal felébred az irigység. Mindig azt gondoltam, hogy az irigység egy kis természetes bun. A legtöbb emberben megvan. Az irigység a Krisztus-gyilkos bun! Még a fopapok is tudták, hogy Jézust irigységbol adták a kezükbe. Ha édesanyám egy osztálytársamat dicsért, azonnal azt mondtam: Ha tetszene tudni, hogy az valójában milyen. Nem bírtam ki, ha valaki rendesebb, engedelmesebb volt nálam. A gyilkos indulat megmozdul az emberben. Valamit mondani kell róla. Hibakereso lesz a szemem, kifogást találok a másikban. Te sem bírod ki, hogy valaki jobb háziasszony. Nem bírod, ha férjed a más foztjét dicséri. Irigység! Minden mögött, amivel mást okolok, ez az indulat van. Nem vagy nagyon kritikus? Minden emberben azonnal azt látod meg, ami nem jó. A Biblia azt mondja: “A szeretet mindent elfedez.” (1Kor 13,7). Mi a másik emberben minden hibát felfedezünk.
A József testvéreiben ott volt az irigység. Ismerjük a történetet, József csodálatos álmokat látott. Az o kévéi elott hajoltak meg a testvérek kévéi. A nap és a hold az o csillaga elott hajoltak meg. Ez még jobban felébresztette az irigységet a testvérekben. Valami olyasmi volt, hogy mi lesz ebbol a Józsefbol? Mondották is, amikor a kútba dobták, hogy vajon mi lesz az álmaival? Hála Istennek, semmi nem lesz belole. Örülsz, ha a másiknak nem sikerül valami. Örülsz, ha a másik valami hibát követ el. Rohanok, és elmondom, mert szívemben ott van az irigység, ez a Krisztus-gyilkos bun.
Ezt mondja az Újszövetség: “Nem akarjuk, hogy ez uralkodjon rajtunk!” Hogy Jézus uralkodjon rajtunk. Féltem a trónomat.
Séba királyno elment Salamonhoz. Fiatalok között beszéltem errol, és azt mondtam, hogy jönnek a kiskirálynok. Mindenki a maga kis országában feltétlen uralkodik. Saját konyhájában, lakásában, családjában. Ahogyan akarom, ahogyan elképzeltem. A legtöbb házasságban itt van az alapbaj, hogy két uralkodó egy országba kerül. Azonnal elkezdodik a háború. Szerintem, meg szerinte. Ezt nem lehet kibírni. Házassági évfordulón mondtam: Ez a házasság egy 25 éves háború. Még öt év és meglesz a 30 éves háború. Kis rövid békekötésekkel, hosszú háborúkkal. Hány éves háborúban élsz már az uralomért? Kinek van igaza? Megmondtam, az a baj, hogy nem hallgattok rám. Különben minden másképp lenne.
Vajon háborúból jöttél? Mielott elindultál, egy utolsót még visszalottél? Valakit az bántott, – hogy tudtam így eljönni? Az utolsó szavammal még odamondtam a férjemnek. Mivel jöttél el a szüleidtol, férjedtol, gyermekedtol? Legjobb volna azonnal elmondani az Úrnak, és kérni: Uram, bocsáss meg! A rengeteg lövés azért van, mert nem akarom, hogy valaki uralkodjon rajtam. Az egyetlen békeuralom akkor következik be, ha Jézus uralkodik rajtad. Ezt szeretné most elvégezni benned.
A testvérek közé megérkezett József. Látod mit csináltak? Meg akarták ölni. Aztán csak a száraz kútba dobták. Vajon nem ölted már meg magadban Isten szavát, Ot magát? Nem úgy van, hogy már elkezdodött benned az új élet, de megölted? Isten most azt akarja, hogy újra választhass. Ismeritek a nagy pillanatot, amikor Pilátus megkérdezi: “Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?” (Mt 27,17). Melyiket feszítsem meg? Melyik maradjon élve? Ma választás elé kerülsz, hogy abban a kicsi országban, ami az életed, – ki uralkodjon? Ki legyen a trónon, kinek kell meghalnia? Egyiknek a ketto közül meg kell halnia. Bár odajutnál ezen a héten: Uram, én. Vagy pedig megint újra halálra, keresztre adod Ot. A Biblia így mondja: “Mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát.” (Zsid 6,6).
Látod Jézust, és láthatod magadat. Az önzo, hiú, dicsoségvágyó kis királynot. Séba királyno teljes kíséretével jött. Jöttetek a gondolataitokkal, – talán el is mondtátok már egymásnak, hogy ki vagyok, mi vagyok. Mennyire rendes asszony vagyok mindenben. Jött a teljes kíséretetek. Bevonultál, elfoglaltad a helyed, és most az a kérdés, mi lesz itt veled? Ki megy majd haza?!
Imádkozzunk!
Uram, ha az otthoniak most kimondhatnák, lehet, hogy ki is mondanák: nem akarjuk, hogy ez tovább uralkodjék! Kérünk, Uram, hogy ne az az akaratos, önfejo, irigy, uralkodni akaró, és dicsoségvágyó énünk menjen vissza. Segíts ruhát cserélni! Hadd mehessünk fehér ruhában, Jézus életében és szeretetében majd haza.
Ámen.