“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JÓZSEF, JÉZUS ELŐKÉPE (2/5)
Éhség a Földön
“És elkezdodött az éhség hét esztendeje, mint megmondotta volt József, és lett éhség minden országban: de Egyiptom földén mindenütt volt kenyér. De megéhezett egész Egyiptom földje is, és kenyérért kiált a nép a Fáraóhoz. – Monda pedig a Fáraó mind az Egyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, és amit mond néktek azt muveljétek.
És az éhség mind az egész földön volt. Akkor mind megnyitotta József a gabonás házakat, és árulja az Egyiptombelieknek, mert nagyobbodik az éhség Egyiptom földén. És mind az egész föld Egyiptomba megy Józsefhez gabonát venni, mert nagy volt az éhség azon a földön.
És látta Jákób, hogy van gabona Egyiptomban és monda Jákób az o fiainak: Mit néztek egymásra? És monda: Ímé hallom, hogy Egyiptomban van gabona: menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg. Lement azért Józsefnek tíz bátyja Egyiptomba gabonát venni.
De Benjámint a József öccsét nem bocsátá el Jákób az o bátyjaival, mert mondá: Netalán veszedelem érhetné. Elmentek tehát Izráel fiai gabonát venni az odamenokkel együtt, mert éhség volt Kánaán földén.
József pedig az ország kormányzója volt, és o árulja a gabonát a föld minden népének. Eljutottak azért a József bátyjai, és arccal a földre borultak elotte. Amint meglátta József az o bátyjait, megismerte oket, de idegennek mutatta magát hozzájuk, és kemény beszédekkel szólt nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondták: Kánaán földérol jöttünk eleséget venni.” 1Móz 41,54-57; 42,1-7
Imádkozzunk!
Uram, hadd áldjunk azért, hogy rólunk akarsz beszélni. Hadd nézzünk most úgy bele Igédbe, mint egy tükörbe. Segíts, hogy merjünk magunkra ismerni, akármilyen torz is az a kép. Hadd ismerjük fel a saját vonásainkat rajta, hogy eljuthassunk igazán ahhoz, hogy átalakítod, és megújítod az életünket.
Ámen.
Ezeken a reggeli áhítatokon a megtérés útját látjuk meg. Megérthetjük, hogy milyen úton kell mennie annak az embernek, aki Jézushoz akar eljutni.
Igénk azzal kezdodik, hogy minden úgy történt, ahogyan József megmondta. A Biblia Isten szava. Figyeljük meg, hogy szóról-szóra beteljesedik. Minden úgy történik, ahogyan meg van írva. Jézus életében is mindig olvashatjuk: “amint meg volt írva”. Ott született, ott élt, és ott halt kereszthalált, ahol meg volt írva. A Biblia 90 %-a már beteljesedett. Sokszor azt hisszük, hogy a többi nem fog beteljesedni. Azt gondoljuk, nem igaz, hogy “Mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítéloszéke elott, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2Kor 5,10). Nem hisszük, hogy valóban van ítélet, van kárhozat, van üdvösség. Csak azt hisszük, amit látunk.
Itt is pontosan úgy lett, ahogyan József megmondta. Begyujtötte a gabonát a boség hét esztendejében. Mert József engedelmeskedett, azért volt eleség Egyiptomban. Gondoljunk arra, hogy mindenben engedelmeskednünk kellene, hogy majd amikor nagyon nehéz idok lesznek, meglegyen az, amire szükségünk lesz.
A Biblia lelki könyv. Amikor kenyérrol beszél, nemcsak a mindennapi kenyerünkrol beszél, hanem az Igérol. “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik.” (Mt 4,4). Isten szava, Igéje az O szeretete. Amikor Isten haragszik, akkor nem beszél. Az O szájából származó szó az, ami békességet, szeretetet, örömöt ad. Ahogy a kenyér az élet, ugyanúgy Isten szeretete a kenyér számunkra. Egy éhes világban élünk. Hihetetlen szeretet-éhség van. Egymást gyilkolják az emberek szeretetért. Mindnyájan ki vagyunk éhezve. Hányszor az az életünk nagy szomorúsága, hogy nem szeret a gyerek, a család, a munkahely.
Abban az idoben élünk, amirol itt az Ige beszél, hogy nagy éhség van a földön. Isten Igéje azt mondja, hogy még nagyobb éhség lesz. “Vándorolni fognak tengertol tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.” (Ám 8,12). Hosszú utakat megtesznek emberek, mint ahogyan ti is eljöttetek ide. Kenyérért jöttetek, mert éhesek voltatok. Ez történt akkor is. Sehol máshol nem volt kenyér, csak Józsefnél. Sehol a világon nincs szeretet, öröm és békesség. Gondoljátok el, mennyi szeméttel próbálja az ember az étvágyát csillapítani. Mennyi szennyes szeretettel. A szex sem más, mint szeretet-éhség. A testi dolgokban is ezt keresi az ember. Az anyagi sem más, minthogy vennék magamnak egy kis szeretetet.
Mikor kimondjuk ezt a nevet, hogy József, Jézusra kell gondolnunk. József csak elokép. A földön nem volt kenyér, csak Józsefnél. Sehol a földön nem találsz olyan szeretetet, ami kielégítene, csak Jézusnál. Komolyan gondold meg, hogy ahol keresed, ott sincs! Akármennyire reméled, hogy most megtaláltad. Valaki a második házassága után mondta, hogy megtaláltam, aki engem szeret. Megint egy újabb csalódás. Ott sincs kenyér.
Elmondja az Ige, hogy mindenki Józsefhez megy kenyérért. Jákób, akibol Izráel lett, o is éhes. Náluk sincs kenyér. A hívoknél sincs kenyér?! Izráel Istennek az ószövetségi hívo népe, és ott sincs kenyér. Megszólal Jákób: “Mit néztek itt egymásra?” Hiába erolködünk, próbálkozunk, Egyiptomban van kenyér. Menjetek el! Hosszú, nehéz az út, de menjetek!
Isten Jézust küldte a földre. Aztán Jézus felment a dicsoségbe, a kereszten, a bunért való áldozaton keresztül az Atya jobbjára, és most magához hív. Ne késedelmezz odamenni! Jézus még egyszer nem fog eljönni erre a földre. Még egyszer nem fog meghalni a kereszten. Nekünk kell Ohozzá menni.
Isten eloször Józsefet küldte a testvérek után, most a testvéreket küldi Józsefhez. Most menned kell Jézushoz. Egy útat megtettél már, amikor idejöttél. De még még előtted van a hosszabb út, amíg igazán a színe elé kerülsz.
A testvérek mind a tízen elindultak, csak Benjámin maradt otthon. Majd meglátjuk, hogy miért. Végre József elé kerülnek, és nem ismerik meg. József úgy tett, mintha nem értené a nyelvüket. A saját testvéreivel tolmáccsal beszélt. Mert húsz évvel azelott elszakította oket a bun egymástól. Húsz év telt el azóta. Szeretném, ha most megértenétek, hogy a bun nem avul el! Valaki így mondta: Régen volt, gyerekkoromban. Nem számít! Istennél nincs ido, nem avulnak el a bunök. Addig vannak, amíg nem kapsz rájuk igazán bocsánatot.
Olvastam, hogy gyerekek vidáman játszanak egy réten, és nem tudják, mi van a föld alatt. Idonként ezt írja: És zúgnak a tárnák. Lent, a föld mélyében valami mozog. Lehet, hogy életedben is mennek az események, és a múltad, az a mély tárna, ott alul zúg. Nem tudod, hogy miért vagy ideges, nyugtalan, miért nem tudsz békességet találni. A múltad nem múlt el. Az orvosok így mondják, hogy ott van a tudat alatt. Nem is tudod, azt gondolod, hogy elfelejtetted, és mégis ott van.
József testvérei is azt gondolták, régen elfelejtett dolog, hogy Józsefet eladtuk, nem lesz itt semmi baj. Húsz év múlt el, felnottünk. Régen halott már József.
Meglátjuk majd, hogy az ember életében a megtérés hogyan kezdodik. Bunlátásra jut. Meglátja azt, amit suru köd borít, suru éjszaka takar el, amirol nem is gondolta, hogy még elokerülhet. Bármi az, amit a múltadból régen elfelejtettél, megvan, és egy váratlan pillanatban elobukkan majd. Megdöbbenve láthatjuk majd, hogyan bukkan elo a testvérek életében.
Isten mindig így kezdi, hogy jön a nyomorúság, a bajok, a nehézségek. Itt az éhség jött, és nekik Józsefhez kellett menni. Ok nem tudták hova mennek. A Fáraó kormányzójához mentek. József szerintük régen halott volt. Egyszer csak valamilyen módon elokerült a múlt. Ki gondolta, mikor Kánaánból Egyiptomba indultak, hogy most minden napfényre kerül. Nem tudtad, amikor ide indultál, hogy most van az a pillanat, amikor a mélybol elobukkan majd a régen elfelejtett, elfedezett, eltakart bun. Bun-látás! Annyira vakok vagyunk ebben. Hányan elmondják, hogy nincsenek buneim. Soha nem csináltam olyat, rendes életet éltem. Mindenkivel jót tettem. Talán így jöttél ide, hogy a legtisztességesebb ember vagy, nálam aztán igazán nem lehet bunt találni. Ha Isten megáldja az ittlétedet, egy váratlan pillanatban szembenézhetsz vele.
A testvéreknek nem volt fogalmuk, mi lesz ott velük. Kenyérért mentek, földig hajoltak a kormányzó elott. Megint pontosan úgy lett, ahogy József megmondta. Józseffel Isten az álmain keresztül beszélt. Velünk nem! A régi idokben szólt Isten álmokon, látomásokon, embereken keresztül, de a mostani idokben az O Igéjén át beszél. Akkor nem volt még Ige, akkor “…sok rendben és sokféleképpen szólott” az Isten. (Zsid 1,1). Ne figyelj álmokra, látomásokra, mert Isten hozzánk az Igén keresztül beszél.
József azt is megmondta elore, hogy leborulnak elotte a testvérei. Meg is történik. – És nem jut eszükbe?! Józsefnek eszébe jut, de a testvérek elfelejtették. Azt sem tudják, hogy ki elott borultak le. Nekik csak kenyérgondjuk volt. Isten a nehézségeken keresztül Jézushoz küld. Lehet, hogy családodban óriási az éhség, a szeretet-éhség. Lehet, hogy csupa szeretetkoldus él együtt. Mindenki a másiktól várná a szeretetet, de nincs. Ez volt az elso, ami Józsefhez vitte a testvéreket.
Azután a lelki nehezek jöttek. Amikor odaérnek, a kormányzó azzal vádolja oket: “Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.” Ezek politikai vádak. A testvérek hiába mondják, hogy nem, nem. Csak kenyérért jöttünk. József egyre keményebben mondja. Isten pontosan tudva és akarva engedi, hogy reád szakadjanak vádak, meg dolgok. Olyanokat mondanak rólad, ami talán nem is igaz. Ez már Isten kereso keze. Rengeteg kemény és keseru mondat hangzik talán feléd is. A testvérek mentegetik magukat. A vádak pedig egyre keményebbek. Hogy mentsék magukat, elmondják a történetüket. Kánaánban élünk, tizeneggyen voltunk testvérek, Benjáminnal tizenketten. Ezek bemutatkoznak. Ahogyan ti is elmondtátok tegnap, honnan jöttetek, mi hogyan van otthon. De vajon igaz amit a testvérek mondanak? Vajon igaz volt amit mondtál? Lélegzetelállító, – ezek kihagynak valamit. Elmondják, hogy egy testvérünk otthon maradt, egyet pedig nem tudunk, hogy hol van. Tudták ok jól, hogy mit csináltak vele. Úgy gondolták, hogy megölték. Olyan megdöbbento, hogy amit ez az ember mond, nem egészen igaz. “Amazok mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kánaán földén, és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.” A mondat mögött ott van a bun. Lehet, hogy tegnap mondtál egy mondatot, ami mögött ott volt a sötét múltad, amit nem mondtál ki. Nincs meg! Félek, hogy nincs meg. De miért nincs meg? Mert hallgatnak róla.
Talán mondtad a házasságodat, és hogy milyen, és hogy miért olyan, de hogy mi volt az elozménye, arról hallgattál. Azt nem mondod. Gondolkozz azon, mit hallgattál el, és mi az, amit általában elhallgatsz. Nem mondtad el, hogy a házasságod már régen pokol.
A testvéreknek bunlátásra kellene jutniuk, de még mindig hazugsággal takargatják, amit Józseffel tettek. Fél igazságokat mondanak el. Mondogatják, hogy igaz emberek vagyunk, ne gondolj rólunk rosszat. Elmondtad, amit elmondtál, és ki tudja, hogy Isten szerint mi az igazság? Minden nehézség azért van, mert valamit elhallgattál. A kormányzó nem hiszi el amit mondtak, és vádolja oket. Mert Isten vádolja oket! Hiába mondod, amit elmondasz, a lelkiismeret tovább vádol. Az ember fél-bunvallásokat tesz, és a bajok fokozódnak. Azt mondja József: Börtönbe teszlek titeket, hogy kiderüljön, igazat mondtatok-e, vagy nem. Egy hazamehet, és elhozzátok azt a testvéreteket, aki otthon maradt.
Börtönbe kerülnek, – ahová ok juttatták Józsefet. Végig kell járniuk ugyanazt. A saját eljárásaikban részesülnek. Velünk általában az történik, amit mással csináltunk. Isten olyan mértékkel mér, amilyennel te mértél.
A testvérek börtönbe kerültek. József fogságban tartotta oket. Ott valami történik. Lassan, de biztosan kezdenek ébredni. A sötétbol, a múltból elojön egy rettenetes emlék, amit soha nem tudtak elfelejteni. “Azt mondják egymásnak: Bizony, vétkeztünk a mi atyánkfia ellen.” Eszükbe jut József. Isten présbe teszi az embert, és ha nem vallok, még egyet húz a présen. Kimondanak valamit. Emlékeztetik egymást. “Láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörgött, de nem hallgattunk reá, azért következett reánk ez a nyomorúság.” A húsz évvel ezelotti dolgot összekapcsolják mostani nyomorúságukkal. Elojön egy teljesen elsüllyedt emlék, annak a kisfiúnak a képe, aki ott sírt a száraz kútban, aki könyörgött, és ok kemények voltak. Most ott vannak ugyanabban a helyzetben, és egy pillanat alatt minden világos. Ezért ért ez minket, mert akkor nem könyörültünk Józsefen.
Rettenetes dolog a lelkiismeret. Ha ez egyszer felébred, mit csinál majd veled? Sok ember az elmeosztályra kerül A megszólaló lelkiismeret elol nem lehet kitérni. Az belül van és beszél. Még többet is gondolnak, mint ami történt, mert azt mondják: “Ímé vérét is keresik rajtunk!” Azt hitték, hogy József meghalt. Ezt hívják üldözési mániának. Olyan dolgoktól is félnek, amik nem igazak. Vannak emberek, akik azt mondják: Ez is engem figyel. Miért gondolja? Mert egy láthatatlan szempár látja a bunöket, és o azt hiszi, hogy emberek figyelik, mindig róla beszélnek. Egy asszony mondta: Nem tudod, hogy az újságban rólam van szó? Szegény! Üldözési mánia! Iszonyú félelem. Rettenetes, amikor az ember belekerül abba, hogy túl vádolja az Ördög.
A testvérek szorítóban vannak, és Isten engedi, hogy még mindig csavarjanak a szorítón. Valami kijön, valamit kimondanak. Húsz év távlatában látnak. Vajon mi minden jut majd eszedbe? Hány asszonynak jutott már eszébe az a gyermek, akit elvétetett. Láttam, hogy kivitték egy papírban a gyermekem. Akkor túltettük rajta magunkat, hiszen annyi asszonnyal megtörténik ez. Mi fog majd eszedbe jutni, amikor a Szentlélek elkezdi benned a munkáját? Testvérek, a bunt nem lehet elfelejteni! Azt csak megbocsátani lehet Annak, akinek erre hatalma van. Isten minden hatalmat Jézusnak adott. O adhat bocsánatot. Különben elo fog kerülni még az életedben. De mindenek mögött a kárhozatban!
Mózes elso könyvében rólad van szó. Jöhetnek olyan bajok, hogy vallani fogsz. Csak vigyázz, nehogy késo legyen. Talán magadban már mondogatod, – de vajon elmondtad-e igazán Jézusnak? A megtérés így kezdodik, hogy élesen, világosan meglátom azt, amit eddig nem láttam.
Ahogyan itt történnek a dolgok, ezek az emberek egyre nagyobb nyomorúságba kerülnek. Simeont ott tartják, és a szemük elott megkötözik. Isten sokszor megengedi, hogy lássad. Akkor összetörnek, hogy ott kell hagyni a testvérüket. Haza kell menni, hogy elhozzák a legkisebbet. Most eszükbe jut az atyjuk, aki majdnem a sírba került, amikor József nem jött vissza. Hogy okozhatnánk most az atyánknak olyan fájdalmat, hogy adja ide a másik gyermeket?! Minden oldalról rájuk nehezednek a dolgok. Akkor ott sírnak, és azt mondja az Ige, hogy József elfordult tolük és sírt. Egyet értsünk meg: Minden szenvedésünket Jézus is szenvedte. Ha neked fáj valami, Neki is fáj. Mert szeret.
A kis keresztfiamat egyszer sarokba állítottam. Vártam, hogy bocsánatot kér. De a gyerek makacs volt. Órákhosszat ott állt. Néztem, és vártam, egyszer csak elojön. Már nem bírom tovább, elsírom magamat. De nem tehetem. Isten is így vár. Neki fáj az, ami veled történik. József elfordult, hogy ne lássák, és kitörölte a könnyet a szemébol. Hányszor sír miattad az Atya? Azért, amit a buneidért szenvedsz.
Lássuk most meg Isten szeretetét, ami idonként megsimogatja ezeket a testvéreket. Tudjátok, hogy a pénzüket visszateszik a zsákjukba. Erre nagyon megdöbbennek. Az a kemény József megsimogat minket? Az a kemény József idonként megérezteti a szeretetét? Félni kezdenek.
Nagyon sokszor akkor kezdek félni, amikor érdemtelenül, minden gonoszságom ellenére Isten megajándékoz, megsimogat. Bárcsak megéreznéd ezt a mérhetetlen szeretetet, amelyik csak addig tart benne a présben, amíg feltétlenül kell. Addigra bunlátásra jutsz, és ki tudod mondani a teljes igazságot.
Imádkozzunk!
Uram, tudod, hogy az úton vagyunk. Elindultunk Feléd. Tudod, mi az, ami most történik bennünk. Kérünk, hozd világosságra a mély és elrejtett dolgokat. Kérünk, ellene ne álljunk annak, hogy napfényre hozz mindent a sötétségbol. Áldj meg azzal, hogy egyszeruen, oszintén, megtörténhessen minden, amiért idehoztál. Áldd meg a mai napot, segíts engedni mindenben.
Ámen.