“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A GÍRÁK (3/5)
Féltem Tőled
“És jött egy másik, mondván: Uram, ímhol a te gírád, melyet egy keszkenoben eltéve tartottam. Mert féltem toled, mivelhogy kemény ember vagy: elveszed amit nem te tettél el, és aratod, amit nem te vetettél.
Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, amit nem én tettem el, és aratom, amit nem én vetettem.” Lk 19,20-22
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy ezen a reggelen is kitárva vár a karod. Köszönjük, hogy mindenkit vársz, aki Hozzád jön. Könyörülj rajtunk, hogy ezt az életet, amit a földön élünk, arra használhassuk, amire adtad, hogy örök életünk lehessen, az Úr Jézus Krisztus érdeméért. Áldd meg a napunkat, segíts, hogy amit megértünk, abban tudjunk engedelmeskedni. Hiszen áldásod csak akkor lehet a mienk, ha engedelmeskedünk.
Ámen.
Emlékezzünk történetünk elejére. Egy nemes ember elment, hogy országot vegyen. A nagy harc, amibe Jézus Krisztus fogott, elvégzodött a kereszten. Számodra is megvette Jézus Isten országát.
Igénk elmondta, hogy voltak alattvalói, akik nem akarták, hogy uralkodjon felettük. Nem tartozol-e még mindig azok közé, akik soha nem fogadták el Isten uralmát életük fölött? Még mindig tudnak mindent, és nem valóság, hogy uruk az Úr. Valaki azt mondta: ne mondd ki azt a szót, hogy Uram, amíg alá nem rendelted magad Istennek, mert különben hazugság. Akik nem akarták, hogy uralkodjon felettük, azokra azt mondta Jézus, hogy ellenségei. Lehet, hogy sok mindent hallottak, de Jézus nem lett Úr az életük fölött. Örök halált kapnak az O alattvalói, akik az O ellenségei.
Láttuk a két elso szolgát, akik jöttek, és elmondták, mi az, amit nyertek. Mindegy, hogy ötöt, vagy tízet. Az Úr mindkettonek azt mondta: Jól van.
Elso nap megértettük, mi a különbség a tálentum és a gíra között. A gíra a kegyelem, amit minden szolga egyformán kapott. A tálentum a kegyelmi ajándék, amiben különbség van. Van aki ötöt kapott, van aki kettot, és van, aki egyet. Különféle kegyelmi ajándékot kapnak Isten szolgái, és különféle mértékben.
Most a gírákról van szó, a kegyelemrol, amit mindenki, aki megismeri Jézust, egyformán kap. Egyet kapott mind, és ezzel kellet elszámolnia. Az Ige nem azt mondja, hogy jött egy második, vagy harmadik, hanem: “Jött egy másik”. Gondoljunk arra, nem én vagyok ez a másik? Ez volt, amit mondott a gazdának: “Uram, ímhol a Te gírád.” Nem vesztettem el, megoriztem, megvan. Egy kemény megvan! “Uram, ímhol a Te gírád, melyet egy keszkenoben eltéve tartottam.” Néha nézegethetem is a keszkenoben. Talán néha meg is mutatom másnak, nagyra is vagyok vele.
A gazda azért adta, hogy: “Kereskedjetek míg megjövök.” Ez volt a célja, amiért adta. A kegyelmi idoben nekem az a dolgom, hogy kereskedjem. Ahogyan tegnap hallottuk, hogy keressem az elveszettet. A gazdának legyünk a kereskedosegédei, aki meg akar tanítani helyesen és jól kereskedni.
Ez az ember nem kereskedett, eltett egy féltve orzött kincset. És most, a számadás napján jön, hogy megvan a gírád, nem vesztettem el. Visszaviszi a gírát. Rettenetes, hogy ez az ember szolgája volt, nem az alattvalók közé tartozott, akikre azt mondta, hogy az ellenségeim. Egy szolga, valaki, aki kegyelmet kapott, egy ember, aki értékelte, keszkenobe tette, talán nagyon sokszor dicsekedett is vele, és mégsem volt jó, amit tett. Meg is mondja, miért vigyázott rá: “Mert féltem toled.”
Megdöbbento mondat ez, amire hivatkozott: “Mert féltem toled, mivelhogy kemény ember vagy, elveszed, amit nem te tettél el, és aratod, amit nem te vetettél.” Az egyetlen komoly bune ennek az embernek az Istenrol alkotott képe volt. Torzképe volt Istenrol. Ördög festette istenképe volt. Nem tudom, milyen képed van Istenrol? Vajon szerinted is kemény, úgy látod, hogy jó vigyázni? Úgy gondolod, hogy többet követel, mint amit adott? Ezt a képet rajzolja itt elénk az Ördög, hogy amit Isten adott, nem lehet megtartani.
Annyian mondták már el, mikor az Úrról, a kegyelemrol beszéltem, – jó, szép, de nem lehet megtartani, magas a követelmény.
Rettenetes ez a mondat: “Elveszed, amit nem te tettél el, és ott is aratsz, ahol nem vetettél.” Sokat vársz tolem, de ez nekem nem megy. Egyszer megpróbáltam, többször nem próbálom, mert rájöttem: kemény vagy. Túl szigorú ez az egész hívo élet, ezt nem tudom élni. A legtöbb embernek ez a véleménye Istenrol, és az O útjáról. Az elso komoly dolog, amit szeretnék mondani: nem lehet megtartani, mert nem is akarod. Sokszor beszéltünk a Tízparancsolatról, az ünnep megszentelésérol. Mindig odajutottak, hogy ezt nem lehet megtartani, amikor az asszonyok is dolgoznak. Mikor mossak, mikor csináljam az otthoni munkát, mikor takarítsak?! Ez már az a mondat, hogy kemény ember vagy, ott is akarsz aratni, ahol nem vetettél.
Egyszer, amikor a testvérek nagyon fel voltak ezen háborodova, azt kérdeztem: amikor ünnepen eloször fogsz dolgozni, és tudnád, hogy meghal a gyereked, meg tudnád tartani? Döbbent csend, aztán megállapították: persze, hogy megtartanám. Látjátok, Isten szava nem elég ok nekem arra, hogy a vasárnapot megszenteljem. Ha volna egy komoly ok, akkor vigyáznék, hogy egy hajszálat se érintsek. Azért nem tudod megtartani, mert nem is akarod. Nekünk a bajunk az akaratunkban van. Van, amikor igazán akarom, és mégsem megy. Volt-e már ilyen az életedben, hogy nagyon akartad, és nem sikerült? Elhatároztad, mindent rátettél, eldöntötted, hogy soha többé nem, – és megint csak megtetted. Az elso ok, hogy nem is akarom, de a másik ok, hogy nem is tudom. Akkor keseredik el az ember amikor igazán akarja, és kiderül, hogy nem tudom. Akkor kimondom, hogy abbahagyom, nem tudok úgy élni, ahogyan Isten kívánja.
A Római levélbol szeretnék egy példát mondani. Arról beszél, hogy egy asszonynak kemény, szigorú férje volt. A Biblia szerint a férj a törvény. Az asszony akárhogyan erolködött, nem tudott eleget tenni a férj követelményének, valami mindig rossz volt. Mindent föltett arra, hogy a férj megelégedett legyen, de ezt soha nem érte el. A Lukács 17,10 azt mondja: “Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”
A példa szerint meghalt a férj, és az asszony hozzáment egy másik férfihez, aki pontosan olyan precíz volt, mint az elso. De valami mégis más volt. A második férj maga csinált meg mindent, és az asszony nagyon boldog volt. Nem kellett erolködnie, akarnia azt, amit nem tudott. Volt valaki, aki helyette mindent megcsinált.
A Biblia szerint az elso férj a törvény, a második Jézus. “Ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek…” (Róm 7,4). Eddig talán csak a törvényt ismertétek, az Istent, mint követelo Istent. “Féltem toled.” A szolga, aki ezt mondta, nem ismerte az Urat, és ez a borzasztó. Csak a törvényt ismerte, és a törvénynek igaza van, a törvény szent és igaz, – csak éppen nem tudom megtartani.
A törvény betöltése a szeretet. Ez a legrettenetesebb, hogy szeretni sem tudok. A Biblia azt mondja, hogy aki nem szereti az atyjafiát, a halálban marad. Mindig van egy ember, akit nem tudok szeretni. Egyszer odatettem ujjamat a János levelében erre az Igére: “Aki gyulöli az o atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna obenne.” (1Jn 3,15). Ha megfeszülök sem tudom szeretni. Ha nincs a közelemben, szeretem, de ha meglátom, összeszorul bennem valami, és megint képtelen vagyok szeretni. Akkor azt mondtam: ezen a igén fogok elkárhozni. Honnan vegyek szeretetet? – nem megy, nem tudom szeretni.
Talán más is volt már, amire ráébredtetek, hogy nem megy. Hány asszony mondta már el, az a baj, hogy visszafeleselek a férjemnek. Elhatároztam, soha többé nem teszem. Amikor legközelebb részegen jött haza, vagy valamit mondott, megint nem tudtam hallgatni, csendben maradni.
Aki csak a törvényt ismeri, nagyon hamar odajut, hogy kemény út az Isten útja! Olyan kemény, amin ha megfeszülök sem tudok járni. Nem ismered a második férjet. A törvény korában élünk, ebben a kemény korban. De eljött Jézus! Hát kemény Isten az, aki úgy szerette a világot, hogy az O Egyszülött Fiát adta érted?! Kemény Isten az, aki Jézust kínos kereszthalálra adta?! Gondolj a saját gyermekedre, – odaadnád bármiért? Kemény az az Isten, Aki Fiát adta érted?! Jézus így beszél a törvényrol: “Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint, gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az o szívében. (Mt 5,27-28). Kemény dolgokat mond Jézus. “Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felol, fordítsd felé a másik orcádat is.” (Mt 5,38-39). Azonnal azt mondjuk, hogy ezt nem lehet megtenni!
Jézus nemcsak mondta, – meg is tette, pontosan úgy, ahogyan követelte. Lásd meg ma, hogy akinek egyik arcát arcul ütötték ott a fopap elott, a másik arcát odatartotta Pilátus elott, amikor a vitézek csúfolják és ütik. Gondoljunk arra, hogy akit egy mérföld útra kényszerítettek, elmegy a másodikig, a keresztig. Jézus mindent beteljesített, amit mondott, – helyetted. Jézus azt mondja, hogy nem a törvény eltörlésére jöttem, hanem a törvény betöltésére. Ugyanazt mondom, amit az egész Ószövetség mond, csak betöltöm azt, – az enyéim helyett.
Jézus azt mondta: “Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6). Látod, hogy betöltötte helyetted az igazságot? Az O igazsága a tied. Valaha átélted-e ezt igazán? Azt hiszem, Luther Márton mondta: Jézus, én vagyok a Te bunöd és Te vagy az én igazságom. Jézus annyira eggyé lett veled, hogy vállalta a buneidet, és adta az O igazságát. Fölvette a piszkos ruhát, a bunnel beszennyezett életedet, és rád adta az O tiszta ruháját.
Hozzámentél-e a második férjhez? Ennek a hétnek semmi más mondanivalója nincs, minthogy legyél az Övé. Valaki ma megkéri a kezedet. Voltál-e boldog menyasszony? Nagyon sok asszony volt menyasszony, de akkor sem volt boldog. Sejtette, hogy ez sem fog segíteni. Most olyan valaki kéri a kezedet, Aki eggyé akar lenni veled, át akarja venni az egész rossz természetedet, és helyette adni akarja az övét.
Nézd a kegyelmes Istent! Mered-e még mondani, hogy kemény Isten ez, aki a Tízparancsolatot adta, és aki mindent követel? Mered-e még mondani, amikor fölnézel a keresztre, és amikor meglátod, hogy Isten Jézusban mindennel megajándékozott? Istennek egyetlen ajándéka van: Jézus. Több nincs! Hiába kérsz akármit, nem fogod megkapni. Hiába sírsz, könyörögsz, térdelsz, Jézuson kívül nem ad türelmet, szeretetet, békességet, örömöt, – semmit. Ha neked Jézus nem kell, akkor neked semmi nem kell. Akkor úgy fogsz meghalni, ahogyan Jézus mondta: “A ti buneitekben fogtok meghalni” (Jn 8,21), – mert akit Isten adott, az neked nem kell. A buneidben halsz meg, és a kárhozatban ébredsz fel, ha visszautasítod Isten egyetlen ajándékát, Jézust.
Isten azt akarja, hogy ennek a hétnek a végén kézfogó legyen. Szeretném, ha kézenfogva jönnél Vele az úrasztalához. Amikor a Biblia a házasságról beszél, utána elmondja: de én a Krisztusról, és az övéirol beszélek.
Ha tudnátok, mit siránkoznak lányok, hogy társ nélkül nem tudok élni. Ember, hát adott az Isten! De most mindenáron szerzel magadnak valakit, és ezzel tönkreteszed az életedet. Fogadd el Ot, akit Isten adott. Hidd el, Vele minden megoldódik, és akkor még a földi társadat is el tudod viselni. Nagyon kérlek, hallgasd meg Isten kéro szavát.
Isten vetett, és csak ott akar aratni, ahol vetett. Így írja a János 12,24: “Ha a földbe esett gabonamag el nem hal,” – Jézus önmagáról beszél. Isten az O Egyszülött Fiát karácsonykor vetette ebbe a világba, és húsvétkor a földbe. Jézus nemcsak megszületett, meg is halt. Soha nem felejtem el, mikor egy nagyszombaton azt kellett mondanom: Testvérek, örömhírt közlök veletek: Jézus meghalt! Lélegzet visszafojtva nézett rám a gyülekezet, hogy milyen örömhír ez?!
Eloször mindent megtett az Ördög azért, hogy meg ne szülessen, aztán azért, hogy ez a Gyermek életben ne maradjon. Emlékezzünk Heródesre, és azokra, akik mindent elkövettek ellene. Aztán azért tett meg mindent az Ördög, hogy Jézus leszálljon a keresztrol, nehogy váltsághalált haljon. Nehogy megrendüljön az Ördög birodalma. Nehogy az Ördögnek, a bunnek és halálnak foglyai megszabaduljanak. Ezért kellett nagyszombaton örömmel elmondanom, hogy Jézust az Ördög nem tudta visszatartani, – földbe került. A gabonamag földbeesett, és új élet lett belole, – a tiéd, és az enyém.
Isten vetett, és aratni akar. Véres vetést vetett! De boldog aratással akar aratni. Isten azt akarja, hogy itt boldog aratás legyen, hogy gyümölcse lehess az O vetésének.
Jó volna egyszer komolyan megérteni, hogy mit aratok az úrvacsorában. Nemcsak az O vérét, amelyik eltörli a múltamat, hanem az O testét is, ami a jelened és a jövod. Az élet! Tudjátok, mi az élet? Nem jól kérdeztem – tudjátok, hogy Ki az élet? Jézus Krisztus! O akar nekünk életet adni. Az O életét, amelyik itt lakik bent, a szívedben. Benne minden megvan, amire szükséged van. Jézussal együtt minden az enyém! Jézus nélkül semmi. Elfogadod-e most az Istennek egyetlen, csodálatos ajándékát? O mindent belevetett a földbe, az életedbe, csak fogadd be Ot! Nyisd meg egészen a szívedet, hogy betölthessen a szeretete.
A földbeesett gabonamag elhalt, és szeretne sok gyümölcsöt teremni. Évezredeken keresztül sok gyümölcsöt. Hadd mondjam újra, – téged keres, és téged vár, hogy ne maradjon meg ez a rettenetes istenképed, amit itt ez az egy ember elmond.
Az Úr elmondja: “A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga.” Amilyennek ismersz engem, olyan leszek. Ha megmaradsz ennél az istenképnél, neked is ezt mondja. Olyan lesz Isten hozzád, amilyennek megismerted. Ha itt a földön nem borultál le elotte, egyszer, az ítéletkor fogsz leborulni. Ott majd minden térd meghajlik Jézus elott, csak lehet, hogy recsegve, ropogva, majd az örök kárhozatba.
Ma, ha az O szavát hallod, meg ne keményítsd a szívedet! Valaki szeret, és boldoggá akar tenni. Ne mondj Jézusnak nemet.
Imádkozzunk!
Szeretnénk áldani Uram, hogy nem olyan vagy, amilyennek az Ördög lefest. Segíts, hogy soha ne higgyünk neki. Kérünk, hogy ezt a rettenetes istenképet ma végleg dobjuk ki az életünkbol. Kérünk, segíts, hogy elfogadjuk azt az Istenképet, Akit adtál. Köszönjük, hogy azt mondtad, hogy Jézus a láthatatlan Isten képe. Köszönjük, Édesatyánk, hogy olyan vagy, amilyennek kijelentetted magad a kereszten. Áldunk, hogy megismerhetünk, hogy befogadhatunk, és hordozhatunk ebben a világban. Áldj meg mindnyájunkat, adj teljes Hozzád térést. Hadd dicsoíttessék bennünk a neved.
Ámen.