“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A GÍRÁK (4/5)
Pénzváltók asztala
“Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van.
És mondának néki: Uram, tíz gírája van!” Lk 19,23-25
Imádkozzunk!
Urunk, köszönjük, hogy minden ítéleted csak azért van, hogy a kegyelemhez vigyen. Légy segítségül, hogy teljes szívvel, bunös szívvel odajárulhassunk a Golgota keresztjéhez. Kérünk, áldd meg a napunkat, hogy valóban irgalmasságot nyerjünk alkalmas idoben. Köszönjük, hogy most még az alkalmas idoben élünk. Hadd történhessen hát meg bennünk minden, amiért idehoztál. Urunk, szólíts meg bennünket!
Ámen.
A mai igerészünk így kezdodik: “Miért nem adtad az én pénzemet a pénzváltók asztalára?” Isten pénze drága pénz. Milyen nagyon drágán szerezte meg számodra Jézus a kegyelmet és bocsánatot.
Mit csináltál Isten pénzével? Ez az egyetlen kérdés hangzik majd mindnyájunk felé, amikor megjelenünk Isten királyi széke elott. Mit csináltál azzal a kegyelemmel, amit kaptál? Isten számon kéri. Nem a szolgáké volt pénz. Megkérdezi, hogy miért nem adtad a pénzváltók asztalára? Ezt a pénzt csak úgy lehet használni, ha a pénzváltók asztalára kerül. Olyan ez, mintha valaki megjelenne Magyarországon, és csak dollárja volna. Nem tud azon venni semmit. El kell mennie a pénzváltókhoz, és át kell váltania pénzét az itt használatos pénzre.
Testvér, ha nem váltod át a kegyelmet az élet hétköznapi aprópénzére, soha nem fog gyümölcsöt teremni. Nagy szavakkal nem lehet elérni semmit. Ez olyan pénz, ami a világban használatos, emberek között. Szeretnénk megnézni, mire kell váltanunk Istennek a kimondhatatlan nagy szeretetét. Szeretnék beszélni az aprópénzrol. A legapróbb, amire válthatod: a figyelem. Nagyon aprópénz, csak egy szó, egy mozdulat, – de valaki már megérzett, megtapasztalt valamit Isten szeretetébol. A másik ember iránti figyelem. Együtt laktok, egy szobában, vajon váltod-e Isten apró kegyelmét, aprópénzét, hogy észreveszed a másikat, hogy mire van szüksége? Átéltétek-e már, mennyire jól esik a figyelem, mennyire megsimogat, érzem rajta Isten szeretetét. Ez az aprópénz nagyon kicsi, mégis, nagyon kellene használni.
A Biblia szerint a Lélek gyümölcsei közé tartozik a szívesség. Milyen ritka gyümölcs, hogy valakinek szíve legyen a másik ember számára. Észreveszi, megérti, olyat tesz, ami szívesség. Így is mondhatnám, hogy kedvesség. Egy kedves szó mennyit segít az emberen. Nagyon aprópénz, nem sokba kerül, és mindenféle együttélésben használhatod. Amint váltod az aprópénzt, megjelenik Jézus, és egészen más lesz a légkör. Váltsd azt az óriási kegyelmet szívességgé, figyelemmé, apró, kicsi, kedves mondatokká. Mennyi alkalmad volna egy-egy kedves mondatot szólni, amikor látod, hogy valaki szomorú. Hidd el, azonnal vágyódna, és amikor majd Jézusról beszélsz vele, nyitott ajtót találsz. De ha szeretetlen vagy, bezáródik az ajtó. Milyen sokat jelent egy simogató mozdulat. Talán valaki leejt valamit, felveszem helyette. Elveszem az akadályt valaki útjából, amikor menni akar.
Magam életébol mondom, amikor még kalauz voltam, egyik utas dühös volt a másikra, hogy pont ide tette ezt a táskát? Azt mondtam: Istenem, szegény ember otthon biztos valami nehezet élt át, és dühösen jött el otthonról. Jó volt semmit nem mondani, csak megkérdezni: Tessék mondani, hova tehetem a táskát? Egy pillanat alatt megváltozott benne minden. Csak egy szó, – mibe kerül ez nekem, – és mibe kerül neki? Soha ne viszonozd gorombasággal a gorombaságot, haraggal a haragot. Isten rengeteg alkalmat ad csak egyetlen napon is. Emberek nem értik meg a kegyelmet, de megértik a figyelmet. Bár semmi más ne lenne az életed, minthogy láthatnák benned a Krisztust.
Egy másik pénzegység, amirol beszélni szeretnék, a segítés. Ez már nagyobb összegu pénz, kerül valamibe. A szívesség nem sokba kerül, csak oda kell figyelni. A segítés sokszor idobe kerül. A segítésnek sokszor meg kell fizetni az árát. Talán benned is ott van, hogy nekem nincs idom. Ezzel vagyunk tele, hogy nem érek rá. Pedig a segítés, akárcsak egy beszélgetés is, hogy valakit meghallgassak, idobe kerül. Inkább lerázod. Túl drága az idod.
Bár meglátnád most, hogy Isten mindennel kapcsolatban, amit Neki adsz, harminc, hatvan, száz annyival válaszol. Ha egyszer lesz idod az emberek számára, akkor nem leszel olyan idoszukében, mint most. Akkor látni fogod, – Istenem, mindenre van idom, gazdag vagyok idoben.
Eszembe jut egy híres ember, Bodelschwing. Rengeteg szolgálata volt. Az akkori idok legelfoglaltabb embere volt. Amikor valaki hozzá belépett, akkor az illeto úgy érezte, senki más ember nincs, csak o. A teljes figyelmét erre az egy emberre fordította, mintha semmi más dolga nem volna. Senki nem érezte, hogy ez az ember siet. Amikor adott valakinek a drága pénzébol, amikor felváltotta ezt a pénzt, akkor egészen felváltotta.
Jézus így mondja: “Beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.” (Mt 25,43b). Jaj, nincs idom! Pedig kell, hogy legyen ido, és van is. Amit Isten akar, arra mindig van ido. Soha ne hivatkozz a munkádra, hanem váltsd a kegyelmet! Jézusnak volt ideje akkor, amikor hívta Jairus, hogy haldoklik a leánya, és amikor a vérfolyásos asszony, hátulról éríntve Jézust meggyógyult, volt ideje elorehívni, hogy elmondjon mindent igazán. Amikor Jairus szolgái rohantak, hogy “Leányod meghalt, ne fáraszd a Mestert” (Mk 5,35), Jézusnak volt ideje nyugodtan odamenni, hogy azt a másik szolgálatot is elvégezze. Megint úgy, mintha a földön senki más nem lenne, mint ez a nyomorult apa, és a halott leánya.
Szeretném, ha ezt a szót végleg elfelejtenénk, hogy nincs idom. Van idod, mert Isten adott. Jézabelnek a legveszedelmesebb pillanatban mondja az Ige: “Adtam néki idot is, hogy megtérjen.” (Jel 2,21). Adott idot mindenre, arra, hogy váltsd a kegyelmet ennek a világnak az érvényes aprópénzére. Újra mondom, az ido nagyon drága pénz, és egyszer számon kérik toled, mire költötted? Egy szilveszterkor arról beszélgettünk, hogy mire volt idom az elmúlt évben. Megdöbbenten néztem, volt idom haragudni, mérgelodni, veszekedni. De arra nem volt idom, hogy akiket Isten rám bízott, azokért imádkozzam.
Jó volna, ha az lenne az alapállásod, hogy van idom boven, telik az örökkévalóságból. Nagyon sok ember ebben a kis hatvan-nyolcvan évében él. Ha Jézusé vagy, az örökkévalóságban vagy. Boven van idod. Jó volna, ha ilyen bovölködo ember lehetnél. Ha az a szolga felváltotta volna a gíráját, boven lett volna pénze mindig. Nemrég olvastam az Igét: “Aki szuken vet szuken is arat.” (2Kor 9,6). Milyen rettenetes, ha szukmarkú vagy az idovel. Vigyázz, ne hogy azoktól vedd el az idot, akiknek Isten adta. “Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet!” (Péld 3,27). Talán többször is meglátogathatnád a szüleidet. Jaj, de nem érek rá. Lehet, hogy már volna idod, csak éppen nincsenek az élok sorában. Isten most megkérdezi: Mit vettél a pénzeden, mire használtad? Vajon odaadtad a pénzváltók asztalára?
Ez az egyik, amit mondani szoktunk, hogy nincs idom, a másik pedig, hogy nincs erom. Ez is drágább már, mint a figyelem, ami csak egy szóba kerül. A segítés egyik formája, hogy elmegyek, és megteszek valamit. De általában azt mondjuk, hogy van nekem elég dolgom. Ha négy kezem volna sem tudnám elvégezni. Most menjek valahová, hogy valakinek kimossak, hogy egy betegen segítsek? Nekem is van mosnivalóm, – hogyan menjek máshoz?
Emlékezzünk arra az özvegyre, akinek Illés azt mondotta: “Hozz kérlek egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam. De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben. Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marék lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és hazamegyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük, és azután meghaljunk. Monda pedig Illés néki: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint, de mindazáltal nékem süss eloször egy kis pogácsát, és hozd ide, magadnak és a fiadnak pedig azután süss. Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt nem fogy el, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esot ád a földnek színére. És o elment, és az Illés beszéde szerint cselekedett, és evett mind ez, mind amaz, mindannak háznépe, naponként. A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott Illés által.” (1Kir 17,10-16). Nem fog elfogyni sem az erod, sem az idod, ha engedelmeskedsz. Volt-e már úgy, hogy megtetted, és olyan erovel jöttél vissza, hogy otthon is könnyedén megcsináltál mindent? Erot nyersz azon keresztül, ha engedelmeskedsz az Úrnak. Nem elfogy az erod, hanem hihetetlenül megno, amikor az Úrnak engedelmeskedve teszel meg valamit.
Jézus így mondja: “Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az O dolgát elvégezzem.” (Jn 4,34). Ha ezt cselekszed, mindig jól lakott ember leszel lelkileg. Egyszeruen mindent bíró erovel erosít meg, mert miközben engedelmeskedsz, belülrol erosödsz, és megelégedett ember leszel. Az a baj, hogy mi szeretet-éhes emberek vagyunk, és ezért vagyunk erotelenek. “Az Úrnak öröme a ti erosségetek.” (Neh 8,10). Amikor örömöd van az Úrban, olyan erod van, hogy hegyeket tudsz megmozdítani. Eloször a másiknak add az erod, és majd a maradékból élj te, és a családod. Ez legyen mindig a sorrend, mert innen nyered az erot. Hányszor mondtam valamire, hogy ezt már Isten sem kívánhatja tolem. De amikor megtettem, átéltem: “Mindenre van erom a Krisztusban, aki engem megerosít.” (Fil 4,13). Hajlandó vagy-e azt, amit kaptál, az erodet, odaadni annak, akinek szüksége van rá? Tedd meg, ami rajtad múlik, a többi az Úr dolga.
A harmadik fajta pénzváltás, amikor anyagiakra kell váltani Istennek drága pénzét, azt a gírát, azt a kegyelmet, amit kaptál. Szeretném, ha hallanád az ítéletet, amit Jézus a bal keze felol állókhoz szól: “Éheztem, és nem adtatok ennem, szomjúhoztam, és nem adtatok innom. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem, mezítelen voltam és nem ruháztatok meg engem, beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.” (Mt 25,42-43). Mind olyan dolgokat sorol Jézus, amiket elmulasztottunk.
Ma reggel egy gyerekkori mese jutott eszembe. Ez a mese arról szólt, hogy egy kislány mindenét odaadta a rászorulóknak. A végén az alsó ruháját is. Aztán ott állt teljesen ruhátlanul egy erdoben. A falevelek hullottak reá, csupa aranyból. A kislány csak nézte: minden tele van arannyal. Ha odaadnád az utolsót is, amit talán nagyon szeretsz, rád is hullana az arany, Isten kegyelmének, szeretetének minden ajándéka.
Az Ézsaiás könyvébol szeretnék néhány verset elolvasni: “Hát nem az-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsássad az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezonek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz felruházzad, és tested elott el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod elotted jár, az Úr dicsosége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és O azt mondja: ímé, itt vagyok. Ha elveted közüled az igát, és megszunsz ujjal mutogatni, és hamisságot beszélni, Ha odaadod utolsó falatodat az éhezonek, és az elepedt lelkut megelégíted, feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, és megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerosíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.” (Ézs 58,6-11). Látod, hullik az arany. Minden olyan dolog, amit soha nem tudnál megszerezni. A 12. vers mondja: “És megépítik fiaid a régi romokat…” Mondja tovább mindazt, amire az ember szíve úgy vágyik, hogy bárcsak megtörténne.
Merjed odaadni az utolsó falatodat az éhezonek, akár testileg, akár lelkileg. Lehet, hogy pénzt kellene. De annyira sajnálod, hogy mi lesz akkor velem, nekem is kell. Az özvegyasszony az utolsó fillérjét tette a perselybe, és az Úr Jézusnak szerzett vele örömöt. Jézust ezek elégítik ki, ezek a komoly, Neki odaszánt dolgok, amit nekem sem volt olyan könnyu megtenni.
A bujdosót a házadba behívtad-e már? Van-e nyitott ajtó elottük? Vagy félted a szonyeget, a fényezett parkettát? Látjuk már, hogy semminket nem tudjuk adni? Azt mondja a Biblia: “A vendégszeretetrol el ne felejtkezzetek, mert ezáltal némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg.” (Zsid 13,1). Most már láthatod, mire kellene váltani ezt a nagy kegyelmet a gyakorlati életedben. Hiába beszélsz szép szólamokat, ha a gyakorlat egészen más. Ha így maradsz, Isten nem tud veled mit kezdeni.
A legkomolyabbat szeretném még mondani. Lehet, hogy mindent megteszel, de a szíved nincs benne. Isten a szívedet kéri, hogy szétoszthassa azok között, akik arra rászorulnak. Azt mondja Jézus: “Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Mt 25,40). Adod-e a szeretetet mindennel együtt, amit adsz? Ott van-e mellette mindig a szeretet, amire mindenki éhes, jobban, mint a kenyérre? Adod-e, széttöröd-e magadat, nemcsak az erodet, idodet, pénzedet, hanem önmagadat?! Tudsz-e együtt sírni, együtt érezni a másik emberrel? Ez az, amire elsosorban szüksége van annyi mindenkinek ezen a világon. Mered-e törni, osztani ebben a világban a szegények között? Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak: “Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyországban, és jer, kövess engem.” (Lk 18,22).
Van-e türelmed a másik ember számára? Ha szeretem a másikat, akkor tudom, hogy mire van szüksége. Gondoljunk csak a samaritánusra, pontosan tudta, hogy a megsebesített emberrel mit tegyen. A pap és a lévita tovább tudott menni. Sokszor úgy érzem, én vagyok az a pap, vagy lévita, aki észre sem veszi, mire van a másiknak szüksége. Ha szereted a másik embert, akkor be tudod kötözni. Ha kell, bort öntesz a sebeibe, – még ha sikolt is, mert arra van szüksége. Van-e szíved a másik ember számára, hogy ítéletet és kegyelmet mondj úgy, ahogyan kell.
Az evangélium az ítélet és kegyelem üzenete. Az Úr Jézus drága pénze nagyon komoly és szent dolog. O az életét veszélyeztette és adta. Azt mondja az Ige: Mi is kötelesek vagyunk életünket adni felebarátainkért. Talán, ha úgy érzed, hogy rosszul vagyok, és mégis menni kell, nem számít, hogy velem mi lesz. Hajlandó vagy-e magadat veszélyeztetni? Pál mondja: “Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.” (2Kor 4,11). Így mondja késobb: “Nagy örömest áldozom, és esem áldozatul a ti lelketekért.” (2Kor 12,15).
A mai igeszakasz vége azt mondja: “Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?” Milyen borzasztó, hogy az életed nem kamatozik. Nincs gyümölcs! Nézz fel most komolyan az Úrra, és színe elott lásd meg, hogy van-e az életednek gyümölcse? Hogy fogsz majd megállni Elotte?! Van egy ének: “Üres kézzel kell-e mennem, S állanom az Úr elé? Nincs kalász, mit én arattam, S amit nyújtanék Felé?” Életedben ez a hatalmas összeg, a gíra, nem kamatozik?!
Jézus visszajön, hogy szolgáival elszámoljon. Nem leszel-e vajon az a másik, akire az Ige azt mondja, hogy szolgái voltak, de gyümölcsük nem volt. Adod-e magadat mindenestol annak a Jézusnak, aki nem sajnált érted keresztre menni, aki odatartotta hátát a veroknek, orcáját a szaggatóknak? Aki odafeküdt a keresztre, és kezét-lábát engedte átszögezni? Látod, testileg, lelkileg mindent odaadott. Hogy fogod Ot követni, ha magadat szereted? Nagyon kérlek, hogy ne tedd keszkenobe az életedet! Ne féltsd annyira. Ne mondd, hogy itt fáj, ott fáj. Mindig szomorú vagyok, ha Isten gyermekei tele vannak panasszal. Ne légy keszkenobe rejtett élet!
A szolgától elvették a gírát. Vigyázz, el ne veszítsd azt, amit eddig kaptál!
Imádkozzunk!
Bocsásd meg Uram, hogy olyan sokszor féltem magamat. Sokszor féltettem az eromet, egészségemet. Bocsásd meg Jézus Krisztus, hogy sokszor nem követlek igazán és teljes szívvel. Bocsásd meg, hogy életveszélyes helyzetekben, amikor komolyan baj volt, sokszor továbbmentem. Kérlek, légy segítségül, hogy kövesselek. Taníts meg nyomdokaidban járni. Ha elfogadjuk azt az óriási összeget, azt a drága pénzt, a véreden megszerzett kegyelmet, úgy fogadjuk el, hogy tovább is adhassuk. Áldd meg azokat, akik haszonra veszik át, és akik egyszer majd kévéiket emelve, boldogan mennek Eléd.
Ámen.