“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
HAT NAPPAL HÚSVÉT ELŐTT (4/5)
Idejében cselekedni
“Monda azért Jézus: Hagyj békét néki: az én temetésem idejére tartogatta o ezt. Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.” Jn 12,7-8
Imádkozzunk!
Te látod Urunk igazán, hogy fut az ido. Nemcsak ez a hét, hanem az életünk. Kérünk, taníts meg bennünket idejében cselekedni.
Ámen.
Jézus hat nappal húsvét elott együtt volt az O tanítványaival. Jézus tudta, hogy eljött az O órája. Pontosan tudta, hogy mi fog történni. Ismerte a jövot. Jézus kello idoben szólt, és cselekedett. Azért tudta az idot, mert órája mindig együtt járt Isten órájával. Jó volna nekünk is órát igazítani, mert a mienk vagy siet, és elobb csinálunk dolgokat, vagy késik, és sok mindennel elkésünk. Jussunk el ma oda, hogy figyeljünk arra, mi az, amit Isten akar, hogy cselekedjünk.
A Biblia a Prédikátor könyve 3. részében beszél errol: “Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek, és ideje a meghalásnak, ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett.” (Préd 3,1-2). Ha elolvassátok ezt a részt, meglátjátok, hogy Istennél mindennek rendelt ideje van.
Két ember cselekszik ebben a részben. Az elso a halott, a második a feltámadott ember. Beszéltünk a két asszonyról, Mártáról és Máriáról. Tegnap már beszéltünk a két emberrol: Máriáról és Júdásról. Júdás is cselekedett. Úgy gondolta, elérkezett a cselekvés ideje. Most visszatérünk Máriára, akinek az utolsó lehetoség jött el az igazi szolgálatra. Az utolsó lehetoség Jézus elárulása volt. Két ember mozdult egy napon, egymás mellett. Világos lesz Mária szeretete, a kiöntött drága kenet. A ház megtelt a kenet illatával, és Júdás nem bírta tovább. Eldöntötte, hogy elárulja Jézust.
Máriában is eldolt, amit neki kellett megtennie. Már láttuk, hogy ez az asszony mindent adott. Szerette Jézust. Talán te is mondod, – de csak a száddal. Azt mondja az Ige: “Ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.” (1Jn 3,18). Ez az asszony tudott cselekedni. Megismerte a rendelt idot. Megdöbbento, hogy honnan tudta? Jézus onnan tudta, hogy eljött az O órája, hogy állandó kapcsolata volt az Atyával. Isten szüntelen vezette. Jézus dönto pillanatokban mindig tudta, hogy mit kell tennie.
De Mária is tudta. A hívo élet egyik legkomolyabb titka a vezetés. A legtöbb embernek talán van megváltója, odaadta az Úrnak a múltját, a buneit, megismerte a bunbocsánatot. A múltja ott van a világosságban, de nagyon sokszor a jelene már nem. Nem engedelmeskedik. Most megérthettük, hogy mit jelent az egész életet átadni. Olcsó dolog a múltadat átadni. Persze, az is fájdalmas, mikor ráébredek, hogy mit rontottam el eddigi életemben. De már nehezebb a jelenemet odaadni, és azt kérdezni: “Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?” De még nehezebb, és még kevesebb hívo jut el oda, hogy a jövojét odaadja. A terveit, elképzeléseit, vágyait, mindent, amit elgondolt az élete felol.
Hová jutottál? A múltadra van-e bocsánatod? Valahol olvastam, hogy a gyozelmes élet legnagyobb akadálya a rendezetlen múlt. Az embernek utána nyúl a múltja. Hátulról jönnek a rendezetlen dolgok. Képtelen lépni, mert fogja a múlt. A másik komoly akadálya a gyozelmes életnek, hogy a jelened nem az Övé. A múltadat átadtad, de ma azt teszel, amit akarsz. És még nagyobb akadály, hogy a holnap az enyém. Vannak vágyaid, terveid, ezt fogom csinálni. A jövod! Nagyon szeretném most megértetni veletek, hogy az egész életed sötétben volt, amikor Jézust eloször megláttad. Akkor talán világosságba került a múltad. Amikor egy dolog átjut a jelenbol a múltba, akkor rögtön tudod, hogy ezt nem kellett volna csinálni. Akkor rögtön tudod, hogy másképp kellett volna. Amint megtörtént, megszólal a lelkiismeret: Csak ezt ne mondtam, vagy tettem volna. Amint átjött a sötétségbol a világosságra, csak a múltad van világosságban. Mert csak azt adtad át. Mindent csak akkor fogsz felismerni, amikor múlttá lett. Akkor már visszacsinálnád azt, ami jóvátehetetlen. Csak a múltad az Úré, és sötétség van az egész életed fölött, a jelened és a jövod fölött. Csak abban az egy területben, amit átadtál, abban van világosság.
Vezetése csak annak az embernek van, aki az egész életét átadta. Mária ilyen ember volt. Az Úr szeretné, – ha most ismered meg Ot, – hogy az egész életedet azonnal adnád. A jelent, és a jövot. Hogy lenne vezetésed, hogy ne csak azon az egy területen lenne világosság, hanem az egész életedet beárasztaná Isten világossága. Látnál elore mindent. Emlékeztek arra az emberre, akit az Úr Jézus amikor érintett, először csak távolról látta az embereket, mint valami járkáló fákat. Még egyszer kellett érintenie Jézusnak. Hátha vannak életedben olyan területek, hogy még egyszer kell érintenie az Úrnak, hogy láthass messze, világosan mindent. (Jn 8,25).
Mária a Jézus lábára öntött mindent. Bár azzá lennél most, aki mindent ad. Akkor elkezdodne életedben a vezetés. Akkor világosságban volna a mai napod, és minden. Soha ne keress addig vezetést, amíg nem adtál át mindent igazán. Mária valami nagyon nagy dolgot tudott, amit a tanítványok sem tudtak, az asszonyok sem. Tudta, mikor kell cselekedni. Csak egy mondatot mond Jézus, amivel nekünk is világos lesz: “Az én temetésem idejére tartogatta o ezt.” Ki tudta, hogy hat nap múlva Jézus meghal, és temetés lesz. Mindenki elkésett. A tanítványok húsvét reggelén mentek oda. Az asszonyok húsvét hajnalban érkeztek kenetekkel, amikor már Jézus feltámadt. Egy picit láttok most? Nagyon sokszor mindent késon csinálunk. A temetés után szeretjük azt az embert, aki elment. Akkor tennénk meg vele mindent. Rettenetes ez a szó, hogy késo!
Mária idejében cselekedett. Az Úr most erre szeretne megtanítani, hogy legyen vezetésed, hogy tudd, mikor mit kell tenni. Van, amit csak ma lehet tenni. Ennek a napnak is megvan a rendelt ideje az életedben. Valamit tenned kell, aminek most van az ideje, és soha azután.
Jézus megvédi az asszonyt. Amikor Júdás mondja a magáét, Jézus azt mondja: “Hagyj békét néki.” Jézus védoen nyújtja kezét az asszony fölé. Márk evangéliuma még tovább mondja: “Miért bántjátok ot, jó dolgot cselekedett én velem.” (Mk 14,6). Ezt nem lehetett máskor tenni. Mindenki elkésett, az Ot szereto asszonyok, az Ot követo tanítványok, – csak ez az egyetlen ember, aki Ot igazán szerette, aki mindent odaadott, múltat, jelent, jövot, ot vezethette úgy Isten Szentlelke, hogy tudta, hogy most kell cselekednie. Nem az utolsó vacsorán, egy héttel elotte.
Ez az asszony tudta, hogy mit kell tennie, amit csak akkor lehetett. Olyat tudott, amit talán mi sem tudunk. Amit késobb Isten Pálnak jelentett ki: Vele együtt meghaltunk, Vele együtt eltemettetünk, és Vele együtt feltámadhatunk. Nem értette o ezt, csak a Szentlélek által tudta. A halálára gyujtötte ezt a kenetet, ami nagyon drága volt. Sokszor születésétol haláláig gyujtögette valaki azt a kenetet, amivel megkenik majd. Máriának is el volt téve ez a kenet. Egyszer csak a Jézus testét keni. Nem tudta ez az asszony, hogy az O halála az én halálom. Ha én Jézust elfogadom, nem fogok már meghalni. Betesznek a koporsóba, de az már nem lesz halál. “Aki hisz én bennem, ha meghal is él.” (Jn 11,25). Késobb Mártának mondja ezt az Úr, világosan és érthetoen ott a Lázár sírjánál: “És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?” (Jn 11,26).
Máriától senki nem kérdezte, és o tudta. A kenetet, amit a saját temetésére gyujtött, most Jézus lábaira önti. Erre mondta Júdás, hogy tékozlás. O már tudta, amit Pál sokkal késobb jelentett ki nekünk. Lehet, hogy még mindig nem tudod, hogyha az övé vagy, Vele együtt meghaltam, Vele együtt megfeszíttettem, Vele együtt eltemettek, és Vele együtt feltámadtam egy új életbe. Neked ma lehet halálod, temetésed és feltámadásod, egy napon. Hazamehetsz, mint egy új ember, akinek már nem árt a halál, akiben már Jézus él. Ezt tantétel szerint nem értette meg Mária, – mégis tudta. A kenetet bátran eltékozolta a tanítványok szerint. Mert nemcsak Júdás morgott. Máté és Márk evangéliumában az összes tanítvány zúgolódott. Nem értették, hogy Máriának miért kellett ezt tennie.
Leszel-e az az asszony, aki ezt ma megérti? Jézus védi, – hagyjatok néki békét. Többet ért o nálatok. Világosan elmondja, amit csak innen tudunk: Az én temetésem idejére cselekedte o ezt. Tudja, hogy eljön majd a temetése, és senki nem fogja Ot megkenni, mert mindenki elkésik. Akkor van valaminek rendelt ideje, amikor Isten téged arra indít. Csak O tudja megmondani, hogy minek van most ideje. Ha az egész életedet átadtad, akkor az egész életeden ragyog az Isten világossága. Akkor tudod a múltad rendezni, a jelenedben Vele járni, és jövodet egészen a kezébe tenni.
Valamelyik kis prófétánál egy olyan megdöbbento kérdés van: Most van az ideje annak, hogy házakat vegyetek? Most van az ideje annak, hogy gazdagodjatok? Jakab pedig világosan elmondja: “Kincseket gyujtöttetek az utolsó napokban!” (Jak 5,3b). Testvér, az utolsó napokban élünk! Hiszen minden ember egy kicsit lát. Láthatja, hogy “Idonk fut egyre sebesen”, Jézus visszajön! Mivel foglalkozol az utolsó idokben? Építkezel, szépítkezel? Adsz és veszel? Csinálod a magad semmi kis dolgait, ahelyett, hogy kincseket gyujtenél a jövore. “Ne gyujtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják.” (Mt 6,19). Az Úr tudja, hogy minek van most az ideje. Vigyázz, mert elmúlik az ido! Hat nappal húsvét elott, hogy Jézust megkenjék az O halálára. Egyetlen ember tudta ezt, aki az egész életét odaadta Neki.
Még egy komoly mondatot mond Jézus, jó volna megjegyezni: “Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.” Van dolog, amit nem mindenkor lehet csinálni. Aminek most van a rendelt ideje, hogy abból megtérjél, – tedd meg! Lehet, hogy nagy tétlenül ülsz itt egész héten, hogy én már megtértem. De van, aminek most van az ideje. Nem mondhatod magadban, hogy majd otthon elintézek mindent. Nem lehet mindenkor! Lehet, hogy neked szólt már az Úr egyszer, kétszer. Nagyon kérlek, vigyázz, mert nem mindenkor lehet megtérni, hanem amikor annak ideje van. Vannak dolgok, amiket most értettél meg, vannak bunök, amiket most láttál meg. El ne mulaszd a rendelt idot. Szabadulj meg attól, amitol most kell. Lehet, hogy az anyagi életed ajtaja elott most zörget Jézus. Azért hallottál tegnap a pénzrol. Talán a házaséleted ajtaja elott zörget. Van még csukott ajtó nálad? Rettenetesek a csukott ajtók. Lehet, hogy valakivel rendezni kellett volna valamit, de becsukódott az a szempár, vagy becsukódott az a fül, aminek mondani kellett volna, mielőtt becsukódott az a koporsó. Hány ember áll szerettei koporsója mellett azzal az iszonyú váddal a szívében, hogy késo. Valamit nem tettem meg idejében. Az egyik legrettenetesebb szó ez, hogy késo.
Emlékszünk a tíz szuz példázatára, ok is vettek olajat, ok is be akartak menni. Egyetlen borzalmas dolog volt, hogy elkéstek. Egy váratlan pillanatban becsukódott a kegyelem ajtaja. Ha a metrón hallom ezt a mondatot: Az ajtók záródnak! – mindig belevág a szívembe. Utolsó idoket élünk, a megtérés ajtaja záródik, az átadás ideje záródik! “Adtam elodbe egy nyitott ajtót!” (Jel 3,8). Még most nyitva van az ajtó arra, amit Isten most mutat neked. De eljön az ido, amikor már senki nem cselekedhetik semmit. Énekeltük: “Jöjj, míg az éj rád nem borul. Holnap késo talán!” Idejében cselekedj! Így mondja az Ige: “Mikor a gazda felkél, és bezárja az ajtót” – (Lk 13,25), nem hirtelen csapja, már évek óta tudjuk, hogy záródnak az ajtók. Egy váratlan pillanatban teljesen bezárul és akkor senki nem cselekedhet már.
Fogadd el most, amit Isten adni akar neked. Hadd legyen a hátralévo életedben vezetésed, hogy tudd napról napra, hogy minek van az ideje. Tudjál olyan életet élni, amiben minden napnak megvan a maga áldása.
Isten most figyelmeztet: “Ma, ha az O szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.” (Zsid 3,7-8).
Imádkozzunk!
Bocsáss meg Uram mindenért, amit nem cselekedtem idejében. Kérünk, hogy fedezd el a múltunkat most. Hány dolog van, amit nem tettünk meg akkor, amikor mondtad. Hadd kérjünk most arra Uram, hogy tudjuk elfogadni minden bununk bocsánatát. Hadd tudjunk Máriaként odaadni mindent, hogy feltámadott élettel mehessünk tovább. Hallgass meg, nagy nevedért kérünk.
Ámen.