“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
HAT NAPPAL HÚSVÉT ELŐTT (5/5)
A vonzó feltámadott
“A zsidók közül azért nagy sokaság értesült arról, hogy O ott van: és odamentek nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. A papifejedelmek pedig tanácskoznak, hogy Lázárt is megöljék, Mivelhogy a zsidók közül sokan omiatta mentek oda és hittek a Jézusban.” Jn 12,9-11
Imádkozzunk!
Úr Jézus, ez a nagy kérésünk most Hozzád, hogy élj a szívünkben! Kérünk, hogy hagyjunk Téged szabadon, terveid, gondolataid és akaratod szerint élni. Segíts, hogy minél kevésbé akadályozzunk Téged. Hadd legyél láthatóvá, tapasztalhatóvá mindannyiunk életében. Nevedért kérünk.
Ámen.
A mai Igében Lázárról van szó, akit Jézus feltámasztott. Már nemcsak Jézusért mentek oda az emberek, hanem, hogy lássák Lázárt. Egy ember új életet nyert, és vonzóvá lett.
Tudjuk, hogy a görögök azzal mentek fel az ünnepre: “…látni akarjuk a Jézust!” (Jn 12,21). Akkor a pogányok voltak, a görögök, akik ezzel jöttek az ünnepre, most pedig azt mondja az Ige, hogy a zsidók. A görögök a világiak, a zsidók a vallásosak. A vallásosak is látni akarják Jézust, nemcsak a világi emberek.
Felétek most az az üzenet, az otthoni gyülekezetekbol, falvakból, most, amikor mentek haza: Látni akarjuk Jézust! Lehet, már úgy várnak haza, hogy Ot akarják látni benned. Akik hazamennek az Úrral való találkozás után, azoknak vonzó követeknek kell lenni. A követek embereket vonzanak Jézushoz. “Krisztusért járván … követségben”, (2Kor 5,20). Úgy mégy-e haza, mint egy mennyei követ? Mindig olyan megdöbbento nekem, mikor elkezdodik egy hét, és az Úr azt mondja, hogy jöjjetek. És befejezodik azzal, hogy menjetek. Menj, és légy vonzó új ember!
Amikor a feltámadott emberen gondolkoztam, a samáriai asszony jutott eszembe. Az is egy vonzó feltámadott volt. Nem a testi, a lelki halálból. Jézussal találkozott a kútnál, és meglátta a buneit. Meglátta, hogy öt férjem volt, és a mostani nem férjem. A legapróbb részletekig meglátta a buneit. Aztán látni akarta Jézust. Amikor Jézus arról beszélt neki, hogy valaki majd jön, akkor megkérdezi: Ki az az ember? Jézus azt mondja: “Én vagyok az, aki veled beszélek.” Jön szomjasan, Jézussal találkozik, és aztán nagy sietve megy hazafelé. Még a vödrét is otthagyta. Semmi külso dolgot ne hagyjatok itt, csak azt a terhet, amit belül hoztatok.
Ennek az asszonynak nincs neve. A Biblia mindig csak úgy említi, hogy a samáriai asszony. A neve azután a helység után volt, ahonnan jött. Késobb sem említi ot másképp az Ige. Olvashatjuk, hogy nagy sietve ment haza egy üzenettel, alig várta, hogy mondhassa: “Jertek, lássatok egy embert, aki megmondott nékem mindent.” (Jn 4,29). De oróla nemcsak ez sugárzott, – neki volt üzenete. Ô maga volt az üzenet! Nem ezért mentek aztán Jézushoz, amit mondott, hanem amit láttak. Lássatok egy asszonyt!
Vajon te vonzó feltámadott leszel? Ha valóban új életet nyertél, jönnek-e majd utánad, ahogy a Jn 4-ben olvassuk, hogy fél Samária kivonult? Mint ahogyan itt is olvastuk, hogy egy tömeg ember jött Lázárt látni. A samáriai asszony nemcsak beszélt, hanem hordozta Jézust. Ragyogott, sugárzott róla. Mondta is: “Nem ez-é a Krisztus?” Olyan jó, hogy ez az asszony nem mondott többet, mint amije volt. Nem mondta, hogy biztosan tudom. Neki akkor ennyije volt. Jó volna, ha azt mondanád, amit kaptál. Semmivel nem kell többet mondani. Abban a pillanatban hamis az egész. Az asszony azt mondta el, amit átélt, ami vele történt. Ragyogott belole az új élet. És egy tömeg ember ment utána a samáriai kúthoz. Így kezdodik az ébredés, egy emberen keresztül, aki hazamegy az üzenettel. De nemcsak azzal, hanem o maga az üzenet. Mi lesz, ha majd a faludban mondják, hogy lássatok egy asszonyt, aki kívülrol, belülrol megváltozott, és egyszeruen vonzóvá lett.
A mai Igében így olvastuk: “A zsidók közül azért nagy sokaság értesült arról, hogy O ott van, és mentek nemcsak Jézusért, hanem, hogy Lázárt is lássák.” Milyen jó volna, ha miattad is jönnének majd az emberek, akik rajtad keresztül akarják látni Krisztust. Az üzenet egész héten ugyanaz: Látni akarjuk a Krisztust, rajtad keresztül, és benned. Rajtad múlik, hogy megláthatják-e. Az üzenet sürgos volt, az asszony gyorsan ment, és mondta. Akivé lettél, az fog majd beszélni arról a Jézusról, Aki veled cselekedett.
Amikor a tanítványok Jézustól kérdezik, hogy kell-e adót fizetni, Ô csak ennyit válaszol: “Mutassátok nékem az adópénzt.” (Mt 22,19). Kié az írás és kinek a képe van rajta? A pénznek mind a két oldalát megnézik. Neked is megnézik majd, nemcsak a szavadat, – mert a szöveged az írás, – hanem azt is, hogy kié a kép? Ha hazamégy, kinek a képét látják rajtad? A barátságtalan, morcos, régi képet, amit mindenki ismer? Aki, amint hazaér, azonnal a hibákat keresi. Miért nem dolgoztatok többet, milyen rendetlenség van. A régi kép! Akkor hiába van az írás, a szöveg, hiába kezded mondani, veled mi történt. Ahol nem egyezik az írás a képpel, az hamis pénz. Azt rögtön visszadobják. Hamis lesz a bizonyságtételed, ha amit mondasz, nem egyezik azzal, aki vagy.
A samáriai asszonynál egyezett a ketto, és jöttek utána az emberek Jézushoz. Érdekes volt arra gondolnom, hogy a késobbi samáriai ébredés, ami Filep idejében történt, amikor szétszórták a tanítványokat, (ApCsel 8), és a legrövidebb idon belül nagy ébredés kezdodik. Filep hirdeti az Igét, és nagy öröm lesz abban a városban. Miért? Mert valahol egy névtelen asszonyon keresztül évekkel elotte megkezdodött valami. Lehet, hogy soha senki nem fog téged emlegetni, de ha Jézust viszed haza, rajtad keresztül valami történik. Talán évek múlva lesz ébredés, senki nem fogja tudni, hogy ki kezdte. Vedd nagyon komolyan, hogy dönto dolog, hogyan mégy most haza!
A zsidók közül azért mentek sokan, hogy lássák Lázárt. Szegény Lázár ellen elkezdodött az üldözés. “A papifejedelmek pedig tanácskoztak, hogy Lázárt is megöljék.” Omiatta mennek Jézushoz. Milyen jó volna, ha az üldözés nem a rossz természeted miatt kezdodne, hanem azért, mert látták Jézust. Jézus megmondta: “Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd, ha az én beszédemet megtartották, a tieteket is megtartják majd.” (Jn 15,20b). Nem nagyobb a tanítvány az o Mesterérél. Ha az O követoje leszel igazán, elobb utóbb bántanak, agyonkritizálnak. De csak Jézusért lenne, és ne a saját buneidért! Boldog, és egyre boldogabb az az ember, akit Jézusért kergetnek és üldöznek. Nézd a mártírokat, akik a máglyán ragyogtak! Ott bizony nem lehetett színházat játszani. A sok szenvedés között is tündöklött bennük a Krisztus!
Az a kérdés, hogy most, amikor hazamégy, meglátják-e, hallják-e rajtad keresztül Jézust? Meglesz-e a külso és belso következménye?! Mennek, vágyódnak, keresik, és lehet, hogy közben szidnak. Nem baj! Nem árt! “A papifejedelmek pedig tanácskoztak, hogy Lázárt is megöljék: Mivelhogy a zsidók közül sokan omiatta mentek oda, és hittek a Jézusban.” Csak ezt a szót szeretném aláhúzni: “Omiatta”. Mi történik majd miattad a családban? Nem miattad kármoltatik-e a Krisztus neve? Vajon nem miattad nem akarnak igealkalmakra járni? Nem miattad nem tér-e meg a családod? Miattad nem tudnak elindulni, nem tudnak hinni. Egy férj azt mondta: Nem akarok olyan lenni, mint a feleségem.
Lázár miatt, a vonzó feltámadott miatt keresték Jézust. Megtettek egy hosszú utat, elmentek oda, ahol ot láthatták. Mint ahogyan a samáriai asszony hívására is kimentek a kúthoz, ahol Jézus volt. Így mondta az asszony: “Jertek, lássatok egy embert, aki megmondott nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?” (Jn 4,29). Az emberek mennek, és aztán ezt mondja az Ige: “És sokkal többen hittek a maga beszédéért.” És azt mondják az asszonynak, hogy: “Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítoje, a Krisztus.” (Jn 4,41-42). Omiatta mentek oda, de már nem ot látták. Azt gondolom, hogy ez a legnagyobb ítélet, ha talán miattad mennek Jézushoz, és mindig téged látnak. Miattad indultak el, és nem jutottak Jézushoz. Nagy ítélet, hogy vannak olyan helyek, ahol nagyon sokat tettél már bizonyságot, és még mindig nem láthatták meg Ot.
Keresztelo János aki a volegény barátja, azt mondja “Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” (Jn 3,30). Ha kello idoben nem száll alá valaki, a legsúlyosabb bunt követi el. A volegény barátja magának szerzi meg a menyasszonyt. Magát akarja láttatni, vegyenek észre, rólam beszéljenek. Eltakarja a menyasszony elol a volegényt. Milyen barátja leszel a volegénynek ha hazamégy, milyen szolgája, milyen hirdetoje? Itt az asszony beszédéért mentek az emberek, és hittek Jézusban, Ot látták meg. Ez az alapja a nagy samáriai ébredésnek. Nagy öröm van a városban, sokan megismerik Jézust. Mi lesz a városodban, faludban, ha visszamégy?!
Látjuk a feltámadott Lázárt, aki miatt sokan mentek az ünnepre, sokan mennek Jézushoz, és sokan hisznek benne. Ezzel fejezodik be a mai igerészünk. “…omiatta mentek oda, és hittek a Jézusban.” Ot látták meg.
Az Úr mindenen keresztül ezt készítette számunkra, hogy úgy mehess el innen, hogy viszed magaddal Jézust. Hogy valaki olyan menjen vissza, akin keresztül már nemcsak a család, hanem sok mindenki keresheti és találhatja meg Jézust. Az Úr azt szeretné, ha vonzó emberekké lehetnénk. Tudjátok, hogy gyerekkorunktól kezdve szerettünk volna azok lenni. Már az iskolában arra gondoltam, hogy miért nem mindenki engem szeret? Miért nem én vagyok az, akit dicsérnek? Mindig irigy voltam, ha mást dicsértek. Az Úr vonzóvá akar tenni. De nem magadhoz, hanem Jézushoz kell vonzanod az embereket. Egy vasdarab, ha rásimul a mágnesre, az maga is mágnesessé lesz. Ha egészen átadod az életedet, Jézus rajtad keresztül fog vonzani embereket. Akkor lehetsz vonzóvá, ha embereket már nem magadhoz vonzol.
Jó volna, ha ezzel a vággyal mennél haza: Uram, bár úgy tudnék élni, beszélni, szolgálni, segíteni, hogy mindenen keresztül Jézust ismerhetnék meg. Szeretnél-e vonzó feltámadott lenni? Aki már nem az, aki volt, akiben Jézus él, és aki más embereket vonz Hozzá. Olyan megdöbbento volt nekem, ahogyan végignéztem az igéket. Az elso esti Ige a 102. Zsoltár volt. A Zsoltáros minden hangnemben elmondja, hogy mennyire nyomorult. Ma reggel olvastátok a 30. Zsoltár 12-13 verseit: “Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.” Megtörtént? Jöttél sírva, panaszkodva, és most haza mégy örömmel. Így folytatja: “Hogy zengjen néked, és el ne hallgasson feloled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsoítlek Téged.” Vajon fordíthatott-e most rajtad?
Az úrvacsora ma arról beszél, hogy az Úr fordítani akar. A bunös szívedet egészen az Úr felé, a siralmadat örömre, a régi életedet újjá szeretné fordítani. Ma úgy menj az úrvacsorához, hogy Uram, most Te fordíts, nevedért, véreddel, dicsoségedre, – fordíts meg bennem mindent. Ha egész héten elkezdodött a fordulat, hadd legyen most ez a vége. Most minden jóra, most minden jobbra fordulhat.
Ma az Úr az Ô asztalához hív. Menj ezzel a hittel, hogy most másképp mehetsz haza. Menj az O útján, az élet útján!
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy hited van hozzánk. Már amikor idehoztál is hittel hoztál. Akkor már tudtad, hogy nem hiába jövünk. Hadd dicsérjünk a hitedért, amivel végigcsináltad velünk ezt az egész hetet. Amikor úgy látszott, hogy semmire sem megyünk, semmit nem értünk, velünk semmi nem történik. Áldunk azért, hogy ma az úrvacsorában át akarsz vinni bennünket a váltón, egy új útra, a megváltáson át. Tedd meg velünk, hadd higgyünk Benned, hogy egyetlenegy óra alatt meg tudod ezt velünk tenni bocsánatod, és újjáteremto erod által.
Ámen.
Biatorbágy, 1992. április 6-10.