“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK (1/5)
Az ítélet terhe
Heti Ige: “Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” Gal 6,2
Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram, hogy elhoztál ide. Köszönjük, hogy mindjárt meg is érthetjük, miért vagyunk itt. Segíts, hogy tudjunk engedni ítéleteidnek, kegyelmednek. Jézus nevéért kérünk!
Ámen.
Akik Útmutató szerint olvassák az Igét, azok tudják, hogy a heti igénk a Galata 6,2: “Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” Ez az, amit nem szoktunk tenni. Isten erre szeretne megtanítani ezen a héten bennünket, akik úgy érezzük, már megismertük az Urat.
Minden reggel valamilyen teherrol szeretnénk beszélni, amit segíteni kellene hordozni. Isten ezen a héten olyan embereket keres, akik képesek másoknak a terhét vállalni. Ennek az elso feltétele, hogy a sajátját letette, és bement a nyugodalomba.
A mai napon egy súlyos teherrol, az ítélkezés terhérol szeretnénk beszélni. Egy mondatot olvasok a Máté 1,7-bol: “Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!”
A Róma 2,1-5, valamint a 17-24 verseket olvasom: “Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod, mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekesznek. Vagy azt gondolod, óh ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? Avagy megveted az O jóságának, elnézésének és hosszúturésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyujtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten ítélete kijelentésének napjára.”
Ezt az egy szót szeretném aláhúzni, hogy “menthetetlen”. Isten nem könnyen mond ilyeneket. Az O mento szeretete van az egész világ fölött. Jézus azért jött erre a világra, hogy megmentse az elveszett embert. Egyetlen fajta emberre mondja, hogy menthetetlen. Ha ember mondja, akkor nem számít. De ha Isten mondja? –
Ma Jézus mondja annak az embernek, aki ítélkezik, hogy menthetetlen. Megdöbbento olvasni, hogy miért menthetetlen. “Bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, magadat kárhoztatod, mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz.”
Maga az ítélkezés már elítél minket. Honnan ismered meg a bunt? Egy asszonyról hallottam, aki nagyon botránkozós volt. Valamilyen tisztátalan dolgokról beszéltek elotte. Megszólalt, és azt mondta: Ne beszéljenek ilyen piszkos dolgokat! Milyen jó, hogy nem értem. Hogy-hogy tudta, hogy piszkos dolog, ha nem érti? Értette, csak úgy csinált, mintha nem értené ezeket a szavakat. Elárulta magát. Ha felismered a bunt, ezzel elárulod magad, hogy ismered azt a bunt. Nem lehet, hogy felismered és azt mondod: Milyen jó, hogy nem értem. Ha felismered, honnan ismerheted? Talán tanították az iskolában, hogy néz ki egy irigy, kapzsi, vagy önzo ember? Honnan ismered a hiú embert? Menthetetlen vagy, mert elárulod magad az ítélkezéseddel. Kiderül, hogy ugyanazokat cselekszed te is, aki ítélsz. Sehonnan máshonnan nem lehet ismerni a bunt, csak a saját szívünkbol.
Menthetetlen vagy, mert éles szemed van, hogy másban meglásd a hibát. Rögtön tudod, hogy ez is önzo, ez is hiú, ez is irigy. Hozzá kellene mondani: mint én. A Biblia elmondja, hogy mi mindnyájan egy vérbol születtünk. Senki nem tud olyan bunt mondani, hogy csendben a szívemben ne mondjam, hogy én is. Abban a pillanatban amikor ítélsz, már elárulod magadat. Ezért vagy menthetetlen!
“Vagy azt gondolod, óh ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?” Te is azokat cselekszed. Jó volna a saját ítéleteinket mindig magunk ellen fordítani, mert ezzel, hogy másokban meglátjuk, saját magunkat ítéljük.
Lehet, hogy gondolatban csinálod. Istennél a gondolat ugyanolyan, mint a cselekedet. Ha ismered a Bibliát, akkor pontosan tudod, hogy aki haragszik, embergyilkos. Ugyanaz! Más talán kitöro, indulatos, te csak gondolod. Isten egy emelettel mélyebben ítéli a bunt. Nem a cselekedet, hanem a gondolat, az érzés és az indulat vonalán. A szívben ítéli a bunt, nem a szájban és a kézben, a cselekedetben és a szóban. Ami a szívedben megfordul, az vagy igazán. Ami a gondolatodban megfordul, Isten azt is tudja. Az Ige azt mondja: “Valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az o szívében.” (Mt 5,28). Isten ott lent lát. A világ, az ember azt látja, amit cselekszünk, Isten a szívedet látja. Isten egyszer abban fog ítélni, amit gondoltál, éreztél, amire vágytál. Menthetetlen vagy óh ember!
Tovább olvasom a 17. verstol az Igét: “Ímé te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel, És ismered az O akaratát, és választást tudsz tenni azok között, amelyek különböznek attól, mivelhogy a törvénybol megtaníttattál. És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetoje, a sötétségben levoknek világossága, A balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját.”
Tovább olvasom az Igét a Róma 2-bol: “Aki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? Aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é? Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? Aki utálod a bálványokat, szentségtöro vagy-é? Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é? Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, amint meg van írva.” Róm 2,17-24
A zsidónak neveztetel helyett ezt szeretném mondani, hogy hívonek neveztetel. Talán a faludban, környezetedben hívonek neveztetel. Templombajáró, imádkozó ember vagy. Most megkérdezi az Ige: A törvénynek csak a formáját ismered? El tudod mondani másoknak, mi az, amit nem szabad, vagy nem kellene tenni. Pontosan ismered, mi Isten akarata, különbséget tudsz tenni, és ezért vagy menthetetlen. Tudod, hogyan kell imádkozni, és felháborodsz, ha más nem tudja. Tudod, hogy mit szabad, és mit nem szabad. Rettenetes, hogy annyi mindent tudunk. Lehet, úgy jöttetek ide, hogy mit tudnak itt még nekem mondani?
Ismered az ismeretnek és a törvénynek a formáját. A külsejét. A bunvallás formáját is ismered, meg is teszed talán, de nem igazán. A bizonyságtétel formáját is ismered. Azt is, hogyan kell bocsánatot kérni, rendezni dolgokat. Ennyi éven keresztül megtaníttattál sok mindenre. És ez lesz ítélet ellened. A tudatlanság idejét elnézi Isten. De te tudod! Hívonek neveztetel, pontosan tudod, hogy mi volna a hívo élet. El tudod mondani, hogyan kellene élni, és ez az ítéleted. Ezért vagy menthetetlen. Egy csomó ember, aki nem tudta, sokkal könnyebben jut majd az Úrhoz. Nagyon komoly dolog ismerni Isten akaratát, törvényét. Egy helyen azt mondja Jézus: “A beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.” (Jn 12,48b). Mennyi Ige van amit hallottál, tudtad is, hogy igaz, csak nem élted, nem cselekedted. Az Igék kárhoztatnak majd az utolsó napon. Nem kell egy szót sem szólni.
Valaki elküldte ide a feleségét azzal, hogy nem árthat ez neki. Dehogynem! Rettenetesen árthat, ha már tudja, és megveti Isten szavát. Menthetetlen vagy, óh ember, aki hívonek mondod magadat. Megvan a hitélet látszata, a formája, a faludban azt mondják, hogy igen, ez egy hívo férfi. A látszat megvan, de megtagadják annak erejét. Az ereje nem látszik rajtad, senki nem tapasztalja azt. Csak szavaid vannak, de ero nincs mögötte. Sok mindent elmondasz, bizonyságot is teszel, és nem történik semmi a nyomában. Nincs ereje! Menthetetlen vagy óh ember, aki ítélsz, és nem éled. Minden visszafordul majd rád. Minden ítéleted a saját fejedre borul.
Az Ige azt mondja, hogy ne lopj! Tényleg nem lopsz? Isten drága pénzét, drága idejét nem lopod-e állandóan és következetesen? Nem loptad-e el amit Isten egyszer megvett nem ezüstön és nem aranyon, hanem drága vérén. Az életedet megvette! Nem lopod-e naponta? Sokkal komolyabb dolgokat lopsz, mint azok, akikre talán azt mondod, hogy micsoda vezetok ezek? Ok lopják a legtöbbet! Más embert a portán megfognak. Nem kell-e ezt mondani a hívokre, hogy háborognak egy vacak lopáson, és ok az életüket lopják, ami már nem is az övék. Idejüket, erejüket maguknak használják. Te, aki azt mondod ne lopj, nem lopsz-e?
Valaki azt mondta, hogy tele van ez a világ kis és nagy tolvajokkal. Úgy érzem, hogy akik gyárban lopnak, kis tolvajok. Hány ember ismerhette volna meg Jézust, ha nem lopod Ot, ha nem lopod az idodet, erodet, pénzedet? Az O dicsoségét lopod, a legdrágábbat, a megfizethetetlent. Te, aki azt mondod: ne lopj, nem lopsz-é? Te aki azt mondod, ne paráználkodj, – Istenem, hát valaki mással van kapcsolata a felesége mellett, – hogy lehet így élni? Te pedig meglopod azt a szövetséget, amit Isten kötött veled. Az O népére mondja, hogy parázna Izráel, hitszego Júda. Szövetségre léptél vele, és ezt a hitet szegted meg. Sokkal mélyebb értelemben paráználkodik az O népe.
Mikor nálunk kisebb-nagyobb dolgok történtek, valami tönkrement, jó volt elmondani, hogy sokkal nagyobb dolgokban rontok. Hogy mondhatnám, miért nem vigyáztál, mikor én, aki lelkiekben dolgozom, miket rontok el, ahhoz képest, amit emberek dolgokban, anyagiakban rontani tudnak. Ha Isten gyermeke, szolgája vagy, mit tettél már tönkre, mit törtél össze, milyen károkat okoztál Isten országában? “Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között.” (Róm 2,24). Hányan jönnek ide azzal, hogy a helybeli hívoket emlegetik, és mondják, hogy nem akarok olyan lenni. Óriási károkat okozol a meg nem tért szíveddel. Keménységeddel, iszonyú ítéleteiddel haragot gyujtesz magadnak a harag napjára. Irgalmatlan az ítélet azzal szemben, aki nem cselekszik irgalmasságot.
Isten ma az egész látszat életedre szeretne rávilágítani, az egész hazug életedre, amelyik beszél, de nem cselekszik. “Menthetetlen vagy, óh ember!” Nézzünk szembe ítélkezéseinkkel. Nagyon éles szemünk van, hogy másban meglássuk a szálkát. Csak meglátsz valakit és már megvan az ítéleted, a kritikád felé.
“Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” Más helyen így mondja az Ige: “Ido elott semmit se ítéljetek, míg el nem jo az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait.” (1Kor 4,5). Nagyon emlékezetes számomra életem egyik idoszaka, amikor nyilvánvaló bunözok között voltam. Mellém ültek, és elmondták az életüket. Sirni szerettem volna. Én vagyok rendes ember? Nem tudtam, hogy miken mennek keresztül erkölcsi internáltak. Elmondták, hogy gyerekkoromban kidobtak az utcára, ha nem hoztam pénzt. Akinek soha nem volt ilyen baja, én vagyok a becsületes? Emberek elmondták, hogyan loptak az éhség miatt. Nekem pedig mindig megvolt mindenem, és mindig több kellett. Én vagyok a tisztességes ember, ok pedig a gazemberek? Majd egyszer Isten nyilvánvalóvá teszi a szív rejtelmeit, miken mentek keresztül emberek, akiket lenéztek, akikre azt mondta valaki, hogy rég fel kellett volna oket akasztani. Magadat kárhoztatod! Lehet, hogy az illeto nem tette, de gondolataiban, indulataiban benne volt. Menthetetlen vagy, aki ítélsz! Egyszer majd eljön az Úr, hogy állsz akkor meg Elotte a megtéretlen szíved keménységével? Azt mondja az Ige: Megveted az O hosszúturésének gazdagságát. Csoda, hogy nem engedett még nyilvánvaló botrányt történni, hogy nem mutogatnak rád újjal. Nem tudod, hogy az O hosszúturése téged megtérésre indít? Nem ítéletre, megtérésre indít.
Isten ma szeretné, ha saját ítéleteink alá állnánk, ha szembenéznél azzal, mi van a szívedben, mielott még leplezetlenül és meztelenül kellene megállnod Elotte. Mielott még ki nem látszik a te rettenetes rútságod, amit eddig eltakart a látszat. Ma néz szembe vele, hogy ki vagyok én. Olyan megdöbbento volt számomra, mikor ma reggel a János 8-ból elolvastam a parázna no történetét. Testvér, mi mind ott állnánk körülötte. Minden ítéleted egy ko, amit valakire dobsz. Ha még nem dobtad el, holnap eldobod, mert a szívedben ott van már. Ott álltak, és elhangzott a Jézus ítélete: “Aki közületek nem bunös, az vesse rá eloször a követ.” (Jn 8,7). Azok legalább annyira becsületesek voltak, hogy a kövek kiestek a kezükbol és csendben kiosontak a templomból. Te dobálod a köveket, örülsz, ha emberekkel együtt dobálhatod. Megbeszélitek, ugye, te is tudod, milyen ez a valaki, mennyire pénzsóvár, mennyire mindent haszonért csinál. Bár kiesne ma a kezedbol minden ko, és csendben kiosonnál a templomból. Hadd mondjam így inkább, hogy végre ne osonnál ki, mert azt mindig tudtál. Talán ma is ezt teszed. Megértetted, hallottad, valami megérintette a szívedet, de még ki tudsz osonni, senki ne lássa, hogy olyan vagyok. Bár lenne egy közülünk, akinek volna bátorsága a kör közepére állni, akinek Jézus mondhatná: “Én sem kárhoztatlak, eredj el, és többé ne vétkezzél!” (Jn 8,11b).
Jézus odaállt, és minden ko reá hullott. Gondolj a keresztre! Az a kérdés, hogy engeded-e magadat nemcsak megítélni, hanem elítélni? Meglátod-e talán életedben eloször igazán, hogy csak azért mondhatta annak az asszonynak, hogy “Én sem kárhoztatlak…” mert magára vette az ítéletet. Nincs bocsánat büntetés nélkül. Ne hidd, hogy meglehet úszni, mint iskolában a vizsgát. Az ítélet meglesz a teljes súlyával. Vagy elfogadod, hogy helyetted megtörtént Jézusban. De ez nem olyan dolog, amit egyszeruen tudomásul lehet venni. Ebbe bele kell rendülni a szívednek. Bár most megtörténne. Ne menj ezzel a látszat kegyességgel tovább. Miattad káromoltatik Isten neve. Ez a beképzelt, büszke, öntudatos hívoség útálatos Isten elott.
Ma idehívott az Úr. Szeretné, ha megértenénk, hogy az ítélet terhe rajtad van! Tedd ma Jézusra.
Imádkozzunk!
Uram, nagyon kérlek, ne maradjon közöttünk egy sem, akinek a feje fölött ott marad ez a szó, hogy menthetetlen. Ne éljük úgy végig az életünket, mint ítélkezok, és nem mint elítéltek. Kérlek, könyörülj rajtunk! Olyan veszedelmes úton vagyunk. Állíts meg, hogy szembenézzünk az ítélettel, és hadd kapjunk igazán felülrol, Toled kegyelmet.
Ámen.