“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK (2/5)
A mérték terhe
“Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedbol, holott ímé a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki elobb a gerendát a te szemedbol, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szemébol!” Mt 7,1-5
Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram, azért, ahogyan élted ezen a földön a szent, gyozedelmes életet. Köszönjük, hogy ezt az életet akarod nekünk adni. Áldj meg, kérünk, hogy mindent megkaphassunk, amit adni akarsz, és mindent elhagyhassunk, ami útban van. Áldd meg így a mai napunkat Igéd és Szentlelked által.
Ámen.
Tegnap az ítéletrol beszéltünk, ma a mértékrol. A ketto együtt az ítélet mértéke. Háromféle mértékrol beszélünk: az én mértékem, Isten mértéke, és a hit mértéke.
Nagyon figyeljünk arra, hogy mi milyen mértéket használunk. Ez az igerész errol beszél. Amikor ítélsz, akkor megszabod a mértékedet. Nem gondolunk arra, hogy ugyanazzal a mértékkel mérnek majd bennünket. Ha nagyon hibakereso vagy a másik emberrel szemben, akkor nagyon meg tudod látni szemében a szálkát, – ahogyan itt az Ige mondja. Nekünk olyan éles a szemünk arra, hogy a másik emberben meglássuk a hibát, a bunt. Azt mondja az Ige, hogy amivel mértél, azzal mérnek majd téged is. Ha egyszer erre rájön az ember, akkor sokkal irgalmasabb, elnézobb lesz. Sokkal megbocsátóbb. Mi úgy szeretnénk, ha Isten más mértékkel mérne minket. Uram, hozzám légy irgalmas, nekem mindent bocsáss meg! De én a másikkal szemben…? Rettenetes ez a kétféle mérték, amit mással, és magunkkal szemben használunk. Isten a te mértékedet fogja használni, amivel másokat mértél. Azért volna jó megtanulni nagyon irgalmasnak lenni. Mindig gondolj arra, hogy most szabod meg a mértéket a magad számára.
Hogy mered kritizálni a másikat? Hogy van erre bátorságod, hogy a hívo testvéreidet, az embereket magad körül ilyen szálka kereso, a legkisebb dolgot is meglátó mértékkel mérd? Az Ige szerint “Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” A Péld 20,23 azt mondja: “Utálatos az Úrnál a kétféle súly.” Mennyire kétféle mértékünk van, ahogy magunknak, és ahogy másoknak mérünk. Ugyanazt a dolgot egész másképp nevezzük, ha én csinálom. Takarékos vagyok, a másik fösvény. Mindenre két megnevezésünk van. A másik szemtelen, én jópofa vagyok. Ügyes vagyok, a másik csaló. Végig lehetne gondolni mindent, amit teszünk. Én szabad vagyok erkölcsi vonalon, a másik parázna. Ha o csinálja, bun, ha én, játék. Az enyémre mindig van mentség, az övé menthetetlen. Ne legyen kétféle mértéked!
Isten azzal a mértékkel mér majd, amelyikkel te mértél. Mindent vissza fogsz kapni. Amit másoknak mértél, még ebben az életben visszakapod. Mindig az az asszony jut eszembe, akinek a kedvenc fia megnosült. Aztán jó darabig nem ment haza. Mikor végre megjelent, megkérdezte: Kisfiam, miért nem jöttél? – A feleségem nem szereti, ha hazajövök. – Hogy lehet egy asszony ilyen, hogy elveszi a fiát az anyjától? Múltak az évek, és fordítva lett minden. Aztán o volt az, aki nem engedett haza valakit. O mondta, hogy miért mégy mindig az anyádhoz? Mindent megértett, amikor ő került abba a helyzetbe, akit otthagytak.
Olyan sok gyerek nem tudja, miért olyan az apám, vagy az anyám. Majd ha neked lesz gyermeked, akkor sok mindent megértesz. Valaki panaszkodott nekem, hogy miért ilyen szemtelen a gyerekem? Pontosan olyan, amilyen te voltál. Ismertem ot gyerekkorában. Emlékszem arra, amikor az anyja pontosan ezekrol panaszkodott. Amilyen mértékkel mért az a gyerek a szüleinek, olyat kapott. Mindent visszakapott! Megnyomottat és megrázottat. Egy kicsit többet, mint amit adott. Nagyon vigyázz, nehogy majd neked is megnyomottat és megrázottat adjanak vissza a gyeremekeid, az unokáid, akiknek talán majd útjukba leszel. Mindent úgy tégy, hogy visszakapod, nemcsak az ítéletkor, hanem már ebben az életben.
Szeretném, ha értenétek, hogy ez kegyelem. Még megtérhetek, még megbánhatom és sírhatok azon, hogyan bántam az anyámmal. Most még van bocsánat. Milyen kegyelmes Isten, hogy már ebben az életben mér neked a te mértékeddel. Pontosan azzal a mértékkel, csak egy kicsit többet. Ha csak ugyanazt kapnánk vissza, nem vennénk észre. De mivel többet kapok, észreveszem. Isten most azt mondja, hogy ne legyen kettos mérték! Mindig vigyázz, amikor nézed a szálkát, tudd, hogy az tiedben gerenda van. Ugyanabból a fából, ugyanabból az anyagból, szeretetlenségbol, gorombaságból, keménységbol. Amíg ítélsz, benned több van. A mi szemünk nagyít. A kicsit nagynak látja. Bennünk a nagyot nem látjuk. Vagy ha látjuk, nagyon kicsit. Pedig sokkal durvább, sokkal nagyobb és csúnyább, mint amit a másikban látsz. Mindig tudd, a tied a nagyobb, a súlyosabb.
A te mértéked magadnak mindig nagyon jól mér. Mindig neked kedvez. A hamis font és a hamis efa mindig olyan, hogy enyém a jobb. A rettenetes az, hogy nekünk nincs helyes mértékünk. A magunk csalárd szíve szerint mérünk. Mindig a másik a rosszabb, és én vagyok a jobb. Mindig fordított szemléletem van. Magamat mindig mentem. A többi emberhez képest én mindig kisangyal vagyok. Kikhez méred magad? Mindig azokhoz, akik hangosabbak, gorombábbak, durvábbak, önzobbek, hiúbbak? Nincs Isten szerinti mértéked.
Isten tudta, hogy az emberek így vannak egymással szemben, azért íratta le a Bibliában a helyes mértéket. Isten a szívben mér. És hogy ne tévedjünk, leküldte erre a földre a helyes mértéket, – Jézust. Nem mondhatjuk, hogy nem tudtuk, mi a helyes és mi a jó. Olvastuk és láttuk Isten mértékét. “Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” (Mt 3,17). Olyan megdöbbento, Isten Pilátussal is kimondatja: Ímé, ilyen az ember! Ilyennek kell lennie az embernek! O a mérték-ember. Ami ez alatt van, az ember alatti. Jézus itt járt közöttünk. Mindenki láthatta, hogy milyen az Ember, aki Istennek tetszik. Ahogy O tervezte, O akarja, O képzelte az embert. Állj mellé, és kezdj mérni. Hozzá mérd magad. Akkor egy perc alatt meglátjuk majd, hogy mélyen norma alatti, ember-alatti emberek vagyunk. Nemcsak a cselekedeteinkben, nemcsak a beszédünkben, a gondolkozásunkban.
Saját mértékünkkel mérve mindig valami csodálatos emberek vagyunk a magunk szemében. Persze, emberek másképp látnak. Ne hidd, hogy úgy látnak, ahogy mutatod magadat. Rettenetes, ahogy az ember magáról tud beszélni. Az öndicséret büdös. Nem tudom, milyen szag lenne itt, ha minden öndicséro szónak illata, szaga volna.
Isten világosan megmutatta Jézusban, hogy ilyen az ember, ilyennek akarom, ilyennek terveztem, és az ítéletben ilyennek szeretném látni. Mindig megdöbbennek emberek, mikor elolvasom, Isten hogy lát minket. A vízözön elott mondja el az Ige: “Látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.” (1Móz 6,5). Valaki felháborodott és azt mondta, hogy ez nem igaz. Isten lát, és ezt mondja rólad. Fogadd el most az Isten képét, amit rólunk lát. Az 1Móz 8,21-ben elmondja: “Az ember szívének gondolata gonosz az o ifjúságától fogva.” A gondolatod, az egész életed, cselekedeted, szüntelen csak gonosz.
Lehet, hogy azt mondod, hogy ez egy özönvíz elotti régi kép. Láthatunk egy újabb képet is, amit a Római levélben ír le az Ige nagyon világosan úgy, hogy ne lehessen eltévedni. “Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is. Nincs aki megértse, nincs aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek: nincs aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Nyitott sír az o torkuk, nyelvükkel álnokságot szólnak, áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. Szájuk telve átkozódással és keseruséggel. Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az o szemük elott.” (Róm 3,10-18). Végigmondja az Úr az arcképedet. Mondod-e, hogy kivéve engem. Én más vagyok! Nem igaz, hogy ifjúságomtól fogva szüntelen csak gonosz a szívem gondolata.
Isten megmondta a mértéket, és megmutatta az Embert, aki az isteni mérték szerint járt ezen a földön. A mértéked és Isten mértéke nagyon messze van egymástól. Emlékszünk egy komoly vallásos tanítóra a Bibliából, aki elment Jézushoz. Nikodémusnak hívták. Kezdi dicsérni Jézust, és egyszer csak meghallja: Szükség néked újjá születned! Semmi nem jó benned! Bármilyen vallásos vagy, bármennyire próbáltad járni Istent útját, – semmi nem maradhat! Egészen rossz! De olyan megdöbbento az, hogy aki befogadta Jézust, abban ott van a másik élet is, a Jézus élete! A Róma 7 elmondja, hogy hiába próbálom a törvényt megtartani. Az akarat hiába harcol a törvénnyel szemben. Isten egy új törvényt, új életet helyez a szívedbe. Befogadtad Jézust. Élhet benned az O természete, az O lénye? Ha befogadtad, él benned és számolhatsz Vele. Jaj, él még? Nem nyomtad már agyon? Nem ölted meg magadban? A Biblia beszél azokról, akik a maguk számára feszítik meg a Krisztust.
Valaki azt mondta, hogy Jézus sokkal jobban szenved bennünk, mint szenvedett a kereszten. Ha valóban benned él, akkor naponta kínzod Ot. Nem egyszer kínzod halálra, hanem naponta átszögezed, naponta arcul köpöd, naponta megkorbácsolod a benned levo Jézust. A Biblia azt mondja, hogy aki Ot megfeszíti önmagában, ott már nincs bunért való áldozat. Mit csináltál azzal a Jézussal, Akit Isten neked adott évekkel ezelott, és te elfogadtad?!
Ha most fogod befogadni, akkor tudd meg, azt az életet fogadod be, amelyik le van írva a Bibliában. Azt az alázatot, azt a tisztaságot, azt a türelmet, azt a szeretetet. Valakinek mondtam, hogy új ruhád van, miért jársz a régiben, a piszkosban? Miért jársz önmagadban, ha van egy ragyogó, tiszta, fehér ruhád? Aki Jézust nem fogadta még be, értse meg, soha nem tud úgy megváltozni, hogy Istennek tessen. Isten mértéke nagyon magas! Az O mértéke Jézus! – Igen, de mi nem tudunk olyanok lenni. Isten nem is kérte azt. O azt kérte, hogy fogadd be Jézust, akit O küldött, és add át Neki a lakást, a trónt, az irányítást, a gondolkozásodat, az életedet, hogy O éljen benned.
Láttuk a mi mértékünket, láttuk az Isten mértékét. A harmadik, a hit mértéke. Az Ige a szolgálatra mondja, hogy a hit mértéke szerint teljesítsük. Van, akinek az Úr azt mondja: Kicsinyhitu! Bármi, ami születik, mindig kicsin születik. Semmi nem születik nagynak. A hit is kicsin születik. Kicsinyhitu, miért kételkedtél? Amíg kételkedsz, fémjelzed a hitedet, hogy kicsi. Amikor félsz, akkor megkapod a pecsétet rá: “Mit féltek, óh kicsinyhituek?” (Mt 8,26). Ha megszületett benned hit által Jézus, akkor ez a dolgod, hogy növekedj. A gyermek is magától növekedik. A hit is növekedik. De olyan mértékben, amilyen mértékben használod. Isten mindig ad alkalmat arra, hogy használd. Tudod, hogyan növeli Isten a hitünket? Bajokkal, nehézségekkel, szenvedésekkel. Mert azokban nohet. Ha kéred, akkor tudod, hogy próbákat kérsz magadnak. Minden versenyzo próbákon erosödik. A sportolók gyakorlatokon át erosödnek. A hited is próbákon keresztül erosödik és növekszik.
Vannak emberek, akikre azt mondta az Úr, hogy nagy a te hited. Emlékezzünk a kananita asszonyra, akinek az a megszállott leánya volt. Az Úrhoz ment és kérte, hogy gyógyítsa meg a lányát. Annak az asszonynak a lányával kapcsolatos sok keservén keresztül nott a hite. Úgy nott, hogy már bizalommal ment Jézushoz: Te meg tudod tenni. Örülsz-e a próbáknak? Tudod-e, hogy most fog noni a hited, ha megállsz a próbában. Isten nem a hitedet akarja tönkretenni. Ha kéred, várhatod a hitpróbákat, és jó lenne örömmel várni, hogy a hit mértéke nagyobb legyen. Isten a hit mértéke szerint tud megajándékozni téged. Minél nagyobb a hited, annál nagyobb ajándékokat kapsz. Mered-e kérni, hogy Uram, növeld a hitemet! Mi történik erre a kérdésre? Újabb próbák, újabb nehézségek, és újabb örömök, mert újabb gyozelem. Mennyit nott nálad a hit mértéke, amióta hívonek mondod magadat? Gyakorold, használd, hogy nojön.
Azt hiszem, Studd Károly írta le Pál apostolról, hogy látok egy embert, kicsi, tele van forradásokkal az arca, ráncos a bore, de a szeme ragyog. Rajta van a hit harcainak a nyoma. Vajon hogy fogsz majd kinézni az utad végén? Így mondja Pál: “Senki nékem bántásomra ne legyen, mert én az Úr Jézusnak a bélyegeit hordozom az én testemben.” (Gal 6,17). Hányszor megverték, hányszor meggyalázták, mindnek ott volt a nyoma. Nem múlt el nyomtalanul. De ezek ragyogó, világító nyomok. Egyre nagyobb lesz a ragyogás rajtuk. Vajon hordozod-e már egy kicsit a Krisztus bélyegeit? Bántottak már téged az Úrért? Vajon mi az, amin keresztülmentek Oérette? Az övéi hordozzák a Krisztus bélyegeit. Minél inkább, annál ragyogóbb, annál csodálatosabb lesz a tanításuk, az életük, a lényük.
A Biblia elmondja a Zsidók 11-ben, hogy az elso keresztyének visszautasították a menekülést. Vállalták a szenvedést, örültek neki, mert tudták, hogy Isten ezzel fémjelzi a hívo életüket. Mikor hitre jutottam, az elso szolgálati helyem az iskola volt. Isten ébredést adott az osztályomban. A legvadabb Rákosi idokben valakinek megtért a kislánya. Hazament, és tele szájjal mondta: Megtaláltam az Úr Jézust, új életem van! Az apja felháborodott, – hogy került ebbe a gyerekem? A nyomok hozzám vezettek. Pár hetes hívo voltam, és valaki eljött és azt mondta, hogy azt beszélik a városban, le fognak csukni. Félni kezdtem, ahogy csak egy huszonéves valaki félhet, ha hirtelen baj éri. Akkor egy hívő testvérem azt mondta: Csak most tértél meg, és ha már most szenvedhetsz az Úrért, nagyon irigyellek. Néztem rá, hogy ezért irigyel? Olyan hálás vagyok neki, mert abban a pillanatban a szemléletmódom megváltozott. Megértettem, hogy szenvedni kegyelem. “Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert megnyugszik rajtatok a dicsoségnek és az Istennek Lelke, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsoítitek azt.” (1Pét 4,14). Vajon rajtad megnyugodhat-e egyszer a dicsoség Lelke, amit a mennybol látnak igazán? A ragyogást egy kicsit a földön is látják, de teljes nagyságában a mennyben. Vajon ilyen lesz-e az életed? Milyen lesz a hited mértéke? Megáldhat majd Isten, csodákon vihet keresztül a hited mértéke szerint? Pál így mondta: Naponta halál révén álltunk. Gyakorold naponta; “A halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.” (2Kor 4,12). Engeded-e munkálkodni magadban a halált, hogy körülötted életre juthassanak emberek?
Hívo életet csak életveszélyesen érdemes élni. Aki nem meri erre feltenni az életét, az soha nem tanul meg hitben járni. Azt mondja a Biblia: “Ne örülj én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek.” (Mik 7,8). Még életveszélyesebben, még határozottabban, még komolyabban gyakorold a hitedet. Noni fog, és egyszer majd megkapod az Úrtól, amit Jézus a kananita asszonynak mondott: “Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint.” (Mt 15,28).
Egyszer majd hazaérünk az Úrhoz. Vajon milyen módon adatik neked az O országába való bemenetel?!
Imádkozzunk!
Bocsásd meg Uram minden hitetlenségemet, amellyel szégyent hoztam nevedre. Bocsásd meg minden magam féltését, amikor azt gondoltam, hogy bajom lehet. Kérlek, hogy életem legvégéig járass hitben. Hadd nojön a hit mértéke, dicsoségedre. Áldj meg mindnyájunkat, akik nagyon kicsi hittel ülünk most itt. Úr Jézus, ezen a héten növeld a hitünket. Hadd menjünk úgy haza, hogy megáldhass, hogy felhasználhass, hogy lehessen életünk neved dicsoségére.
Ámen.