“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÉNEK AZ ÉJSZAKÁBAN (2/5)
Ének az éjszakában
“Éjféltájban pedig Pál és Sílás imádkozván, énekkel dicsoítik az Istent. A foglyok pedig hallgatják oket. És hirtelen nagy földindulás lett úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundámentumai, és azonnal megnyiltak az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódtak.” ApCsel 16,25-26
Imádkozzunk!
Uram, igazán talán nem is tudjuk a belso fáradságunkat, ami Hozzád vonz és Hozzád visz. Hadd tudjunk most úgy jönni, ahogy vagyunk, és hadd kezdodjön el a hálaének, az új élet az életünkben ezen a mai napon, egyedül a Te dicsoségedre.
Ámen.
Arról beszéltünk, hogy az egész világ egy nagy börtön. Emlékszünk a különbözo cellákra, ahol emberek vannak bezárva. A különbözo bunökre, kötelékekre, amikbol nem tudnak szabadulni. Ebben a nagy börtönben, ami a világ, rabok és rabtartók vannak. Rabok, akik a szenvedélyeiknek, vágyaiknak, megkötözöttségeiknek a foglyai. És vannak rabtartók, akik másokat tartanak fogva. Lehet, hogy az, aki rab, mellette rabtartó is, a kritikájával, véleményével, mindazzal, amit mások felol gondol. A körülötte lévoket rabságban tartja. Nem külön lehet rab, vagy rabtartó, ugyanaz az ember lehet mind a ketto. Tudom a magam rabságát, mégis tudok kritizálni, mégis képes vagyok embereket a véleményemmel, keménységeimmel, ítéletemmel fogvatartani.
Ebben a börtönben, ami a világ, most egyszerre csak megjelenik két ember. Nem rabok, és nem rabtartók. Két boldog, szabad ember, Pál és Sílás. Hogy kerülnek ide? Azt mondtuk, hogy ebbe a börtönbe mindenki beleszületett. Ok nem születtek bele?
Azt is mondtuk, hogy ebbol a börtönbol nincs kiút. Ez is volt a kérdésünk, hogy mindenki beleszületett gyerekkortól kezdve? Kerestük a kiutat. Megnéztük a nevelést, akarást, elhatározást, vallást. Akik ráébredtünk a rabságunkra, elmondtuk, mennyi mindent megpróbáltunk már, hogy szabadulhassunk. Maradt minden a régiben, kétségbeejtoen és elkeserítoen mindig ugyanaz!
Ez a két ember nem született bele? Dehogynem! Ok is beleszülettek ebbe a világba, ember volt mind a ketto. Ha nincs kiút, akkor hogy jutottak ki? Hogy jöttek most be a tömlöcbe, mint szabad emberek? Testvérek, van kiút, egyetlen kiút. Annak a kornak a legkomolyabb, a legigyekvobb farizeusa, Nikodémus, Izráel tanítója kérdezi Jézustól: “Mi módon?” Megkapja a választ Jézustól: “Ha valaki újonnan nem születik”, – értsük meg testvérek, – más kiút nincs! A bunbol, a természetedbol, abból, aki vagy, egyetlen kiút, az újjászületés. Akkor megszólal Nikodémus, a vallásilag képzett Izráel tanítója, prédikátora: Uram, hogyan lehet újjászületni?
Szeretném, ha ma bennünk maradna ez a kérdés. Ha csak ez az egy kiút van, akkor hogyan, mi módon? Ha igazán volt már benned vágy egy szabad életre, akkor most nagyon figyelj. Ez a két ember ezen az úton jött ki ebbol a világból, a megkötözöttségeikbol. Ez a két ember újjászületett. Ez is csak úgy volt lehetséges, hogy valaki kívülrol, – aki nem tartozott ebbe a világba, aki tiszta és szent volt, – bejött ebbe a világba. Jézus önként vállalta, hogy beleszületik ebbe a világba. Amikor az Atya küldte, akkor azt mondta: “Imhol vagyok én, küldj el engemet!” (Ézs 6,8). Megyek a betlehemi jászolba, megyek az embersorsba. A bunbe és a halálba. Jézus útat nyitott ott, ahol eddig nem volt. Ezen az egyetlen úton most már ki lehet jutni.
Azt mondja az Ige: “Aki látja a Fiút, és hisz Obenne, örök élete legyen.” (Jn 6,40). Látja Jézust, Istennek Egyszülött Fiát, aki Istennel egyenlo lényegu, látja Istent itt a földön járni, mint ahogyan ezt a két embert lehetett látni itt a börtönben járni. Ugyanilyen volt Jézus földre jövetele. Ebben a nagy börtönben járt egy Ember, aki szabad, és tiszta. Egészen más, mint mi. Jézus lejött erre a földre, és útat nyitott, hogy neked és nekem legyen kiútam. Olyan egyszeruen írja János: “Aki látja a Fiút”. Talán most bennetek is ott van a kérdés: Hogyan lássam most Jézust? Mikor a földön járt, könnyu volt Ot látni. De most ez a kiút, hogy látjuk a Fiút, és látjuk Jézust. Hallani, és látni. “Aki hallja az én szómat.” Mennyire egy a ketto. Amikor hallunk egy matematikai tételt, amikor végre megértem, azt mondom, hogy most már látom. Eddig nem értettem. A látás nem mindig a szememet jelenti. Belülrol látom. Látom, hogy Jézus mennyire más, mint én.
Testvér, azért vagy itt, hogy lásd a Fiút! Ha nem látod meg, nagy ítélet lesz a számunkra, hogy nem tudtunk úgy beszélni Róla, hogy láthattad volna a szíveddel, belülrol. Szemeddel Ot most nem láthatod. Ahol jelenések vannak az mind ördög munkája. Jézus azt mondta: Az Atyához megyek, és nem láttok engem többé. Amíg Jézus vissza nem jön ítélni, addig Ot szemmel nem lehet látni. De láthatod a szíveddel, a belso lényeddel. Ha látod, és hiszel Benne, új életed lesz. Új életed van!
Jézus megkérdezte a vak Bartimeustól: “Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.” (Mk 10,51). Jó volna most elmondani: Uram, Isten-vak vagyok. Nem látok! Mennyit hallottam már Rólad. Sosem jutottam el oda igazán, hogy valamit megértettem volna Beloled.
A szemünk elott játszódik le, hogy itt van ez a két ember a börtönben, és bennük Jézus. Ha valaki újjászületett, abban Jézus él. Egy új Lélek, Isten Lelke, maga Jézus. Pál így mondta: “Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2,20). A filippii börtönben ott jár két ember képében Jézus. Azt mondta, aki Ohozzá tartozik, aki azokat látja, akik az övéi, azok látják Ot.
Ezek az emberek úgy jutottak ide, hogy megverték oket, aztán becsukták a börtön legbelso helyiségébe, és lábaikat kalodába zárták. Kb. hat óra lehetett, amikor bezáródott mögöttük az ajtó, és éjfélig nagy csend volt. Persze, hangzottak ott az átkozódások, a harag, a méreg, a börtönben élo ember minden rettenetes mondanivalója. Nem volt csend. De Isten szerint, az O világból semmi nem hallatszott. Miért nem szólaltak meg mindjárt? Miért kellett nekik hat óra ahhoz, hogy végre elkezdjenek imádkozni? Úgy szeretem a Bibliát, hogy olyan valóságosan oszinte. Nem jutottak át rögtön azon, ami velük történt. Bennük is ott volt a régi természet, amelyik lázadt. Miért? Isten dolgát engedelmesen tettük, az O küldésére mentünk Macedóniába, Filippibe. Minden útunkat megvizsgáltuk, az O akaratát tettük. Mégis, miért kerültünk most ide? Biztos ott volt bennük az igazságtalanság érzésének a vádja, hogy miért vertek meg bennünket? Miért dobtak be a börtönbe? Bennük is megszólalhatott a testi ember. Lehet, hogy sírtak is keseruségükben, felháborodásukban. Az életünk veszélyeztetésével hoztuk az evangéliumot. Micsoda utat tettünk meg értük! Ez a válasz? Ez a hála?
Nem tudjuk, hogy egymással beszéltek-e? De tudhatjuk, hogy szívükben sok minden felborult. Úgy gondolták, hogy ebbol az útból sok áldás fakad, Jézusnak az új megtapasztalása. Helyette börtön, kaloda, sötét éjszaka. Nemcsak kívül, belül is sötét éjszaka. Nem tudom, voltál-e már ilyen sötét éjszakában, mikor azt mondtad, hogy az egészet nem értem. Olyan örömmel indultam az útra, miért kellett ennek a házasságnak így végzodnie? Miért nem tudjuk egymást megérteni? Miért kellett ennek az elso gyermeknek meghalnia, mikor úgy vártuk, úgy örültünk neki? Volt-e már csillagtalan sötét éjjeled, amikor semmit nem értettél? Úgy nézett ki, minden tönkremegy. Ezt már nem lehet újra kezdeni. Olyan mély a szakadék a családban, hogy nincs tovább. Éjszaka kívül, és éjszaka belül. Hat órás csend. Úgy szeretem a Bibliát, – nem azt mondja, hogy bedobták oket a börtönbe, és azonnal énekeltek. Elmondja az idot, ami ahhoz kellett, hogy végére jussanak ennek a nagy belso pernek. Két engedelmes szolga pere Istennel! Hat óra telt el sötétségben, csendben. Arra gondolok, elobb hangzott el egy ének, mielott ok énekelni kezdtek. Egy ének a keresztrol. Ok ismerték ezt az éneket. A keresztrol szóló beszéd arról énekel: “Úgy szerette Isten a világot…” Elottük nyilván felmerült a kereszt útja, Jézus szenvedésének az útja: az ostor, a vér, a gúny, elottük állt minden, amit olyan jól ismertek. Amin keresztül egyszer megismerték Jézust. Elottük állt a kereszt! Bennük egy dallam kezdodött, a keresztnek az éneke. Nem tudom, hogy szóltak-e egymáshoz. Az Ige azt mondja, hogy imádkozni kezdtek. Tudjátok, hogy minden megoldódik, ha egy ember már imádkozik? Akármilyen állapotban vagy, kezdj el imádkozni! Ha nem is jönnek szavak, csak kezdj el imádkozni. Mindenképpen beszélj Hozzá.
Imádkoztak, azután énekeltek. Megbeszélhették szívükben Jézussal mindazt, ami történt. Megértették, hogy egyszer vállalták azt az útat, ami a Jézus útja. Hat óra alatt világosságra jutottak. Nyilván az imádságaikon keresztül kezdett velük Isten beszélni. Akkor kezdtek el énekelni. Egyszer csak felhangzott egy hálaadó, dicséro, csodálatos ének az éjszakában. El tudjátok-e képzelni, hogy megdöbbenhetett az egész börtön. Talán elhangzottak már az átkozódások, talán álomba merültek már a rabok, és a belso éjszaka sötétségében egy Istent dicséro, Jézust magasztaló ének hangzik.
Itteni életünknek van egy csodája. Májusban a csalogány elkezd énekelni. Mindig várjuk, amikor felhangzik ez a hang, – itt is az éjszakában, az estében, a csendben a csalogány éneke. Édesanyám annyira várta mindig. Azóta nekem is eszembe jut, – most, most kezdi majd énekelni a hálaénekét, Istent dicséro énekét. Csattogó, csodálatos ének. Úgy érzem, ott a börtönben ez az ének hangzott fel. Meg vagyok gyozodve, hogy minden rab döbbenten hallgatta. Honnan jön ez? Mi ez? A filippii börtön falai között ez az ének? “A foglyok pedig hallgatják oket.” Senki nem szólt egy szót sem, senki nem káromkodott, senki nem mondta, hogy hallgassatok. Minden szívet pillanatok alatt megigézett. Nem tudtak mást tenni, csak hallgatni. Tudtak hallgatni a szájukkal, a fülükkel, és a szívükkel.
Most történt meg az a csoda, amit az elobb már mondtam: “Aki látja a Fiút…” Az éneken keresztül egyszer csak a szívükkel látták a Fiút. Látták azt a szeretet, békességet, örömöt, ami ott kiáradt. A foglyok hallgatták, és látták. Isten is hallotta, és látta. És Isten nem tudott tovább hallgatni. Ha a nyomorúságodban elkezded majd Ot dicsérni, ha elkezdodik a hálaének, amit vére fakasztott, – abban a pillanatban Isten nem tud tovább hallgatni.
Megdöbbento a 18. Zsoltárban, amikor Dávid leírja, hogy imádkozik, és egyszer csak azt mondja: Megmozdul az Isten! Megrendült a föld, Isten lelépett, cselekedett. (8. v). Filippiben is földrengés volt. Ki tudja, a geológusok mit mondtak, hogy miért volt az a földrengés. Isten nem tudott tovább hallgatni – cselekedett. Az ajtók mind megnyiltak, a bilincsek leoldódtak. Pillanatok alatt megfordult minden. Ez az Isten cselekvése.
Ha ezen a héten elkezded a hálaéneket az egészen rossz és tönkrement életedbol, megmozdul alattad a föld. Lelkileg minden megmozdul és átéled, hogy látod az Urat. Elkezdodik a hit. “Aki látja a Fiút és hisz Obenne…” Emlékszem, mikor életemben eloször egy egyszeru, földi emberen keresztül láttam az Urat, és attól kezdve kerestem Ot. Ha meglátod Ot, nálad is minden megmozdul. Az egész addigi életem, elképzelésem, világnézetem, gondolkozásmódom megrendült alattam. Ha ilyen élet van, nekem is kell. Kegyes szövegek nem érdekeltek, hívo szövegek nem mozdítottak meg. De mikor a saját szememmel láttam, megmozdult alattam minden.
Ha ezen a héten meglátod Jézust, akár valamelyik gyermekén, akár az Igén keresztül, benned elkezdodik a hit. Ha van ilyen ezen a földön, ez nekem is kell. Megmozdul minden, hullanak a bilincsek és elkezdodött benned az új élet. Akkor egy pillanat alatt újjászülettél. Benned egy új élet kezdodött, amelyik soha többé meg nem hal. Mikor bennem elkezdodött, tudtam hogy ennek az életnek nincs vége. Beletorkollik az örökkévalóságba. Azóta több mint harminc év elmúlt, és tudom, hogy végigkísér ez az élet egészen át Isten országáig, a mennyei otthonomig.
Isten ezt szeretné veled megtenni, hogy az éjszakában is énekelj. Jó volna, ha ma hallanád Isten szeretetének az énekét, amelyik hangzik a Golgotáról. És hallanád az O gyermekeinek Róla éneklo, Ot dicséro életét. Ha látnád és hallanád, hogy megtörténhetne veled az a csoda, amiért Isten idehozott. Istennek ez volt a célja minden emberrel, aki itt van, hogy lássa a Fiút, úgy, ahogyan kijelenti magát neked. Lehet, hogy reggel egy csendes igeolvasás közben mondod ki, hogy most már értem. Istenem, látok!
Ha megtaláltad, hullanak a bilincsek. Nem kell fogadkozni, erolködni, elhatározni, mert egy új, szabad élet születik.
A titok, amit ezen a reggelen megérthettünk, így hangzik: Ének az éjszakában! Az életed éjszakájában ma elkezdodhet az ének, és akkor folytathatod az örökkévalóságon keresztül, végig.
Imádkozzunk!
Köszönjük, Úr Jézus, hogy beleszülettél ebbe az iszonyú nagy börtönbe, ebbe a világba. Áldunk azért a ragyogó útért, amit végigjártál, és azért a csodálatos dallamért, ami ott kezdodött. Úr Jézus, add, hogy mindnyájunkban folytatódhasson. Add, hogy úgy menjünk haza a mi tönkrement, de megújult életünkkel, hogy tudjunk hálaéneket énekelni szabadító szeretetedért, erodért, mindazért, amit a Golgotán értünk tettél.
Ámen.