“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÉNEK AZ ÉJSZAKÁBAN (3/5)
Mit cselekedjem
“Fölserkenvén pedig a tömlöctartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcnek ajtajai, kivonva fegyverét, meg akarta magát ölni, azt gondolva, hogy elszöktek a foglyok. Pál azonban nagy fenszóval kiáltott, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban, mert mindnyájan itt vagyunk!
Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Sílás elé, És kihozván oket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?” ApCsel 16,27-30
Imádkozzunk!
Könyörülj rajtunk Uram! Bocsásd meg minden hitetlenségünket. Tudod, hogy minden bajunk, problémánk, kérdésünk abból van, hogy nem merjük elhinni teljesen, amit mondasz. Segíts, hogy ma eljussunk oda, hogy valóban a mienk legyen a boldog, szabad, teljes élet.
Ámen.
Egy érdekes fordulata ez ennek a történetnek, amit most olvastunk. Emlékezzünk, hogy azt mondottuk: ez a világ egy nagy tömlöc, ahol rabok és rabtartók vannak. Váratlanul két embert hoznak a tömlöcbe, akikben az egyetlen szabad ember, Jézus jelenik meg.
Ez a két szabad ember rettenetes helyre kerül a legbelso tömlöcben. Kalodába zárt lábakkal feküdtek ott. Tudjuk már, hogy nem azonnal tudtak imádkozni és énekelni. Vannak az életünknek olyan helyzetei amikor nem tudunk azonnal imádkozni, mert elobb meg kell harcolni a belso harcot a sok “miért”-tel, a testnek, az óembernek a lázadásával. Gondoljunk vissza az eddigi életünkre, talán most is vannak dolgok, amiknek még nem jutottunk a végére. Még mindig ott van bennünk az igazságtalanság érzése, hogy miért pont velem történt ez?
Hat óra kellett, amíg végre felhangzott az imádság és ének. Hogy közben mi történt, az az o belso életüknek a titka. Aki egy kicsit ismeri, az ismeri a titkot is, hogy nem könnyu megharcolni körülményekkel, a nehézségekkel, a sorsunkkal. Elmondja az Ige, hogy eloször imádkoztak. Úgy szeretném, ha ezt megtanulnánk, hogy amikor valamit nem értek és nem tudok elfogadni, öntsd ki a szívedet az Úr elott. Kezdj el Vele beszélni. Mond el oszintén minden panaszodat. Isten tolünk nem szép imádságokat vár. Azt várja, hogy oszintén kiöntsük szívünket. Ha valaki olvasta Jób könyvét, az embernek a lélegzete eláll, – lehet így imádkozni? Szinte keményen ellenállóan mondja: Gyönyörködsz abban, hogy szenvedek? Jób egy gyermek szabad szólásával mindent elmondott Istennek. Ne másoknak mond, ne Isten hátamögött, hanem szemben, Neki. Talán már évek óta ezt várja toled.
Ez a két ember elmondta ott az Úrnak a csalódását, értetlenségét. Csak azután tudtak imádkozni. Valami rendezodött belül, és azután már csak a dicséro ének hangzik. Utolérte oket Isten szeretetének a forrongó, gazdag árja. Megértették, hogy Isten mindent jól cselekedett.
Tegnap nem mondtam el, hogy a csalogány éneke a hímnek az éneke. Hívja a párját. Isten szeretete is ennyit jelent, hogy hívja a lelkedet. Az az ének a kereszten kezdodött. Jézus hívja a lelkedet. Itt, amikor a börtönben énekelnek, a menyasszony válaszol. Ez már a válasz. Az imádságunk válasz arra a szeretetre, ami utolért. Jó volna, ha ezen a héten felhangozna az elso, igazi válasz Isten mérhetetlenül gazdag szeretére, ami elárasztotta és elárasztja újra az életedet. A válasz a keresztre. A kereszt Isten szerelmi vallomása az ember felé. Valaha válaszoltál-e erre?
Továbbmegy a történetünk. A tömlöctartó felserkent. Ez aludt? Rábízták a rabokat, és o aludt? A legnagyobb tömlöctartó az ördög. Szokták mondani: Az ördög nem alszik. Néha o is alszik. A Biblia azt mondja: Jön az eros fegyveres, és elveszi minden fegyverét. Hogy tudta elvenni minden fegyverét? Nem vigyázott? A Bibliából emlékezhetünk arra, amikor Saul az eros vitézeivel alszik, jön Dávid és elveszi a fegyverét. A másik hegyrol mutatja nekik: így tudtatok vigyázni? Olyan megdöbbentő, hogy csak az Úrra mondja az Ige: “Nem szunnyad el a te orizod.” (Zsolt 121,3b).
A rabtartó aludt. Vajon mire ébredt az álmából? Biztos, hogy nem az imádságra és az énekre. Nyilván a földrengésre, talán arra, hogy csapódtak az ajtók. Aki járt már börtönben, az tudja, hogy egy börtön ajtónyitás és záródás hihetetlen recsegéssel, ropogással jár. Képzeljétek, hogy ébredhetett fel ez az ember hirtelen. Egy perc alatt mindent megértett. Végem van, megszöktek a foglyok!
Jó volna, ha nem erre ébrednél majd. Van, aki majd az ítéletben ébred fel arra, hogy most már minden késo! Jó volna, ha az énekre ébrednél. Isten szeretetének hívogató énekére.
Ez az ember mindent megért, és a következo pillanatban már kivonja a fegyverét, hogy öngyilkos legyen. Lehet, már voltál így, hogy azt gondoltad, nincs más kiút. Próbálj oszintének lenni ott a szívedben, és emlékezz arra a pillanatra, amikor majdnem ugyanazt tetted, mint ez a rabtartó. Milyen nagy dolog, hogy nem tette meg, és hogy te sem tehetted meg. Gondoljunk egy kicsit erre a nagy orültségre, amibe az ördög bele akar vinni embereket. Mintha ez kiút volna. Testvérek, az öngyilkosság nem kiút. Abba mégy bele, amibol ki szeretnél jönni, az örök gyötrelembe, és az örök kárhozatba, ahonnan nincs már kiút. Be ne csapjon valamelyikünket valaha az ördög ezzel, hogy semmi az egész, egy pillanat alatt véget vetek az életemnek. Testvér, ez az ajtó befelé nyílik, az örökbe, ahonnan már nincs kiút.
Rettenetes ébredése volt ennek az embernek, már kivonta a fegyverét. Sötét volt. Olvastuk, hogy világosságot kellett gyújtani, hogy bemenjen a rabokhoz. Honnan tudta Pál, mi történik egy pár helyiséggel arébb? Nyilván nem a tömlöcben aludt ez a tömlöctartó. Honnan tudta Pál, hogy felébredt? Kello pillanatban kiáltás hangzott az éjszakában: “Semmi kárt ne tégy magadban!” Ennek az embernek kapcsolata volt Istennel. Ha Isten gyermeke, szolgája vagy, van-e kapcsolatod Istennel? Tudod-e, hogy mikor, mit kellene mondanod? Mi az, ami most megmenthet egy életet. Testvérek, mi nagyon komoly világban élünk. Percenként mennek tönkre életek. Ez nem játék! Ha van egy belso indításod, hogy most kellene megszólalni, ne vitatkozz, mondjad. Valakinek életbevágóan fontos az, amit mondani akartál. Nem tudom, miket mulasztottál már eddig?
Olyan jó, hogy Pál kapcsolatban volt Istennel, és tudott belekiáltani a sötétségbe. Egy mondatot mondott, aminek semmi értelme nem volt így. “Semmi kárt ne tégy magadban, mert mindnyájan itt vagyunk!” Természetfölötti csoda ez, hogy egy börtön, ahol kinyílik az ajtó, nem mennek ki az emberek. Betörok, rablógyilkosok, olyanok, akik mindenképpen menekülni akarnának. Nyitva vannak az ajtók, és mindenki a helyén van. Senki nem mozdult. Isten Szentlelkének a jelenléte miatt nem tudtak elszökni. Mindenki a helyén maradt. “Mindnyájan itt vagyunk!”
“Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Sílás elé.” Miért remegett? Már tudta, kivel áll szemben. A Foglyok Angyala címu könyben olvastam, hogy a rabok beszélgettek egymás között, hogy ez a húsz éves fiatal lány itt járkál közöttünk, – hát nem fél ez? Hogy mer velünk beszélgetni, a cellákba bemenni? Majd én megijesztem, – mondta az egyik rab. Matild ott ült a szobájában, és ez az ember ökölbeszorult kezekkel, rettenetes szemekkel benyitott hozzá. Várta, hogy most fog félni. Egyre közelebb lépett hozzá. Amikor odaért az íróasztalhoz, egyik keze leesett az asztalra. A következo pillanatban egy fehér kéz, rátette kezét az ökölre. Matild azt kérdezte: Mondja, nem akarja, hogy a szíve békességet találjon? Akkor én kezdtem el remegni és reszketni, – mondta a rab. Ilyen ero Isten ereje? Ez a lány nem félti az életét? Ennek az én életem a fontos! Kiderült, hogy valóban vágyik, és szeretné, ha szíve békességet találna.
Isten jelenlétében a leghatalmasabb, a legmagabiztosabb ember is reszket. Egyetlen kérdést tesz fel. Jó volna ezt a kérdést ma a szívünkre venni. “Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?” Akik egy kicsit ismerik Isten munkáját, kegyelmét, azok tudják, hogy a kérdés egészen rossz volt. A kérdés ez: Mit cselekedett Isten, hogy üdvözüljek? Sok mindent próbálunk cselekedni, javulni, megváltozni, új életet kezdeni, leszokni, – és hiába tesszük.
Megláttad-e, és megértetted-e valaha, amit O cselekedett? Emlékszem, ez a szó, hogy: üdvösség, számomra nagyon idegen volt. Mindig arra gondoltam, emberek valami nagy messzeségben képzelik a mennyországot, és az az üdvösség. Hidegen hagyott ez a szó. Aztán valaki megkérdezte: tudod mi az üdvösség? Örök boldogság! Ez a szó már érdekelt. Nem egyszer ott majd, hanem ma, itt kezdodik el a boldogság, amely örök boldogság. Mikor megismertem, attól féltem elmúlik. Addig csak olyan boldogságot ismertem, amelyik egy-két napig, vagy hétig tartott. Az üdvösség annyit jelent, hogy az életedben elkezdodik valami, aminek soha nem lesz vége. Örök boldogság.
A börtönor nem jól tette fel a kérdést, mert Isten cselekedett meg mindent azért, hogy boldog ember lehess. Nem egy napig, nem egy évig, hanem örökre. Ezt a szót, hogy élet, akkor értettem meg, amikor megtértem. Talán ti is elmondtátok már, hogy amit mi élünk, az nem élet. De van Élet, csodálatos, boldog, szabad élet. Te nem ismered az életet. Jó volna, ha ezen a héten a szívedig érne, hogy van élet! Van boldogság, ami a földön is az már, és örökké az marad.
Nemrég olvastam egy könyvet, Stanley Johnak a könyvét: Krisztus India országútján. A karma törvényérol beszélt, ami Indiának egy törvénye. Magyarul így mondanám: Az emberek sorsa. Azt írta, hogy minden cselekedetünkkel amit teszünk, találkozni fogunk újra. Sokszor már ebben az életben. Minden bunnek megvan a büntetése, következménye, ha senki nem hallotta vagy látta, akkor is. A karma pontos. A Biblia így beszél errol: “Amit vet az ember, azt aratja is.” (Gal 6,7b). A keresztyénségben is megvan ez a világos igazság, hogy aratni fogom már most, amit vetettem. Az életed nagyon sokszor folytonos aratás. Ha egyszerre két bunt cselekszel, mind a kettonek külön aratod le a következményét. Gondoljátok el, mennyi minden van, aminek az aratása még elotted van. Hajszálpontos igazságszolgáltatás van ezen a földön. Rá fogsz majd jönni, hogy mikor vetetted, és hogy most aratod.
A könyv azt írja: különös dolog, hogy a karmának átviteli törvénye van. Nemcsak az aratja, aki veti, hanem mindenki, aki szereti az illetot. Gondoljunk egy édesanyára, aki szereti a gyermekét, és az iszákos lesz. Az anya is aratja a fia vetését mérhetetlen szenvedéssel, fájdalommal. Akit szeretsz, annak a buneit te is aratod. A szeretet egy olyan kapcsolat, ami átviszi és átveszi a másik sorsát. Ha annak fáj valami, nekem is fáj. Ha annak rossz, nekem is rossz. A gyermekénél tapasztalja meg ezt az ember legeloször.
A könyvben ezt a mondatot olvastam: Ha ez a törvény igaz, nemcsak a sors igaz, hogy amit vet az ember azt aratja is, – hanem ha van átviteli törvény, akkor meg lehet érteni a keresztet. Ha van valaki, akinek olyan nagy a szeretete, hogy az egész emberiséget hordozza szeretetében, és hajlandó learatni a buneit, akkor így India törvényén keresztül is értheto a kereszt. Ha van ilyen ember!
Hadd mondjam örömmel: van! Jézus azért jött, hogy mindnyájunk bunének a büntetését átvegye. Ez a szeretet lejött, itt járt és itt jár ezen a földön, és most szeretné átvenni annak amit vétkeztél, a büntetését. Látod ez az a dallam, ami ott a kereszten indult. Amire tegnap azt mondtuk, hogy forrongó gazdag árja annak a mérhetetlen szeretetnek, amelyik hajlandó volt és hajlandó buneid büntetését magára venni. Látod az ártatlant szenvedni? Látod arcul köpve, összeverve, – hát miért? Buneinknek büntetése rajta van. Amit vetettél, O aratta. És hajlandó learatni. Nem kell végigjárni a sorsod rettenetes tekervényeit, és azt az írtózatos véget. Egyet kellene megértened: ezt el kell fogadnod. Ez nem automatikusan történik. Nem mindenki bunét veszi át, csak azét, aki Hozzá viszi, megvallja, és elfogadja a bocsánatát.
Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek? A következo mondat majd válaszol: Higgy! Merdd elhinni, hogy ez a szeretet van. Hogy hajlandó elvállalni minden bunöd büntetését. Fogadd el teljesen. Ma csendben, de teljes szívbol köszönd meg, hogy Jézus átvállalta minden bunöd bünetését. Köszönd meg, hogy meghalt érted a kereszten. Csak ennyit kíván toled Isten. Fogadd el hittel, és tapasztalni fogsz.
Egy tanító meg akarta magyarázni a gyerekeknek, hogy mit jelent az ingyen kegyelem. Nem cselekedetekbol van örök életed. Isten ajándéka! A tanító elovette az aranyóráját és azt mondta, annak adom, aki érte jön. Néma csend, majd sustorogtak a gyerekek: viccel, játszik velünk. Az utolsó padból elojött egy gyerek, végigment az osztályon, elvette az órát, és elvette. A gyerekek megkérdezték: tényleg az övé? – Mondtam. – Nem kell visszaadni? – Megmondtam, hogy aki érte jön, azé. O volt az egyetlen, aki elhitte. – Ha tudtam volna, hogy ez komoly, mentem volna.
Testvér, ha ma te leszel az, aki elhiszi és megköszöni Jézus áldozatát, akkor a tied lesz az üdvösség. Valaki azt mondta, hogy sokat kell még addig tanulnom, imádkoznom, hogy örök életet nyerjek. Sem tanulnod, sem imádkoznod nem kell. Minden kész, csak jönnöd kell. Leszel-e az az egy, aki most itt a csendben igazán, szívbol elmondja: Köszönöm Jézus, hogy meghaltál értem.
Imádkozzunk!
Úr Jézus, kérlek, hadd legyen teljes komolysága most ennek a mondatnak. Senkit se csapjon be az ördög azzal, hogy ez csak szép beszéd. Kérünk, tedd teljes valósággá, hogy Te voltál az az ember, aki minden ember sorsát, bunét, büntetését magadra vetted. Áldunk, hogy az örök életet ajándékba adod annak, aki most hittel elfogadja. Hadd mondhassa most mindenki csendben, aki hiszi: Köszönöm Jézus, hogy meghaltál értem.
Ámen.