“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÉNEK AZ ÉJSZAKÁBAN (4/5)
A Te házad népe
“És kihozván oket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek? Azok pedig mondának: Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe! És hirdeték néki az Úrnak igéjét, és mindazoknak, kik az o házánál voltak.
És az magához vévén oket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektol, és megkeresztelkedék azonnal o és az övéi mindnyájan.” ApCsel 16,30-33
Imádkozzunk!
Uram, mi nemcsak boldog emberek szeretnénk lenni, hanem szeretnénk, ha a házunk is boldog ház lenne. Könyörülj, és tedd meg mindazt, ami ehhez szükséges. Segíts, hogy tudjunk engedni, nemcsak mint személyek, hanem mint olyanok akik egy háznak a feje kellene, hogy legyünk. Könyörülj így rajtunk!
Ámen.
A börtönor a tanítványok lábaihoz esve kérdezi: Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek? Megkapta a választ: “Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz.” A hit nem szép gondolat, nem érzelmek, nem elképzelések. A hit valóság, a hit cselekedet. Ha hiszel, cselekszel. Ha valaki beszólna ide, hogy ég a ház! – ha hiszed, azonnal mozdulnál. Ha nem cselekszel, nem hitted. Ez csak mese, hogy mindig hittem. Olvastam a Bibliát és hittem. Dehogy hitted! A hit rögtön cselekszik. A hit belso cselekvés. Lehet, hogy még nem mozdul se láb, se kéz. De belülrol valami történik. Az az ember aki hitt, az megfordul. Eddig háttal volt Istennek, most szembefordul Vele. A hit szívbeli nagy bizalom.
Vajon megfordultál-e? Vagy úgy mégy haza, hogy továbbra is háttal vagy Istennek? Vagy pedig megláttad Ot, és felébredt benned a szívbeli bizalom, és abban a pillanatban létrejött a kapcsolat. Isten szól, ez az, amit O cselekszik. Egész héten szólt. Az ember válasza az, hogy elhiszem, amit Isten mond. Ez a kapcsolat. Isten szavára azzal lehet válaszolni, hogy amit mond elhiszem.
Így mondja Isten Igéje: “És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.” (Jn 4,50). Mit kell cselekednem? Higgy! Isten szava mindig teremto szó. Ezzel a teremto szóval kellene kapcsolatba kerülni. Ha hiszel, akkor cselekszel. Az Ige cselekvést jelent. Vajon megteszed-e, amit Isten mondott? Az Ige azt mondja: “Istennel jár Noé.” (1Móz 6,9). Annyit jelent: Isten szólt, és Noé megtette. Istennek egy szava után mindig volt egy cselekedet. Az egész élete ez a járás volt, hogy hallotta Isten szavát és megtette. Valaha hallottad-e így Isten szavát? Megtetted-e?!
“Higgy az Úr Jézus Krisztusban.” Vajon Urad neked Jézus? Olyan sokszor imádkoztuk, hogy Uram! Ha Urad volna, cselekednéd amit mondott.
Egy gyerek mondta el, hogy amikor eloször édesapjával templomban volt, észrevette, hogy édesapja szemébol folyik a könny. Akkor döbbent rá, ki lehet az az Isten, aki elott az én eros, hatalmas apám könnyezik? Késobb egyre jobban megismerte Istent a szülein keresztül. Tudta, hogy van, és beszélni lehet Vele. Szülei számára mindig komoly kérdés volt, hogy mi Isten akarata.
Amikor gyerekkoromban imádkoztam, mindig csak azt mondtam el Istennek, mi az, amit szeretnék. Mindig elgondoltam, mit kellene Istennek tenni. Jaj testvér, nem ez az imádságod, hogy elmondod Istennek, mit kellene tennie? Nem úgy van, hogy te akarod Ot irányítani? Te magyarázod meg, mennyire fontos volt, hogy most ezt tegye. Valaki azt mondta: az ilyen imádságainkkal Istent szolgává tesszük. Nem így imádkozol, hogy Istenem tedd meg? Ha nem teszi meg, ökölbe szorul a kezed. Hiába kértem, nem tette meg. Testvér, ez a vallásos ember. Te vagy az az ember, aki istene az Istennek? Dirigálni akarod Istent?! Így éltél végig egy életet. Háborogtál, amikor nem tett meg valamit.
Olyan megdöbbentoek a közmondások: Ember tervez, Isten végez. Hogy-hogy? Tényleg így van? Nekem kell megtervezni az életemet, és O majd megteszi? Neki az a dolga, hogy elvégezze, amit kigondoltam, megparancsoltam, udvarias formában szépen kérve. Az egész vallásos életeddel egy fordított életet éltél. Szép imádságaiddal dirigálni akartad Istent. Megmagyaráztad, hogy mit kellene tennie. Milyen rettenetes fordított istentisztelet a vallásosság! Ebben él a legtöbb ember, és így imádkozik.
Így mondta el egy kis gyerek: Nagyon kértem Istent, hogy elmehessünk egy kirándulásra. Kértem a szép idot, együtt ment volna a család. Aztán ezen a kiránduláson az öcsém eltörte a lábát. Heteken keresztül láttam az öcsém lábát a fehér gipszben. Az volt bennem, hogy miattam! Azt akartam, ami nem volt Isten akarata. És most szenved az öcsém, akit nagyon szeretek. Akkor kezdtem sok mindent megérteni. Kicsoda az az Isten, akinek az akarata mindig jó? Talán nem is az a jó, amit én akarok. Van-e már ennyi világosságod, mint ennek a gyereknek volt?
Szeretném elmondani, hogy az én hitéletemben sem mindig úgy történnek a dolgok, ahogyan elgondoltam. Sokszor komoly kérdés, biztos, hogy ez jó? Ez elott a hét elott kórházban voltam. Szembe kellett néznem vele, hogy semmi nem ép már bennem. Ki is mondták a vizsgálat után, hogy vigyázat, ezt az embert nem szabad túlfárasztani. Megkérdeztem: Istenem, ez most miért jó? Miért jó, hogy pont a csendeshét elott ott kellett lennem? Tegnap egy fogamat véstek ki. Istenem, most minden összejön? Mire jó ez? Hogy beszélek így reggel? Nem volt igaz, amit gondoltam. Beszélek. Jó volt csendben megérteni, hogy ez az O akarata, és az mindig jó. Álmatlan éjszakákon az Isten beszél. Elmondja az akartát, és válaszolhatok. Nagyon csendesen igennel válaszolhatok.
Életed történései között jó volna meglátni, vajon beszél-e veled Isten? Az eseményeken keresztül nem beszél, hanem szinte már kiált. Ahogy akkor Pál kiáltott a börtönornek.
Olyan megdöbbento volt nekem ma reggel szembenézni ezzel a történéssel, és azzal az Igével, amit reggel olvastam. És amirol beszélnem kell: “És hirdeték néki az Úrnak igéjét.” Az Ige ma az: “Higgy az Úr Jézus Krisztusban!” Legyen végre korlátlan Úr, tehessen veled azt, amit akar. Tudd mindig, hogy O a legjobbat akarja.
Higgy az Úr Jézus Krisztusban! Most nemcsak az üdvösséged, hanem a házadnépe üdvösségérol van szó. Olyan sokan sírnak itt, hogy a családom…! A gyerekeim már fütyülnek mindenre. Ha beszélek, kinevetnek. Itt az ígéret: “Üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe.” Ha valóban hiszel, akkor minden szava igaz neked. Akkor megszólal majd a Biblia, ez a tökéletesen halott könyv, amiben eddig csak szavak voltak, de nem beszélt Valaki rajta keresztül. Akkor majd beszélo könyvvé lesz számodra, mert megszólal belole Isten.
Ma reggel eszembe jutott egy régi emlékem. Itt ültem az egyik kicsi szobában és ezt a mondatot olvastam, amit Ábrahámnak mond az Úr: “Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod…Így lészen a te magod.” (1Móz 15,5). Annak az Ábrahámnak mondta ezt az Úr, akinek nem volt gyermeke. Kimentem a csillagos éjszakába, és elkezdtem a csillagokat számolni. Uram, ha ezt mondtad, ezt teszem. Visszajöttem azzal, hogy nem tudom megszámolni. És aztán elhangzott a szó: Ennyi lesz ennek a háznak a magja. Azok, akik itt ismerik meg a Jézust. A következo mondatot így olvastam: “És hitt az Úrnak, és tulajdoníttaték az onéki igazságul.” (1Móz 15,6). Hittem az Istennek, és tudom, hogy úgy lesz. Tapasztalom, hogy úgy lesz. Isten egyre sokasítja azokat, akik megismerik itt az Urat. O mondta, és ezért igaz.
Amikor hitre jutottam, a családommal kapcsolatban kaptam ezt az ígéretet. Két éven belül mindenki hitben volt, aki akkor élt. Szembenézhettem a beteljesült ígérettel. Édesanyám volt az utolsó, aki elfogadta az Urat, és az én házamnépe az övé volt. Azóta felnott egy következo nemzedék, most már vannak unokák, akik nem az övéi. Hiszem-e most is? Sokszor lehetetlennek látszik, de akkor is az az igaz, amit Isten mondott. Biztos vagyok, hogy az én testi családom minden egyes tagja üdvözül. Hogy milyen úton, hogyan, azt O tudja. De Isten mondta, tehát biztos. Ég és a föld elmúlik, az O beszéde nem múlik el.
Amikor ma reggel olvastam ezt az ígéret, rátok gondoltam. Most ki az én házamnépe? Azok, akik most vannak ebben a házban. Ezt hihetem? Nem képzelodés, vagy elbizakodottság ez? Eszembe jutott Pál apostol, amint a tengeren a hajóban vannak, és egy éjjel mellé áll az Isten angyala és azt mondja: “Ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak.” (ApCsel 27,24). Kétszázhetvenhat ember. És úgy lett! Istennek vannak ilyen nagy ajándékai. Nekem ma ugyanezt mondta az Úr: Házadnépe most azok, akik ezen a házon belül vannak. Hiszed te ezt? Van hited arra, hogy ez a negyven férfi üdvözülni fog? Csendben válaszoltam: Ha Te mondtad Uram, – és most Te mondtad. Mert semmit nem akarok mondani, amit a magam feje szerint elbizakodottságból mondtam. Isten csendben válaszolt: Ne félj, csak higgy!
Nektek mondom, akik most itt a házunknépe vagytok: Holnap elválunk, de sziklaszilárdan hiszem, hogy egyszer a mennyben látni fogjuk egymást. Biztosan tudom, mert O mondta. Mi az Istennek negyven ember? Egy pillanat alatt megteheti, de ha kell, évtizedek alatt, – de megteszi. Örömhírt szerettem volna ma veletek közölni, hogy látjuk még egymást. Nem az ítélet rettenetes pillanatában, amikor láthatom a másikat, amint megy az örök veszedelembe, sötétségbe. Mi látjuk még egymást. Isten mondta, és én hiszem, hogy igaz. Üdvözül a házunknépe most itt, ezen a héten. Jó volna most mindjárt hálát adni érte. Amikor az ember hisz, akkor elkezdodik a hálaének. Bár ma elkezdodne a szívedben a bizonyosság, a hála: O mondta, tehát igaz.
Imádkozzunk!
Olyan jó Uram, hogy Pállal együtt mondhattam: Hiszek az Istennek, akié vagyok, és akinek szolgálok is. Áldalak, hogy hihetem, minden úgy lesz, ahogyan mondtad. Áldj meg minket, most, amikor úgy hívtál, ahogy eddig talán még soha. Hadd tudjunk menni Hozzád, hogy ne kelljen kerülo utakon, sok-sok nehézségen keresztül visszatalálni majd. Segíts engedni szavadnak, és ma hinni Neked.
Ámen.