“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MAGSZTALJÁTOK AZ URAT (1/5)
Lakó – város
“Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az Ô kegyelme. Ezt mondják az Úrnak megváltottai, akiket megváltott a szorongatónak kezéből; És akiket összegyujtött a különböző földekről: napkelet és napnyugat felől, északról és a tenger felől, Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak. Éhesek és szomjasok voltak; lelkük is elepedt bennük. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyaruságukból megmenté őket. És vezette őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak, Adjanak hálát az Úrnak az Ô kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, Hogy megelégítette a szomjazó lelket, és az éhező lelket betöltötte jóval!” Zsolt 107,1-9
Uram, ismered az életünk suru sötétségét. Tudod mi van bennünk, hogyan jöttünk ide. Nagyon kérünk, hadd ragyogjon fel a Te világosságod. Kérünk, áldj meg, és semmi ne akadályozzon abban, hogy ezen a héten találkozzunk Veled.
Ámen.
Egy felszólítással kezdődik ez az igerész: “Magasztaljátok az Urat!” Arra gondoltam, legjobb lenne azonnal megtenni. De azt szeretném kérni, hogy most a szívünkben, akik szoktak és tudnak imádkozni, magasztalják az Urat. Ha az Ige mond valamit, annak jó azonnal engedni. Most csendben dicsérhetjük Ôt.
“Magasztaljátok az Urat, mert örökkévaló az Ô kegyelme.” Mindig a lelkünkről van szó. Egyetlen könyv a világon, amely nem a testi, hanem a lelki életünkről beszél. Mindent, amit olvasunk, arra nézve olvassunk, és akkor meg fogjuk érteni a Bibliát.
Tegnap a testi életünket figyeltük, aztán a későbbi életünket és mindig odajutottunk: “Ezt mondják az Úrnak megváltottai, akiket megváltott a szorongatónak kezéből.” Az Isten szerető, vezető keze, már őrzött születésünktől fogva egy életen keresztül. Minden helyzetben megtapasztalhattuk ezt a szeretetet. Nem is tudhatod azt a sok-sok veszedelmet, amitől megőrzött már az Úr keze.
De most arról szeretnénk beszélni, hogy a lelkedhez is mérhetetlenül jó és kegyelmes az Úr. Itt is megvan a szorongatónak a keze. A fehér, védő kéz mellett ott van egy fekete kéz, a bun, a Sátán, a sötétség. Azt mondja itt: “megváltott a szorongatónak kezéből.” A megmentését láttuk testi vonalon. Aztán elhangzott az is, hogy megváltott, ez már a lelki életről beszél. Emlékszem azokra az időkre, amikor ezt tanították és ezt mondták a gyerekek, hogy nincs is Isten és lélek. Gyerekekkel beszéltem, és ezt mondtam, hogy a lelked, – megszólalt az egyik gyerek és azt mondta: az embernek nincsen lelke. A gyerek ezt hallotta otthon is, az iskolában is. Aztán megkérdeztem tőle, voltál-e már úgy, hogy ott belül fájt valami? Nem a tüdőd, nem a szíved, nem a hasad, valami más fájt. Megsértetted az anyádat és fájt valami. Akkor mi fájt? Ami nincs, az fájt? Rámnézet és azt mondta: igen, úgy látszik az fájt, amiről azt tanították, hogy nincs. Ha fájt, akkor van.
Erről a lélekről szeretnénk majd beszélni egész héten keresztül, aminek szintén megvan a szorongatója. Röviden így mondom, hogy a bun. Nem is tudjuk, mi szorít, aztán egyszer csak rájövünk, hogy valami történt, amit úgy hív a Biblia: bun. “Akiket megváltott a szorongatónak kezéből.” Megváltott! Ma reggel a 130. Zsoltárt olvastuk: “Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged.” Megmentett, megváltott. Jó volna megállni egy pillanatig; engem megváltott? Persze, hát minden embert megváltott. De te elfogadtad ezt a megváltást? Megváltott a szorongatónak kezéből, a bunnek a szenvedélynek, a saját akaratodnak rabságából? Mert sokszor a saját akaratunk szorongat. Úgy élsz, úgy jársz-e, mint akit már megváltott a szorongatónak kezéből? Azt is mondta ma reggel az Ige: “Bőséges nála a szabadítás.” Erre van szükség, megváltásra, szabadításra, hogy valóban megváltott emberként járhass ebben a világban. Magasztaljátok az Urat azok, akiket már megváltott a szorongatónak kezéből.
“Akiket összegyujtött a különböző földekről.” Ugye tudjátok, hogy minket az Úr gyujtött össze. Senki más, csak Isten szeretete tud bennünket összegyujteni északról, keletről, nyugatról, a tenger felől. Bemutatkozáskor jó volna majd elmondani, honnan gyüjtött ide az Úr. Rögtön megérthetjük, nekünk szól ez a Zsoltár. Akiket nem gyüjthetett össze, azok most nem hallják ezt az Igét. Valamilyen célből gyüjtött minket össze az Úr. És ezt mondja rólunk, hogy bujdostunk. Mielőtt összegyüjtött volna bennünket, “Bujdostak a pusztában, a sivatagban.” Valaha megláttad-e, milyen puszta az életed? Nincs benne sem igazi öröm, sem igazi szeretet, talán egy jó szó, egy kis figyelem sincs már bennetek. Valaki így mondta: mikor megnősültem, nem gondoltam, hogy ilyen puszta lesz az életem. Már csak kemény szavakat mondunk egymásnak. Itt már nem terem sem virág, sem kedvesség, sem szívesség. Egy kicsit nézz most körül az otthoni életedben, nem nagyon puszta-e az a puszta? Van-e még benne valami, amiért érdemes élni, vagy már régen eltünt? A házaséleted kezdetén nem volt az puszta.
Az Úr most a pusztából, és a sivatagból gyujtött össze, ahol nincs víz. Tudjátok, a víz mindig Isten szeretetét jelenti. Tudjuk, hogy nem folyóvízről van szó, hanem Isten szeretetéről, amelyik élő víz. Az a borzasztó, hogy nálatok nincs víz. Ezért mondja az Ige, hogy szomjaztak és éheztek. Belül egy mérhetetlen nagy szomjúság van az emberben, amit Isten helyezett belé. “Busjdostak a pusztában és sivatagban, lakó-város felé útat nem találtak.” Talán leginkább most ezt kell látnunk, mit jelent ez: lakó-város? Talán mindnyájunknak megvan az otthona, ahol lakunk. Tudjuk a címünket, rendben van ott minden. De a lelkednek van-e lakó-városa, van-e otthona? Mérhetetlen keserves dolog, hogy nincs otthon. Nincs lakó-város. Nem ahova bejárok, hanem ahova hazamegyek. Az a hely, ahol a lelkem otthont talált, nyugalmat, békességet, szeretet talált. Üldözött, hajszolt lelkek járnak ezen a földön, lehet hogy nem találtak még lakó-várost. Lehet hogy nagyon szép összkonfortos lakásunk van, a Bibliát is ismered, talán Jézust is, de neked ez lakó-város?
Eszembe jutott, amikor az első tanítványoknak mondja Keresztelő János, Jézust látva: “Ímé az Isten ama Báránya!” (Jn 1,36). Két tanítvány elindult mögötte, és követték Jézust. Egy idő múlva Jézus megáll és hátrafordul és azt kérdezi: “Mit kerestek?” (Jn 1,39). Ma megkérdezi tőled, itt most mit keressz? A tanítványok megkérdezik tőle: “Mester, hol lakol?” Tudod-e most azt válaszolni: Jézus, Téged kereslek! Aztán Vele mennek, mert Jézus azt mondja: “Jöjetek, és lássátok meg.” (Jn 1,40). Egy nagyon jó helyen, az Isten szeretetében. Jézusnak volt egy nagyon jó lakó-városa, bár nem volt fejét hova lehajtania. De mindig volt egy nyitott ajtó előtte, az Isten szíve, az Isten szeretete. Ide hívta azt a két tanítványt. Az van az igében, hogy nála maradtak azon a napon, és aztán örökre. Te most talán itt maradsz öt napig, de jó volna, ha örökre ott maradnál abban a lakó-városban, abban a békességben, abban a szeretetben, abban az örömben, amire Jézus hív. Nemcsak egy időre, nemcsak egy-egy napra, hanem örökre. Jó volna most úgy kérni, és ha arra vágyna a lelkünk, hogy meg akarom találni azt a békességet, azt a szeretetet, ami mindvégig elkísér. Amit nem kell majd otthagyni.
Azt olvassuk, hogy utat nem találtak a lakó-város felé. Milyen jó, hogy megtaláltad az utat. Aki először jön ide, nem könnyen találja meg a helyet. Lehet hogy a boldogságod felé is sok utat kerestél már, sok mindent megjártál, hogy igazi örömet, szeretet találj, és utat nem találtál. Sokszor azt hitted, hogy egy ember az út, ha ez a lány az enyém lesz, ha elveszem feleségül, meglesz az út rajta keresztül. Lehet hogy azt hitted, a pénz az út. Majd lesz jó állásom, és akkor mindent megszerezhetek. Rettenetes utak vannak. Van aki azt hiszi, hogy az alkohol az út. Iszonyú tévutak, és még mindig nem találtad meg az igazi utat. Bújdostak, kerestek mindenfelé, milyen sötét helyeken lehet utat keresni. Rettenetes örömforrások vannak.
“Éhesek és szomjasok voltak.”A közelében laktam Budán annak a kocsmának, aminek az volt a neve, hogy “Szomjas”. Hány ember azt gondolja, hogy itt találja meg az élvezetet. Hány ember gondolja, hogy a szex. Találtam valakit, akivel úgy érzem, vele igazán jó. És az sem lett jó. Milyen úton jársz most? Talán azt gondolod, ha többet keresnék, ha mindent megvehetnék, amit szeretnék, akkor minden tökéletes lenne. Ez az út? Ha enyém lenne az a külföldi autó, amit most néztem ki magamnak, akkor boldog lennék. Övé lett. Nem lett boldog. Rettenetes utak, rettenetes források és egyre rosszabb lesz. Nem elégít ki. Egyre éhesebb és egyre szomjasabb leszek.
Bolyongtak a pusztában, lakó-várost kerestek. Egy olyan boldogságot, ami marad, egy olyan békességet, ami nem vész el. Annyiszor gondoltad, hogy megtaláltad. Aztán egy-két nap, egy-két hét és maradt a puszta. Olyan jó, hogy Jézus világosan megmondta: Én vagyok az út. Az az út, amely a lakó-városhoz vezet mindig ugyanaz. A megoldás mindig ugyanaz, majd meglátjuk minden részben: “Az Úrhoz kiáltottak.” Ezt szeretném kérni tőletek: imádkozz! Ne imádkozgass, ahogy eddig tetted, hanem a szíved mélyéből kiálts. Életemnek pár emléke van, amikor igazán teljes szívből kiáltottam, és mindig megoldódott valami. Isten a kiáltást hallja. Nem azért, mert messze van, nem ér el Hozzá a szó. Ô azt várja, hogy igazán teljes szívből keressem és teljes szívből kérjem. Ma kérjed Ôt így.
Itt oldódik minden ebben a részben is: “De az Úrhoz kiáltottak szorultságukban, nyomorúságukból megmentette őket. És vezette őket egyenes útra.” Megint csak nem tudom, hogy milyen úton jöttél ide, de a Hozzá vezető út egyenes út. Neked most ettől a naptól kezdve egy teljes egyenes utad van, amin menni kellene, hogy igazán célhoz érj. Az egyenes utat, amit Isten megjelölt, másutt nem lehet megtalálni. Én vagyok az út, az a teljesen egyenes út, ami Isten szívéhez vezet. “Vezette őket egyenes úton, hogy lakó-városhoz jussanak.” Oda fogsz jutni ha igazán kéred, és szívből imádkozol.
Eszembe jutott az az asszony, aki azt mondta: most már tudom, hogy nincs Isten. Egy gyötrelmes éjszakán kiáltottam, hogy Istenem, segíts! És képzeld, nem történt semmi. Ha lenne Isten, meghallotta volna. Itt ült a csendeshéten és azt kérdeztem tőle: hogy-hogy nem történt semmi? Hát hogy kerültél ide? Azt történt, hogy találkoztam egy barátnőmmel, aki elmondta, hogy megtaláltam Jézust. Láttam az arcáról, hogy sugárzik, hogy boldog, és akkor ő küldött engem ide. Hát ha itt ülsz, hogy-hogy nem történt semmi? Ha kiáltottál, annyi minden történt. Emberek mozdultak meg, dolgok mozdultak meg, üzenetet kaptál. A végén a saját szíved mozdult meg. Hát ki csinálta ezt, hogy végül is eljöttél ide, és innen napról-napra mehetsz tovább az igének az egyenes útján, egészen az életed megoldása felé.
Olyan jó, hogy világosan elmondja az Ige a történetünket: “De az Úrhoz kiáltottak szorultságukban; sanyarúságukból megmentette őket. És vezette őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz jussanak.” Egyenes úton. Aztán elmondják azok a tanítványok, akik követték Jézust, akik rátaláltak az egyenes útra és Jézusnál is maradtak, – elmondják a következő napon, amikor találkoztak régi ismerőseikkel, családtagjaikkal: “Megtaláltuk a Messiást!” (Jn 1,42). Megtaláltuk a lakó-várost. Megtaláltuk a békességet, az örömöt! Amikor megtértem és hazamentem, újra és újra mondanom kellett, hogy amit egy életen keresztül kerestem, megtaláltam. És látjátok ezzel a rövid kis mondattal egy csomó ember indul el. Ha János evangéluma első részét olvassátok mindig ott van: “vezeté őt Jézushoz.” Embereket vezetett Jézushoz az, aki akkor találta meg.
Nemcsak az a fontos, hogy megtaláld, hanem hogy sok embert tudjál majd Jézushoz vezetni.
Ezt mondja az Ige: “Keressétek először Istennek országát, és az Ô igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt 6,33). Lehet azt mondod, nem ezt keresem. Nem bunbocsánatot keresek, a lelkemnek nem szabadulást keresek. Házastársat keresek, megoldást keresek, munkahelyet keresek. Amint Jézust megtalálod, minden megoldódik. Vele együtt minden megadatik. Sok embert tudnék megszólaltatni, ha itt volnának, akiknek a teljesen elromlott házassága oldódott meg Vele együtt. Az egész életük megoldódott, mert odakerültek, ahova Isten szánta és teremtette őket. Lakó-városhoz.
Akárki vagy, ha északról, ha keletről, ha délről, ha nyugatról jöttél, a lelked lakó-várost keres. Tedd meg az első lépést Ôutána. Kezdj el járni az egyenes úton. Jézus világosan megmondta: “Én vagyok az út!” (Jn 14,6). Szólj ma Hozzá a szívedben, választ fogsz kapni és napról-napra közelebb kerülsz Hozzá.
Imádkozzunk!
Uram, tudod, hogy sok mindenünk megvan, de nem vagyunk boldogok. Kérlek könyörülj rajtunk, hiszen az embert boldogságra hívtad. A Veled való kapcsolat a mennyország. Áldunk, hogy mehetünk, ahova akarunk, Rajtad kívül mennyországot nem találunk. Kérlek, könyörülj rajtunk! Hadd tudjunk ma szívünk mélyébol Hozzád kiáltani, egész lényünkkel, hogy elkezdődhessen az az út, ami Hozzád visz. Köszönjük ezt a pár napot, hogy mehetünk majd lépésről-lépésre. Uram segíts, hogy hamar megérkezzünk!
Ámen.