“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MAGSZTALJÁTOK AZ URAT (2/5)
Sötétségben, megkötözve
“Akik sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal; Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták; Azért megalázta az ő szívüket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségük. De az Úrhoz kiáltottak szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadította őket. Kihozta őket a sötétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatta. Adjanak hálát az Úrnak az Ô kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért. Hogy összetörte az érc-kapukat, és a vas-zárakat letördelte.” Zsolt 107,10-16
Uram, egyedül Te ismered azt a sötétséget, amiben élünk. Kérünk, könyörülj rajtunk, hogy ezen a napon mi is meglássuk. Csak Te tudod a szemünket megnyitni, hogy lássunk. Erre kérünk most egy szívvel Téged. Látod, mennyi tévedésben vagyunk magunk felől, mások felől. Kérünk, igazíts el bennünket Igédben.
Ámen.
Azt mondtuk, hogy a Biblia lelki könyv. Mindig a lelkünkről van szó. Amikor azt írja, hogy sötétség, és halál árnyéka, akkor megint lelki dolgokról beszél. Lelki halálról és annak az árnyékáról. Tudjuk, hogy a testi halálról a Biblia csak így beszél, hogy elaludt. Amikor Lázár meghalt, Jézus így mondta tanítványainak: “Lázár, a mi barátunk elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.” (Jn 11,11). Az Istennek, Jézusnak a testi halál csak elalvás, az igazi halál a lelki halál, az örök halál.
Az Édenben két fa volt, az Élet fája: Jézus, és a halál fája: a jó és gonosz tudásának fája. Az önállóság, a magam akarata, amikor én akarom tudni mi a jó, és ezért nem kell az Isten vezetése. Nem érezzük-e mindnyájan, hogy ettünk erről? Nem úgy vagyunk-e, hogy csak én tudom jól? Mennyit tudunk vitatkozni az igazunk felől. Annyit jelent: nem kell Jézus, az Ô vezetése.
Azt mondja az Ige ezekről az emberekről, akikről ma van szó: A sötétségben, és halálnak árnyékában ülnek. Belső sötétség, amikor nem látom az igazi világosságot, és nem tud útbaigazítani. A halálnak nagyon hosszú az árnyéka. Sokszor a gyerekkorig lenyúlik. A testi halálnak az árnyéka is, és a lelki halálnak is. A bun mind a halál árnyéka, amiért majd az örök halálba kerülünk.
Nagyon sokszor már itt érezzük a sötétséget. Van, aki talán úgy van itt, hogy vannak problémái, amik kilátástalanok, nem tud belőlük kijutni, minden rossz, elkeseredés, kétségbeesés a halálnak, a bunnek az árnyéka. A bun sokszor olyan kívánatos. Mintha nagyon jó lenne. Nem gondolunk arra, hogy mérhetetlen súlyos következménye, árnyéka van. “Akik sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek.” Hát miért ülnek? Miért nem jönnek ki belőle? Ha tudom, hogy ez a bun terhes, miért nem hagyom abba? Hogy nem tudok változtatni a dolgokon? Miért kell nekem éveken, évtizedeken keresztül ott ülni, és nem jutok tovább egy lépéssel sem, mindig egyhelyben ülök.
Szeretném azokat kérdezni, akik itt vannak és talán már valamikor éreztek valami világosságot, – miért ülsz a régiben, hogyan van, hogy nem tudsz fölkelni? Itt talán elhatároztad többször, hogy ezt nem teszem, nem akarom, magam is látom, hogy rossz. Akkor miért nem tudsz fölkelni? Két mondat van utána rögtön: “megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal.” Megkötöztetve. Aki meg van kötözve, az nem tud fölkelni, akármennyire is szeretne. Gondoljanak csak arra a testvérek: ilyen akarok lenni, amilyen vagyok? Egyszeruen tudom, hogy nem akarok ilyen lenni. Újévkor újat kezdtem és megint ugyanilyen vagyok. Miért nem tudok más lenni? Emlékszem, kicsi lány voltam amikor sírtam, szeretem a szüleimet, miért vagyok akaratos, szófogadatlan? Felmerült-e már benned a kérdés: miért vagyok ilyen? Vagy annyira helyesled önmagadat? Soha nem volt benned ez a kérés, hogy más szeretnék lenni? Meg vagy kötözve! Rettenetes, amikor szeretne az ember más lenni és nem tud. Ezek, akik ülnek a sötétben, a halál árnyékában, mind föl akartak már kelni, mind elhatározták, hogy mások lesznek, de itt mondja az Ige világosan: “Megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal.” Olyan súlyosan, komolyan kötözött vagy, hogy vassal. Akartad már széttörni, talán már beszéltél is róla valakinek, – nem lehet. Valaki már mindent megcsinált, elment elvonókúrára, de erősebb volt a vas. Ezek a kötelékek vaskötelékek. A Biblia mondja, így igaz: “Megkötöztetvén nyomorúsággal, vassal.” Jó volna világosan tudni: rólam van szó. Sokszor olyan későn jutunk el oda, hogy a Biblia minden lapján rólam beszél az Ige.
Ülnek, de miért? Miért vannak megkötözve? Az Ige azt is világosan elmondja. Az volna a rossz, ha a Biblia csak újra és újra megállapítaná a bajt, csak diagnózis volna, és nem volna terápia. Nem volna gyógymód, nem volna kiút. Megállapítja az állapotodat, hogy ülsz a sötétségben, megkötözve nyomorúsággal és vassal. Rögtön megmondja, hogy miért. A 11. versben van: “Mert”. A mert azt jelenti, hogy “azért”. Azért, “Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megutálták.” Valahol ellenszegültél. Nagyon komolyan lásd meg most, hol szegültél ellen Isten akaratának, hol vetetted meg a Felségesnek tanácsát. Ez a Biblia a Felséges tanácsa. Olyan sokszor mondja egymásután, hogy: Ne! Ne! Ne menj! Ne tedd! Ne szólj! És megvetetted. A Tízparancsolatot és a többit világosan, akarattal, megvetetted és ellenszegültél.
Az Úr most szeretné megmutatni, mi az, amiben ellenszegültem. Amiért megkötözve ülök, amiért nem tudok megváltozni, amiért nem lesz más az életed ebben az évben sem, akármennyire elhatároztad. Ülhet az ember a kötelékeiben, és álmodik dolgokat, hogy milyen lesz és mennyire más lesz, milyen boldogok leszünk. Aztán felébred, hogy nem tudok hallgatni, bele vagyok kötözve az igazamba, otthon is, mindig úgy kell csinálni, ahogyan én mondtam. Iszonyú kötelék. Hányszor mondod a feleségednek: igen, mert nem hallgattál rám, megmondtam, hogy nem így kellett volna csinálni. Hihetetlen kötelék. Talán próbálod széttépni. Annyi ember elmondta már: soha többet nem mondok ellent. De meg van kötözve vaskötéllel, mert ellenszegült az Isten tanácsának.
Szeretnék egy tanácsot elolvasni az Ézsaiás könyvéből, ami ugyanezt a sötétséget írja le, de mond egy Igét, reménységet, ami fénysugár a sötétségben. Így hangzik az Ige: “De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van. A nép, amely sötétségben ül, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük!” (Ézs 9,1-2). Világosan elmondja az Ige, mi lesz és mi lehet az életedben. Azért vagyunk itt, hogy fény ragyogjon, hogy végre lássunk, hogy megtudjuk, miért van mindez, miért reménytelen az életem mások számára is. Nem tudom, most reménységgel küldtek el otthonról? Feleségednek, gyerekeidnek megvolt még az a reménysége, hogy hátha most történik veled valami? Vagy ők már teljesen reménytelenek? Talán te is azzal jöttél: nem tudom, történhet-e még velem valami, hiszen mindig ugyanaz vagyok. Az Úr most világosan elmondja: ezért hozott ide, hogy legyen kiút abból, amiben vagy.
Szeretném még az Ézsaiás 9 előtti részt elolvasni: “És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől, és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozódik-é a nép? Az élőkért a holtaktól kell-é tudakozódni? A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk: Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé, És aztán a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétéség, és szorongatásnak éjszakája, Ô pedig a suru sötétben elhagyatva!” (Ézs 8,19-22). Akiknek nincs világosságuk, azoknak elmondja a végét. De azt is elmondja, hogy hogyan kezdődik. Így kezdődött, hogy: ellenszegültek Isten tanításának. Az Igére és a tanításra figyeljetek! És máshova mentek tudakozódni. Nem volt elég nekik Isten szava, az Ige világossága, többet és mást akartak tudni. Ezért nincs hajnaluk! Elmentek a halottidézőkhöz, hogy az élőkért a holtaktól tudakozódjanak. Elmentek mindenféle sötét tudományhoz.
Olyan sokan mondták nekünk, miért beszélünk ezekről a dolgokról? Mikor kimondtuk ezt a szót, hogy Sátán, akkor azt mondták, hogy az nincs. Testvérek, a mostani idő megtanítja az embereket, hívőket, és hitetleneket egyaránt, hogy van. Amikor már ebben az országban is vannak sátánisták, amikor karácsonykor egy ország remegett, hogy mit fognak csinálni, – országszerte nem merték a gyerekeket sehova engedni, mert ki tudja mit csinálnak majd velük a sátánisták. Ha sátánisták vannak, akkor van Sátán. Ezt egy világnak meg kell tudnia. Amire eddig bedugta a fülét, és azt mondta, hogy bolondság, – micsoda furcsa dolgokat beszéltek ti, – most már nem nevet senki. Miután elterjedt, miután láthatóvá lett, miután gyilkolnak, pusztítanak és tönkretesznek, tele vannak az aluljárók, ott vannak az ország minden részén. Mert nem hallgattunk a szóra. Ez az ország, ez a világ nem hallgatott Isten szavára. Azt mondják néktek: menjetek ide-oda, kérdezősködjetek, meg lehet itt tudni sok mindent. Megtudhatod a jövődet is. Mindent megmondanak.
Megdöbbentően tapasztaltam, amikor emberek beszéltek nekem ezekről, hogy valóban minden szóról-szóra úgy történt. Nem az a kérdés, hogy megmondták-e, hogy tudnak-e valamit, hogy meggyógyultál-e ettől, vagy attól, nem ez a kérdés. Az a kérdés, honnan volt az erő, honnan volt a tudás? Olyan világosan elmondja a következményeket. Amikor ezt mondják néktek, menjetek halottidézőkhöz, és ha mennek, úgy bolyongani fognak a földön szorongva, és éhezve. Testvérek, hány ember bolyong ezen a földön szorongva és éhezve. Lehet, hogy te is köztük vagy. Aki bolyong a földön, nem találja helyét. Hányan vannak, akik kocsmáról kocsmára bolyonganak. Nem akartak ők odamenni egyszer sem. Kellett! Lehet, hogy megkötözött az ital, az élvezetvágy. Azt hiszi, hogy kap valamit és még éhesebben és szomjasabban jön vissza, még nyomorultabban. Bolyongani fognak, mert Istennek szavát megvetették. Éhesen, szomjasan néznek fölfelé, nincs megoldás. Lenéznek a földre és ott sem találnak megoldást.
Olyan megdöbbentő ennek az egésznek a vége. A kezdetét hallottátok, most nézzük a végét, ahogy az Ézsaiás 8 elmondja nagyon világosan: “És lészen, hogyha felgerjed, megátkozza királyát és Istenét.” Talán ez a te megkötözöttséged, a harag, az indulat? Ki tudja, mi mindent csináltál már felgerjedésedben? Mi mindent törtél már össze? Rettenetes volt, mikor egy férfi elmondta: indulatomban a saját ingem nyakát letéptem. Aztán ott álltam kezemben a nyakkal és inggel, hogy ezt én csináltam? Akkor nem vagyok már normális. Emlékszem, valaki azzal jött, hogy beverte az ablakot otthon. Akkor ébredtem rá, hogy mit csinálok, mikor véres volt a kezem. Mi mindent törtél már össze? Talán a házasságodat? Lehet hogy a feleségedet törted össze. Hány asszony mondta nekem: akkor döbbentem meg mikor megütött a férjem. Soha nem gondoltam, hogy eljutunk oda. Egy váratlan pillanatban arcul ütött a férjem. Vagy a gyereket ütötted meg?
Megint valaki elmondta: mérgemben ráütöttem a gyerekre. Utána azt mondtam: és ha most nagyobbat ütök? Egyáltalán nem akartam ütni. Csak elragadott az indulat. Értjük, hogy ez megkötözöttség? A harag, az indulat megkötöz. Nemcsak a szenvedélyekkel van úgy, hogy nem tudok. Az élvezetnek a megkötözöttei, hogy nem tudok ellent mondani a szex csábításnak. Törtem a házasságomat. Először volt mással kapcsolatom, jöttem haza: mi lesz most? Nem tudta meg a feleségem, – de azért összetörtem.
Mi az, amit törtél, zúztál már magad körül? Talán az egész családi életed. Az egész rokonsággal összevesztem, – mondta valaki. A sógor ellentmondott, én pedig megmondtam a magamét. Megint törtél. Normális vagy testvér? Mi lenne, ha minden látható lenne amit már tettél? Milyen jó, hogy senki nem tudja. Szeretném mondani mindenkinek aki itt van: semmi nem fog segíteni. Csinálhatsz, amit akarsz. Egyszer ki kell jönni a teljes világosságra. Amíg tovább ülsz a sötétségben, nincs segítség. Csak ha egyszer őszintén kimondod, és hajlandó vagy odamenni ahhoz, aki tud segíteni. Ez az egyetlen kiút. Így mondja, hogy “nyomorúsággal és vassal.” Elmondja azt is, hogy miért. “Mert megvetették az Isten szavát.” Itt van kezedben a Biblia talán gyerekkorod óta, és világosan olvashatod a Mózes könyvében, hogy mind utálja az Úr, aki ezekhez folyamodik. A jövendőmondókhoz, a halottidézőkhöz, a babonához, az ördögi gyógyítókhoz, aki az ördöghöz folyamodik. Mert van ördög! Most már nincs ember aki azt mondhatná, hogy nincs. Miért reszket akkor tőle a világ a sátánistákon keresztül. Isten megengedte, hogy megérjük. Most tudd meg, hogy van, tudd meg, hogy ő kötözött meg téged nyomorúsággal és vassal, senki más. És hogy nincs más kiút, mehetsz orvoshoz, elvonókúrára. pszichiáterhez, nincs kiút belőle.
“Az Úrhoz kiáltottak szorultságukban.” “Azért megalázta az ő szívüket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségük.” Testvér elestél! Isten előtt ne tagadd. Csúnyán megütötted magadat. Nem fogsz tudni fölkelni egyedül. Olyan világosan elmondja itt, hogy elestek, és nem volt segítség. “De az Úrhoz kiáltottak.” Bár eljutnánk ezen a héten ehhez a “de” szóhoz. Talán nem is egészen hiszem, hogy tud segíteni, “de” kiáltok Hozzá. “De az Úrhoz kiáltottak,” és világosan elmondja: “sanyarúságukból kiszabadította őket. Kihozta őket a sötétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatta.” Elszakíthatatlan köteleidet csak Jézus tudja elszakítani. “Összetörte az érc kapukat és a vas zárakat letördelé!” Elszakított kötelékek, talán nagyon finom kötelékek, talán olyan, hogy senki nem veszi észre. Talán a félelem kötelei tartanak valahol. Testvérek, nagy, erős férfiakat láttam, akik életük végéig mindig féltek. Talán az idegeid kötelei, amire úgy érzed, hogy az idegrendszerem a hibás. Talán érzelmi kötelek. Talán van egy olyan kapcsolatod, amihez hozzá vagy kötve. Hányszor mondták nekem emberek, nem tudom megszakítani ezt a kapcsolatot. Vannak érzelmi kötelékek. Szex kötelékek. Egy család megy tönkre. Azt mondta az illető: nézem a gyerekeimet, és rettenetes, hogy tudok ilyen lenni? Vannak finom kötelékek, de vannak vas-zárak, ahogy az Ige mondja, hogy: “Összetöré az érc kapukat, és a vas zárakat letördelé.” Vannak nyilvánvaló rabságok. Lehet hogy az egész falu tudja már, hogy nem tudsz az iszákosságtól szabadulni. Egy olyan vas zár van körülötted, talán az anyagiasság. Istennél nincs különbség, hogy kicsi, vagy nagy dologból szabadítson meg.
Még egy mondat a végén: “Adjanak hálát az Úrnak az Ô kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért.” Egy csodadolog lesz a szabadításod. Nemcsak neked, a családodnak is. Emlékszem arra az asszonyra, aki hazament súlyos vas-zárakból. Többször megjárta az elmeosztályt, és Isten tökéletesen megszabadította. A férje elmondta: engem nem érdekeltek ezek a vallásos dolgok. De ami a feleségemmel történt, az csoda. És mert van ilyen, most már nekem is kell! Ugye tudod, hogy csoda lesz, ha másképp mégy most haza. Otthon várják a csodát. Lehet hogy imádkoznak a csodadologért. És majd hálát adtok Istennek csodadolgaiért. Azt mondja itt: “Adjanak hálát az Ô kegyelméért, az emberek fiai iránt való csodadolgaiért.” Akarod-e, hogy veled csoda történjen? Engedd, hogy Ô törjön össze. Az első lépés e felé, hogy azt a titkot, amit sosem mondtál ki, végre mondd ki igazán, őszintén. A többi az Úr dolga. Ô töri le a vas zárakat, Ô töri össze az érc kapukat, és szaggatja szét a legfinomabb bilincseket. A kereszt hatalmával! Látod, Isten emberré lett, engedte magát megkötöztetni, vas zárak mögé zárni, és a halál árnyékába ült. Elszenvedte érted a halált, hogy neked szabadságod, életed, boldogságod legyen.
Imádkozzunk!
Uram, köszönjük, hogy a szabadítás sosem olcsó dolog. Áldunk, hogy megfizetted az árát. Köszönjük, hogy nekünk most már csak egyet kell megtenni: kijönni abból a sötétségből, amiben ülünk. A hazugság rettenetes sötétségéből, ami itt is fogva tart. Most is másnak akarunk látszani. Itt is éljük a hazug életünket. Könyörülj rajtunk! Itt nekünk kell áttörni. Vállalni a szégyent, lemondani a takargatásról, hogy szabadon cselekedhess hatalmaddal, amit minden ördög fölött szereztél, minden bun és sötétség fölött ott a Golgotán.
Ámen.