“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTEN KÉRÉSE (2/5)
OKOS ISTENTISZTELET.
“Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek tetsző áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” Róma 12, 1b
Imádkozzunk!
Szeretnénk áldani Uram! Köszönjük, hogy előtted lehetünk, és még inkább köszönjük, hogy itt vagy, és lehetőségünk van találkozni Veled. Köszönjük, hogy szót hallhatunk Tőled, tiszta szót. Segíts, hogy szavad a szívünkig érhessen.
Ámen.
Isten az Ő irgalmasságára kér, a golgotai keresztre, a legnagyobbra, ami a földön létezik, hogy add oda magadat neki. “Szánjátok oda a ti testeiteket.” Életem egyik döntő igéje ez volt. Már az Úré voltam akkor, mikor megálltam ezzel az igével szemben. Nem értettem, hogy Isten a testemet kéri? Addig azt gondoltam, a szívemet, a lelkemet kéri. Megértettem – nem tudja használni a szívemet, mert kőszív. Azért mondja: adok nékik új szívet. Aztán rájöttem – a lelkemet sem tudja használni, mert bűnnel beszennyezett lélek – csupa folt. Az Ő Lelkét adja belém. Ha belőlem sem a szívem, sem a lelkem nem kell, mi marad? – A testem!
Azok, akik már ismerik az Urat, jó volna, ha felismernék, ezt is, azt is odaadtam, de a testemet, amire az Úrnak szüksége van – nem adtam. A kezedre, a lábadra, a szádra szüksége van, Ő akarja használni. Jézus mennybe ment, mi itt maradtunk, és az Istennek nincs teste a földön. Szoktuk mondani, hogy az övéi a Krisztus-test. Isten ebbe a Krisztus-testbe adta az Ő Lelkét, az övéibe. Az övéi együtt voltak pünkösdkor, és beléjük töltötte ki az Ő Lelkét. Nem a világba –, az emberekbe, akik odaszánták testüket Istennek.
Most rólad van szó! Isten idehozott, hogy megértsd: nem a szíved, nem a lelked kell neki. Így mondja az Ige: “Nem tudjátok-e, hogy Isten temploma vagytok, és az Isten lelke lakozik bennetek?” (1Kor 3, 16). A tested Isten háza! A házban mindig lakik valaki. Tested olyan ház kell, hogy legyen, amelyben a Krisztus lakik. Komoly fordulatot jelentett az életemben, amikor ezt az igét megértettem. Veled az kell, hogy történjen, ami itt a tanítványokkal, hogy Jézus a Szentlélek által beköltözött a házba.
Ha valóban igaz, hogy a szívem kőszív, akkor mi belülről romlottak vagyunk. Sok ember elmondja: vannak bűneim, de a szívem igazán arany, mindenkit tudok szeretni. Igaz ez? Jó volna elmenni szív vizsgálatra! Most azonnal megtörténhet a vizsgálat, mert a Biblia mindeneket vizsgál – még a szívet is. Jó volna megnézni a mi nagy szeretetünket.
Isten engem már az éjjel elkezdett vizsgálni. Az 1Kor 13 mondata jutott eszembe: “A szeretet mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy” (7-8a). Valóban mindent elfedez a szeretetem? Különösen egy dologgal kapcsolatban küszködtem, amire úgy éreztem, hogy valakivel kapcsolatban valamit nem tudok elfedezni. Gondolj arra, akivel kapcsolatban úgy vagy, hogy nem tudok neki megbocsátani. Ez az a bizonyos nagy szeretetet, amelyik mindent elfedez? Azt mondtam magamban, majdnem mindent, és mégis van valami, ami mindig újra eszembe jut és kínoz.
Aztán azzal küszködtem – mindent hiszen? Tényleg hiszed, hogy aki az életedet tönkretette, az meg tud változni? Vagy talán csak csapsz a kezeddel, hogy az soha!
Olyan jó volt még az a mondat: “soha el nem fogy”. Ebben a világban, az életben minden fogyó anyag, sajnos, a szeretetünk is. Talán amikor az úrasztalánál álltál, azt hitted, hogy ez örökké tart, mindig szeretni fogjuk egymást. Aztán amikor először hallottad káromkodni, amikor az anyádat szidta, vagy amikor először jött haza ittasan, úgy érezted – Istenem – már nagyon fogy, úgy érzem, nem tudom már úgy szeretni. Potyogtak a könnyeid –, mi lesz, ha egy napon egészen elfogy.
Az éjszaka ezzel a három mondattal küszködtem, és reggel világos lett előttem – ez az, amiről ma beszélnünk kell: erről, a mi jó szívűnkről. Az Ige beszél arról, hogy a szeretet hosszútűrő, türelmes. Kérdezd most meg magadtól – mindig türelmes vagyok a családommal, a környezetemmel szemben? Nem szoktam velük kiabálni, türelmetlenül beszélni? Vagy azt mondani, hogy már megint, vagy, még mindig? Soha nem hoztak még ki a sodrodból?
A szeretet nem fuvalkodik fel –, mondja tovább az Ige. Nem voltam veszekedős, kiabálós, csak úgy jártam, mint egy sértett királynő, vegyék észre, hogy most más vagyok. Felfújtam magam. A szeretet nem tart haragot, nem érezteti, nem hordja magában, és nem fúja fel magát. Van egy másik mondat: nem cselekszik éktelenül. Nem tapintatlan, mondja egy másik fordítás. Azzal kapcsolatban, akire azt mondod, hogy szeretem, nem voltál soha tapintatlan? Beszéltél valakivel, és úgy szóltál hozzá, ami az illetőt nevetségessé tette. Az ember hihetetlen tapintatlan tud lenni.
Egy házaspár társaságban volt. Jól érezték magukat, sokat nevetgéltek. Amikor hazamentek, lefeküdtek, egyik az egyik, másik a másik szobában. A férfi arra ébredt, hogy felesége hangosan kiabál: Ne bánts! Ne bánts! A férj átment, a feleség aludt. Felébresztette – ki bántott – kérdezte? – Nem tudom – senki. A férj azon kezdett gondolkozni –, nem én bántottam? Sokat vicceltem vele a vendégek előtt, megjegyzéseket tettem rá –, nem gondoltam, hogy bántom.
Nem tudom, te kit bántasz a tréfáiddal, a megjegyzéseiddel. Amikor elolvastam ezt a történetet, arra gondoltam, kinek kellene körülöttem mondania – ne bánts, ne bánts! Ki az, akit a nélkül bántok, hogy tudnám. Jó kedvű vagyok, viccelek, és odamondok valamit. Gyerekekkel szemben is sokszor vagyunk tapintatlanok, amikor kifigurázzuk őket. Nagyon szeretném, ha most gondolnátok valakivel kapcsolatban, és mérnétek: szeretetem valóban Isten szerinti szeretet?
Azt mondja az Ige: A szeretet nem gerjed haragra. Hányszor voltál kemény úgy, hogy utána megbántad. Még egy mondat: A szeretet nem rója fel a gonoszt. Nem emlékszik! Milyen rettenetes, hogy mi felrójuk, mint ahogyan a juhászok felróják a juhokat a botjukra, és számon tartják őket. Újra és újra előjön, és nem bocsátunk meg semmit. Nézzünk szembe vele, tulajdonképpen senkit nem szeretek, csak önmagamat, de azt aztán nagyon.
Nem tud Isten a szíveddel mit kezdeni. A lelked foltos lélek. Még ha gyermekkorban tiszta ruhát kaptál volna, az sem volt már tiszta, hiszen rengeteg mindent örököltél. Aztán, amit te szereztél még hozzá. Mit kezdjen Isten ezzel a lélekkel? Azért mondja: “Adok néktek új szívet” (Ez 36, 26a), “És az én lelkemet adom belétek” (27a).
A templomot add oda! “Szükség néktek újonnan születnetek!” (Jn 3, 7b). Az egész bensődet ki kell cserélni.
Egy pszichológussal beszéltem a múltkor, akit érdekeltek a lelki dolgok. Az osztályán feküdt valaki, aki már járt nálunk. Azt kérte: hívjon ide valakit, akivel lelki dolgokról tudok beszélgetni. Ezért találkoztunk. Ő arról beszélt, hogy az ember legboldogabb állapota a sziszifuszi állapot. Valakit az istenek azzal büntettek, hogy egy követ kellett felhengeríteni a hegyre, és az mindig visszagurult. Egy életen keresztül ezt kellett tennie. A boldog állapot az volt, hogy mindig újra tudta kezdeni, amikor legurult a kő. Csak néztem rá – maguk ilyen szegények?
Nagyon félek, hogy te is ilyen szegény vagy. Eljövök egy csendes hétre, bűnbocsánatot kapok, és otthon újra kezdem, megint a régi vagyok. Aztán újra felgörgetem a követ a következő úrvacsoraosztásig, megint bocsánatot kapok, egy idő után megint a régi vagyok. Meddig bírod még ezt? Meddig lesz még reménységed, hogy újra elölről tudod kezdeni? Csak ennyire futja?
Nagyszerű dolog, hogy van bocsánat, de hogy mindig ugyan ez ismétlődjön –, nem fáradtál még bele? Így mondja a Biblia: “Nagy utadon megfáradtál, és mégsem mondod, mind hasztalan!” (És 57, 10a). Aki ezen a héten nem tudja kimondani, hogy “mind hasztalan” – kár volt csendes hétre jönni. Hiába kezded újra, egy hét múlva ugyan úgy fogsz járni.
Valaki így mondta: ugyan az vagyok, mint hitetlen koromban, csak kicsit rosszabb. Nem vagy te rosszabb, csak most már jobban látod, nyitott szemmel látod magadat. Isten most nektek is azt mondja, mint Nikodémusnak: “Szükség néktek újonnan születnetek” (Jn 3, 7b). Isten nem ezzel akar elbocsátani, hogy kimond: “mind hasztalan”. Kár elhatározni, hogy nem fogok visszafeleselni, nem mondom a magamét, ezen túl hallgatok. Nehogy úgy járj, mint az a valaki, aki vizet vett a szájába, hogy ne tudjon beszélni, és az illetőre köpte az egészet, amikor mégis megszólalt. Sem a víz nem segít, sem az, hogy befogom a szájam. Ami benned van, az mindig kijön.
Isten kéri a testedet, hogy Ő lakjon benned. Ha új élet van benned, az egészen másképp fog reagálni mindenre. Abban az a szeretet van, ami az 1Kor 13-ban van leírva, amelyik mindent hisz, mindent remél, mindent elfedez, és soha el nem fogy. Nem kell a fogaimat összeszorítani, hogy hallgatni tudjak, nem kell haragudni, mert ez az élet új élet, és tőled függetlenül él benned.
Ha most odaszánod a tested, mint pünkösdkor a tanítványok, megtölt az Ő Szentlelke, és Jézus lakik benned. Az új életnek könnyű megbocsátani, könnyű szeretni, nem kell erőlködni, nem te éled az új életet. Pál apostol így mondta röviden: “Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2, 20b).
Egy asszony, aki elfogadta, hogy Jézus él benne, egy idő múlva azt kérdezte: de hogy fogom én ezt otthon véghezvinni? – Ha Ő él benned, nem neked kell véghezvinned. Akkor a kezedet, a lábadat, a nyelvedet Jézus mozgatja. Ez a legnagyobb öröm a világon, amikor az ember ezt fölfedezi, hogy sem erőlködni nem kell, sem fegyelmezni magamat, semmit nem kell vigyázni –, csak az jön ki belőled, ami benned van.
Isten ezt akarja neked adni, nem kevesebbet. Ezért kaptuk ezt az Igét: “Kérlek titeket az Isten irgalmasságára”, a Jézus keresztjére, ne hozz több szégyent a nevére azzal, hogy Őt mondod, és te beszélsz. Megmondom őszintén, a hívő szülők gyermekeit sajnálom a legjobban. Gyermek csendes héten mondta az egyik fiú a többinek: amit ti itt most hallotok, az nekem már mind a könyökömön jön ki.
Szülők panaszkodnak arról, hogy a gyermekem nem akar megtérni. Persze, hogy nem! Már torkig van a sok szöveggel, és nem lát hiteles életet. Egy kicsi élet többet ér egy mázsa elméletnél. Így mondta itt valaki rém boldogan: nagyon sokat tanultam most itt. Elég baj az neked! Sokat tanultál, és nincs benne egy kicsi valóság sem.
Egy kis mozdulat, ami új, ami már nem te vagy, és arra mindenki felfigyel. Minket nagyon ismernek, azonnal felismerik –, ez nem ő. Szánd oda a testedet – és újjá lesz minden. Hallod – minden!
Imádkozzunk!
Uram! Kérlek, hogy ami bennem nem új még, azt cseréld ki. Úr Jézus, hadd kérjük ezt most Tőled személyesen mindannyian, hogy mindent tegyél meg velünk és bennünk, hogy valóban Te élhess, és Téged láthasson mindenki. Ez a világ már nem látni, hanem hallani akarja a Krisztust, és követni.
Köszönjük, hogy a legnagyobb öröm ezen a földön, ha bennünk élsz. Szülj újjá bennünket, egyedül Neved dicsőségére.
Ámen.