“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JÉZUS KÉRDÉSE (3/5)
A KERESZT GYALÁZATA.
“És kezdte őket tanítani, hogy az Emberfiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.” Márk 8, 31.
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy ma is fogsz kopogtatni, zörgetni a szívünkön. Kérünk, mutasd meg, mit jelent számunkra az, ha valóban megnyitjuk előtted az ajtót. Nagyon köszönöm Úr Jézus, hogy ezt ma meg lehet tenni. Kérünk azért, hadd mehessünk innen majd Veled tovább.
Ámen.
Jézus és a tanítványok összetartoztak. Ahol a tanítványokat látták, tudni lehetett, hogy Jézus is ott van. A 8. rész elején szó van a tanítványokról, és a sokaságról. Ez megint egy más embercsoport. Lehet, hogy a sokasághoz tartozol, aki most valahol együtt megy a tanítványokkal, vagy talán olyan ember, akinek eldőlt a szívében, hogy követem Jézust. Nem csak öt napig, hanem az egész életében Jézussal akar járni, Őt követni, és tanulni akar tőle.
A tanítványok tanultak. Az iskolában kikérdezik az embert. Itt is így történt. Jézus feltette a kérdést: “Kinek mondotok engem?” Sok mindent feleltek. Egy jó tanuló volt, aki jól felelt: “Te vagy a Krisztus.” El is hangzott a dicséret. A mi Urunk tud dicsérni. Péter felé hangzott, és vele együtt a megbízatás: “Néked adom a mennyek országának kulcsait.” Csodálatos megbízatás. Vajon ezzel a megbízatással mégy-e majd el innen?
Azután Jézus “rájuk parancsolt, hogy senkinek ne szóljanak felőle.” Jézus tanítványainak nagyon kell vigyázni arra, hogy megtanuljanak hallgatni. A nyelv gyorsan mozog. Sokszor utána jön rá az ember, hogy miért kellett ezt mondanom, és miért pont itt? Pál apostol beszélt egy látomásról, ami 14 évvel előbb történt vele. 14 évig tudott hallgatni. De amikor elmondta, nyilván el kellett mondania.
Tudunk-e csak egy napig, vagy egy hétig is hallgatni arról, amire az Úr azt mondja, hogy senkinek ne mond? – csak neked mondtam. A nyelv az egyik legveszedelmesebb tag. Azt olvastam, hogy minden embernek két tagjára kell vigyázni: a térdére és a nyelvére. Nagyon vigyázz, hogy ki és mi előtt hajolsz meg, és hogy mit vall a nyelved!
Miután Jézus kérdezett, a tanítványok feleltek. Jézus mondott egy parancsot, és azután kezdődött a tanítás. “Kezdte őket tanítani.” Bár bennünket is kezdhetne most Jézus tanítani, hogy: “Az Emberfiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.” Jézus a keresztet tanítja. A lecke mindig ugyanaz. A lecke a kereszt! A keresztyén életnek az alaptanítása a kereszt. Nagyon sok keresztyén ember mindent ért, csak a keresztet nem. Vajon megértetted már a kereszt üzenetét? A kereszt nemcsak az a két fa a Golgotán. A kereszt az életút. Pál apostol szerint a kereszt alapelve, hogy a gonoszt jóval viszonozzuk (Rm 12, 21). Jézus is ezt tette. Megfeszítettük, arcul köptük – és Ő? – Meghalt értünk! Minden gonoszságunkat jóval viszonozta. Ezért kibírhatatlan a kereszt. Aki egyszer ezt megértette, annak meg kell térnie.
Jézus a tanítványokat arra tanítja, hogy szenvedni kell. Ez az, amit mi nem értünk, hogy miért kell? Mi nagyon sokszor a saját keresztünket sem értjük, nemhogy a Jézusét. Nekünk a saját keresztünk a legnehezebb. Miért kell szenvednünk? Miért nem lehet egy életet úgy végigélni, hogy minden csupa öröm, derű, boldogság. Jézus a szenvedéssel szembesít most bennünket. Erről akar tanítani. Ez a tantárgy, amiről az Ige beszél: “Kezdte őket tanítani” – és a tanítás így folytatódott: “Az Emberfiának sokat kell szenvedni.”
Az édenben nem volt szenvedés. A mennyben sem lesz. A Jel 21. 4 csodálatosan ír a mennyországról: “És az Isten eltöröl minden könnyet szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” Az édenben nem volt, a mennyben sem lesz, miért kell akkor a szenvedés? És miért lett szenvedés? Az első emberpár még az édenben volt, de amint megjelent a bűn, megjelent a szenvedés. A kettő összefügg. A Biblia beszél a bűnről, és a bűnökről. Ez kettő! Amikor eljön a Szentlélek, megfeddi a világot bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem (Jn 16, 8). És utána jönnek a bűnök. Az első bűn az édenben történt, amikor az ember függetlenítette magát Istentől. Evett az ember a jó és gonosz tudásának fájáról. Az ember önálló akart lenni, nem akart rászorulni Istenre. Hit helyett a tudást választotta. Tudni akarom a jövőt, a házasságom, a boldogságom. Nem hisznek, mert tudni akarnak. Ennek a következménye minden bűn. Ezért kell lopni, csalni, hazudni. Nem akarok az Úrral együtt élni, önállóan, a magam akarata szerint rendezem az életem.
A tékozló fiúnak nem az volt a bűne, hogy eltékozolta minden vagyonát, költekezett, evett, ivott –, hanem hogy elment otthonról, nem akart alárendelt lenni. Megértem, hogy a kisebbik fiú ment el. A családban én voltam a legkisebb. Nemcsak a szülők, a testvérek is nekem dirigáltak. Mindig azt mondottam: csak lenne egy még kisebb, hogy tudnék valakinek parancsolgatni. Mindig nekem kellett engedelmeskedni. Mi ezt nem akarjuk.
Mi a bűneinket megbánjuk, de hogy egyszer azt a bűnt bántuk volna már meg, hogy a sokat emlegetett akaratomat nem akarom alárendelni Isten akaratának? – Pedig ez az Istentől elszakadt állapot. A tékozló fiún más nem segített, mint hogy haza kellett mennie. Rajtunk is csak az segít, ha alárendeljük magunkat Isten akaratának.
Jézus a szenvedésről, a keresztről akar tanítani. A kereszt úgy kezdődik, hogy az ember húz egy vízszintes vonalat, és valaki föntről lefelé áthúzza. Mi is húzzuk a vonalunkat, tesszük, amit akarunk, odamegyünk dolgozni, ahová akarunk, megtervezzük a családot, hány gyermekünk lesz, és azt gondoljuk, hogy menni fog ez. Olyan házat, olyan lakást építek, amit elgondoltam. Húzom az életvonalat, megy is addig a pillanatig, amíg Isten föntről át nem húzza lefelé, és akkor ott a kereszt. Jön egy tragédia, amikor azt hiszem, hogy minden sikerült. Nem tudom, nálad mi az, ami a kereszt volt, amire azt mondottad: Istenem – ez borzasztó!
Nem értjük a saját keresztünket, és ezért nem értjük a Jézusét sem. Amikor Jézus feltámadt, a tanítványok ketten mennek Emmausba, és valaki hozzájuk csatlakozik. Magyarázzák Jézusnak – te nem tudod, hogy mik történtek? És elmondják, hogy Jézusnak, aki csodálatosan más volt szóban, cselekedetben, hogyan kellett szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól, és írástudóktól megöletni, és harmadnapon feltámadni. Mondják azt, amit ők akkor átéltek, és egyszerűen nem értik. “Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek” (Lk 24, 21). Mondják szomorúan, és ott megy mellettük az élő Jézus. És elkezdi nekik magyarázni az Írásokat. “Így van megírva” –, mondja nekik Jézus, és magyarázza a keresztet: “és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon” (Lk 24, 46).
Jézus nekünk is a keresztet akarja magyarázni. Amit Jézus magyaráz, az mindig ugyanaz, a kereszt előtt, és a kereszt után is. Az emmausiak végigélték a keresztet, mégsem értették. Te sem érted? Mentél egyenesen a kárhozat felé, de Isten annyira szeretett, hogy áthúzta azt a magadtól tervezett életutadat, mert Ő látta a végét. Az isteni szeretet megállít. Próbálj meg most fölnézni rá, és értsd meg a keresztedet. A háború utáni időkre gondolok, amikor annyi embernek húzta keresztül életét a kereszt, és olyan nagy ébredés volt. Tele voltak a templomok vágyódó emberekkel, és egymás után sokan megtértek. Bár értenéd a magad keresztjét, de ha nem, legalább azt fogadd el, hogy aki ezt tette veled, az szeret téged.
Talán értjük a keresztünket – de a Jézus keresztjét? – Hiszen Ő nem volt bűnös, nem önálló, önfejű úton járt. Az Ő útja nem volt bűnökkel szegélyezve.
Ha magam akarok valamit elérni, függetlenítem magam Istentől. Ezt csak bűnös úton tudom elérni. Amit nem Isten szánt nekem, hanem magamnak szereztem, az lopott. Hány asszonynak lopott férje van, mert Isten nem neki szánta. Egész más volt Isten gondolata. Hogy lehet így boldognak lenni? Azt mondja az Ige: “A kő is ellened kiált a falból, és a gerenda a fa alkotmányból visszhangoz néki” (Hab 22, 11). Hány ház épül úgy, hogy hoztak, kaptam, szereztem az anyagot, milyen jó, hogy volt valaki, aki elintézte. És azt gondolod, hogy egy ilyen házban lehet boldognak lenni? “Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői” (Zsoltár 127, 1a). Lehet, hogy szembenéztél már az Igével, hogy “Ne lopj” –, és megállapítottad, hogy nem, azt soha nem tettem. A legmélyebb lopás, ha az életed loptad el Istentől. Hát tiéd ez az élet?
A mi utunk bűnnel van szegélyezve – de Jézusé? Ezért mondja Péter a Mt 16, 22-ben: “Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg tevéled.” A Te utad tiszta, egyenes. Jézus útján úgy lett kereszt, hogy föntről lefelé húzták először a vonalat. Jézus az Istentől jött le erre a földre, egyre lejjebb, bele a bűnbe, az utolsó helyre, a latrok közé. A bűnösök közzé számláltatott. A kereszt a legalsó hely. A legnagyobb bűnösöket ítélték kereszthalálra. Onnan már csak a Himmon völgye volt lejjebb, ahonnan a kutyák vitték szét annak testét, aki odakerült.
Ez a vonal föntről lefelé a poklokig szállt alá, és ez az Úr Jézus útjának a vonala. Miért kell itt a kereszt? Mert a te, és az én vízszintes életem a Gecsemánéban keresztezi a Jézusét, ahol verejtékezve vívja a harcot. Látni lehet, ahol a kettő összeér.
Jézus a világ legörömtelibb embere, akinek soha nem kellett szenvedni, bánkódni a saját életéért. Még a Gecsemánéba is énekelve megy, pedig tudja, hova megy. Jézus perceken belül leesik a földre, és vért verejtékezik, gyötrődik, agonizál a Biblia szerint. Az Atya odanyújtja neki a keserű poharat, és benne a világ bűnét. Látjátok már a kereszteződés pontját, ahol a kettő összeér?
Valaki így mondta: vigyázz, ahol a szeretet összeér a bűnnel, ott mindig kereszt van. Egy anya, aki nagyon szereti gyermekét, és az iszákos lesz, az anyai szeretet összeütközik a bűnnel, és iszonyú szenvedést okoz. Pedig a mi kis szeretetünk mekkora az isteni szeretethez képest. Mekkora lehet ez a fájdalom, ha ez összeütközik a bűnnel. Ez a Gecsemáné! Innen indul Jézus a Golgotára. Most az én utamon folytatódik a vízszintes. Jézus megy helyettem. Személycsere történik, én mehetek fölfelé az Ő útján, és Ő megy tovább az én utamon, a vízszintes úton egészen a poklokig. Ahol téged megállított, onnan Ő folytatja. Nem tudom, érted-e már, hogyan függ össze az Ő keresztje a te kereszteddel? Jó volna, ha ma igazán engednéd magad tanítani. Mert Jézus sokra tanította az övéit. Ez a legtöbb, ennél többre nem taníthat. Ha megérted a keresztet, megoldódik az életed, és kezdődik egy egészen új élet. “Élek pedig többé nem én, hanem bennem a Krisztus” – mondta Pál apostol (Gal 2, 20a). Egy óriási csere történik, és az út egészen másképp folytatódik.
“Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak” (Lk 24, 46a). Kellett! Ha nem teszi, mi elveszünk. Így kellett történni, hogy neked és nekem üdvösségem lehessen.
Olyan sok ember kérdezte már – miért pont így? Nem lehetett volna, hogy Jézus más halállal haljon meg? Azért nem lehetett, mert mindnyájunk büntetése rajta van. Amit a kezeddel, lábaddal tettél, azért az Ő kezét, az Ő lábát szögezték át. Amit a nyelveddel vétkeztél, azért az Ő nyelvének kellett, hogy odatapadjon az ínyéhez, amikor azt mondta: “Szomjúhozom!” Így kellett szenvednie azért, hogy bennünket egyszer igazán megrendítsen.
Ha most megláttad a keresztedet, és az Ő keresztjét, megoldódik az életed, és akkor többre már nem is kell, hogy tanítson, mert így mondja az Ige: “És kezdte őket tanítani, hogy az Emberfiának sokat kell szenvedni és megvettetni a vénektől és főpapoktól, és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.” Olyan jó, hogy Jézus nemcsak szenvedett, nemcsak meghalt, hanem fel is támadt. Honnan tudod, hogy él? Mert él belül a szívedben. Most már Ő él! Jézus ezt a cserét szeretné megtenni veled is, hogy hazafelé már Ő mehessen benned. Erre akar tanítani, és ezt akarja, hogy átéld ezen a héten.
Imádkozzunk!
Uram, emberileg annyira érthetetlen, hogy nekem üdvösségem lehet, és hogy neked ezért kellett iszonyatosan szenvedned, és megkóstolnod a kárhozatot. Egy élet, és egy örök élet sem lesz elég, hogy ezt megköszönjük Neked. Hadd mondjuk ezen a napon nagyon csendesen, ha megértettük keresztedet, és a mienket is – köszönöm Úr Jézus, hogy ezt tetted értem.
Ámen.