“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JÉZUS KÉRDÉSE (4/5)
EMBERI DOLGOK
“És ezt nyilván mondja. Péter pedig magához vonván őt, kezdte dorgálni. És ő megfordulva, és az ő tanítványaira tekintve, megfeddte Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.” Márk 8, 32-33
Imádkozzunk!
Urunk segíts, hogy teljesen megbéküljünk Veled. Könyörülj rajtunk, hogy boldog, szabad, elégedett emberek lehessünk már ezen a földön. Mutass meg mindent, ami ennek akadálya, hogy felszínre hozhass mély és elrejtett dolgokat. Szeretnénk úgy hazamenni, hogy életünk Téged dicsőítsen.
Ámen.
A kereszt nem titkos, elrejtett dolog. Jézus nyilván beszélt róla. “Nem valami zugolyában lett dolog ez” – mondja Pál apostol (Acs 26, 26b). A keresztnek minden időben fel kell emeltetnie, amíg a kegyelmi idő tart, hogy ezt a világot magához vonzza. Jézust azt mondja: “Ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok” (Jn 12, 32).
Tegnap azt mondottuk: “Így kellett szenvedni a Krisztusnak” (Lk 24, 46), most pedig azt mondjuk: így kellett hirdetetnie, és most is hirdettetik, és az idők végezetéig kell hirdetetnie az igének, mert a megmentésnek, a megszabadításnak ez az egyetlen útja. Jézus ezt nem titokban, hanem nyilván mondta.
“Péter pedig magához vonván őt, kezdte dorgálni.” Jézus odafordult a tanítványaihoz, és megfeddte Pétert. Ezt is nyilván tette, de érdekes módon csak a tanítványok felé. A kereszt a sokaság, a világ előtt emeltetett fel. Jézus a feddését csak a tanítványok előtt mondja el. Soha ne mondjunk a világ előtt olyan dolgokat, amik nem számukra való. Van, amit mindenkinek tudni kell, van, amit csak a tanítványoknak. Jézus ezt a kettőt világosan megkülönbözteti. Nagyon sokszor teszem azt, hogy feddek a világ előtt. Megmondok valakinek valamit, amit nem lett volna szabad a többiek előtt tennem.
Annyira megdöbbentett egyszer a szeretet himnuszában ez a mondat: “Nem cselekszik éktelenül” (1Kor 13, 5a). Egy másik fordítás így mondja: “A szeretet nem tapintatlan”. Jézus nem tapintatlan. Ami vonz, azt az egész világ előtt mondja, a Péter dorgálását csak a tanítványok előtt.
A harmadik dolog, ami a kettő között van, hogy Péter magához húzza Jézust, és mond neki valamit. Voltatok már úgy, hogy magatokhoz húztatok valakit, és csendben megmondtátok, amit akartatok? Péter súg valamit Jézusnak. Mi is szoktunk súgni, de lehet, hogy nem is súgunk, csak gondolunk valamit. Jézus azt is hallja. Senki más nem hallja. Nekünk van nyelvünk, lehetőségünk, hogy Istennek mondjunk dolgokat, amiket senki nem fog meghallani, de Isten abban a pillanatban hallja. Sokszor nem is tudom kimondani, ami ott van a szívemben, a gondolatomban. Isten a gondolatom imádságát is hallja, a vágyaim imádságát is. Van egy könyv, a címe: Az uralkodó vágy imádsága. A bennem lévő vágy imádsága fölhat az Úrhoz. Furcsa dolgokat hallhat Isten. Amikor rosszat kívánok valakinek, nem merem kimondani, de az Úr hallja. A gondolatainkban ott van az uralkodó vágy imádsága.
Milyen jó lett volna, amikor Péter magához vonta Jézust, a dorgálás helyett azt mondotta volna: “Szeretlek Uram, én erősségem!” (Zsoltár 18, 2). Nem ez történt. Dorgálta. Annyiszor gondolunk arra, ami nekünk nem tetszik. Vannak fölényes gondolataink, és már ott van a szívemben Istennek, Jézusnak a dorgálása. Hányszor mondjuk: Istenem, miért nem mutatod meg magad a világnak, hogy végre mindenki láthatná, hogy van Isten. Miért engeded meg az éhséget, a földrengéseket, a nyomorúságokat – ha vagy? A világ kimondja, te csak magadhoz vonod Őt, és dorgálod. Talán az időjárással, vagy a családoddal kapcsolatban is. Talán évek óta mondod Istennek, hogy mit kellene tennie a házastársaddal, a gyermekeddel. Csak úgy csendben diktálsz Istennek, hogy mit, hogyan kellene tennie. Valaki így mondotta: nem jól bánik velem Isten, ha többet adna, sokkal engedelmesebb lennék.
Gondolj arra, mit szoktál Jézusnak mondani, amikor félrevonod? Figyeld az imádságodat – nem Péter féle imádságok-e? Lehet, hogy később ébredsz rá, mi lett volna, ha Isten úgy tett volna az életeddel, ahogyan kívántad. Mert imádságaink legnagyobb része magunk körül forog. Uram, miért nem veszed le rólam ezt a terhet, ezt a bajt? Egészségesen sokkal jobban tudnálak szolgálni. Vigyázz, mert a mennyben úgy hallják, ahogy akkor Pétert.
Péter szerette Jézust, jót akart neki a maga gondolatai szerint. Péter azt szerette volna, hogy Jézus Úr legyen, hogy ünnepeljék. Az ördög is súgott Jézusnak, amikor azt mondta: Vesd le magad a templom tetejéről, és mindenki hinni fog benned. Jézus akkor is ugyanazt mondta, amit most: “Távozz tőlem, Sátán!” (Mt 4, 8-10). Vigyázzunk ezekre a súgásokra! Péter szerette Jézust, ezért súgta, hogy nem eshetik ez meg veled, csak nem akarsz a keresztre menni, meghalni, megfeszíttetni?
Hány ember szeretné most is a csodák Istenét látni. Talán te is tudod, mit kellene Istennek tenni most azért, hogy az emberek csodálkozzanak, és mindenki higgyen. Halld meg most, amit Jézus Péternek erre az ő szeretetből fakadó feddésére mond: “És ő megfordulva, és az ő tanítványaira tekintve megfeddi Pétert”. Engedd, hogy most téged is megfeddjen Jézus az imádságaidért. Engedd, hogy belül megfeddjen a Szentlélek az egész imádkozó életedért, az ó-emberi dolgaidért, hogy “nem gondolsz az Isten dolgaira”. Imádkozol te azért, amiért a Szentlélek akar imádkoztatni? Vagy talán csak emberi dolgokért imádkozol a magad és szeretteid életében? Mi szeretnénk győzedelmesek lenni. Bár hallanád most magadat megfeddeni. Péter szerette az Urat, jó dolgot akart –, de emberi dolog volt. Engedd most, hogy Jézus a tanítványaihoz fordulva – nem a világ előtt –, csak nekünk mondva megfeddjen: “Távozz tőlem Sátán!” Mennyire megrázó lehetett ez a Péter számára, akinek nemrégen azt mondotta Jézus: “Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat” (Mt 16, 18). Pár órával később pedig ezt kell hallania: “Távozz tőlem, Sátán!” Most már világos, nem Péterre mondta Jézus, hogy kőszikla. Ránk, emberekre nem lehet építeni. Minden ember tönkremegy és csalódik, aki emberre épít. Ha Jézus utján akarsz járni, soha ne építs emberekre.
Életemnek egy kritikus pontján, valami nagyon jót kérdeztem az Úrtól, hogy tehetem-e? És megrázó volt számomra a felelet: “Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jön, hanem földi, testi, és ördögi” (Jak 3, 15). Soha ne akard senkiről levenni a keresztet, lehet, hogy éppen a nehézségeken keresztül kerül majd közel Jézushoz. Amikor valaki Jézust megszólítja, és azt mondja: “Jó Mester” – Jézus megállítja, és azt mondja: “Senki sem jó, csak egy, az Isten” (Mt 19, 16-17). Ne felejtsd el, akármilyen jónak látszik valami, ha nem az Ő akarata, akkor nem jó. Ezen a földön semmi nem jó, csak Isten akarata. Mi lelkesedünk valamiért, és nem gondolunk az Isten dolgaira. Isten dolgai sokszor nagyon nehezek. Sokszor szenvedés, sokszor kereszt. Sokszor Ő adja neked a nehéz embereket, vagy az elviselhetetlen körülményeket.
Biztosan ismeritek azt a kis rajzos traktátust, ahol egy ember van lerajzolva, amint éppen levág a keresztjéből, és amikor a szakadékhoz ér, a levágott darab hiányzik ahhoz, hogy átérjen a szakadékon. És akkor azt mondja: miért is vágtam le? Az emberi jó sokszor kisebbíteni, könnyíteni akarja a nehézségeket. Vedd a keresztedet, és hordd úgy, ahogy Isten adta, és tudd, hogy neked pillanatnyilag ez a legjobb. Ne az emberi dolgokra gondolj. Ne akarj se a családodnak, és főleg ne saját magadnak megkönnyíteni azt a keresztet, amit Isten rád tett.
Péter jó akart lenni Jézushoz. Nem eshetik ez meg veled Uram, Te ennél nagyobb, hatalmasabb vagy. Mi lett volna, ha Jézus hallgat Péterre, és nem engedi, hogy “ne essen ez meg vele”. A kereszt nem megesett Jézussal, ez nem egy véletlen esemény volt. Jézus ezért jött, ezért küldetett a földre, ezért volt az egész élete, ezért volt minden csoda – a keresztért. Mindenkinek látni kellett, hogy Őt nem lehetett letaszítani a kőszikláról, semmit nem lehetett Vele tenni. Senki nem vehette el Tőle az életét, Ő maga adta, maga tette le azt. Nem esett ez meg vele. A kereszt nem valami tragédia, a kereszt a legnagyobb győzelem. Hát a győzelmet akarná Péter Jézustól elvenni, a végső győzelmet?
Tőled is a győzelmet akarja elvenni az ördög azzal, hogy ne tégy meg valamit, ne akarj engedelmeskedni. A győzelmedet, a koronádat, a dicsőségedet akarja tőled elvenni, azt, ahogy egyszer majd megjelenhetsz az Úr előtt. Az ördög nagyon jól tudta, hogy Jézus az átszögezett lábaival ott a kereszten fog az ő fejére taposni. Lehet, hogy te is a legnagyobb szenvedéseid között fogsz győzelmet aratni. Lehet, hogy családod megtérésének ez a titka.
Mi úgy nézzük a keresztet, mint egy nagyon szomorú dolgot. Az ördög mindig megfordítva mutatja a dolgokat. Sokszor mondják – jaj a 13-as szám! A legcsodálatosabb szám! Miért? – Mert Jézus volt a tizenkettő között a 13. Az ördögnek szerencsétlen szám, az biztos. Soha ne annak az oldaláról nézd a dolgokat, aki mindent megfordít, aki a keresztet egy szomorú valósággá teszi, amikor pedig a legnagyobb győzelem. Hány ember megy feketébe, és sírja végig az úrvacsorát, mikor örülnie kellene. Engedd, hogy Isten a visszájáról a színére fordítson mindent. Vidd oda bűneidet az Úr elé, hogy győzelmi éneket tudjunk énekelni. Az úrvacsora örömvacsora a tanítványoknak, és jó volna, ha nekünk is az lenne. Az ördög az egész keresztyénséget gyásszá akarja tenni. Miért vagyunk olyan kegyesen, szomorúan ájtatosak, ahelyett, hogy tele lenne az arcunk örömmel, ragyogással? Hiszen elvégeztetett, Jézus a kígyó fejére taposott, nem kell félned már a bűntől, az ördögtől, haláltól – Jézus győzött!
Isten azt akarja, hogy az Ő hírnökei legyünk, és küldhessen bennünket is arra, hogy mindenkinek elmondjuk: a győzelem a kereszten megtörtént. Az evangélium örömhír, nem gyászszertartás. Hirdessük hát mi is boldogan, hogy Jézus győzött, és hogy tökéletesen szabad lehet, aki ezt a győzelmet elfogadja.
Merj azért minden olyan dolgot, ami eddig kötözött, bátran eldobni, és kimondani: többé semmi közöm hozzá! Jézus a kereszten kimondta: “Elvégeztetett!” (Jn 19, 30) – és ez az örömhír azóta is hirdettetik, és a világ végezetéig hirdetni is fogják. Csak hidd el ezt az örömhírt, és szabad vagy.
Imádkozzunk!
Uram, az egyetlen bűn, amire azt mondtad, ha jön a Szentlélek, megítéli a világot bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem. Ez az a bűn, ami kötözve tart minket, amivel hiábavalóvá tesszük keresztedet, győzelmedet. Kérünk, ajándékozz meg a Szentlélek által igazi győzelmes hittel. Hadd lehessünk a kereszted győzelmén át igazán szabadok. Nehogy erről a helyről is úgy menjünk tovább, hogy minden a régiben marad. Köszönjük, hogy azt akarod, hogy végre merjünk hinni, tenni. Hadd éljük át ezen a napon a Te győzelmedet.
Ámen.