“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
EGYÜTT NŐ (1/4)
KÉTFÉLE VETÉS
“Más példázatot is adott eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földjébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak, eljött az ő ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, és elment. Mikor pedig felnövekedett a vetés, és gyümölcsöt termett, akkor meglátszott a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.” Máté 13, 24-30
Imádkozzunk!
Urunk köszönjük, hogy igédben már tegnap este megszólítottál bennünket. Szeretnénk ma is úgy állni előtted, hogy várjuk szavadat. Segíts, hogy valóban kívánjuk hallani szavadat, hogy elvégezhesse bennünk azt, amiért idehoztál minket.
Ámen.
A Máté evangéliumának 13. része végig példázatokról beszél. Ennek oka, hogy a láthatatlan világot mi nem annyira ismerjük, és Jézus ezért hasonlítja valamihez. A tanítványok megkérdezték Jézust: miért beszélsz példázatokban? Jézus azt felelte: “Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek” (Lk 8, 10a). Nagydolog, hogy nekünk ezen a héten adatik, hogy a példázaton keresztül valamit megértsünk, amit eddig nem értettünk.
Az Ige azt mondja: “Megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezem hallottak” (Mt 13, 15a). Vajon lesz-e füled a hallásra, vagy a tied is megkövéredett? Kérjük az Urat, hogy adjon fület a hallásra, hogy megértsük szavait, amiket nem lehet megérteni, csak halló fülekkel. A körülöttünk élő világ csupa példázat. Tegnap este arról beszélt a 19 zsoltár: “Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet, éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható” (2-4). Minden beszél, csak éppen nem hallják, és nem halljuk.
Nemcsak a teremtettség beszél, hanem a természeti törvények, a fizikai törvények is elmondják, hogy mindennek meg van az összefüggése. Isten nem véletlenül teremtett dolgokat. A történelmen keresztül is beszél. Akinek van füle hallja. Csak az a kicsi történelem, amit végigéltünk. Láthattuk, hogy forog a világ körülöttünk. Valaki gazdag, és nagy valaki, elmúlik pár évtized, és semmivé, nullává lesz. Az emberek élete is példázat, az is beszél. Csak figyelni kellene. Valakinek minden jól megy, egyszer csak beteg lesz. Egy váratlan fordulat, és tehetetlenül fekszik a kórházi ágyon. Isten beszél az emberi sorsokon és saját életünkön keresztül is. Csak látni kellene, hogy egyetlen bűn is milyen boldogtalanná tud tenni órákon belül. Tönkremegy minden örömünk.
Jézus példázatai mindig így kezdődnek: “Hasonlatos a mennyeknek országa”. Miért a mennyországról beszél? Mert az embernek kicsi gyermekkorától kezdve ez a legmélyebb vágya. Hány gyermek kéri az édesanyját: mesélj a mennyországról! A szerelmesek is a mennyországról álmodnak, ami majd az együttes életük lesz. A földön szeretnék megépíteni az életük kis mennyországát.
A boldog-mondásokban Jézus a mennyországot mondja el. A mennyország az, ahol boldog lehet az ember. Aztán kiderül, hogy az a fiú sem lett mennyország, akiről elképzeltem, akiről azt hittem, hogy az lesz. Aztán a gyermek sem lett mennyország, akiről, amikor hordtam, elképzeltem, hogy az lesz. Isten az Egyetlenről beszél, Aki a mennyország. Ez a mennyország egy Személy!
Az első példázat így kezdődik: “Imé, kiment a magvető vetni.” Jézus az, aki kiment erre a földre. Ma újra ezt olvassuk: “Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett.” A mennyország valaki? Amikor fiatalok és szerelmesek voltunk, azt hittük, hogy valaki, akit várok, az lesz a mennyország. Minden mese igaz egy kicsit. A lány mindig a királyfit várja. Aztán nagyon furcsa királyfik jönnek, és kiderül, hogy ez sem királyfi, az sem.
Pedig igazán jött a Király Fia – Jézus Krisztus – Isten Fia. Őreá mondja az Ige: “Kit, akik várnak, meg nem szégyenülnek” (És 49, 23b). Jézusban öltött testet a mennyország, a szeretet, a békesség, minden, amire vágyakoztál. Jézus veti a jó magot. A mag a beszéd, az Ige. Vigyázzunk, mert a beszéd hullik, és valahol mindig a földbe hullik. Veszélyes dolog a beszéd. Gondolj bele: mennyit beszéltem, mennyit vetettem, és mind a földbe hullott, mind ki fog kelni, minden szóból termés lesz. Életem egy kritikus idejében olyan helyen voltam, ahol nem lehetett igét olvasni. Egy apáca volt a közelemben, aki valahonnan traktátust kapott, és jött hozzám: nézd, beszéd, jó beszéd! Az írásban is beszéd van, onnan is vetik a magot. Van jó mag, jó írás, jó beszéd, és jó szó. Jézus azért jött, hogy a jó magot vesse.
A 19. Zsoltárból hallottuk az este, milyen is a jó beszéd: “Bölccsé teszi az együgyűt… megvidámítják a szívet… megvilágosítja a szemeket” (8-9). Elmondta az Ige, hogy mivé fog tenni ez a jó beszéd, ha igazán hallgatod. Akkor elkezdődik a mennyország – nem kívül –, belül. A mennyország mindig belül van, ha belül nincs, akkor sehol sincs. Hiába akarnak nagyszerű életet adni, jó házasságot, szép házat, sok pénzt, az nem volna mennyország.
Erről a belső mennyországról beszélt nekünk az Ige az este. Azzal kezdődik, hogy jön az ítélet. Lehet, többen azt mondtátok: ezt nem szeretném. Nem várom az ítéletet. A Zsoltáros azt mondja: Az Úrnak ítéletei igazságosak. Értékesebb, mint a színarany, és édesebb, mint a méz. Bár eljutnánk oda, hogy engedjük, Isten elkezdje bennünk ezt az ítéletet. Ez lenne most számunkra a legjobb, mert a jó vetés ezzel kezdődik.
A szó nagyhatalom! Gondoljatok arra, mit tud pusztítani egy szó, és mit tud építeni. A rádióban elhangozhat egy olyan szó, amely tűzbe boríthatja az egész világot. Hány házasságot borított már fel egyetlen szó. Valaki gondolt valamit a férjéről, ami nem is volt igaz, és már borult minden. Úgy forgattad, mondtad a magadét, hogy a másik már védekezni sem tudott. Egy szón tönkremehet a családod, a környezeted, az egész gyülekezet. Vigyázzunk arra, amit kimondunk.
Jézus a jó magot, a jó beszédet veti, amelyik azzal kezdődik, hogy először megítél, azután megelevenít, azután felépít, azután megáld, boldoggá, vidámmá tesz az áldott szó – Isten szava. Az Ige mondja: “Az Úr öl, és elevenít” (1Sám 2, 6a). Az ítéletnek sok mindent meg kell benned ölnie, hogy boldog emberré lehess. A saját szívünkben levő bűn tesz bennünket boldogtalanná.
“Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett.” A te földed az Isten földje. Ez a világ Isten földje, és az emberiség is az. Földed elsősorban a te lelked. A saját lelkedbe vetsz. Minden visszahullik. A bumeráng visszafelé üt. Mondok egy rossz szót, és arra a napra tönkrementem. Már tudom, ezt nem kellett volna mondanom –, már fáj. A saját lelkedbe is veted azt, amit másnak mondasz. Már éjjel sem tudok aludni. Reggel arra ébredek: mi is fájt nekem az este annyira? Ne felejtsd el, a saját életedet teszed tönkre. Másnak mondod a gorombaságot, és téged ütött agyon.
Nagyon vigyázz, hogy mit vetsz a gyermekeid életébe. A mag bekerül a lelkükbe, és csírázni kezd. Belül valami már történik. Mit hallanak tőled a gyermekeid? Mi az, ami elhagyja a szádat? Ez óriási felelősség. “Jó magot vetett a földébe.” Vigyáz, hogy mit vetsz, mert a mag kikel, nőni és teremni fog.
A következő mondat már a másik vetésről beszél. “De mikor az emberek alusznak” – valaki más is vetett. Miért alusznak az emberek lelkileg? És te miért alszol? Nem veszed észre, hogy mi történik körülötted, hogy valaki más is vet a lelkedbe?
Egy ellenség van Isten szerint – a sátán – aki állandóan vet, mindig tele van a keze maggal. Engeded, hogy vessen a lelkedbe gondolatot, gyűlöletet, haragot. Jön, és mondja: neked van igazad, ne hagyd magad. Iszonyú vetés ez. “Mikor az emberek alusznak” –, hát szabad aludni? Azt mondja az 1Péter 5, 8: “Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen.” Te alszol, és nem veszed észre, hogy mikor került a lelkedbe az a gondolat, ami aztán tönkretett. Az ördög emberi szájakon keresztül vet.
Óriási különbség van Isten és a sátán vetése között. A magát kijelentő Isten Jézus Krisztust küldte erre a földre, és rajta keresztül vet. Az ördög mindig titokban vet, valakinek a háta mögül. Mond neked olyat, hogy aztán nézheted, mi fog felnőni benned. Mond egy olyan pletykát, gondolatot, elképzelést, ami, majd ha csírázik, akkor veszed észre, hogy került ez a szívembe? – nem haragudtam én erre a valakire soha. Ha egy mag beesik a földbe, nem azonnal kel ki. Szépen elgereblyézik a földet, olyan, mintha semmi nem történt volna, de a mag belül van. És egy váratlan pillanatban csírázni kezd.
A konkolyt keleten hamis búzának hívták. Eleinte pontosan olyan a külseje, mint a búzának. Ez egy olyan mag, amit a sátán nagyon szeret vetni. Az egyik ilyen mag a hízelgés. Ha tudnád, milyen veszedelmes, ha beengeded. Erre mindig nyitva van a füled. Itt nincs megkövéredve, és egyenesen beengeded a szívedbe. Nem veszed észre, hogy ki vetette, és mi lesz ennek a vége. A hízelgés a búzához hasonló legveszedelmesebb hamisbúza. Azt gondolod, hogy szeret engem az illető, azért mond ilyen szépeket. Dehogy szeret! – most teszi tönkre az életedet!
A másik hamisbúza a féligazság. Olyat mondanak valakiről, amit nem is tud biztosan, és háta mögött mégis mondja, és te meghallgatod. Talán még azt is megígéred, hogy senkinek nem mondod tovább. A hívő életem elején nagyon megdöbbentett, amikor valaki rosszat mondott a másikról. Azt mondtam: eddig soha nem vettem észre. De attól a perctől kezdve észrevettem, amit addig soha nem láttam. Bekerült a mondat a szívembe, és megfertőzött. Vigyázz, hogy mérgező mag ne hagyja el a szádat.
Amikor az ember az igazságon csak egy kicsit is változtat, már fél igazság, elferdített igazság, és aztán már jöhet a teljes hazugság is. Gondolj az első féligazságra: “Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” (1Móz 3, 1b). Aztán már jön a teljes hazugság: “Bizony, nem haltok meg” (1Móz 3, 4b).
Vigyázz! – jár a magvető, és szórja a konkolyt. Akik hozzánk járnak, tudják, hogy nem fogadunk el pénzt. Mégis azt terjesztették mindenfele, hogy pénzt kérünk mindenkitől. Sok ember elhiszi, és már nem tud odafigyelni, és nem tudja hallgatni az igét.
Átadod magad az anyagias gondolkodásnak, milyen jó lenne, ha többet kereshetnék. Aztán többet dolgozol, hogy mindent megadhass magadnak, mert az étel, ital, az élvezet a fontos. Az ördög súgja: Jézus mindent el akar tőled venni.
Mennyi szennyes dolgokat vetnek az emberek, bántó megjegyzéseket, rágalmakat, ami mind kikel. Nagyon kérlek, ne mond tovább, nehogy már te is az ellenség magvetője legyél. Ne vesd a konkolyt, amikor az emberek alusznak! Akkor nem figyelsz igazán oda, amikor nem vagy közel az Istenhez. Akkor veti szívedbe a gondolatot, hogy ezzel ne állj szóba, mert ilyen, meg olyan. Haragszol valakire, amikor semmi okod nincs rá. Csak azért, mert mondtak rá valamit.
“De mikor az emberek alusznak, eljött az ő ellensége, és konkolyt vetett a búza közé.” Egy súlyos szó van utána: “és elment.” Igen ő nem marad ott, csak a vetés. Már mondottam: Isten Jézus Krisztusban jelenti ki magát, és itt van közöttünk. Az ördög mindig rejtőzködik, elmegy, és soha nem lehet tudni, hol van, és mit csinál. Az ördög egy láthatatlan hatalom, amelyik sok mindent tönkretesz körülöttünk, aztán elmegy, és eltűnik. Marad az ember, és őt okolod mindenért, ami történt, holott nem is ő okozta a kellemetlenségeket. Aki vetett, azt nem láthatod, mert elment. De te hallgattál, amikor vetette a gondolatokat, az érzéseket, és benned maradt a vetés.
Nem hiába mondja az ige, hogy vigyázzatok! Jó volna sokkal vigyázóbbnak lenni. Ne nyisd ki füledet, szemedet, érzés és gondolatvilágodat minden szemét számára. Értsük meg ezt a példázatot. Ezen a héten Jézus veti a jó magot. Lehet, hogy nem lesz kellemes –, de ez a jó mag. Ez az, ami segít rajtad, ami gyógyít. Zárkózz be minden ellenséges hang elől, és nyisd ki a szívedet, a füledet teljesen Isten szava felé.
Imádkozzunk!
Urunk, hadd köszönjük meg, hogy azt a drága vetést, amit egy életen keresztül szórtál, azt meg is öntözted könnyel és vérrel a Golgotán. Hadd kérjünk arra, hogy könyörülj rajtunk, tégy nyitottá, érzővé, hallóvá Feléd, és hadd zárkózzon be a szívünk teljesen minden idegen hang felé. Áldd meg így az ittlétünket. Köszönjük, hogy mindent megteszel azért, hogy boldog, vidám, szabad emberként menjünk majd el, hogy valóság legyen számunkra a mennyország már ezen a földön. Segíts Úr Jézus, hogy így legyen.
Ámen.