“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
EGYÜTT NŐ (4/4)
SZÉTVÁLASZTÁS
“Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.” Máté 13, 30
“Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén. Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekednek, És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja.” Máté 13, 40-43
Imádkozzunk!
Urunk, áldunk minden reggeli üzenetedért. Köszönjük, hogy még mindig várhatjuk, hogy megszólítasz minket. Szeretnénk ma teljes szívből felelni üzenetedre. Köszönjük mindazt, amit cselekedtél értünk. Kérünk, hogy Aki idehívtál, Te bocsáss el minket. Áldd meg családjainkat, és mindazokat, akik felé megyünk.
Ámen.
Jézusnak minden példázata végén ott van: “Akinek van füle a hallásra, hallja.” Mindannyiunknak van fülünk, de lehet, hogy lelki fülünk, lelki hallásunk nincs. Bár ezen a héten megajándékozhatott volna bennünket az Úr új hallással, hogy belülről hallanánk a szavát. “Egyszer szólott az Istent, kétszer hallottam ugyanazt” (Zsoltár 62, 12a). Milyen jó volna, ha mostantól fogva kétszer hallanál, nemcsak kívül, belül is. Egyszer a testi füleddel, és egyszer belül a szívedben.
Tegnap hallottuk, hogy nem engedi a gazda, hogy a szolgák a konkolyt előbb kiszaggassák. Ha rajtunk múlna, sok mindenkit kiszaggatnánk. Éppen olyan türelmetlenek vagyunk, mint a szolgák. Isten szerető, és végtelenül türelmes, szeretete hosszútűrő szeretet. Milyen jó volna, ha a te szereteted is ilyen lenne. Mekkora szeretet van a gazda mondatában, amikor kimondja: hadd nőjenek együtt. Bár megérett volna benned is, hogy most már mindenkivel tudok együtt nőni.
Együtt nő, és együtt érik mind a kettő az aratásig. És egyre nagyobb a különbség. A Biblia mondja: “Mivel hogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül” (Máté 24, 12). Nézz körül egy kicsit, az utóbbi időben több benned a szeretet, az öröm, a békesség? – vagy fordítva van? Mi felé növekszel? Nemcsak az Isten gyermekei nőnek, hanem a gonoszság is, azok is, akik nem az Úréi. Ki kell teljesedni annak, ami benned van. Merrefelé nősz, mire érik az életed?
A Biblia nagyon sok helyen beszél a szétválasztásról. János apostol is beszél a Jelenések könyvében egy nagy fehér királyiszékről, és azokról, akik megítéltetnek cselekedeteik szerint. A szétválasztásnál már senki nem tiltakozok. Ott már mindenki hallgat. Vigyázz, mert egyszer jön az aratás, és a szétválasztás. Sokszor úgy érzem, egészen közel van már. A jelek beteljesednek körülöttünk, a legkülönbözőbb borzalmakat éljük végig. Nem látod –, vagy nem akarod? Egyszer csak eljön a pillanat: “Akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben, nagy hatalommal, és dicsőséggel” (Mt 24, 30). Hol leszel te az aratáskor? Számodra boldog aratás lesz, vagy rettenetes? Az aratáskor “Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekednek. És bevetik őket a tüzes kemencébe. ” A példázat szerint összeszedik, és kévékbe kötik. Érzed-e, hogy milyen iszonyú lesz egy kévében lenni azokkal, akik nem fogadták el Jézust? Sokszor gondolok arra, hogy milyen rettenetes egy kocsma, ahol egy csomó ember van, és viaskodnak, ütik egymást. Kévékbe vannak már kötve. Milyen rettenetes lehet egy börtönben, ahol minden gonoszság ott van kévékbe kötve. Egy elmeosztályon kévébe kötve lenni – ha csak egy napra is – ez már maga a pokol ezen a földön.
Nagy ajándék, hogy most még együtt növünk. Most még nem teljesedett ki a gonoszság. Még a családban ott vannak azok is, akik szeretik az Urat. Valahogy egészen másképp lenne, ha már csak azok volnának kévébe kötve, akik haragudnak, veszekszenek.
A kévébe kötés után történik az, amit a példázat elmond, hogy megégetik őket. Nem földi tűzről van itt szó. Így mondja a Márk 9, 44: “Ahol az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem aluszik.” A lelkiismeret tüze, amelyik már itt is égetett, és a férgük, amelyik már itt is rágott belülről. Egyszerűen minden csillapító nélkül égett és rágott.
A gazdag is a pokolban csillapítót kért, csak egy kis vizet a nyelvére. Nem szabadulást kért. Nagyon sok embernek csak ennyi kell most is: csak egy kicsit mehessek a kocsmába, csak egy kicsit nézhessem a tévét, hogy addig se kelljen azokra gondolnom, amik gyötörnek. Vajon neked sem kell több? Látjátok, ott már nem lesz fájdalomcsillapító. A gazdag hiába kért vizet a nyelvére, a pokolban nem volt. Ott korlátlanul ég a tűz, és bele vagy vetve reménytelenül. Jó volna ezt nem könnyelműen venni. Mindig megdöbbenek az öngyilkosokon. Valaki azért lesz öngyilkos, mert nem bírja már azt az állapotot, ami itt van. És az öngyilkossággal egy örök életre tartósítja ezt az állapotot. Ott már nincs kiút!
Most, amikor Isten Jézusban kiutat adott: “Én vagyok az út” (Jn 14, 6a) – ki a pokolból, és be a mennybe. Most, amikor napról-napra felkínálta Isten a lehetőséget, nagyon kérlek, ne csapd be magad.
Az egyik végállomást elmondtuk, de ne felejtsük el a másikat sem, amit így mond az Ige: “Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában.” Az övéi fénylenek, mint a csillagok a világon. A csillagot a sötét éjszakában lehet meglátni. Ahogy a sötét szobában a lámpát. Mersz-e egészen más lenni, másképp gondolkozni, másképp is élni? Ha csillag vagy, akkor egészen más vagy. Lehet, sokat kérdezik majd tőled: miért nem mégy? Miért nem teszed? A sok miért annyit jelent, hogy csillag vagy, más vagy, azért tűnsz fel a többieknek. Ha már nem tűnsz fel senkinek, akkor te is belesötétedtél a körülötted levő éjszakába. Olyan sokszor kérdeztem az Urat, hogy miért kell egészen másnak lennem? Nem lehetne egy kicsit hasonlónak lenni?
Vajon csillag vagy te a családban, a munkahelyen, a világban, ahol jársz? Úgy vagy-e, hogy egészen más vagy, mint a többi, úgy vagy-e, hogy észrevesznek? A Jelenések könyve 12. része beszél a napba öltözött asszonyról. Azokat nevezi így a Biblia, akik az övéi, akik együtt lesznek felöltözve a Krisztusban. Elmondja ez a rész, hogy az asszony terhes, és szül. Isten gyermekei, Isten népe mindig terhes, mindig hordja azokat, akik még ezután fognak megszületni. Megvan a lelki terhe azoknak, akiket hordoz. Amíg ezen a földön van a napba öltözött asszony, mindig szül, mindig vannak körülötte új életek.
Vajon neked hány gyermeked van? Testileg el tudod mondani –, bár lelkileg ne tudnád megszámolni! Volt már olyan, hogy embereket vezettél Jézushoz? Ha nem veszed magadra a terhét azoknak, akik az Urat keresik, ha nem hordozod imádságban a terhüket, ha nem tudsz szenvedni értük, és nem fáj neked az, aki még nem az Úré, akkor nem is várhatod, hogy az Úr gyermekekkel ajándékozzon meg. Az első keresztyéneknél naponta szaporodott a gyülekezet üdvözülőkkel. (Ap Csel 2, 47b). Jó volna kérni az Urat: Segíts, hogy egyetlen dolgom legyen ezen a földön – embereket Jézushoz vezetni.
Mivel vagy elfoglalva? Hordozod a mások terhét? “Te azért a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze” – mondja a 2Tim 2, 3. verse. Mi a dicsőséget akarjuk hordozni, nagyszerű hívők szeretnénk lenni, de a terhet hordozzák mások. A napba öltözött asszony terhes. Azért ragyog, mert a Napba van öltözve, Krisztusba, és hordja a munka terhét. Jó volna azzá válni, együtt azokkal, akik az Úréi. Az Isten népe, a hívő Gyülekezet nem egy ember. Az egész együtt hordoz. Közéjük tartozol? “Az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában” –, mondja itt az Ige utolsó mondatként. A napba öltözött asszony szenvedve boldog. A terhességre szokták mondani: áldott állapotban van. Te áldott állapotban vagy? Hordozol embereket boldogan szenvedve? Az Ő országában már nem szenvedve boldog – ott már csak boldog. És mondhatod: “Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nekem adott” (Zsidók 2, 13b). Jó lesz, ha nem egyedül állsz majd oda, hanem úgy, mint “akik sokakat az igazságra visznek” (Dán 12, 3b).
Vajon mi az, ami érik benned? Az önzésed, az anyagiasságod, az indulataid, a keménységed? Vagy az a mérhetetlen szeretet, ami a terhes asszonyban van a gyermeke felé, akire vigyáz, akiért mindent megtesz, akiért kész szenvedni is?
A sárkány a napba öltözött asszonyt üldözi. Senki mást, csak azt, aki szülni készül. Állandóan a nyomában van, vizet bocsát utána, hazug beszédeket. Ha egy hívó testvérről nagyon rosszakat mondanak, tudd meg, ott komoly dolog történik – a sárkány üldözi. Az indiai ébredésről olvastam, ahol egy nagyon előkelő asszonyt hívtak volna Jézushoz. Azt mondotta: elmegyek. Ha egy missziót ennyire üldöznek, mint ezt, az csak jó dolog lehet. Az a szolgálat, amit annyira üldöz a sárkány, csak jó lehet. Vállalod-e, hogy gonosz hazugságokat mondjanak rád az Ő nevéért? Akarod-e, hogy egyre jobban kiteljesedj a békességben, az örömben, a szeretetben? Mi felé mégy? Mi az, ami benned történik? Tisztulsz, világosodsz, egyre fehérebb leszel?
Olyan jó, hogy a Biblia nem titkolja el a két végállomást, az örök örömöt, és az örök gyötrelmet. Hadd hangozzon a kérdés: hova tartozol? Most még együtt növekszünk, együtt beszélgetünk. Együtt fogunk menni az úrasztalához, hogy Jézus Krisztus vére megtisztíthasson bűneiktől. Hogy azután elindulhass, és csillag lehess itt a földön, és egyszer az Ő országában.
Imádkozzunk!
Urunk köszönjük, hogy még nem választottál szét bennünket, hogy még tudtunk ezeken a napokon együtt nőni, együtt hallgatni az Igét, és együtt dicsőíteni Téged. Úr Jézus, most, amikor szétválunk, segíts, hogy szív szerint és lélek szerint tovább lehessünk Veled, és maradhassunk Benned! Hadd menjünk úgy asztalodhoz, hogy lemoshasd bűneinket. Szeretnénk fehérben hazamenni, fehérben járni, és élni a szolgáló életünket. Hogy megáldhass, hogy lehessen a szolgálatunknak jó, ízes, Téged dicsőítő gyümölcse. Köszönjük, hogy hallod kérésünket, és hogy ezt akarod velünk tenni, Neved dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1989. jan. 2 – febr. 3