“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MEGBÉKÉLTETETT A KERESZTFA ÁLTAL (4/5)
POLGÁRJOG, POLGÁRTÁRS
“Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek. Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus.” Efézus 2, 19-20
A “cselédei” helyett most inkább azt mondanám, hogy “háza népe az Istennek.” Tudjuk azt, hogy a magyarban, a régi nyelvben a gyermekre is azt mondják, hogy kis cselédem. Most így mondjuk helyesen: “háza népe az Istennek.”
Azt mondja most nekünk az Ige, hogy “Azért.” Ha a Bibliában van egy “azért” szó, annak valahol oka van. Azért, mert Jézus megbékéltetett minket az Istennel a keresztfa által. Isten jött Jézusban, hogy békességet szerezzen. Ha nem békéltem meg Istennel, akkor nem vihetem a békességet a családba, az emberek közé, akik talán ellenségeskedésben vannak egymással. Ezért komoly kérdés, hogy békét kötöttem-e már Istennel? Ezért a békekötésért Isten mindent megtett. Olvastuk, hogy Jézus keresztjének vére által megbékéltetett meg önmagával.
Isten kezdettől fogva haragszik az emberre, mert bűnben született, és bűnben folytatja életét. Isten haragja van rajta, míg meg nem történik a nagy békekötés, amelynek nagyon nagy ára volt. Vajon igazán odamentél-e már úgy Jézushoz, hogy értem, miattam történt minden. Nehéz ezt igazán megérteni. A Biblia az 1Tim 5, 24-ben mond: Némely embereknek a bűnei nyilvánvalók, előttük mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is.” Mielőtt az ítélőszék elé érkeznék, a bűneim már előttem mentek az ítéletre. Ez Jézusban történik meg. Jézus magára vette az én bűneimet, és annak az ítéletét, és ez a szemem előtt történik. Ha megértem, hogy Jézus értem szenvedett, akkor látom, hogy az én bűneim Őbenne mentek az ítéletre. Ha előttem mentek az ítéletre, akkor mire én odaérek, már rendezve vannak. A mondat másik fele: “némelyeket pedig hátul követnek is.” Amikor meghalsz, amikor majd egyszer az ítélőszék elé állsz, akkor már nem lehet elfutni a bűneid elől. Addig mindig el tudok futni, valamivel elfoglalni magamat. De a bűneim futnak mögöttem, és egyszer utolérnek. Milyen jó volna, ha ezen a héten utolértek volna, és akkor rá jönnél, hogy ki is vagyok én igazán.
Így mondja a próféta: “Jaj nékem!” (És 6, 5a). Egy nagyjaj hangzik el, ha utolérnek a bűneim. Csak ez után történhet meg, hogy Isten Lelke kijelenti a keresztet, és bűneid előtted mennek az ítéletre. Olyan megdöbbentő, hogy ez mennyire személyesen így van. Ugyanazok a bűnök mennek az ítéletre, amik benned vannak. Az anyagiasságom, gondolj csak arra, hogy mennyire számító, anyagias ember vagy, és mennyire fontos a pénz. A két kezed legtöbbet talán pénzt számolt ebben az életben.
Mi vitte Jézust a keresztre? “Minden rossznak gyökere a pénz szerelme” –, mondja a z 1Tim6, 10 verse. Júdás pénzszeretete árulta el Jézust, és benne a tied is. Megérted-e, hogy az én bűnömért jutott ítéletre? Nekem is mindig ez a fontos: mit kapok, mit adok, mibe kerül. Egy állandó számítás. Ha most minden anyagiasság foltot hagyott volna a kezeden, azt hiszem, hogy csupa fekete volna. Látod, ez a bűnöd is megy az ítéletre.
Mi vitte még Jézust a keresztre? Gondolj a Péter gyávaságára. Vajon a pénz szereteted és gyávaságod már előtted ment az ítéletre, vagy még utánad követ? Péter félelemből, gyávaságból mondta: “Nem ismerem ezt az embert” (Mt 26, 74b) Jaj, mi lesz velem, ha itt, most, a főpap udvarán kimondom, hogy hozzátartozom? Ki tudja, hogy milyen következményei lehetnek. Hány ember hallgatta el a templomba járását, ami elárulta volna, hogy oda tartozik.
A te gyávaságod, amellyel nem mered megvallani Őt, talán még itt sem, de különösen olyan környezetben, ahol másként gondolkoznak. Ez vitte Jézust az ítéletre, a keresztre. Vajon beismerted-e már csak egyszer is, hogy a világ bűnével együtt a tied is keresztre vitte Jézust?
Egyszer valaki azon döbbent meg, amikor azt hallotta, hogy ha egyedül lett volna ember a földön, akkor is ugyanúgy kellett volna szenvedni, és meghalnia Jézusnak.
Vajon mentek-e valaha előtted a bűneid az ítéletre? A gondolatvilágod tisztátalansága! A vitézek töviskoronát nyomnak a Jézus fejére. Olyan teljes ez a helyettesítés. Jézus gondolata, szeretete tiszta volt. És a te sok szennyes gondolatod miatt kellett Neki töviskoronát viselni. A tisztátalan nyelved miatt kellett Jézus nyelvének az ínyéhez tapadni. Gondolj csak arra, hogy egészen személyesen a te bűneid miatt. Az Ő szemébe folyt a vér a töviskoronáról, a homlokáról, a te szennyes tekinteted miatt, ahogyan sokszor néztél. A te kacér, piszkos szemed nagyon sokszor hova néz, és hova nyúl a kezed?
Jézus minden tagja szenvedett, amikor az egész testét megostorozták. Száz sebből vérzett! A tested sok kívánsága, vágya, bűnei miatt ment a keresztre. Vajon egyszer láttad-e így a keresztet, hogy én értem? Ha ez megtörtént, akkor Isten eltörölte a bűneidet. Így mondja az Ige: “Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felleget, bűneidet; térj énhozzám, mert megváltottalak” (És 44, 22).
Vajon megtörtént-e, hogy hittel elfogadtad, hogy az enyémet is, az egész múltam minden bűnét eltörölte, mintha soha nem lett volna. Mint mikor a szél elfúja a felhőt, nem maradt semmi. Ez jelenti azt, hogy megbékéltél Istennel, hogy Isten megbocsátott.
Eszembe jutott a Lukács evangéliuma 24. részéből egy Ige, amit nagyon szeretek: “És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak” (24, 46). Kellett, mert különben elvesztünk volna. Valakinek szenvedni kellett. “És feltámadni a halálból harmadnapon: És prédikáltatni az Ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának” (24, 46b-47). Így kellett! Így kellett neked idejönni erre a hétre, akár akartad, akár nem. Kellett hirdettetni az Ő nevében a bűnbocsánatnak. Ennek mind így kellett történnie.
Isten Jézus által a bűnbocsánatot szerzett a kereszten. Isten jött Jézusban, és aztán Jézus jött a Szentlélekben. Jézus az övéin keresztül beszél most a Szentlélek által. Nem emberek beszélnek veled, az Isten beszél Lelke által embereken keresztül, és hirdetteti neked a bűnbocsánatot. Ezen a héten neked is hirdettette, mert ennek így kellett lennie.
Először azt mondta az ige, hogy Isten egy testben békéltetett meg, és a mai Igénk azt mondja: “egy Lélekben”. Most már Jézus nem test szerint van itt, hanem Lélek szerint. Egy Lélek, az Isten lelke, az, aki munkálkodni akar most benned. “Ő általa van menetelünk egy Lélekben az Atyához.” Neked meneteled van az Atyához. Ha Jézus nem halt volna meg, nem lenne mehetnél az Atyához. Ha a Szentlélek nem hirdetné neked az Igét, akkor nem lenne utad. Csak az igehirdetésen keresztül van neked, elveszett bűnösnek meneteled az Atyához.
Így mondja az Ige: “Egy Lélekben van menetelünk az Atyához.” És miután ezeket elmondta az Úr, így folytatja: “Immár”. Mindig úgy örülök, ha az Ige a jelen időhöz ér. “Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek”. Ha erre az útra ráléptél, és bementél az Isten országába, nem vagy jövevény. Mit jelent ez, hogy jövevény? Olyan valakit, aki jön-megy. Egész más az, ha polgárjogod van valahol, mintha valahol jövevény vagy. Elmész külföldre, ott jövevény vagy. De van egy ország, ahol neked polgárjogod van. Ahol állampolgár vagy. Ha te igazán Jézuson keresztül jöttél, akkor állampolgár vagy, és nem jövevény.
Nézzétek meg, hogy szegény Nikodémus mindent megtett, amit lehetett a törvény alapján. A szigorú farizeusi rendhez tartozott, főpap volt, főembere a zsidóknak. Jézus azt mondta neki, amikor meglátta: “Szükséges néked újjászületned” (Jn 3, 7b). Jöhettél ide hozzám, beszélhettem veled, te is beszéltél velem, de rettenetes volna, ha te úgy mennél el, hogy nem tartozom Jézushoz, hogy nincs polgárjogom a mennyben.
Mindnyájan magyar állampolgárok vagytok, és ez az állampolgárságotok megvan, születésetek pillanatától kezdve. Amikor egy gyermek megszületik, beírják a magyar állam anyakönyvébe. Ha megkeresztelik, valamelyik egyháznak az anyakönyvébe is –, de vajon mikor lesz beírva neved a mennyei anyakönyvbe? Úgy mondja az ige, hogy az Élet könyvébe. Amíg nem vagy beírva az Élet könyvébe, addig nem lehetsz mennyei állampolgár. Világi állampolgárságot venni is lehet, de mennyeit nem. Csak beleszületni lehet. Ez a kérdés, hogy beleszülettél? Átmentél-e már “Azon az úton, amelyet Ő szentelt nekünk új, és élő út gyanánt, a kárpit, az az Ő teste által” (Zsidók 10, 20). Vagy még mindig jövevény vagy? Jöttem, aztán hazamegyek. De van-e már állampolgárságod? Be vagy-e már írva az élet könyvébe?
A Jelenések könyvéből olvasom, hogyan beszél erről a Biblia akkor, amikor az ítéletkor ott vannak már az emberek az ítélőszék előtt. “És látok egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnik a föld és az ég, és helyük nem találtatott.” (20, 11). Látjátok, ez a Jézus olyan hatalmas, hogy csak idenéz, és tekintete elől eltűnik a föld és az ég. És akkor te hol leszel? Folytatja az Ige: “És látom a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állni az Isten előtt; és könyvek nyittatnak meg, majd egy más könyv nyittatik meg, amely az életnek könyve, és megítéltetnek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.” (12). Ha majd odakerülsz, és a cselekedeteid szerint akarnak megítélni, tudod-e, hogy feltétlenül kárhozatra ítélnek?
De egy másik könyvet is elővettek ott, amit úgy hívtak, hogy az élet könyve. Így mondja a következő részben: “És nem megy be abba semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem, csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.” (Jel 21, 27). Az élet könyve a Bárány Jézusé. A Biblia akkor nevezi Jézust Báránynak, amikor az ártatlan haláláról beszél. Az Ószövetségben bárányok, juhok, bakok tömege ment a bűnért való áldozatra. Mikor Jézus megjelenik, azt mondja az Ige: “Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” (Ján 1, 27b). Ez a könyv a Bárányé, és azok vannak beleírva, akiknek elvehette a bűneit. Vajon te be vagy-e írva? Vajon kérted-e valaha, hogy Jézus, Aki értem is meghaltál a kereszten, írdd be a nevem a könyvedbe. A legboldogabb pillanat, amikor tényleg bizonyos vagyok, hogy be van írva a nevem. Amikor majd jön az Úr, az én nevemet is fogják mondani azok között, akik beírattak.
Isten azért hozott ide, hogy beírhassa a nevedet. Ha elfogadtad Jézust, az Ő helyettes, érted való halálát, akkor a neved be van írva az élet könyvébe. Olyan nagyon jó az, hogy senki más nem mehet be az üdvösségbe, csak akinek neve be volt írva. Erre mondja az Ige, hogy nem vagytok jövevények, hanem polgártársai az övéinek. Polgártársnak lenni annyit jelent, hogy bárhol jársz a világon, mindenütt fogsz találkozni polgártársakkal, akik már az Úréi, és akiknek nevük szintén be van írva az élet könyvébe. Abban a pillanatban tudni fogod, hogy mi öröktől fogva egyek vagyunk, mert ugyanabban az országban találkozunk. Olyan ez, mint amikor magyarok találkoznak Amerikában. Egymás nyakába borulnak és sírnak. Ugyanígy van, ha találkozol Isten gyermekével. Ő is Isten gyermeke, én is. És ezt tudjuk egymásról. A Biblia azt mondja, hogy az Ő neve a homlokukon lesz. Már ránézésre megismerjük egymást.
A Biblia szerint az embernek a homlokán egy név van, ami így hangzik: titok. (Jel 17, 5). Amíg az életedben titok van, addig rajtad van ez a név. Amikor egyszer igazán az Úrhoz mentél, eltöröltetett ez a név. Akkor megtisztította a szívedet, az arcodat, a gondolatvilágodat, és ráírt egy másik nevet. Gondolkozz egy percig, hogy vajon az én homlokomon most melyik név áll? Van-e nekem útlevelem? Ha eljön az a pillanat, tudom-e, hogy hova megyek? Van-e polgárjogom?
Attól a perctől kezdve, ahogy elfogadtad Jézust, nem vagy jövevény. Polgárjogod van, mennyei állampolgár vagy, akit már itt a földön is meg lehet ismerni. Az ember a külföldieket megismeri. Valahogy minden más rajtuk. Nemcsak a beszédjük, hanem az egész ember más.
Te is külföldi vagy már? Ahhoz az országhoz tartozol már? Ha igen, ezek után mondja az ige: “Azért immár nem vagytok jövevények, és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek, és háza népe az Istennek.”.
Van egy nagyon komoly mondat a Jel 3, 5-ben: “Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből.” Tehát van beírás, de van kitöröltetés is. Van, akiét egyszer beírta, és kénytelen kitörölni.
Ha beszennyezted a ruhádat, jó volna most újra egészen megtisztítani. Minden nap megtisztítani. Nemcsak egy évben egyszer, csendes héten. hanem minden napon, amikor lefekszel, a napi bűneidet, amik aznap megszomorították az Istent, hamar elrendezni. És elaludni boldogan, olyan nagy békességgel, hogy ha az éjjel el kellene mennem, polgárjogom van a mennyben, tudom, hogy hova megyek. Tudom, hogy nincs kitörölve nevem az élet könyvéből. Vizsgáld meg az életedet, hogy engedtél-e mindenben Istennek, valahol nem keményítetted-e meg a szívedet. Nem kellett-e Istennek a nevedet az óta kitörölnie? Megvan-e a polgárjogod, ha valaha megvolt? Nem tudom, hogy lehet-e állampolgárságot elveszíteni. Talán valami miatt lehet. De a mennyeit nem lehet. Tisztázd ma, hogy vajon a nevem ott van-e?
A “zsellér” kifejezés is nagyon jó. Tudjátok, hogy a zsellér alkalmi munkát végez fizetésért. A családtag természetesen végzi a maga dolgát a családban, otthon. Vajon te még mindig úgy vagy, hogy fizetést vársz, dicséretet? Mindig azt mondod, hogy persze, én is csinálok valamit, amire azt gondolod, hogy Isten akarata. De azért nekem jár valami. Köszönet jár. Mondják, hogy milyen rendes vagy. Dicséret, fizetés jár.
Vajon olyan természetesen dolgozol-e, szolgálsz-e az Isten országában, mint aki tudja, hogy egy családban mindenkinek megvan a dolga. Otthon dolgozom, az Úréban dolgozom, és nem vagyok zsellér. Gyermek vagyok, az Ő gyermeke. “Nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe az Istennek.”
Amikor Noé történetét olvastam, olyan megrázó volt nekem, hogy abból az iszonyú nagy embervilágból csak egy család mehetett be a bárkába. Senki több! Pedig voltak ott olyanok, akik dolgoztak, segítettek a bárka építésében, és nem mehettek be. Bezáratott az ajtó, és kint maradtak, és belekerültek az iszonyú veszedelembe.
Isten családjába csak bele lehet születni. Ezt nem lehet kiérdemelni, ezért nem lehet dolgozni. Isten háza népe között vagy? Beletartozol ebbe a családba? És a szeretteid? Vagy azok nem érdekelnek, csak hogy te bent vagy? Isten azt mondta Noénak: Menj be te, és utánad a te házad népe! Ha valaki egészen bemegy, igazán bemegy, egymás után megy a családja is. Nem kell őket erőltetni, tologatni, maguktól mennek.
Milyen jó lesz, ha te leszel az első, aki beléphet, és utánad talán a férjed, a gyermekeid, a szüleid, és egyszer csak észreveszed, hogy már ők is bent vannak. Hány emberrel éltem végig, hogy pár év alatt az egész családja bent volt. Micsoda boldogság, mikor megint valaki belép, és most már együtt vagyunk.
Aki félig megy be, az után nem indul el senki. Azt mindenki megérzi, hogy ez egyszer így, egyszer úgy beszél. Egyszer hívőnek mutatja magát, aztán mégsem az. Indultak-e már utánad? Aki eddig csak félig mentél be, döntsd el, hogy most egészen, mindenestől, mert nem akarom, hogy a házam népe elveszesének én legyek az okozója. Egy félig bement ember csak rossz propaganda. Csak taszít. Ha csak a küszöbön ugrálsz, te sem mégy be, de tőled sem tudnak bemenni a többiek.
Magadért, és a házad népéért menj be egészen azon az úton, amit Ő adott nekünk új és élő út gyanánt. Ne legyél már jövevény és zsellér. Amit még visszatartottál, engedd oda egészen, hogy az Úr is egészen adhassa magát, és vele együtt a békességet, az örömöt, a szeretetet, és a vonzó életet.
Imádkozzunk!
Köszönöm, Uram, hogy az állampolgárságot nem lehet megvenni. Se templomba járással, se imádkozással, se jócselekedetekkel. Dicsérünk érte, hogy Te szerezted, és hogy sokkal drágább annál, hogy meg lehessen venni. Hadd áldjunk azért, hogy nekünk ingyen van. Segíts elfogadni, megköszönni, és benne élni. Hadd kérjelek most mindenkiért, aki indulóban van ezen az úton befelé, segíts Úr Jézus egészen bemenni, hogy a többiek is bemehessenek utánunk. Ne legyünk mi akadályok mások életében. Kérlek, könyörülj rajtunk, adj új, vonzó életet. Hadd tudjunk sok mindenkit Hozzád vinni, Jézus. Köszönöm, hogy hallod a kérésünket, és hogy meg akarod adni a teljes engedelmességet, neved dicsőségére.
Ámen.