“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
HOGYAN KELL A TÖRVÉNYT BETÖLTENI? (2/5)
AKI ELVESZI RUHÁDAT
“Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. És aki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.” Máté 5, 38-40
Imádkozzunk!
Uram! Hadd kiáltsunk Hozzád a mélyből. Mi nem is tudjuk igazán, hogy milyen mélyen vagyunk. Mi azt hisszük, hogy rendben van minden. Áldunk azért, hogy a Te szemed mindent átlát. Segíts, hogy tudjunk Hozzád kiáltani, és könyörülj meg rajtunk, hogy amiért idehoztál, végezd el Lelked által. Kérünk, hogy mindenben tudjunk engedni, mindenben tudjunk elfogadni Téged.
Ámen.
Ennek a résznek a 17. versében elmondja az Ige: Nem azért jöttem, hogy a törvényt eltöröljem, hanem, hogy betöltsem azt. Jézus nem törölte el a törvényt. A törvény maradt –, de Jézus betöltötte. Csak Jézus tudta betölteni érted és értem is. Ezért kérheti és várhatja tőlünk, hogy most már az Ő útján járjunk. Nem a törvény, hanem a kegyelem útján, hogy a másik emberhez való viszonyulásunk mindig a kegyelem magatartása legyen.
Jézus azért jött, hogy betöltse a törvényt. Bűneink büntetése rajta van, ezért mondhatja: “Én pedig azt mondom néktek, ne álljatok ellene a gonosznak.” Az Úr megszerezte nekünk Jézus élete által, hogy egy felette győzelmes életet éljünk. Hogy ne kelljen semmiben sem ellenállni, hanem mindenben lehessen győzni. Ez kettő, hogy ellenállni, és győzni. Az Úr így mondja: “Mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett” (Róm 8, 37). Van egy mindennél nagyobb győzelmi lehetőségünk, az Ő bennünk levő élete által. Azért, hogy Szentlelke által Ő maga, az Ő élete lakik a szívünkben. Nem az ellenállás, hanem a győzelem a mi utunk.
Ebben a részben a legnagyobb sérelmeket mondja el Jézus. Tegnap azt mondottuk, hogy a büszkeségemben sértve vagyok, ha arcul ütnek. Mondottuk, hogy nemcsak kézzel, hanem szóval, viselkedéssel is lehet arcul ütni, és ez megsért az önérzetemben, a büszkeségemben. Nincs sértőbb dolog, mintha valakit pofon vágnak. Rettenetesen megaláz. A másik arc odatartása annyit jelent, hogy én is megalázom magamat. A másik arcra már én ütök, azzal, hogy megalázkodom. Az Úr várja tőlem a másik orcámat. Ha ezt éled, akkor már beszélhetsz Róla, addig nem. Mert akkor a keresztről szóló beszéd csak üres szöveg a te szádból is. Amikor odatartod a másik arcodat, csodálatos az eredmény, mert akkor az emberek Jézust látják meg. Ez a keresztről való beszéd.
A 40. versben megint egy olyan dologról beszél az Ige, ami az embereknek a legnagyobb baja és sértése. Nem a becsületében, hanem a tulajdonában akarnak sérteni valakit. “Aki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.” Nem egy luxuscikket akarnak elvenni, hanem az alsóruhát, amihez még a legszegényebb embernek is joga van. Nem fölösleget, hanem egy életfontosságú dolgot akarnak elvenni ettől az embertől. Az Ige azt mondja: ha el akarják venni az alsót, add oda a felsőt is. Ugyanaz a parancs a vagyonnal, a tulajdonjoggal kapcsolatban, mint az előbbi a sértéssel kapcsolatban. A tulajdonjoghoz mérhetetlenül tud ragaszkodni az ember. Nem is azt mondja, hogy ellopják, hanem, aki törvénykezni akar veled, aki perrel akarja elvenni tőled.
Voltál már peres tárgyaláson valaha? Pereltek már be valamiért? Az újszövetségi párhuzamos hely azt mondja: már az is gyarlóság, hogy egyáltalán törvénykeztek. Miért nem szenveditek el inkább a kárt? Ha igazán Jézus követője vagy, akkor szenvedd el a kárt. Ha törvénykezni akar veled, és elvenni a legfontosabbat, az alsóruhádat –, megint egy megdöbbentő mondat, amit emberi ésszel felérni nem lehet, és emberi természettel megtenni nem lehet –, add oda a felsőt is. Adjál többet, mint amit követel. Ez az a felettébb való győzelem, amiről beszéltem. Nemcsak kibírni kell a követeléseket, ha valaki perel veled, vagy megütnek, hanem itt van a nagy alkalom, hogy valakinek megmutasd Jézust azzal, hogy engedd oda a felsőt is.
Megdöbbentő arra gondolni, és a jogaim? Hát nem jogos, amit kér. Valaki azt mondta: ez őrültség. Igen! A keresztről való beszéd bolondság. Neked is az? Ezt a mindenekfelett való győzelmes életet te is bolondságnak mondod?
Egy időben olyan emberekkel kerültem össze, akiktől sok mindent elvettek, még a szabadságukat is. Börtönben voltak jogtalanul. Egy közös beszélgetésen elmondták, hogy mit csinálnának azzal az emberrel, akik idejuttatták őket. Ezt az Igét idéztem nekik, hogy a gonoszt jóval kell viszonozni. Kitört a nagy lázadás. Majd bolond leszek! Majd megcsókolom! Majd adok neki! Azt mondottam, hogy jobban fáj, ha az ember a rosszért jót kap, mintha visszaütnek.
Mennyi alkalmat mulasztunk mi el, amikor Jézust prédikálhatnánk a családban. Hányan mondják el: mennyit beszéltem már nekik Jézusról. Mondhatod, és küldözgetheted őket alkalmakra, de nem éled a keresztet. Ha nem veszed észre a nagy lehetőségeket, amikor tőled vesznek el, vagy megsértenek, hogy most, most lehetőségem van felettébb győzedelmeskedni.
Egy kis falusi házban lakott egy idős házaspár. Egyszer a részeg legények egy jó viccel akartak meg akarták tréfálni, és az éjszaka sötétjében leszedték a cserepet a háztetőről, hogy majd eladják, és lesz miből inni. Hajnalodott, amikor fölébredtek a házban. A bácsi odaszól a néninek, hogy valami zajt hall. Kinézett, és azt mondotta: asszony, munkások érkeztek. Mindent tegyél az asztalra, ami jó csak van a házban. Aztán a bácsi kiszólt: emberek, maguk már nagyon fáradtak, jöjjenek reggelizni. Összenevetnek –, milyen jó vicc, még enni is kapunk, na, menjünk a bolondokhoz. A bácsi imádkozik: Jöjj, Úr Jézus, áldj meg minket, áldd meg a vendégeinket! Értük imádkozik. Már alig akar a falat lemenni a torkukon. Nem tudnak enni. Aztán a bácsi még egyszer imádkozik, értük is. Kimennek lehajtott fejjel, és azt mondja az egyik: fiúk, rakjuk vissza a cserepet. Egyszerűen nem voltak képesek úgy elmenni, hogy helyre ne hozzák, ami kárt okoztak. A tulajdonában bántottak valakit, és jót kaptak helyette. Az alsóruhát vették el, és ők a felsőt is adták.
Hihetetlen dolog, hogy lehet ez? El tudod képzelni a saját életedben, hogy valamit elvesznek tőled, és még többet adsz? Lehet ez, van ilyen élet, vagy ez csak a mesékben van?
Testvérek! Embereknél ez lehetetlen. De Jézus, aki benned él –, benned is így kívánna élni. Amikor valaki bánt, sért, beperel, vagy elvesz tőled valamit, gondolj mindig arra, hogy mit sajnálsz, vagy kit sajnálsz? Azt, amit elvettek, vagy azt az embert, aki elvette? Istennek egyetlen ember lelke többet ér, mint az egész világ. Ezért mondja az ige: “Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Márk 8, 36).
Az ilyen életnek egész másfajta örömei vannak. Ezzel az élettel nem lehet semmit tenni. Ha igazán az Úr él a szívedben, akkor neked már semmi nem árthat. Bár felébredne most benned a vágy, hogy jó lenne ilyen emberré lenni.
Jézus élte is, amit tanított. Neki elvették az alsó ruháját ott Pilátus előtt. Nemcsak az alsó ruháját, a bőrét is. A korbácsolásnál nemcsak a bőr jött le, a hús is. Láthatóvá lett a gerinc. Amit csak le lehetett róla húzni, ott lehúzták. Aztán ezt a véres hátú embert a saját ruhájába öltöztették, s fölvitték a keresztre. Ott odaadta a felső ruháját. Tudjátok, hogy arra vetettek kockát.
Jézus nemcsak a ruháját adta, az életét is. Mered még mondani ezen túl, hogy ezt a Jézust követed? Ha Őt igazán követed, egy olyan életet kapsz, aminek már semmi sem árt. Ahol minden nagy veszteségből a legnagyobb győzelmek lesznek. Valahol olvastam, ha valaki árt neked, tudd meg, hogy egy óriási alkalmat készített neked arra, hogy előbbre juss a hitben. Hogy átéld újra azt a csodálatos győzelmet, ami a kereszt.
Akarsz-e igazán ezen az úton járni? Az alap ehhez az, hogy az, aki te vagy, valóban a halálba, valóban a keresztre kerüljön. “Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2, 20). Ugyanaz a szeretet, ugyanez a győzelmes élet lehet a tied.
Jézus zörget, és szeretné, ha beengednéd.
Imádkozzunk!
Uram, köszönjük, hogy nemcsak a keresztet láthattuk, hanem láthattunk embereket, akik ezt a keresztet megélik. Akiknek győzelmes a hitéletük, és az egész gyakorlati életük. Áldalak, hogy voltak, és vannak emberek, akik merik ezt vállalni, és hogy a legnagyobb örömöt élik át ebben. Hadd áldjunk ezért. Ha lehet, Uram, kérünk, tegyél minket ilyen emberekké, a Te dicsőségedre.
Ámen.