“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JÉZUS UTOLSÓ SZAVAI A KERESZTEN (2/6)
Ma velem leszel a paradicsomban
“Mikor pedig elmentek arra a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték Ôt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá Ôt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-é te? hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te országodban! És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.” Lk 23,33. 39-43
Úr Jézus hálát adunk hogy jössz, és most még kegyelem alatt jössz. Köszönöm hogy ide hívtál minket, mert szólni kívánsz hozzánk. Kérünk adj most kegyelmet, hogy meghalljuk szavadat. Áldd meg számunkra Igédet és szólj velünk személyesen Urunk. Az Úr Jézus nevében kérünk.
Ámen.
Ezen a héten nem akarunk másról tudni, csak Jézusról, a megfeszítettről. Nincs semmi más üzenete Isten Szentlelkének a számunkra, mint hogy fel akarja emelni közöttünk Jézust, a megfeszítettet. Estéről estére az Ô szavairól fogunk beszélni, utolsó szavairól, amiket a kereszten mondott. A szeretteink utolsó szavait lélegzet-visszafojtva szoktuk figyelni. Aki volt már haldokló közelében, akit nagyon szeretett, az tudja, hogy leste – mond-e még valamit, és mi az amit mond? Ezen a héten mi is így szeretnénk az Úr Jézus halálos ágya mellett, a Golgota keresztje mellett állni és figyelni az Ô utolsó szavait.
Látjuk, hogy ott a Golgotán nem egy kereszt van, hanem három. Emlékszem gyerekkoromban mindig azt szerettem volna, hogy a Golgotán csak egy kereszt legyen. Arra gondoltam, miért kell ott lenni annak a másik két keresztnek, csak zavarja az embert, nem tud úgy arra az egyre nézni. Talán sokszor gondoltatok ti is arra, miért is kellett ennek így lenni, talán a római hatóság akarta így, talán a Pilátus rendelkezése volt, hogy három keresztnek kellett ott lenni. Aztán egyszer megértette velem Isten, hogy az Ô akaratából volt ott a három kereszt. Mert a három keresztnek mondanivalója van mindannyiunk számára. Az Úr Jézus keresztje ketté osztja ezt a világot. Úgy, ahogy egyszer majd kettéosztja Jézus, amikor visszajön ítélni, ketté osztja, jobb és balkeze felől állókra.
Ahol Isten Igéje hirdettetik, ahol az Úr Jézus megjelenik az Ô Lelke által, ott mindig csak kétféle ember van. Figyeljük meg milyen érdekesek Jézus példázatai. Egy embernek volt két fia. Csak kettő! Az egyik aki megtért, a másiknak nem volt erre szüksége. Egy embernek volt két szolgája. Az egyik akit elküldött és nem ment el, a másik aki azt mondta, hogy nem megyek, és mégis elment. Gondoljunk arra, hogy két út van a Biblia szerint, és két lator. Két lator függ a kereszten, két gonosztevő, és ennek igen komoly és igen súlyos üzenete van a számunkra.
Az első amit kimond a jobb lator a bizonyságtételében, a szavaiban: mi ugyanazon ítélet alatt vagyunk. Ma este értsd meg testvér, hogy az egész teremtettség és benne minden ember ugyanazon ítélet alatt van. Itt csak egy ítélet van: halál. Itt csak egyféle ember van ezen a földön, gonosztevő. Lehet, hogy most ezt hallva azt mondod, azért ez nem így van. Hadd olvassam el neked a Római levélből Istennek a véleményét erről. Így mondja a 3.rész 12. versétől: “Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Nyitott sír az ő torkuk, szájokkal álnokságot szólnak; áspis kígyó van ajkaik alatt. Szájok telve átkozódással és keserűséggel. Lábaik gyorsak a vérontásra. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.” Nincsen ki jót cselekednék, nincsen csak egy is. Mindnyájan gonosztevők.
Csak kétféle gonosztevő van, jobb, vagy bal lator. Ma este csak azt kell meglátnod, hogy melyik vagy a kettő közül. Mert ez a két lator az egész világot személyesíti meg. Ugyanazon ítélet alatt vagy. A Biblia így mondja: “A bűn zsoldja a halál.” (Róma 6,26). Nem a nagy bűn zsoldja, nem a gyilkosság zsoldja, nem a betöréses lopás zsoldja – a bűn zsoldja. Van-e közöttünk egy is, aki azt meri mondani, hogy bennem nincsen bűn, nem vétkeztem, kivétel vagyok. A bűn zsoldja a halál, a kárhozat. Te ugyanazon ítélet alatt vagy, mint a két lator. Mi emberek olyan furcsák vagyunk, hogy ezt nem tudjuk megérteni. Pedig egyébként is így van mindenben. Ha egy kútfúró leereszkedik a kútba és lekiabálnak neki, hogy nincs nagy baj, csak egy láncszem szakadt el. Szeretném megkérdezni tőled, nem mindegy, hogy egy szakadt el, vagy több? Kevésbé esik le az akinél csak egy szakadt el? Vagy ha a házban elszakad a villanyvezeték, hát nem mindegy hogy egy centiméterre szakadt el, vagy egy méterre? Ugyanúgy elalszik a villany nem? Vagy jobban elalszik akkor, ha nagyobb a szakadás? Szeretném megkérdezni tőletek, hogy jobban meghal az az ember, akit ripityára vág a vonat, mint akinek egy kicsi vérrög megy a szívébe és szívtrombózist kap? Jobban meghal, és kevésbé emez? Vagy ha valakinek egyetlen vírus támadja meg a szervezetét és belepusztul, vagy akinek egyetlen sejt kezd elszaporodni és rákos lesz. Hát az kevésbé hal meg, mint a másik? Mennyire értelmesek vagyunk a világ dolgaiban. Hát hogy-hogy ezt nem tudjuk megérteni, hogy egy bűn pontosan úgy elszakít az Istentől, mint ezer? És hogy ugyanazon ítélet alatt vagyunk földön élő gonosztévők.
Ez az első üzenet. Ha így maradsz elkárhozol, mert rajtad van a kárhozatos ítélet. Mehetsz haza innen és az Isten haragja marad rajtad, így mondja a Biblia. Azért mondom ezt most, hogy senki ne mondja majd ott az Isten ítélőszéke előtt, hogy nekem ezt soha nem mondták meg. Szeretném ha visszaemlékeznél, hogy 1974 február 26-án elhangzott itt a templomban, hogy ugyanazon ítélet alatt vagy! Most csak egy a kérdés, hogy a két lator közül melyik vagy? Szeretném, hogy ezt ki is halljuk az Istennek Igéjéből, hogy ha megjelenne az ítélő Jézus Krisztus, téged melyik keze felől állítana?
Figyeljük meg mit mond a bal lator, aki ezzel a mondatával teljesen elárulja magát. Óh bár elárulna téged is. Azt mondja az Ige, hogy “A felfüggesztett gonosztévők közül pedig az egyik szidalmazá Ôt, mondván: Ha te vagy a Krisztus szabadítsd meg magadat, minket is!” Hát ez szidalmazás? Másképp gondoltuk a szidalmazást. Azt hittük, ha valaki káromkodik, vagy csúnya dolgokat mond az Isten nevével, az szidalom. Dehát ez imádság – ez nem szidalmazás. Látod, a mennyben úgy hallatszik mint szidalmazás. De hiszen segítséget kér Jézustól. Mit mondd Jézusnak? Szabadíts meg a keresztemtől. Szabadíts meg minket is, magadat is. Szabadíts meg a bajomtól, a nehézségeimtől, a szenvedéstől, a betegségtől, körülményeimtől, az iszákos férjemtől, hát szabadíts meg a keresztemtől. Nem ezt szoktad mondani, ha imádkozol? Nem ez a kérés hangzik a mennyben, hogy Istenem, szabadíts meg a keresztemtől, nem bírom tovább.
Nem a bal lator imádsága a tied? Dehát ez nem szidalmazás még. Ebben az imádságban egy szó a szidalom: “ha”, ha Isten Fia vagy. Óh nem hitetlen ez az ember. Lehet, hogy Isten Fia vagy, de ha az vagy, akkor cselekedj. Ha tudsz, segíts! Nincs ott imádságodban ez a ha? – Jaj nem úgy hangzik-e az imádságod a mennyben, hogy szidalmazzák Jézust a földön?
A jobb lator újjászületett, hitre jutott, megtért – hogy mondjam még, hogy értsétek? A legnagyobb csoda történt vele, ami emberrel történhet ezen a földön. Új emberré lett! Az első, amit megláthatunk a jobb lator történetéből, hogy a megtérés, az újjászületés nem javulási ígéret. Mert ez a lator nem ígért semmit. Ezek voltak az utolsó percei, nem mondhatta, hogy ezután másképp lesz minden, nem mondhatta, hogy ezentúl járok templomba, imádkozni fogok, adakozni fogok. Nem ígérhetett semmit, nem mondhatott semmit, nem várhatott semmit. Valami egészen más a megtérés!
Mi történt ezzel a jobb latorral? És mi történhet veled ezen a héten?A legelső, amit elmond magáról így hangzik: “Mi ugyanazon ítélet alatt vagyunk, mi ugyan méltán, mert a cselekedetünknek méltó büntetését vesszük, ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.”
Ez az ember teljes bűnlátásra jut. Mondtad-e valaha, hogy mindaz ami veled történt, nehéz, szenvedés, kereszt – méltán. Megérdemlem! Mondtad-e, hogy méltán ér engem ami ér? Méltán vagyok beteg. Méltán vannak azok a bajok az életemben amik vannak. Méltán, méltán, méltán. Mondtad-e ezt a szót valaha az Úrnak? Látod, ez az ember teljes bűnlátásra jut. De hogyan? Úgy, hogy meglátja Jézust. Honnan tudja a lator, hogy Jézus semmi gonosz dolgot nem cselekedett? Hisz nem ismerte, nem látta az életét, honnan tudja? Mert meglátta Jézust. Aki Ôt meglája az Igén keresztül a Szentlélek által – nem a két szemével – aki a szívével látja meg Ôt, az egy pillanat alatt mindent tud magáról. Csodálkoztam mindig, hogy Jézus olyan keveset beszél az emberekkel bűnről. Odahoznak eléje egy házasságtörő nőt és Jézus nem mond semmit. Abban a pillanatban amikor ez a nő meglátja Jézust, tud mindent. Nem kell mondani egy szót sem. Amikor Lévi meglátja Jézust ott állni az asztala előtt, egy pillanat alatt tud mindent, látja a bűneit, látja az elveszett voltát, mert látta Jézust. Miért nem tudunk bűnlátásra jutni? Mert egymáshoz mérjük magunkat, és itt ezen a földön csupa torz ember él, akit a harag, az indulat, a kapzsiság, a tisztátalanság, a szenny eltorzított.
Biztosan hallottátok már, hogy Munkácsy Mihály az “Utolsó vacsora” c. képét hosszú időn keresztül festette. Mindig kereste az emberek között a modelleket, akikről az alakokat festhette. Egy ragyogó arcú, szemű férfit vitt egyszer a műtermébe, és lefestette róla Jézus képét. Aztán eltelt hosszú idő és a mester keresett egy modellt, hogy Júdást is megfesse. Talált egy rettenetes embert, akin a bűnnek minden vonása rajta volt. Vitte be a műterembe, hogy ez jó lesz. Az ember ült egykedvűen, nem érdekelte semmi, csak a pénz, amit a végén kap majd. Aztán egy idő múlva felnézett, és valahogy látta az egész képet. A festő csak azt vette észre, hogy ez az ember lehajtott fejjel zokog, zokog. Hát mi baja van ennek? Megszólalni nem tud, csak elcsuklott a hangja és egyszercsak kinyújtotta az ujját és odamutatott a Jézusképre – az én voltam, hosszú évekkel ezelőtt én voltam.
Nézd Jézust, az te voltál! A bűneset előtt az te voltál. Olyan kedves volt egy kislány, akitől egyszer megkérdeztem, hogy mit gondolsz, milyen lehetett Ádám, az első ember? Egy pár percig hallgatott, aztán megszólalt és azt mondta: azt hiszem olyan mint Jézus. Mennyire megértette ez a gyerek a lényeget. Mi olyanok voltunk mint Jézus. Nekünk a bűneset előtt olyan arcunk volt, tiszta, szabad, boldog. És mivé lett?
Ma este ha hazamész, nézz bele a tükörbe és nézd meg azokat a vonásokat, amiket a bűn rajzolt az arcodra. Az anyagiasság, a kapzsiság. Nézd meg a tekintetedet, jól nézz bele, meg fogod látni benne a tisztátalan indulataidat, az önzésedet, az anyagiasságodat, a hiúságodat, a gőgöt. Jaj milyen lesz még az arcod, ha tovább formálja még a bűn? A jobb lator látta a szenvedő Krisztus arcot, és tudott mindent – ez semmi gonoszt nem cselekedett, ez tiszta. Mindig úgy megdöbbent engem, hogy milyen csodálatos dolgot tett Pilátus, amikor kiállította Jézust oda a tömeg elé és azt mondta: “Ímé az ember.” Tudod mit jelent ez? Ilyennek kell lenni az embernek. Jézus töviskoronásan, véresen, megostorozva, kigúnyolva, arculköpötten ragyogott – hallod, ragyogott!
Mindig azt mondod, hogy az én körülményeim között, ezzel a férjjel, ezzel a gyerekkel nem lehet. Jézus töviskoronásan, arculköpötten, kigúnyolva, megalázva ott a legcsodálatosabb, a legragyogóbb. “Íme az ember!”
Egy legendát olvastam egyszer, csak röviden szeretném elmondani. Jézus korában játszódik le. Az akkori császár bélpoklos volt. Tudjuk, hogy ez a legrettenetesebb betegség volt. Teljesen eltorzult bele. A Biblia nagyon sokszor hasonlítja a bűnhöz, elevenen rohad meg a bélpoklos ember. A császár meghallotta, hogy van Izráelben egy próféta, aki gyógyítani tudja a bélpoklosokat. Elküldi a dajkáját, Veronikát, hogy hozza el a prófétát. A legenda leírja a hosszú utat, amíg végre odaér Veronika. Hihetetlen nagy tömegek mennek az utcán, le kell szállni a lováról, mert nem tud tovább menni. Odaér egy útkereszteződéshez, ahol meg kell állni, mert rendőrkordon zárja el az utat. Látja, hogy piros ruhába öltözött hóhérok jönnek, utánuk egy ember, a vállán kereszt. Mögötte korbáccsal megint csak hóhér csapat. Ahogy odaérnek ahol Veronika áll, ez az ember összeroskad, és így írja le a legenda, Veronika nem bírta tovább, áttört a rendőrkordonon, és odaszaladt ehhez az emberhez, mert valami olyan vonzást érzett, hogy nem tudott tovább ottmaradni, és a zsebkendőjével letörölte az arcát.
A következő pillanatban csattog a korbács, az elítélt egy sóhajjal fölkel és megy tovább. Veronikát pedig ájultan viszik be egy boltba. Amikor magához tér az első szava az, hogy ennek az embernek nem szabad meghalni. Csak egy pillanatig érintettem – földöntúli boldogság volt benne – ennek az embernek nem szabad meghalnia. Végül odaér Pilátus palotájába. Amikor azt mondja, hogy a Názáreti Jézust keresem a császár nevében, mert csak Ô tudja meggyógyítani a császárt, akkor döbbent csend van Pilátus udvarában. Azt mondja Pilátus, gyorsan futárt, hátha még él a kereszten. Abban a pillanatban amikor a futár elindul, megmozul a királyi palota. Az ég elsötétedik, a nap nem fénylik. Mindnyájan kifutnak az udvarra, ott állnak sápadtan. Visszajön a hírnök – uram, elkéstem. Abban a pillanatban amikor kilehelte lelkét, abban a pillanatban sötétedett el az ég és föld, és mozdult meg minden.
A legenda utolsó része, hogy Veronika visszatér. A császárt egyetlen gondolat élteti már, jön a próféta és meggyógyulok. Veronika belép és azt mondja: Uram elkéstünk, nem tudtam Ôt elhozni. Pedig Ô meg tudott volna gyógyítani. Egy percig érintettem csak, de élet áradt belőle. De nézd, hoztam neked valamit. Rettenetes hogy néz ki a császár. Azalatt a pár hét alatt a betegség rettenetes pusztítást végzett rajta. Csak csont és bőr. Veronika előveszi a zsebkendőt, ahol könnyből, vérből, sárból egy töviskoronás Krisztus-fő látszik. A császár nézi, egy perc múlva lecsúszik a kerevetről, lent fekszik a földön, ráborul az arcképre, és zokog, zokog. Azt nyögi, hogy egyedül Ô volt ember, mi férgek vagyunk, nyomorult férgek. Aztán felemeli az arcát, Veronika ránéz – a császár meggyógyult. Érted – ez a felismerés, hogy kicsoda Ô és ki vagyok én, ez az egyetlen kiút a halálból, a kárhozatból, a pokolból! Ha nem fogod felismerni, hogy kicsoda Jézus és hogy ki vagy te, akkor hiába ülsz itt ezen a héten estéről-estére. Akkor egy váddal majd csak több lesz ellened. Akkor kárhozatra hallgattad az Istennek beszédét.
A lator ott a nagy szenvedés közepette is meglátta: mi ugyan méltán, de ez az ember semmi bűnt nem cselekedett. Mi a cselekedeteink méltó büntetését vesszük. Te nem akarod Ôt meglátni? Nagyon kérlek ne búj most el, ne rejtsd el az arcodat, nézd azt a megfeszített tiszta szent arcot. És nézd meg magadat.
A lator teljes bűnbánatra jutott. És monda Jézusnak. “Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te országodban.” Érted mit jelent ez a szó, hogy Uram? Ezt a Jézust, akit még a tanítványai sem mondták Uruknak, ez a jobb lator Urának szólítja. A bal lator így szólította meg: “Ha te vagy a Krisztus”. A jobb lator azt mondja: Uram. Ez teljes alárendelést jelent. Mondtad-e valaha teljes szívedből, teljes komolysággal, én Uram Jézus. Uram emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te országodban. Hát honnan volt ennek az embernek ilyen hite, ami Péternek sem volt, Jánosnak sem volt, a tanítványok egyikének sem, hogy most, amikor ott függ mozdulatlanul, Királynak látja Ôt, akinek országa van, aki el fog jönni dicsőségesen? Hát honnan vette ez az ember ezt a hitet, honnan? Onnan, hogy bűnbocsánatot nyert és megnyilt a szeme az Isten országa számára.
Azt mondja a Biblia, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát. Tudod ki az első újjászületett ember ezen a földön? Egy lator, egy gyilkos, egy rablógyilkos előbb született újjá, mint Péter, előbb született újjá, mint a tanítványok, előbb látta az Isten országát. Hogy ne mondhasd, te sem, meg én sem, hogy nekem nem lehet. Tudod ki lép be elsőnek az Isten országába azonnal amikor megnyílik az ajtó? Egy lator, a jobb lator és utána mindazok a latrok és mindazok a gonosztevők, akik elfogadják Jézust Királynak az Isten országában.
Hiszel az Isten Fiában? Uram emlékezz meg rólam! Mondod-e ma ezt az imádságot? Ha azt mondod: Uram szabadíts meg a keresztemtől, nem történik semmi. Csak ha megismered magad, ha azt mondod, Uram méltán van rajtam a bűneim büntetése – de emlékezzél meg rólam. Kimondod-e most ezt az imádságot, hogy megkaphasd a választ, amit csak Jézus tud adni, ami a második szava Jézusnak a kereszten: “Ma velem leszel a paradicsomban.” Nem kell megvárnod a halálod pillanatát. Ha ma mondod, akkor ma! Akkor ma kezdődik. Ha ma adod át magad Jézusnak, akkor ma kezdődik az üdvösséged, a belső békességed, az örömöd.
Ennek az estének az üzenete így hangzik: Ma velem! Akarod? Jézusnak ez az akarata hozzád, hogy te ma Vele légy a paradicsomban. Ô megtett ezért mindent. A többi rajtad múlik.
Imádkozzunk!
Bocsásd meg Uram, hogy az eddigi imádságaink a bal lator imádsága volt. Uram hányszor mondtuk azt, hogy szabadíts meg a keresztemtől. Hányszor mondtuk – Uram, ha tudsz, segíts. Köszönöm hogy nem segítettél. Hadd kérjünk Uram, hogy könyörülj rajtunk, hogy meglássunk Téged, és meglássuk magunkat. Kérlek, Uram, hadd legyenek ebben a gyülekezetben csak ketten, hárman, akik kimondják ma este: bocsáss meg Jézus. Bocsásd meg a múltamat, és rád bízom magamat. Hadd legyenek csak ketten, hárman, akik a szádból hallják ma este: ma velem leszel az üdvösségben.
Ámen.