“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
PÉTER TÖMLÖCBEN (3/5)
Rövid parancsok
“És monda néki az angyal: Övezd fel magadat és kösd fel saruidat. És úgy csekedék. És monda néki: Vedd rád felsőruhádat és kövess engem! És kimenvén, követte őt; és nem tudta, hogy valóság az, ami történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát.” Ap. Csel. 12,8-9.
Urunk, hadd adjunk hálát mindazért, amit most mondani fogsz. Tedd késszé szívünket arra, hogy engedjünk. Kérünk teljes szívvel, hadd tudjunk figyelni. Végy el szétszóródó gondolatokat, fáradtságot, mindent, ami közben akadályozna. Az ördögnek minden munkáját rontsd le körülöttünk, bennünk. Nevedért kérünk”
Ámen.
Azok számára, akik ismerik az Urat, ez a legkomolyabb kérdés, hogyan lehet egy ember teljesen szabad. A Biblia azt mondja a Sátánról: “mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.” (1Pét 5,8). Különösen hívő emberekkel kapcsolatban ez a vágya, szeretné őket elnyelni. Pétert őriző ördögöknek adták át. Nem tudhatjuk, mennyi démon foglalkozik velünk.
Az ördög világával kapcsolatban két hamis gondolkozásmód van. Az egyik, hogy sokszor a hívő ember is úgy veszi, mintha nem volna. A másik nagyon rossz viszonyulás a démonvilághoz, hogy túl sokat foglalkozunk vele. Az Úr szerint lássuk, és foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Tehát nem úgy, hogy mindenben az ördögöt lássuk és keressük.
Egy teológus mondta el: Isten és az ördög munkáiról kellett nekik írni. Lelkesen írt Isten munkáiról, közben kicsengettek. A végére odaírta: a Sátánra már nem volt időm. Milyen jó volna így tele lenni az Úrral, – tudjuk hogy van Sátán, de időm az Úrral teljen, ne az ördöggel foglalkozzunk. Lássam meg, hogy fogságba, megkötözöttségbe hajt embereket, de tudjam, hogy sokkal erősebb és hatalmasabb az Úr Jézus.
Kérdésünkre, hogy van-e teljes szabadság, az Igéből kapunk választ. “Ímé az Úrnak angyala…” Isten kezdi. Hiába akarjuk egymást szabadítani. Hogy Isten volt a kezdeményező, abból is látjuk, hogy a gyülekezet éjjel-nappal szüntelenül imádkozott. Isten szívükre helyezte ezt a dolgot. Ha Isten valamit cselekedni akar, tervéhez embereket keres. Az Ige azt mondja: az Úr Jézus feltámadása után beszélt tanítványaival az Isten országára tartozó dolgokról. Veletek lehet erről beszélni, vagy csak saját kis dolgaitokról? Van-e csak egy is köztetek, akivel beszélhet az Úr az Isten országára tartozó dolgokról? Érdekel Isten ügye, beavathat terveibe? Hiszen azt mondja az Ige: semmit nem cselekszik az Úr, amíg meg nem jelenti szolgáinak. Beszélhet veled, mi az Ô terve, gondolata, vagy folyton csak a tiedet mondogatod Neki? Itt azok imádkoznak, akiknek fontos volt Isten ügye.
Isten angyalát, küldöttét világosság kísérte. Nagyon szeretném, ha helyesen értelmeznénk az Igét, amit Jézus így mond: “Íme én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” (Máté 28,20). Előtte ezt olvassuk: “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket…” és azután következik, hogy “íme”. Akkor tapasztaljátok majd, hogy veletek van Jézus. Azt szeretnénk, hogy engem áldjon meg, az én családomat, munkámat. Ahhoz, hogy egy Igét helyesen értelmezzünk, teljes egészében kell idéznünk. Ha kész vagy elmenni és tanítványokká tenni minden népeket, ámulva látod, hogy ott van az Úr, látom cselekedni! Ime az Isten angyala megjelenik, és világosság fénylik a tömlöcben. Eljutottál-e már oda, hogy látod: mi miért van az életedben? Olyan ez, mint amikor az ember sötét szobában próbál tapogatózni, de ha felgyullad a villany azonnal tudom, hova kell menni, mi hol található.
Az Úrral együtt jár a világosság, jelenlétével együtt jár szava. Figyeljétek meg, amikor Jézus gyógyít, cselekszik, halottat támaszt, mindig hangzik egy rövid parancs: “Leányzó, neked mondom kelj föl!” “Lázár jöjj ki!” Gyógyulás, szabadulás azon keresztül történik, ha hallom az Ô rövid, világos, egyszerű parancsát.
Éva függetlenítette magát Istentől, a Sátán sugalmazására önállóan cselekedett. A megtérés annyit jelent: alárendelem magam Isten akaratának. Figyelek szavára, engedek annak, megcselekszem amit mond. Péter hallja az egyszerű rövid parancsokat. Nem azt mondta az angyal: tépd le a láncokat. Tudjuk hogy két lánccal volt megkötözve Péter. Ez lenne a logikus ahhoz, hogy fel tudjon kelni, hiszen anélkül mozdulni sem tud. Ez a baj, hogy magunk akarjuk letépni a láncokat, és próbálunk mindenfélét elhatározni. Minél mélyebben belevág a húsodba, annál fájóbban érzed a láncokat.
Az Úr nem ezt mondja. Isten Igéje soha nem logikus emberi beszéd. Hogy lehet valakinek, aki meg van kötözve, ilyet mondani: kelj fel! Rögtön mondhatta volna Péter: nem tudok. Ne ellenkezz Isten parancsával, ne mondd, hogy nem tudok. Itt csak egy dolog lehet, hogy nem akarok. Ha Isten szól, Igéjével az Ô teljes ereje együtt jár. Gondoljunk a száradtkezű emberre, akinek azt mondta Jézus: nyújtsd ki a kezedet! Ki tudja hány éve nem nyújtotta már ki. Mondhatta volna, Uram nem tudom, száradt. Mond-e Ô valamit, hogy ne adná hozzá erejét, hatalmát? Isten nem tőlünk vár, és nem mond olyanokat, amit Ô maga meg nem csekedhetne.
Vedd nagyon komolyan, ha rövid egyszerű parancsot mond. Ne mond azt, hogy nem tudom. Péternek lehetetlen volt felkelni, a száradtkezűnek is lehetetlen volt kinyújtania kezét. Embereknél ez lehetetlen. De Istennél? -
Nem tudod mi lesz a rövid parancs, amit kapsz. Nagyon kérlek , ne mondd azonnal, hogy nem tudom. Maradj az Úr közelében, ne fuss el, hadd mondhassa el, hogy nála minden lehetséges. Persze hogy nem tudod megtenni, de jelen van Isten teljes ereje, hatalma. Péterről leestek a láncok, miközben megtette. Emlékezz a bélpoklosokra, miközben mentek meggyógyultak. Ôk is mondhatták volna a teljes tiltakozásukat. Az Isten szavában való hitben kell megtenni az első lépést.
“Kelj föl hamar!” Ha most nem teszed meg, lehet hogy soha többé. Amikor szól Isten Igéje, akkor jelen van az isteni erő. Ne mondd hogy majd máskor, majd egyszer. Így mondja az Ige: “Kelj föl hamar! És leesének a láncok kezeiről.” Amikor engedelmeskedsz Istennek, akkor megtörténik az uralom csere. Az első ember engedett a Sátánnak, – mert a saját akaratom mögött az övé van. – Akinek odaszánjátok magatokat, annak vagytok szolgái. Ha az Úrnak engedelmeskedem, abban a pillanatban urat cserélek. A Sátán uraságából átlépek Isten uraságába. Harmadik hely nincs!
Amikor Péter engedelmeskedik, vagy te engedelmeskedsz, átlépsz az Isten hatalmi területére. Abban a pillanatban szabad vagy a másiktól. “Kelj föl hamar!” Ma meg fogod hallani az Isten rövid parancsát. Minden attól függ, megteszed-e?
Nemcsak egy parancs hangzik, hanem rövid parancsok egymás után. Minden parancs, és minden engedelmesség után történik valami. Leesnek a láncok Péter kezeiről. Azonnali következmény. Amit magától nem tehetett meg, pillanatok alatt megtörtént. Az a bajunk, hogy az első parancsot talán nagynehezen, fontolgatás után, de mégis engedelmeskedve megtesszük. A következőt már nem! Nagyon sokszor valamiben engedelmeskedünk, aztán egy évig nyugodtan azon pihenünk, hogy megtettük. Sokszor amikor bizonyságot teszünk, tíz éves dolgokat mondunk el, avas, dohos az egész. Annyit jelent: azóta nem léptünk!
Ahogy Péternél leestek a láncok, azonnal ott a következő parancs. Szeretném nagyon aláhúzni: ne állj meg az első parancs után, tedd meg a következő lépést, hogy még boldogabb lehess. Amikor hitre jutottam, megértettem, nem az a fontos, valaki hány éves hívő, hanem mennyire engedelmes, hogyan használhatja az Úr. Azt kértem az Úrtól: Uram segíts, rövid idő alatt hadd járjak be nagy utat.
Ne akarj megállni, leülni, jön a következő parancs, ha elmulasztod félig kész ember leszel. Hívő életem elején kérdeztem valakitől: mindig így lesz ez? Úgy éreztem magam mint egy gyerek, aki mikor átugrotta a sámlit, hokedlit tettek eléje.
Jön a következő parancs! “És monda néki az angyal: Övezd fel magadat és kösd fel saruidat.” Az efézusi levél elmondja, hívő katonának mi az öve: “körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel.” Milyen jó, hogy fölvehetem ezt az övet! Övezd fel magadat és kösd fel saruidat. Majdnem egyszerre mind a kettőt. Az igazlelkűség isteni őszinteség. Ôszinteségünkben mindig van egy kis hamisság, képmutatás. Az isteni őszinteség átlátszó, világos, tiszta, annyit jelent: mindent igazán. Így mondja az Ige a vérfolyásos asszonynál: elmondott Jézusnak mindent igazán. Vajon fölveszed-e most ezt az övet, vagy mindig lesz valami, ami rejtve marad?
Hajlandó vagy-e most fölvenni a békesség saruját, hogy elmenj valakihez bocsánatot kérni? Te tudod kihez kell menned, és isteni őszinteséggel el kell mondanod mindent. Ha valaki őszintén megy, a másik azonnal észreveszi. Valaki elmondta: mentem és soha nem bocsátott meg. De amikor őszintén elmondtam mindent, azt felelte, látod most ez igaz. Addig ne kösd fel sarudat, amíg föl nem övezed magad igazlelkűséggel. Addig kár menned, amíg el nem döntöd: elmondok mindent igazán. Akkor az Úr is vallást tesz rólad.
Ha rendeznivalód van, először kösd fel derekadra az igazlelkűséget, a teljes igazságot, és aztán vedd fel a sarud, hogy bátran és határozottan menj, ahogy az Úr küldött.
A következő parancs: “Vedd rád felsőruhádat”. A harci ruházatban a felső ruha a hit paizsa. Egy másik felsorolásban így mondja az Ige: mindenek fölébe öltsétek fel a szeretetet. Akkor most melyiket vegyem fel? Mind a kettőt! Isten felé a hitet, ember felé a szeretetet. Ez a kettő egy! Ha hitben vagyok, szeretem az embereket, mert kapcsolatom van az Úrral. Ha nem tudok hitben maradni, a szeretetem is elfogy. Ha elfogy a hitem, szeretetlen és kritikus leszek. Vedd rád felsőruhádat: az Úr felé teljes hit, az emberek felé teljes szeretet. Járjatok szeretetben annyit jelent: járjatok Krisztusban.
Amikor vetkőzésről beszél az Ige, felső ruha a hazugság. Valamilyen módon mindent eltakar a képmutató hazugság, még a piszkos alsót is.
“Vedd rád felsőruhádat és kövess engem!” Így folytatja az Ige: “És kimenvén követé őt.” Testvér kinyílt az ajtó! Észrevétlenül, csendben kinyílt a börtönajtó, aminek falát tegnap annyira próbáltátok feszegetni, hogy nem tudok más lenni, hiába szeretnék, ilyen vagyok.
Menyílt az ajtó, és kimehettek. Péter nemcsak a kötelékekből szabadult meg, hanem a fogságból is. Kiderült, meg tudom tenni a 3-4 lépést, nem ütközöm bele a börtönfalba. Milyen jó, hogy ilyen egyszerű, nem neked kell rést nyitni, tépni a láncokat. Minden kész, csak kövess engem!
Így fejezi be az Ige: “És kimenvén, követé őt, és nem tudta, hogy valóság az, ami történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát.” Azt mondja az Ige: “Mikor az Úr visszahozta Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.” (Zsoltár 126,1). Voltál már úgy, hogy azt mondtad: valóság, ez én vagyok? Ilyen soha nem voltam. Honnan van ez a szeretet? Hogy-hogy el tudom viselni a másik embert?
Ha egyszer megadja az Úr, hogy igazán kilépsz a börtönből, olyan leszel, mint az álmodó. Így mondta valaki: olyan szelíd voltam, hogy az nem igaz. Igaz, csak mi azt hisszük, nem igaz. Péter sem tudta, hogy valóság az, ami történik. A valóság Krisztus, így mondja az Ige. Jó volna most azt mondani: Uram hiszem, hogy ez a valóság. Valóság az: akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad. Hogy az Istennél minden lehetséges, az valóság.
Amikor a golgotai keresztet felállították mi volt a valóság? Az emberek szerint rettenetes vég. Még a tanítványok is azt mondták a feltámadt Jézusnak: “Pedig mi azt reméltük…” (Luk 24,2l). És most a valóság a véres kereszt, egy rettenetes vereség, győzött az ördög. És még sem ez a valóság. A valóság a világmindenség legnagyobb győzelme! A feltámadás, az örök élet a valóság, és hogy te, meg én ennek a gyümölcse vagyunk. Ézsaiás 53,10 azt mondja: “napjait meghosszabbítja”. Benned és bennem!
Jézus tovább él ezen a földön övéiben. Jó volna, ha neked is ez volna a valóság. Tudnád, hogy nem álom, – valóság.
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy olyan egyszerű a szabadulás útja. Áldunk, hogy mindent megadsz ahhoz, hogy ez folytatódjék életünkben. Segíts ma világosan látnunk, hívő életünk eddigi bukásainak okát. Kérlek adj belülről világosságot, hogy lássunk, és engedelmeskedjünk. Urunk, mondd el nekünk azt az egyszerű, rövid parancsot, amit megtehetünk, hogy lehulljanak a láncok. Kérünk, taníts meg napról-napra lépni, óráról-órára engedelmeskedni. Segíts rövid idő alatt hosszú útakat járni. Áldjad meg futásunkat, hogy egyszer Nálad bevégezhessük. Köszönjük, hogy ezt akarod: győzelmes, Téged dicsérő célba futó életet. Könyörülj rajtunk, hadd értsük meg, amit most mondasz. Engedelmesség lelkével támogass, hadd legyen életünk egészen újjá neved dicsőségére.
Ámen.