“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
PÉTER TÖMLÖCBEN (4/5)
Első őrs, második őrs, vaskapu
“Mikor pedig általmentek az első őrsön és a másodikon, jutottak a vaskapuhoz, mely a városba visz, mely magától megnyílik előttük: és kimenvén, egy utcán előrementek; és azonnal eltávozott az angyal ő tőle.” ApCsel. 12-,10
Uram, köszönjük ébresztő Igédet és Szentlelkedet. Kérünk, áldd meg ezt a napot, hadd serkenjünk fel igazán. Segíts, hogy ne csak felserkenjünk, hanem feltámadhassunk egészséges új életre, maradandóra. Olyan életre, amelyben szólhatsz, és cselekedhetsz. Kérünk taníts bennünket engedni, engedelmeskedni.
Ámen.
Biztosan sokan láttátok azt a grafikát, ahol egyetlen nagy lapon egy madár élete látható. A tojásban kezdődik, aztán kikel a kismadár. Olyan kép is van, ahol kalitkában van a madár, és mert repülni szeretne, összeveri magát a kalitka falán. Ahogy mi is a börtönünk falán, azért vagyunk fáradtak, örömtelenek. Nekiverődünk kötözöttségeinknek.
Az utolsó kép ez volt: szabadban. A madár belerepült a fénybe, teljesen kitárt szárnyakkal. A szárnya össze volt verve, tönkre volt téve, de mégis kitárva és szabadon repült kifelé a szabadba.
Isten akarata minden gyermekével kapcsolatban, hogy eljusson erre a szabadságra. Az ének így mondja: “Repülj hát felfelé víg madár!” Isten azt szeretné, ha fényben, örömben, az Ô közelségében röpülhetnénk mindig.
Lehet, most még fogságban vagyunk. Nemcsak bűneink fogságában lehetünk, hanem álmaink, terveink, elképzeléseink rabságában. Talán egy lányt mindig ez foglalkoztat: férjhez kellene menni. Ebből a fogságból nem tud kijönni. Lehet, hogy Istennek más terve van vele. Egy férfiről olvastam, aki hitrejutásakor doktori disszertációját írta. Miközben írta, arra gondolt, érdekes, nem vagyok olyan boldog, mint mikor hitrejutottam. Letérdelt, imádkozott: Uram mindenáron követni szeretnélek. Abban a pillanatban ez volt benne: ne add be a disszertációt. Az volt az álma, hogy neve elé odaírhassa: dr. Ugye tudjuk, ez nem bűn, de ha nem Isten akarata? A férfi nagyon komoly harcot vívott, mire eldöntötte, hogy nem adom be. Abban a pillanatban megtelt a szíve Szentlélekkel. Istennek egyik legkomolyabb szolgája lett belőle.
Nagyon sokszor nem bűn, csak elképzelésem, álmom, fogságában vagyok, és nem jutottam ki belőle. “Ami hitből nincs bűn az.” Akármilyen szép, jó dolog, de ha nem hitből van, ha nem Isten akarata?… Ami nem Isten akarata, arra nem adatik hit. Nem az a baj amire vágyol, vagy amit akarsz, hanem hogy Isten helyére áll, és elválaszt az Úrtól. Rabság lehet a saját tervem, elképzelésem, akaratom. Ha a teljes életemet átadom, akkor a teljeset betöltheti Isten Szentlelke.
Péter teljesen fel volt már öltözve és követte az Urat. Egy volt Vele. “Aki pedig az Úrral egyesül egy Lélek Ôvele. (1Kor 6,17). Egy vagy már így az Úrral? Céljai a céljaid, gondolatai a gondolataid, útjai a te útjaid? Ezt jelenti, hogy “követte őt.” Csak így tudtak átmenni az első, második őrsön és vaskapun. Ha Péter nem lép együtt Isten követével, örökre fogságban marad! Talán léptél egyet-kettőt, de nem vetted magadra az Ô igáját, hogy teljes kapcsolatban lehess Vele. Az efézusi levél amikor a házasságról beszél, – lesznek ketten egy testté, – akkor azt mondja: de én Krisztusról, és az övéiről beszéltem. Amikor házasságról beszél mindig ezt példázza. Az asszony engedelmeskedjen férjének, erről beszél az Úr.
Az Úr hív és kér a maga számára: lépj velem örök szövetségre. Hányszor mondta, kérte már ezt az Úr, ha volt füled számára. Ezt a láncot vedd fel, mint egy gyűrűt. Kész vagy-e Jézus igájába hajtani fejedet és azt mondani, csak Veled együtt, Nélküled sehova nem megyek. Eljutottál már ide? A menyasszony időnként együtt van szerelmesével, és akkor nagyon jó. Az asszony állandóan együtt él férjével. Gyermeke, gyümölcse csak annak az életnek van, amelyik egészen összekötötte magát az Úrral. Sok gyümölcstelen életnek ez az oka, hogy soha nem kötött szövetséget az Úrral, nem rendelte magát feltétel nélkül az Úr akarata alá.
Egy lelkész testvérem mondta el, amikor egyik úrvacsoraosztáskor kimondta: “ígérem és fogadom”, olyan volt számomra, mint egy házassági eskü. Egészen átadtam magam az Úrnak. Sokszor vettem, osztottam úrvacsorát, de így soha.
Folytatódik a fogságból való kijutás. Péter mindent megtett, amit az angyal mondott, de még bent volt a börtönben. A kifelé vezető útnak három lépését kell még megtenni. Azt olvassuk: “Mikor pedig által mentek az első őrsön”. Mit mond erről a Biblia. Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát. Ha valaki búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom. Eljutottál-e már az első őrsig: nem számítanak dolgok. Semmi sem köt, sem lakás, sem munka, sem a dolgaim, amiket szeretek, amikhez ragaszkodom. Divathölgy voltam, de hitrejutásomkor az Úr komolyan selejtezett. Csak az maradt meg, ami Neki tetszett. A könyveimmel kapcsolatban is megmondta az Úr, mi maradhat, és mi nem. Hajlandó vagy-e búcsút venni minden javaidtól? Ô majd megmutatja, mi az, amitől búcsút kell venned.
Lévinek a pénz volt a mindene. Mikor Jézus megszólította azonnal követte Ôt. Be sem söpörte, meg sem számolta a pénzt, nem csinált zárlatot, mindent otthagyott. Péterék is ezt tették a halászatnál. Otthagyták a hálót, halakat. Nem mondta: Uram hadd adjam el előbb a halakat, hadd legyen pénz a zsebemben, aztán jövök. Otthagyott mindent, követte Jézust. Túl jutottál már az első őrsön? Péterék még a börtön udvarán vannak, még mindig nincs teljes szabadságban. Amíg az elő őrsön át nem mentél, – búcsút nem vettél minden javaidtól, nem lehetsz az én tanítványom. Komoly dolgok ezek! Nem mondhatod: azért hogy nem csinálok mindent túlzottan, attól még tanítvány lehetek.
Nekem azt mondta az Úr: Add el minden vagyonodat! Gyönyörű bútorom volt, minden művészi volt lakásomban. Nem kellett azonnal eladnom, elmúlt pár év, mire otthagytam a helyet, ahol tanár voltam, abban a pillanatban tudtam, – most. Napokon belül eladtam mindent. Könyörögtek, legalább egy rekamiét tarts meg magadnak. Valaki megkérdezte: nem fájt, mikor vitték? Nem, hiszen már nem volt az enyém, csak laktam valamiben, nekem ahhoz semmi közöm nem volt már. Mikor megtértem, szívszerint elhagytam mindent, legszebb képeimet, amit addigi életemben összegyüjtöttem. Keresztülmentél már az első őrsön? Aki búcsúzik, az marad! A búcsú sokszor hosszú ideig tart. Majd, – igen. Amikor azt mondja: Kövess engem! – azonnal tedd meg.
Aztán jön a második őrs. Ott vannak az őriző ördögök, nem akarják, hogy életed Szentlélekkel teljes, hatásos élet legyen. Aki meg nem gyülöli apját, anyját…emlékszem édesanyámra, aki azt mondta: ezt nem elfogadom. (nem jól beszélt magyarul.) Így is mondta sokszor: ezt nem aláírom A Biblia nem szorul rá az aláírásunkra, hogy érvényes legyen. Azért beszél Isten Igéje élesen, mert ez a legnehezebb. A vérség a legkomolyabb kapcsolat. Nekem is sok könnyem folyt, mikor a családomról volt szó. Az anyagiaknál nem így volt. Itt nem volt könnyű kimondani, ha az Úrtól elválaszt, akkor élesnek, keménynek kell lennem.
Nem felejtem el, mikor édesanyám azt mondta: most ne menj, úgy érzem, meghalok. Azt feleltem: nekem akkor is mennem kell, mert az Úr küldött. Az úton míg az állomásra mentem, potyogtak a könnyeim. Azt mondtam: Istenem nem bírom, visszafordulok. Akkor voltam boldog, mikor a vonatra felléptem és már nem fordulhattam vissza. Az állomásig mondtam magamban: aki jobban szereti apját, anyját, hogynem engemet, nem lehet az én tanítványom. Ezen dőlt el, hogy átjutok a második őrsön. Ezek szívszaggató dolgok, mikor a gyerek lábamba kapaszkodik, vagy a férj azt mondja: most az egyszer ne menj. Vajon átjutsz-e? Az édesanyám nem halt meg azon a napon, de úgy fogadta el az Urat, hogy meglátta: van Valaki, aki nagyobb nála. Hogy gyermeke nem az övé, hanem az Úré.
Átmennek az első őrsön, a másodikon, és még mindig nincsenek kint. Még a börtönudvarán vannak, ahol kőfal vesz körül mindent. Még előttük a vaskapu. Ez a legkomolyabb. Nemcsak azt mondja az Ige, hogy Aki meg nem gyülöli apját, anyját,vagy gyermekét…hanem saját lelkét is. Önmagát! A vaskapunál nagyon kevés ember jut át. Ez a nagyon erős, kemény szoros vaskapu: a nagy bálvány, – nem dolgok, nem a családod, – önmagad. Dolgaimat azért szeretem, mert az lakásom, kertem, ruhám. Az apám, férjem, gyerekem, unokám. A drága kis unokám. Sokszor látom, hogy szülők, akik gyermekeikkel annyira az Úr szerint bántak, az első unokánál elvesztik fejüket, mert rám nevetett, jobban szeret mint az anyját. Magamat szeretem, az enyém! Saját magam élvezetét, örömét szeretem benne.
Egyetlen nagy szerelmünk van: önmagunk. A másikat is csak azért szeretem, mert belém szerelmes. Magamban gyönyörködöm, mint Ady mondta: “Add nekem a te szemeidet, hogy vénűlő arcomba ássam, hogy magamat örökre szépnek lássam.”
A legkomolyabb akadály a vaskapu, még előtted van. A saját lelked, képességed, ügyességed, pontosságod, mindened amid van önmagadban. Jobban tudom, jobban megértem, nekem nem kell magyarázni, olyan eszem van. A kedvességed, a szívességed, amiért szeretnek. Ismered ezt a vaskaput? Talán próbáltál már sokszor kiszökni rajta. Ez a nagy aranybálvány, ahogy Nabukodonozor felállíttatta az állóképet. Velem is így van, mint ott volt, mikor megszólal a sípnak, dobnak, kürtnek citerának hangja, mindenki hajoljon meg, aki pedig nem, tüzes kemencébe vele! Arra haragszom, utálatos ember, nem hajlik meg az aranybálvány előtt. Engem dicsérjenek, engem csodáljanak, aki kritizál mehet a tüzes kemencébe. Azt az embert nem bírom, mert nem hajlik meg előttem.
Amíg ki nem jutottál a vaskapun, belül vagy a börtönön, addig nem vagy szabad! Lehet, hogy a tiedet nem mondtam el, de majd tovább mondja az Úr, mi az amit magadban imádsz, szeretsz, csodálsz. Az Édenben azt mondta a kígyó az embernek: olyanok lesztek, mint az Isten. Azóta akarok olyan lenni, mint az Isten. Másik isten a Mammon, a pénz. Azért ellenisten, mert önállóvá tesz. Utazhatok, megvehetek embereket, állást, egészséget, dirigálhatok, felülhetek a trónra.
Ott állsz már a vaskapuban? Olyan jó, hogy magától megnyílt. Amikor valóban ott a vágy szívedben a teljes szabadság után, a vaskapu megnyílik magától. Rájössz majd mint Péter: kint vagyok. Többé nem érint már: hogyan néznek rám, tetszem, vagy nem tetszem. Szabad vagyok mint a madár azon a grafikán az utolsó képen. Szabadon szárnyalhatok a csodálatos fénybe, az Isten csodálatos világosságába, rám áradó szeretetébe, a kék égbe. Nincs senki a számomra, csak Ô. Amikor igazán megszabadultam, azt mondtam: ezen a földön senkihez nem tartozom, csak Hozzá.
Az én-isten hátad mögött van már? Pál azt mondta: “Bizonyára ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.” (Gal 1,10b).
Péterék kívül voltak a vaskapun. “És azonnal eltávozott az angyal őtőle.” Félek, hogy a földi küldöttek, Isten szolgái ragaszkodnak azokhoz, akik rajtuk keresztül jutottak hitre. Jöjjenek hozzám, csak én tudom megmondani, amire szükségük van. Én ismerem őket, és tudom eligazítani dolgaikat.
Volt egy földi követ, Filep. Amint elvégezte dolgát, nem látta őt tovább a komornyik, és vígan ment tovább az útján, nem mondta, hol van, hogy lehetne hozzá eljutni?
Aki becsületes szolgája az Úrnak, az nemcsak kellő időben tud jönni, de kellő időben el tud menni. Ahhoz, hogy szolgája légy az Úrnak, át kell jutnod az első, a második őrsön, és a vaskapun.
Imádkozzunk!
Uram, hadd köszönjem meg, hogy abban a szabadságban akarsz járatni, amire Krisztus megszabadított. Hadd köszönjem meg Jézus, hogy ott a kereszten megszabadítottál bűneinktől, ördög hatalmától, és önmagamtól. Köszönöm, hogy minden tökéletesen elvégeztetett ott a kereszten, megnyílt magától a vaskapu. Áldalak, hogy a templom kárpitja megrepedt, van út az Atyához. Hadd legyenek közöttünk olyanok, akik igazán szabad szolgáid lehetnek majd, akiket felhasználhatsz, megáldhatsz. Kérlek könyörülj rajtunk. Áldunk Úr Jézus, hogy látsz, ismered a bennünk levő új életet, amelyik rabságban kínlódik. Köszönjük, hogy ismered a vágyat a szabadságra. Segíts mindenen átmenni, amin keresztül most hívsz minket. Áldj meg így kérünk, a Te szent nevedért.
Ámen.