“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
PÉTER TÖMLÖCBEN (5/5)
Most tudom igazán
“És Péter magához térve monda: most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az Ô angyalát, és megszabadított engem Heródes kezéből, és a zsidók népének egész várakozásától. És miután ezt megértette, elment Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan voltak egybegyülve és könyörögtek.” ApCsel. 12,11-12
Uram, hadd köszönjük meg, hogy ma ki akarod küldeni “hírnökid csapatját”. Kérünk cselekedj bennünk, hogy valóban küldhess. Ami még hiányzik, add meg nekünk kegyelmedből. Köszönjük Igédet, amelyik hatalom. Kérünk szólj hozzánk, vidd véghez mindazt amiért idehoztál. Nevedért kérünk.
Ámen.
Heródes negyedes fejedelem, és a zsidók egész várakozása mögött egy idegen szellemi hatalom állt. A világ fejedelme, a Sátán mozgatja az embereket Isten népe ellen. Nagyon komoly hatalom, amelyik mindazt amit kezében tarthat, az Úréi, és az Úr ügye ellen fordít. Ezzel szemben látjuk a másik hatalmat, amelyikről így mondja az Ige: “Íme az Isten angyala eljött és világosság fénylett a tömlöcben.”
A Sátán mindent megmozgató hatalmával szemben láttuk az imádság erejét. Soha ne felejtsétek el, az Úr felhasználja az övéit abban, hogy ügye mozduljon. A gyülekezet könyörög. Mozdult az Úrnak keze: “Íme az Úrnak angyala…”
Ha Isten angyala megjelenik, a Sátán terveit szétszórja. Pillanatok alatt tönkreteszi, amit felépített. Isten szolgáinak egy mondata, hihetetlen következményekkel járhat. A láthatatlan világ reszket az övéitől. Egy bizonyságtétellel, egy imádsággal halomra boríthatod minden tervét, – ha veszedelmes ember vagy. A küldöttet Isten tudja felruházni mennyei erővel. Ha Isten angyala elindul, semmi nem lesz abból, amit a Sátán tervezett.
A lépések: világosság fénylik, megérint az Úr, parancsot ad. Megtörtént veled hogy látsz, tudod hol érintett meg? Talán kicsit fájt az érintés. Lehet, hogy külső körülményeken keresztül lökött meg Isten, de lehet, hogy egy ember szaván keresztül.
Hallottad-e a rövid parancsokat, elsőt, másodikat? Úgy örülök, amikor valaki belejön a menésbe, és otthon sem áll meg. Jó volna belejönni az engedelmességbe. “Valamit mond néktek, megtegyétek!” – mondja Jézus anyja a szolgáknak. (Ján 2,5). Felkeltél-e az elesettségedből, a bukásaidból? Azt mondja az Ige: Úgy esnek-é el, hogy nem kelhetnek fel? Sokszor hosszú ideig fekve marad az ember.
A következő parancs ez volt: öltözz fel! Az ördög sokszor a ruhánkat veszi el, a hitünket, az igazlelkűséget, amire nagy szükség van. A sarut, hogy nem akarok menni. Hányszor hallom: öreg vagyok már. Ez nem kor-kérdés. Nincs kifogás! Kelj fel minden reggel, amikor az Úr meglöki oldalad és öltözz fel. A reggeli csendesség: öltözés. Nehogy ruhátlannak, mezítelennek találtass. Kelj fel, öltözz fel, kövess engem! Indulj Vele együtt.
Eddigi életutadon átjutottál-e az első őrsön, az anyagiakon, a dolgaidon, odaadtad-e igazán mindened az Úrnak amid van? Van aki évtizedekig áll a második őrs előtt, és beleszakad a szíve. Ez már nehezebb lépés. És ha a vaskapun nem léptél ki, még a börtönön belül vagy! Ha önmagadat nem tagadtad meg, még belül vagy, és rettenetes ha azt hiszed, már kívül vagy a vaskapun. A legrettenetesebb igézet amiben benne lehet egy ember, az önmagam igézete. Az ördög már az Édenkertben beleigézett minket önmagunkba. Amikor először hitt az ember az ördögnek, vele került kapcsolatba, és elvesztette az Úrral való kapcsolatot. Megnyilatkoztak az ő szemeik, és közben megvakultak, mert Isten világa eltünt szemük elől.
Amikor valaki hitrejut, egy másik világba kerül át. Sokat kritizáltam a hívőket, úgy voltam, kicsit nem normálisak. Mikor hitrejutottam, csodálkoztam: ezek mind szépek, csodálatosak, boldogok, hát ezek ilyenek? Kinyílt a szemem. Melyik világban élsz, a láthatóban, vagy a láthatatlanban? Ha nem születsz újjá mindent fordítva látsz. Mióta az ember bűnben él, azóta így van. Megfordult már a látásod? Igézetben van aki nem Isten gondolatai szerint gondolkozik, és nem Isten szeme szerint lát? Az Édenben a bűneset után azonnal meglátták, hogy mezítelenek. Meglátták magukat. Ettől kezdve nem lát az ember mást, csak önmagát. Ez a pokol, ez a magamba kötözöttség. Rettenetes pokol, amikor mindig tudom magamat. Valaki így mondta bizonyságtétele után: rosszul szerepeltem. Mi vagy, színész, aki valamilyen módon mindig szerepel? Ébredj most rá arra: ez a pokol, hogy nem tudom magamat elveszíteni.
Édesanyám temetésén vettem észre, hogy szerepelek. Életem legtragikusabb pillanatában vigyáztam arra, hogyan viselkedem. Most sírok, egyszerüen nem tudtam elfelejteni magamat. Valaki elmondta, vigyáztam az esküvőmön, hogyan mosolyogjak, kedvesen szóljak mindenkihez. Ez a pokoli tudatosság: vaskapu! A kórházban olyan csendben voltam, mondta valaki. Ott is tudta magát. “Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?” (Zsolt 14,2). Mi pedig magunkat keressük, mindig, mindenütt. Ha egy csoportképet nézünk azonnal magunkat keressük. Ha jól nézek ki, kérek belőle, ha pocsék akkor nem kell. Lelkileg is ezt csinálod, megkeresed magad, és megtetszel magadnak. Ez a vaskapu: mindig mindenben én. “Engem keressetek és éltek!” mondja az Ige. (Ámós 5,4/b). Milyen jó volna, ha otthon azt mondhatnák reád: megszabadult az átkos én-től, amit eddig mindig hordozott.
A vaskapun kívül Péter magához tér, és az angyal eltávozott. Péter azt mondja: “Most tudom igazán…” Bár ez lenne a bizonyságtételed. Valaki azt mondta: az Úrhoz kellett volna térnie, nem magához.
Hányszor mondjuk: “most” igazán más lesz minden. Más az, ha az Úr mondja: “Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget.” (Ján 1,52). Jó volna azt mondani: most tudom igazán, hogy minden igaz, most tapasztalom, hogy hit által minden az enyém lett. “Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az Ô angyalát.” Ha igazán tudod akkor az Úrral kezded. Az Úr cselekedett, ezt nem én csináltam. “Elbocsátotta angyalát, megszabadított engem.” Felszabadított igazi örömre, igazi szeretetre. Tudok hinni, tudok szeretni. Az Úr megszabadított, megmondja azt is, hogy mitől: “Heródes kezéből”. A kereszt szabadítása igazi szabadítás ördögtől, bűntől, önmagamtól. Milyen nagy öröm, hogy Jézus megtette. “Elvégeztetett!” Csak még nem tudod igazán. Megtörtént már 1900 évvel ezelőtt. “Megszabadított engem a Heródes kezéből”, és olyan jó tovább: “és a zsidók népének egész várakozásától.” Megszabadíthatott-e már az emberek várakozásától? A világ mindent vár tőlünk, és ez sokszor kötöz. Talán munkahelyen vagy környezetemben sok mindent várnak tőlem. Vajon szabad vagy-e tőlük, – nem számít mi történik, ha várakozásukkal szemben fogok tenni valamit. Egy asszony evangélizáción először életében hangosan imádkozott. Másnap reggel jött a lánya: édesanyám, miért kellett ilyen nagy szégyent hozni az egész családra? Milyen szégyent? Kellett magának hangosan imádkozni, nem lehetett ezt csendben elintézni? Most mindenki erről beszél a faluban. Látod, mit vártak tőle? Ha már elindul egy ilyen dologban, akkor úgy viselkedjen, ahogy ők elvárják.
Megszabadíthatott-e már téged a világ várakozásától? Mert ők azt várják tőled, hogy olyan legyél, amilyennek ők szeretnének. Zsidók alatt nem a hivőket értjük. Azoknak is meg volt a várakozásuk, azért imádkoztak Péter szabadulásáért. Ketten várnak rád, azok is, akik az Urat várják benned. Vajon megszabadíthatott-e a hitetlen emberek várakozásától, akik úgy várnak, hogy reméljük nem történik vele semmi. Megszabadíthatott-e az akarásuktól, elképzelésüktől?
Mikor egy asszony megtért, férje összecsapta kezét: ez egyre bolondabb. Ô azt várta nem jut tovább ezen az úton. Hadd mondjam neked: ketten várakoznak. Ott is meg volt az imádkozó népnek, a testvérekenek a várakozása. Lehet, hogy hívő testvéreid is, és a gyülekezetben is várnak téged. Vajon viszed-e nekik amit várnak? Sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését. Jézust várják benned. A másik oldalon azok várnak, akik veled akarják bizonyíttatni, hogy nem kell ezt olyan komolyan venni.
Vajon megszabadíthatott-e Heródes kezéből? Megszabadíthatott-e a világ várakozásától? Ha kimentél a vaskapun, akkor először magadtól, és mindattól, ami hozzád tartozik. Ha valóban kimentél a vaskapun valósággal szabad vagy a hatalmasságoktól, fejedelemségektől, félelmektől. Szabad vagy emberek várakozásától.
Tanár koromban azért nem akartam sokáig hitrejutni, féltem mit szólnak azok a tanártársaim, akikkel együtt csúfoltuk azt a néhány hívőt. Mikor hitrejutottam, olyan mindegy volt, mit szólnak. Szegények, elveszettek, nekik is meg kell majd térni. Ettől megszabadultam, de a hívők várakozása fontos volt nekem. Aztán ennek is vége lett, de még mindig számított, egy-két él-hívő hogy néz rám. Míg végre odavitt az Úr, hogy tökéletesen mindegy. Egy szempár számít csupán. Ismered ezt a szempárt, akinek a helyeslése és dicsérete mindennél többet ér? Ha Ô rád néz és azt mondja: Jól van gyermekem, akkor semmi nem számít.
Ott majd az Isten országában is csak egyet várok az Ô szájából, hogy ezt halljam: “Jól vagyon jó és hű szolgám!” (Máté 25,21). Mondhatja-e majd neked minden este: Jól van gyermekem, ezt vártam ma tőled. Akkor nem számít, ki mit vár, az egész várakozástól megszabadított. Ez a szabadság!
Jézust semmi nem befolyásolja. Olyan mindegy, hogy királlyá akarják tenni, vagy a szikláról szeretnék letaszítani. Ô az Atya szemét nézte. Mindig látom az Atyát, mondja Jézus. A Gecsemáné legrettenetesebb harcában is eljutott oda, hogy: Igen Atyám!
Hova ment Péter, amikor kijött a börtönből? A Cselekedetek 8-ban úgyanígy kiszabadul Péter és János, és így mondja az Ige: az övéikhez mentek. A hívő testvérekhez. Nem a családjához ment, nem a feleségéhez, hiszen olvassuk: azokhoz, akik együtt imádkoztak. Együtt találja őket.
Az úrvacsorára készülődve szeretném elmondani, az övéi vacsorája ez. Közös vacsora Vele. “Kívánva kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek, mielőtt szenvednék.” (Luk 22,15). Úgy lát itt Jézus minket, mint az övéit, akik Hozzá tartoznak. Nekünk mondja: Kívánva kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek. Te is kívánva kívánod?
Olyan csodálatos az, hogy az Ige szerint egy kenyér vagyunk. Watchman Nee írja egyik könyvében, hogy gyülekezetében nagyon egyszerű emberek vannak, nem tudták megérteni mit jelent ez, hogy egy test, és egy kenyér vagyunk sokan. Egy kenyeret vitt be, előttük vágta szét, és mindenki kapott belőle egy darabot. Elmondta nekik: látjátok mindannyiunkban ott van egy pici darab. Ezt a kenyeret többé nem lehet összerakni, de mégis egy, benned is, bennem is Jézus.
Ma az Úrvacsorában Jézust fogadod be és elmehetsz ezzel az örömmel: egy kenyér vagyunk sokan! Olyan összetartozás ez, amilyen nincs több ezen a földön. Egy Test, egy kenyér az övéi. Úgy fogsz-e majd jönni, kívánom szívemben megerősíteni a bűnbocsánatot a vér által, és a jövőre nézve Jézus életét bennem.
Kívánva kívánom megújítani a Veled való szövetséget. Kimondani újra azt, hogy “ígérem, és fogadom.” Holtomiglan, és azon túl is. Isten készíti neked, vágyol-e, jössz-e? Hogy elmehess majd úgy: “Most tudom igazán!”
Imádkozzunk!
Uram köszönöm, hogy mindent megtettél. Hadd áldjunk most ezért egy szívvel. Köszönöm, hogy ebben az Igében is csak azt mondtad, a börtönben Te voltál a világosság, Te érintettél meg, Te parancsoltál. Köszönjük, hogy a szemünk Rád nyílhat és nem magunkra. Kérlek, taníts meg mindig Téged látni, keresni, szeretni. Oldozz fel az igézetből, a megkötözöttségből, a tudatosságunkból. Hadd tudjunk mindig téged, Te vagy bennünk, Te vagy a másik testvérben, Te vagy mindenben Uram. Tölts meg minket magaddal, és hadd tudjunk valóban Téged venni. Köszönöm, hogy várnak minket. Hadd áldjunk Téged. Segíts Úr Jézus, hogy mindig azt tehessük, amit vársz tőlünk. Ma is, otthon is, áldj meg minket szabadsággal, engedelmességgel, hogy élhessünk igazán a dicsőségedre.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. június 16-21.